Ennyi idő távlatából úgy látom, akkor nagyon jó volt...

Reggelenként közel ötven percet kellett utaznom a munkahelyemre. Ezért átmenetileg az Anyukámhoz hordtam be óvodás korú Mikikémet. Ő szívesen vigyázott rá, de idővel úgy döntöttem, hogy mégis keresek közelebbi munkahelyet.Ugyanis, tervbe volt véve még egy harmadik gyermek.  Találtam is egy építőipari céget, ahol azt mondták, máris jöhetek! Azonban mire a felmondási idő letelt, valami megváltozott. A megbeszélt napon hímezve-hámozva fogadtak, azt hittem, már fel sem akarnak venni. Azután kibökték, hogy annyit nem adhatnak, mert akkor bérfeszültség lenne... Hajaj,  megalázni nem hagyom magam… nem fogadom el! Ez súlyos szószegés… A régi helyen felmondtam és leszámoltam. Visszaút nincs. Elhatároztam, hogy panaszt teszek valahol.. Végül a Tanácsházán tudtam meg, hogy a pártbizottságra érdemes menni; külön panaszirodát tartanak! A panasz - felvevő férfi; felhívott valakit; Pistáék felültettek itt egy hölgyet, aki könyvelő, van-e nálatok valami ilyen állás?

- És volt…!  Így kerültem a Hazai Fésűsfonóba..! De ez még nem minden! A gyárnak óvodája, bölcsődéje, nyári napközis tábora van, saját orvosi rendelője, autóbusza, és saját üdülője a Balatonnál!

A könyvelés egy régi épület harmadik emeletén kapott helyet, Brigitta a csoportvezető. Három nyelven beszél. Elmondta, hogy apja német volt, anyja magyar, és szlovák területen éltek.

A kitelepítéskor Anyja magyarnak vallotta magát. A kiskorú lánygyermekkel, - vele, - és egy ötvenkilós csomaggal áttették a magyar határon. Felnőtt, családos bátyja szlováknak vallotta magát; mert neki akkor már háza, fogtechnikus műhelye volt ott...

A könyvelésben gyakran kell túlórázni, hó végén, negyedéves, éves zárások alkalmával…  Aki itt dolgozik, vagy magányos… vagy gyermektelen…!

A megérzésem jó volt… negyedórával munkakezdés előtt ülnek az asztalnál és beszélgetnek, kávét főznek… Én meg… munkakezdés után öt perccel rohanok fel a lépcsőn, kifulladva…

 Magyarázd meg a gyermektelen csoportvezetőnek, hogy a kisgyereket nem lehet belökni, és otthagyni, az óvodában szépen fel kell öltöztetni a benti ruhácskába, amikor már készen vagyunk… akkor pisilni kell, vagy valami mást. Az anyának mindenhez van türelme, és ideje. A nagyobb gyerek már önállóan öltözik, de azért rá is figyelni kell…türelmesen meg kell hallgatni az óvó néni sirámait, és kívánságait, óhajait. Az óvoda és az iroda épület között csak pár méter a távolság, aztán gyalog fel a harmadikra, még két perc…

A csoportvezető szerint munkakezdés előtt öt perccel az asztalnál kell ülni…ebből kifolyólag  minden jutalomból és plusz pénzből ki is hagytak…

A csoportvezető előadja, hogy hajnalban kel, és ablakot pucol…!

A minden éjszakát v é g i g  p i h e n ő emberek helyzeti előnyben vannak a gyerekessel szemben! Könnyen osztja be az idejét, -  és k ö n n y e n  í t  é l k e z i k, - aki gyermektelen!

 Az állandó rohanás miatt ért a baleset is… A villamosról lelépve, mindjárt futni akartam, de egy kőre lépve a bokám kibicsaklott, a földre rogytam. Mindkét térdemről eltűnt a harisnya, a helyén komoly sebek éktelenkednek, véres földdel átitatva. Na, most jól nézek ki! Irány az orvosi rendelő!

Fertőtlenítés, kötözés, tetanusz hamar meg volt. De hogy jutok fel a harmadik emeletre, ha a térdem nem hajlik…? A korlátba kapaszkodva, a karom erejével húzom magam egyre feljebb. S íme már fent is vagyok.

Az ember sok mindent kibír… Ha két- három gyerek kapaszkodik a szoknyánkba, bizony

megharcoljuk a mindennapokat…

Gyermekeim azonban káprázatos meséikkel kárpótoltak, ha megkérdeztem, mi volt ma az óvodában…?  - Anya! Én tudtam, hogy a Borinéni  a Télapó!

A polgár védelmi gyakorlatról így számoltak be; - „Anya, kimentünk az udvarra játszani, és akkor jöttek az ormányos bácsik…!”

Egy dologról nem feledkezhettem meg soha; szendvicset, ennivalót, bármit, vinnem kellett, amikor értük mentem. Jó, hogy b ü f é  i s  v o l t abban a gyárban…!

Ha szidalmazzák a szocializmust elszomorít…egyet ugyanis n e m  l e h e t  e l v i t a t n i;

L é t b i z t o n s á g volt !!! Mertünk gyerekeket vállalni, - és akár hitelt felvenni, - mert tudtuk, hogy holnap is, meg jövőre is lesz munkánk, állásunk.