2013.12.16. 07:16, gatkotok
	
	Áldozás
	 
	Az áldozás régi szép, szent hagyomány
	Valamit adni magadtól, belőled, hála gyanánt
	Felajánljuk vele lelkünk darabját az égi Úrnak
	Közelebb kerülünk, hozza, talán meghallgat
	 
	Egybeolvadunk Vele azonos hullámhosszon
	Nem kell hozzá barbár vér, sem testi ártalom
	A lélek ajándéka csupán az, mi számit Neki
	Azt tegye egyedül csak, ki Őt igazán szereti
	 
	Közössé vált kezdetektől a testi azonosulás
	A kenyér s bor jelképes életmegnyilvánulás
	Testünk a lelkünket hordozza itt ezen a földön
	Táplálék, mit az ember naponta magához veszen
	 
	Ezt tették áldozó őseink már nagyon rég óta
	Kenyér és borral áldozott már a sumér Gudea
	Jézus felelevenítette a vacsorán, megőrizte azt
	Az emberekben jelképesen vele emléket támaszt
	 
	Az áldozás, kedveskedéssel, áldozattal jár
	Mit az Úrnak önként szívedből felajánlottál
	De lehet annak földi célja is, csak úgy, önzetlen
	Van rá ok elég éppen, földi, gyarló életünkben
	 
	Áldozunk naponta, rutinosan az élet oltárán
	Lemondunk, szenvedünk önként ennek okán
	Felajánljuk azt szeretteinknek, felebarátunknak
	Kik, ki tudja, mi okból, de híjával vannak
	 
	Áldozni csak tiszta, őszinte, igaz szívvel lehet
	Ezért tisztára mosd előtte bűnbánattal lelkedet
	Foganatja lesz akkor a felajánlott áldozatnak
	Ha méltó vagy hozzá, az Úr is majd meghallgat
	 
	Most az Advent idején az áldozat különösen fontos
	A lelki béke összhangja a családban legyen honos
	Ezért áldozok én is most, bár legalább ilyenkor
	Lelki nyugalmunkért, Jézus karácsonyi eljövetelekor
	 
	Öröm és béke legyen a családban, világban
	Áldozatot kell hoznunk érte mindannyian
	Jézus is azért jött el karácsonykor közénk
	          Életútjával-halálával mutatva, hogyan- miként
	 
	Csíkszereda  2012 XII. 16
	 
	 
	 
	 
	 
	 
 
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Mila