Negyedik szín: A királyi udvarban

Mária:

Édes jó atyám elhagytál korán,

Ifjúi fejemnek, teher koronám.

Gyenge lány vagyok, a terhek oly nagyok,

Bízva bízhatok, hogy velem van anyám.

Garai nádor tán, engem pártolván,

Jó tanácsaival segíti munkám.

Drága országom cserben nem hagyom,

Büszkén viselem Magyar Szent Koronám.

Drága országom cserben nem hagyom,

Büszkén viselem Magyar Szent Koronám.

Regélő:

Egyre szaporodnak az országos gondok,

Három ágra állnak a főúri csoportok.

Az anyakirályné uralkodik, mint gyám,

Kinek máig hű kegyeltje Garai Miklós bán.

Máriát szeretnék férjhez adni gyorsan,

Franciák honába követ indul nyomban.

Ki hallott még ilyet, házasságot kötnek,

Nem kell nékik hozzá két fél, csak egy nagykövet.

Papír és libatoll, na meg pecsétviasz,

Kényszerházasságnak nem igen nyújt vigaszt.

Francia királynak, Lajos testvéröccse,

Csak papíron lehetett ő királynőnknek férje.

Erdélyi Lackfiak Zsigmond pártján állnak,

Hűség esküt tettek Nagy Lajos királynak.

Mária kezét ő Zsigmondnak ígérte,

Ezért náluk más kérő így szóba sem jöhetne.

Délvidéken lent a Horváti testvérek,

Nápoly királyával nyíltan szövetkeznek.

Nagy támogatással meg is választanák,

Viszont ők Mária nélkül vágynák a koronát.

Bizony ők Mária nélkül vágynák a koronát.

Ötödik szín: A királyi udvarban a trónterem

Követek meghallgatása

Ajtónálló:

Fenség, Lackfi István Erdélyi vajda és kísérete vár bebocsájtásra.

Mária:

Engedjétek őket hozzám.

Lackfi István: (Küldöttség élén)

Fenséges királynő, nemesek többsége,

Francia frigybe már nem igen egyezne.

Zsigmondot akarják, fenséges jegyesed,

Hisz Lajos királyunk néki szánta kezed.

Lackfi és néhány főúr a kíséretéből kórusban ismétlik:

Bizony Lajos királyunk már néki adá kezed.

Erzsébet, anyakirályné közbeszól:

Nem érdekel engem senki véleménye,

Mária a királynő és Lajos már a férje.

Francia királynak édes testvéröccse,

Nagy szükségünk lehet még majd eme nemes frigyre.

Erzsébet és az udvarhölgyek kórusban ismétlik:

Nagy szükségünk lehet még majd eme nemes frigyre.

Erzsébet:

Távozzatok!

Ajtónálló:

Fenség, a lengyel nagykövet, óhajtja színedet.

Mária:

Engedjétek elém.

Lengyel nagykövet:

Királynőhöz szólanék a lengyel nép nevében,

Fenség, üres trónunk fogadd el békében.

Jó atyád rád hagyta a halálos ágyán,

Mikor fogod elfoglalni, országom ezt várván.

Erzsébet: (mielőtt Mária szólni tudna)

Mária a királynő, de én vagyok a gyámja,

A perszonálunió ezennel felrúgva.

Ha királyra van szükségtek, vigyétek Hedviget,

Az ő ereiben is Lajos vére csörgedez.

Lengyel nagykövet:

Fenség, mindez nálam rendben is volna,

Hazatérek, amint lehet, messzi lengyel honba.

Én csak követ vagyok, magam nem dönthetek,

Szóljanak majd hazámba a lengyel nemesek.(Távozik)

Regélő:

Mind eközben Zsigmond katonákat várva,

Csapatával el is indul rögvest Csehországba.

Erősítést kapván, seregeknek élén,

Megtérve az országunkba jussát követelvén.

Udvarhölgyek, sikoly után kórusban  ismétlik:

Be is tört a palotába jussát követelvén.

Be is tört, be is tört, a jussát követelvén.

Zsigmond:

Luxemburgi Zsigmond vagyok, Károly császárnak fia,

Jogaimat nem engedem megcsorbítani soha.

Orleans-i Lajossal a házasság törvénytelen,

A francia eliszkolt, mert hadakozni képtelen.

Szép szóval, ha nem tehetem, döntsenek a fegyverek,

Jegyesemnek kezéért, ha kell, háborút viselek.

Isten úgyse, hogyha kell, hát én elégtételt veszek.

Ezek után várom tehát királyné a válaszod,

Remélem a döntésedet, most azonnal meghozod.

Bízom nagyon, megfontolod, s igenlő lesz válaszod.

Tudom jól, hogy megfontolod, s igenlő lesz válaszod.

Erzsébet:

Fura ez a helyzet, semmit nem tehetek,

Három részre szakadtak a magyar nemesek.

A francia Lajos meggondolta magát,

E zűrzavaros helyzetből gyáván kihátrált.

Durazzói Károly koronára vágyik,

Máriának keze nem vonzza a nápolyit.

Súgva lázadoznak bárók és nemesek,

Női uralomból ők bizony már nem kérnek.

Luxemburgi Zsigmond, halljad hát válaszom:

Mária lányomnak a kezét néked adom.

Apja így akarta szelleme is rajta,

Áldásomat adom én is eme házasságra.

Udvarhölgyek kórusban:

Az áldását adja ő is eme házasságra.

Tánckar, kórus:

Zúgó méhkaptárként, felbolydul a vár népe,

Készülődik mindenki a királyi menyegzőre.

Rézüstökben, kondérokban fortyognak az ételek,

Szakácsok és a kis kukták, magukért ma kitesznek.

Ez az udvar ily esküvőt nem láthatott soha még,

Fegyveresek kísérik az oltárhoz a vőlegényt.

Páncélozott fegyveresek kísérik a vőlegényt?

Isten úgyse fegyveresek kísérik a vőlegényt!

(Ismétlődik kétszer)

Hatodik szín: Vártemplom

 Ceremóniához készülődnek közben

Háttérben liturgikus zene végig a szertartás alatt. Csilingelés háromszor.

Demeter érsek:

Anjou Mária, Anjou Nagy Lajos és Kotromanics Erzsébet második leánya, Magyarország királynője, akarod-é a melletted álló Luxemburgi Zsigmondot negyedik Károly német-római császár fiát férjedül? Válaszolj, akarod-é?

Mária:   

Akarom.

Demeter érsek:

Luxemburgi Zsigmond, negyedik Károly német -római császár fia, akarod-é a melletted álló Anjou Máriát, Anjou Nagy Lajos és Kotromanics Erzsébet második leányát, Magyarország királynőjét feleségedül? Válaszolj, akarod-é?

Zsigmond:

Akarom.

Demeter érsek:

Úgy legyen. A Magyar Katolikus Anyaszentegyház nevében, Máriát és Zsigmondot ezennel házastársaknak nyilvánítom. Mit Isten egybeadott, azt ember itt e földön soha szét nem választhatja.

Tánckar, kórus:

Végére ért a szertartás, ki itt van, mindenki örül.

Lajosnak volt királyunknak vágya híven teljesült.

Égnek hála sor került e hőn áhított nagy frigyre,

Máriánknak ifjú fejét jegyese bekötötte.

Királynőnk így mostantól Zsigmond herceg hitvese,

Mária bizony mostantól Zsigmond herceg hitvese.

Hetedik szín: Mária hálószobája eljött az este

Zsigmond:

Pőrén áll előttem, e szépség, aki reszket,

Fenség engedd, hogy megfogjam két kezed.

Kecses kis ujjaid, kézfejednek bája,

Szomorú szemeden félelem homálya.

Selymes, lágy hajadon csillognak a fények,

Higgyed el, tőlem soha nem kell félned.

Kivárom a percet, hogy közeledj felém,

Meglásd, az óhajod mind teljesítém.

Törékeny kisleány, nem vagyok én barbár,

Nem kérek semmit, hisz még gyermek volnál.

Párnádra a fejed nyugodtan hajthatod,

Bízva bízz bennem, vigyázom az álmod.

Párnádra a fejed, nyugodtan hajthatod,

Bízva bízz bennem, vigyázom az álmod,

Bíz-va-bíz-hatsz-ben-nem, én vi-gyá-zom az ál-mod.

(Zsigmond csendben távozik)

Regélő:

El sem csitult még a menyegzői hangulat,

Forrong a Délvidék Zsigmond ittléte miatt.

Nem fűlik semmiképp az idegen befolyás,

Nyíltan elkezdődött ott a hadseregtoborzás.

Horváti János bán felkelésnek vezére,

Az egész klánja a nápolyiak kegyeltje.

Durazzói Károlyt megválasztják királynak,

Zászlaja alá egységben, többen felsorakoznak.

Indulnak hadaik, hosszú tömött sorokban,

Követeket küldve a királyi udvarba.

Zsigmond menekülhet, hisz kevés az embere,

Csehországban találhat ő biztos menedékre.

De Máriától még bú-csút vesz, mi-előtt el-men-ne.

Zsigmond visszajön reggel a hálószobába, Mária álmosan törli szemeit.

Zsigmond elbúcsúzik Máriától:

Mária kedvesem, nincs elég fegyveresem,

Kérlek, higgy bennem, visszatérek én.

Kell egy hadsereg, csak úgy cselekedhetek,

Meglásd, hamar megjövök, éltessen a remény.

Kell egy hadsereg, csak úgy cselekedhetek,

Meglásd, hamar megjövök, éltessen a remény.(Távozik)

Nyolcadik szín: trónterem

Tánckar-kórus:

Palotának kapuját a követek már döngetik,

Máriát, a királynőt, felbőszülten követelik.

Előáll a tárgyaló és közli jöttének célját,

Felolvassa Durazzói Károly ultimátumát.

Egyre bőszebben olvassa Károly ultimátumát,

Nagyon bőszen olvassa már Károly ultimátumát.

Károly követe  olvas pergamentekercsről:

Anjou Mária, nagytiszteletű rokonom,

Országodnak gondja, teher a te válladon.

Békességben kérlek, adjad át a koronát,

Nemeseknek és báróknak nagy többsége mellém állt.

Én Nápolynak királya, üzenem tenéked,

Bántódása senkinek, békében élhettek.

Termetes a hadsereg mely figyel döntésedre,

Ne kényszeríts vért kívánó cselekedetekre.

Termetes a hadsereg mely figyel döntésedre,

Ne kényszeríts vért kívánó cselekedetekre.

(Az egész udvar megkövülten figyeli Máriát)

Mária:

Zsigmond kedvesem miért nem segít nekem,

Nyugton nem hajthatom párnámra fejem,

Van hites párom, még sincs hű támaszom,

Érzem, hogy felemészt e kínos fájdalom.

Fenséges anyám, én békét óhajtám,

Nem viselném el a fegyverek zaját,

Koronámért vérengzés, gyilkos öldöklés,

Nékem nem énem a hatalomféltés.

Hitszegő szavának nincs semmi súlya,

Atyámnak ígérte, nem tör hatalomra.

Elborult elme, Róma küzd ellene,

Már a szentatya is kiközösítette.

Édes jó Istenem, bocsásd meg nekem,

Esküm megszegem, de népemért teszem.

Nem harcolhatok, inkább lemondok,

Viselje Kis Károly a magyar koronát.

Nem harcolhatok, inkább lemondok,

Viselje Kis Károly a magyar koronát.

Vi-sel-je hát Kis Ká-roly a ma-gyar ko-ro-nát.

Ajtónálló:

Fenséges királynő, a nápolyi Durazzói Károly várja bebocsátását.

Mária:

Engedjétek színem elé azt az álnok hitszegőt,

Ki atyámnak megígérte koronára nem tör ő.

Az esküjét lám felrúgta, Istent, s embert nem ismer,

Megcsúfolta jó atyámat és most engem árul el.

Károly:

Fenség, Durazzói Károly lennék az Anjouknak házából,

A termetem miatt bizony úgy mondják csak Kis Károly.

Visegrádon nevelkedtem atyádnál az udvarban,

Lettem híres kardforgató, lovag és jó katona.

Vádolnak, hogy Nápoly trónját véres úton szereztem,

Johannát, királynőjüket bérgyilkossal ölettem.

Pedig Nápoly trónjára épp Lajos király segített,

Mondá, magyar koronára igényt nem jelenthetek.

Mária te rokonom vagy, véremet nem bánthatom,

Lemondtál a koronádról, becsülöm benned nagyon.

Országod, mint királynő te soha nem igazgattad,

Anyád volt a szószóló és Garai, mint tanácstag.

Magyar trónt én igazából nem is igen akartam,

Csak a bárók és nemesek kérésére hajoltam.

Ekkor aztán úgy döntöttem, Esztergomnak érseke,

Koronádat Fehérváron felteheti fejemre.

Békén add át, majd Demeter felhelyezi fejemre.

Békén add át, majd De-me-ter felhe-lye-zi fe-jem-re.

Erzsébet: (cinikusan)

Vigyed törpe, de jobb, ha megjegyezd,

Örömöd e koronában nem sokáig lesz.

Még egyszer mondom, hogy biztos megjegyezd,

Örömöd e koronában nem sokáig lesz.

Károly:

Csak sziszegj áspiskígyó, méregfogad már a múlt.

Szín elsötétül, függöny le

Vége az első felvonásnak

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.01.23. 11:50 marica Elnézést mindenkitől! Én cak ismételni tudom önmagam. Mint előzőleg említettem Jól ismerem az egész művet. Végre eljutottam hozzád! Hol az a muzsikus? Hol a zeneszerző? Hadd hallom dallamát! E Mű kezdete felemelő. S ha hozzá van aki zenét komponál, akkor is ha épp egy kompon áll, Ebből a nagy sikert Teremt. Ki ollvassa büszke, hogy Magyarnak született. Nelepődjetek meg  azon amit ítt írtam! Úgyan is én már ismerem az egész művet. Meleg szívvel ajánlom minden olvasónak. Szeretettel: marica

2011.01.15. 20:11 Léna Gufi, gratulálok. MÉg csak az elején vagyok, de olvasni fogom, itt is nagyon jól hozott a történelmi hátteret... Szeretettel. LÉna

2011.01.14. 07:38 Sneider Ez a rész tetszett! Nagyon is. Hűen adod vissza az akkori bonyolult politikai, emberi viszonyokat, a hatalmi harcot. A szöveg itt is gördülékeny, szerintem énekelhető, csupán zeneszerző kérédése. Van zeneszerződ?

1