ez + az

Kedves Pali bátyám!

„Az első negyedéves GDP-bővülési adatok alapján a magyar gazdaság az utolsó, illetve utolsó előtti helyen áll az Európai Unió azon 21 országa között, amelyekről az Eurostat oldalán már elérhetők a növekedési számok. Az uniós statisztikai adatok más megvilágításba helyezik a magyar visszaesés kormányzati magyarázatát: a kormányszóvivői iroda ugyanis nemzetközi trendekről és Európának komoly növekedési kihívásairól írt a közleményében, és arról, hogy milyen fontos a kiszámítható gazdaságpolitika.” – hoppá, Pali bátyám, hoppá! Magyarázkodunk, kommunikálunk, meggyőzzük és legyőzzük az emberek józan eszét, csakhogy! A számok nem hazudnak, ahogy ezt közkedvelt tanárom, néha Kulunga mondotta volt matek dolgozat előtt.  Szóval gazdasági szabadságharcunk második esztendejében lecsúsztunk, mint a gatya! A lista végére érkeztünk! Örömmel jelentem, nincs lejjebb! Vagy igen? Feltételezem, hogy igen, mert mi magyarok még arra is képesek vagyunk, hogy a lista végénél is lejjebb kerüljünk. Virtusból, ahogy szoktuk. Persze, ezt is, mind mindent, ki lehet, és ki is fogják magyarázni.  A média meg van hozzá, már csak a dumát kell valahogy feltálalni, és a nép, az Isten adta nép, pedig megeszi. Ahogy eddig is ette. Mit ette! Habzsolta! Egyébként nem hinném, hogy most már letudnánk térni a megkezdett, hibás útról, mert elfogyott az alternatíva, és a gép már nem tud mást dobni. De miért is dobna, amikor minden szép, minden jó, mindennel meg vagyunk elégedve. Főleg most, és főleg úgy, hogy átalakul a kormány, és az eddigi szaktekintélyek helyett, még jobb szaktekintélyek érkeznek! Minek is? Hát ez az! Azt ember meg nem mondja, hogy minek, hacsak…. hacsak azért nem, hogy tovább sanyargassanak bennünket. Valaki azt mondta a minap, amikor megjelentek az új adófajták – csekk, telefon meg a franc tudja még, milyen adók – hogy nincs tovább, mást már úgysem tudnak kitalálni. Persze, egyből mondtam neki, nyugi, lesz itt még olyan szívás, olyan adóztatás, hogy belepusztulunk, de nem hitte el. És lám-lám! - „Az építési törvény módosítási tervezete bevezeti az értéknövekedési hozzájárulást, amit lényegében adóként fizetne meg az ingatlantulajdonos, de csak akkor, ha értékesíti a házát, telkét - a tervezet a kormány honlapján jelent meg.” – na jó, ez csak arra vonatkozik, aki elad, és a ingatlanjának az értéke, például önkormányzati beruházás miatt megemelkedett. Ez így helyes! Aki elad, az fizessen. Aki vesz, az is. Például átírást, és minden mást, ami ezzel jár. Viszont, aki befuccsol és elárverezik, az megnyugodhat, nem kell befizetnie egy vasat sem. Pali bátyám, nem azt ígérték anno, hogy valahogy megakadályozzák az árveréseket? Vagy csak álmodtam, mint annyi mindent az utóbbi időben? Az állam ebből él, ezt tessék tudomásul venni. Adókat szednek tőlünk, és néha megbüntetnek. A mi kiadásunk, az ő tuti bevételük. Ha már a munkahelyteremtés nem működik! Persze, a bevételeket akkor is növelni kell. Na jó, tudom ám én is, hogy szimpatikusabb lenne, ha például új cégek, vállalatok alakulnának, a vállalkozók nem mennének csődbe. Lenne munkahely, többen dolgoznának, és akkor több lenne az adóbevétel is. Akkor tán fellendülne a belső fogyasztás is, amire feltétlenül szükség lenne ahhoz, hogy gazdaságunk kimozduljon a holtpontról. Hisz ha nincs fogyasztás, akkor felesleges termelni. És ha nincs termelés, akkor még több cég zár majd be, és még több lesz a munkanélküli. És ha még több lesz a munkanélküli, akkor majd még több terhet kell majd kivetni a még dolgozókra. Aztán a terhekbe szép lassan mindenki belerokkan, belebetegszik. És ha már lebetegedett, akkor majd elmegy a nála is betegebb egészségügybe, amiből már réges rég kivontak minden pénzt, és megpróbálja meggyógyíttatni magát. Feltéve, ha talál orvost, aki még nem ment ki tőlünk nyugatabbra gyógyítani. Na szóval, itt arról van szó szerintem, hogy még mindig mosolyogva, lángoló arccal robogunk a szakadék felé. Hogy most nem tudjuk, hogy arra van a szakadék, vagy tudjuk, csak épp nem veszünk róla tudomást, azt nem tudom. Én csak azt tudom, hogy kurva rossz az irány, mert ebbe az irányba belegebedünk. Mi dolgozók, adófizetők gebedünk bele, és nem a tisztelt képviselők, és nem a segélyre ácsingozók. Azok gebednek bele, akik megpróbálnak még mindig tisztességesen élni, megélni. Elképesztően elmentek az árak, hatalmas a drágaság! Nem tudok úgy kijönni a boltból, hogy ne fizessek ötezernél kevesebbet. És csak az alapvető élelmiszereket vásárolom, azt is két-három naponta, mert többre nem telik. Nem több napra nem telik, több vásárlásra nem telik. És akkor még ott a rezsi, az iskola, és minden egyéb nyűg, ami az életünkkel jár. Úgy érzem, Pali bátyám, rendesen átvágtak bennünket. Nem most, hanem most is! Folyamatosan vernek át, 1989 óta. Az első szélhámos, hozzá nem értő társaság elkezdte, és a többi, azóta is folytatja. Nincs kímélet! Dögöljünk bele a kísérletező kedvükbe, a rossz döntéseikbe, a felelőtlen, hebehurgya húzásaikba. Persze, szívesen beledöglök, ha ezzel elérem azt, hogy esetleg a gyermekeimnek jobb élet teremtődik. Csakhogy! Az államadósság hatvan százalékra csökkentését 2026-ra ígérik. Ezt is csak akkor, ha nem jön közbe semmi külső, vagy belső negatív tényező. Na most világunk csak negatív tényezőkkel van tele. Hisz valakik – bankárok, idióta, nekik semmi sem elég politikusok, gusztustalan pénzemberek – mindig kiborítják a bilit. És ahány bili borulás, annyi éves csúszás! Vagyis, ha nagyon borúsan látom a jövőt, akkor azt mondom, hogy gyermekeim még harminc év múlva is arra fognak keresni, amire most mi. Felelőtlen politikusok rossz döntéseire, és pénzéhes bankárok szemét harácsolására. Azt nem tudom, mi történik majd akkor, ha a görögök visszatérnek a drachmához, és mondjuk, szétszakad az amúgy is szakadozó Unió. Gondolom, erre számít valamilyen formában kormányunk is, hisz gazdaságilag nyitni akarnak az oroszok és a kínaiak felé is. Kérdés az, hogy van e még annyi hitelünk, no és értékünk a tarsolyban, hogy komolyan vegyenek bennünket. Szellemi értékünk feltétlenül meg van hozzá, csak épp az anyagiaknak vagyunk pillanatnyilag híján. És hogy ez mire lesz elég, azt majd a jövő eldönti. Mert sajnos elértünk arra a szintre – politikusaink sorozatos hibái és rossz döntései következményeként – hogy egyedül nem megy. Már nem. A rendszerváltás magasságában még talán mehetett volna, meg volt, meg lett volna rá a lehetőségünk, de! Elpuskáztuk, elrontottuk. És folyamatosan rontjuk, csökkentjük esélyeinket.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt kérdezte, ha nem nőtt, hanem csökkent az ingatlanjának az értéke, akkor majd kitől fogja megkapni a különbözetet, ha netán eladná kevesebbért, mint vette. Azt mondtam neki, senkitől, sőt! Majd kap egy jó kis NAV vizsgálatot, ahol kiderítik, hogy adót csalt, és fizethet majd, mint a katonatiszt.