Nyolcadik szín: Budai vár

Regélő:

 Boldogág költözik a királyi családba,

Az ifjú királynő kisgyermekét várja.

Országunk gondjai kettejüknek vállán,

Egyenrangú felek, ekként uralkodván.

Visegrádon, Budán élnek ők vidáman,

Mária kedvencén Diósgyőr várában.

A királyi székhely most épp Buda vára,

Vadászatra készül a főúri gárda.

Hajnaltájt indulnak környező hegyekbe,

Hajtók sokasága csapkod serénykedve.

Űzvén a vadakat, csaholnak a kutyák,

Vadászok a vadat puskavégre kapják.

Eljőve az este, csend szállt az erdőre,

Zsigmond is elfáradt, menten ágynak dőle.

Kupák fenekére igen sűrűn nézett.

Szemére az á-lom rá is te-le-pe-dett. (Regélő halkan ki)(Kintről hangzavar)

Zsigmond folytatólagosan:

Mi ez a hangos zaj, mért nem pihenhetek? (Vakarja a fejét két kézzel.)

Hírnök, Lackfi nádor személyében, szinte beront a király szobájába

Lackfi nádor:

Fenséges úr, a hang torkomra szárad,

Szó nem óhajtja elhagyni a számat.

Szörnyű az eset mi nemrég megtörténe,

Várandós kis fenséget nagy baleset érte.

Mária lovagolt künn a hegyekben,

Biztonságban ült aranyos nyergében.

Avarban tuskó, lova belébotlott,

Fenséges asszonyunk fájón a földre hullott.

Eszméletlen tették hintónak selymére,

Ágyára fektették palotába térve.

Időnek előtte beindult a szülés,

Próbálja a doktor most menteni gyermekét.

Zsigmond, felordítva:

Óh, nem, ez nem lehet igaz! – (Rohan a királynő szobájába.)

Zsigmond:

Drága Istenem, ez nem lehet igaz,

Látni akarom, nyújtsak néki vigaszt.

Doktor az istenért, segíts, ha tudsz rajta!

(A doktor folytatja)

Királyom, nem tehetem, az úr nem azt akarta.

Mindkettejük lelke már istennek kertjében,

Angyalok vigyázzák fent, örökkön szeretve.

Így döntött a mindenható, felszálltak a mennybe,

A mindenható így döntött, ők felszálltak a mennybe.

Zsigmond fohásza:

Kérdezlek uram, ezt miért cselekedted?

E történet ésszel fel nem fogható.

Melletted állottunk szeplőtelen hittel,

Mi lehetett bűnünk, mely így sújtható?

Közös életünk csak most kezdődött volna,

Tengernyi gond, sok bősz vihar után.

Csak szenvedtünk eddig kénynek szolgáltatva,

Sodorta az ár szétrongyolt vitorlánk.

Uram ki bírálod földi életünket,

Te vagy ki testekbe, lelkekbe látsz.

Légy kegyes hozzájuk nézd el kis vétküket,

E földön nincs ember, ki nem vét hibát.

Uram, fogadd be az ártatlan lelküket,

Kisfiam szinte csak pár percet élt.

Tárd ki országodnak kapuját szélesre,

Emeljék virágzó kertedben a fényt.

Uram ki bírálod földi életünket,

Te vagy ki testekbe, lelkekbe látsz.

Légy kegyes hozzájuk, nézd el kis vétküket,

E földön nincs ember, ki nem vét hibát.

Uram, fogadd be az ártatlan lelküket,

Kisfiam szinte csak pár percet élt.

Tárd ki országodnak kapuját szélesre,

Emeljék virágzó kertedben a fényt.

E-mel-jék vi-rág-zó ker-ted-ben a fényt.

(Zsigmond eltávozik)

Kilencedik szín: Váradon a vártemplomban

Temetés:

Háttérben ravatalon két fehér koporsó, egy felnőtt, egy gyermek.

Kanizsai János Esztergom érseke és egyéb egyházi személyek készülődnek a szertartáshoz. Halk, liturgikus zene rövid időre. Zene elmarad.

Előtérben zárójelenetként:

Zsigmond búcsúja:

Hitvesem, búcsúzom tőled örökre,

Fehérgalamb lelked a mennyekbe száll,

Kísérjen ott fent fiunknak szelleme,

Szorítsd kis kezét, vigyázz nagyon rá!

Voltál az életnek vénuszi kelyhe,

Zöldellő réten nyíló vadvirág.

Felkelő napomnak bíbor szentélye,

Szívemnek menedék vihar után.

Lettél kéklő égen szikrázó csillag,

Fény, ami éjente utat mutat.

Nem feledlek, mindig szeretni foglak,

Örökkön míg bennem él a tudat.

Találd meg nyugalmad odafent. Legyen szebb élted, mint idelent.

Virágzó réteknek pázsitján, bárányfelhők fodros bársonyán,

Kísérjék léptedet angyalok, tudnod kell, mindig veled vagyok.

Ameddig élek s bennem a lélek, fiúnknak képe, szíved erénye,

Arcod vonása, mosolyodnak bája,

Emléked kísér majd az elmúlásba.

Hitvesem, búcsúzom tőled örökre,

Fehérgalamb lelked a mennyekbe száll,

Kísérjen ott fent fiunknak szelleme,

Szorítsd kis kezét, vigyázz nagyon rá.

Voltál az életnek vénuszi kelyhe,

Zöldellő réten nyíló vadvirág.

Felkelő napomnak bíbor szentélye,

Szívemnek menedék vihar után.

Lettél kéklő égen szikrázó csillag,

Fény, ami éjente utat mutat.

Nem feledlek, mindig szeretni foglak,

Örökkön míg bennem él a tudat.

Találd meg nyugalmad odafent. Legyen szebb élted, mint idelent.

Virágzó réteknek pázsitján, bárányfelhők fodros bársonyán,

Kísérjék léptedet angyalok, tudnod kell, mindig veled vagyok.

Ameddig élek s bennem a lélek, fiúnknak képe, szíved erénye,

Arcod vonása, mosolyodnak bája,

Emléked kísér majd az elmúlásba.

Emléked kís-ér majd az el-mú-lás-ba

Finálé: Zsigmond búcsúját együtténekli, az összes szereplő:

Mária, búcsúzunk tőled örökre,

Fehérgalamb lelked, a mennyekbe száll,

…………………………….

Vége függöny le

Szövegmódosítási szabadság:

A versszakok végén az adott szöveg, természetesen hosszabbítható szótagolható, alakítható. Figyelembe véve a dallamok, zenei nyújtások, hajlítások és ismétlések megkívánta szövegnyújtásokat.

Budapest, 2010.

Súgó 7 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.01.30. 14:10 keknefelejcs 10 pont

2011.01.28. 18:59 salto Nálam ez 10 pont!

2011.01.23. 19:30 marica Szívből gratulálok! A függöny lement. de a dall még fülünkben cseng! Öszintén kívánom a sikkerre jutását a művednek. Hol az a muzsikus? Hol a zeneszerző? Hadd hallom dallamát! E Mű végig felemelő. S ha hozzá van, aki zenét komponál, akkor is ha épp egy kompon áll, Ebből a nagy sikert Teremt. Ki ollvassa büszke, hogy Magyarnak született. Nelepődjetek meg  azon amit ítt írtam! Úgyan is én már ismerem az egész művet. Meleg szívvel ajánlom minden olvasónak. Szeretettel: marica

2011.01.20. 15:17 Elonor  Kedves Ferenc! Nem vagyok egy irodalmár és számomra  drámát eddig csak Sütő András alkotott....mégis most, lám, épp olyan lelki állapotba kerültem... Megvagyok lepve és hatódva is. Vagyunk néhányan, akik a magyarság történelmét csak a nagyszüleink egyszerű elbeszéléseiből ismerhettük meg s ha már alakalom is adódott, csupán a fontosabb eseményeket kutatjuk...általában azokban keressük a választ a fájdalmainkra....de most tanultam tőled. Köszönöm! Nem tudom mikor kinek kerül ez az alkotás a kezébe, de én őszintén gondolom, hogy már megérte megírni. ( Miattam is)  Írhatnék ilyen szavakat, mint edukatív és még ennél is flancosabbakat, de nem szükséges, minden sor és az amiből született magáért beszél. Ellenőriztem a ritmusát is és igen, meg lehetne zenésíteni. Sok sikert! Szeretettel: Elonor

2011.01.14. 22:30 AgusMagus http://gufi.hupont.hu/2/prozak  csak ajánlani tudom!

2011.01.14. 18:06 salto Versenytársak lettünk ebben a játékban, ebben a dráma-licitben. Végig olvastam az írásodat. Korhű, tartalmas, gyönyörű. Igen, ilyen kell a mai ifjúságnak, hogy értékrendjük, ízlésük, magyarsághoz való identitásuk erősödjön! Verstanilag egy tapasztalt irodalmár-költő biztosan sokat javítana az írásodon, kellene is itt-ott. Remélem találsz egy jó lektort, aki szívvel, szeretettel, tudással rámutat a javítandókra. Magam "hallottam " olvasás közben a dallamát a zenének, egy mélyérzésű, jó zenész csodás zenét komponálhat hozzá! Adjon Isten jó szerencsét, jó lektort, jó zenészt és jó sok türelmet a szerzőnek! Már is olvasnám a következő drámádat, hol is találom?

2011.01.14. 08:02 Sneider Azt kell, hogy mondjam, az első résznél felsorolt problémáim ott véget is értek. Ha jó zeneszerzőt találsz, aki megfelelő alázattal megkomponálja hozzá a muzsikát, ebből még akármi is lehet. Szerintem, kis szövegmódosítással drámaként is működne a darabod, mert minden adva van benne. Történelmi háttér, valóságos szereplők, jónak mondható szöveg, fordulatosnak, izgalmasnak is mondanám. Talán, ha ebben az utolsó részben jobban belevittél volna még egy kis drámát... de nem tudom, most csak kötözködöm, mert talán akkor még jobb lehetne. Hülyeséget beszélek, ne törődj velem kedves "Ferenc"! Te tudod a legjobban, no és én, és mindenki aki alkot valamit, hogy sosincs kész a mű, hisz egész életünkben alakíthatnánk. Úgyhogy. azt hiszem ez úgy jó, ahogy van! Gratulálok!

1