politika? lehet

Kedves Pali bátyám!

Jóságos és emberbarát kormányunk igazságos döntése értelmében, jaj mindenkinek! Na jó, ez így, ebben a formában nem…., de azért mégis. Nincs több kiskapu, nincs több törvénytelenség. Legalábbis a legújabb intézkedések ezt sugallják, hisz borzasztó erővel sújt le a törvény például azokra, akik magyar állampolgár létükre, jogtalanul közlekednek külföldi rendszámú autóval. Ugyanis rájött a magyar ember, hogyha például ugyanazt a gépkocsit, amit itthon vásárolna, mondjuk, Szlovákiában szerez be és helyeztet üzembe, akkor nem kevés pénzt spórol meg. Ez természetesen csalás, mert magyar ember magyar jogosítvánnyal, magyar bejelentett lakcímmel csak magyar rendszámú autót vezethet. Na de élelmes ám a magyar ember, de milyen élelmes! Kiruccan Szlovákiába, és némi készpénzért cserébe bejelenteti magát egy kinti lakcímre, és máris jogosan furikázik a külföldi rendszámú autóval. Igen ám, de jött a törvény, és most ennek fuccs! Nincs autózgatás, mert ugrik a rendszám, és jön a szokásos bünti. Mert büntetni azt aztán tudunk. Illetve nem mi tudunk, hanem az általunk demokratikusan megválasztott hatalmasságaink. Mert hatalmas az, ki hatalmasat gondol, és hatalmasat tesz! Például hosszú évek óta hatalmasakat tesznek ránk! Úgy Istenigazából levagyunk hatalmasozva. De visszatérve a gépkocsi témához.  Fogódzkodjon meg drága Pali bátyám, mert folytatom a hírt, ami miatt írok önnek. Hallgatom a királyi rádió augusztus 2-i adását, ahol megszólalt egy ember, és elmondta, hogy tulajdonképpen mennyit is spórolt ő ezzel a manőverrel. Azt mondta, hogy neki magyar áron bruttó tizenhat és félmillió forintos terepjárója van, és bizony, bizony, hat millió forintot takarított meg azzal, hogy Szlovákiában vásárolta és helyeztette üzembe. Tetszik érteni Pali bátyám, mennyire hülyére vagyunk mi magyarok véve! Még egy egyszerű gépkocsi vásárlásnál is hét bőrt húznak le rólunk!! A fickó ezzel a manőverrel a kocsi árának több mint egy harmadát megspórolta! Ez az összeg javarésze, az úgynevezett regisztrációs díj, és eredetiségvizsgálati díj, amit minden gépkocsi vásárlónak ki kell fizetnie! Az összeget naná, hogy az államkasszába fizetjük be, hova máshova! És ez így megy szinte minden termék esetében! Fizessük, rendben van! No de hol a lóvé? Mert bármennyit befizetünk, bármennyire kiszipolyoznak minket, az államkassza akkor is üres marad. Aztán még húznak a gatyaszíjon, még jobban szenvedünk, és még sincs eredménye. Tudom ám, hogy miért! Mert a szemét, gaz, előző bagázs nyolc évig rabolta a kasszát, azért! Na jó, persze fellélegzek, hisz nem csak politikailag, hanem ha minden igaz, jogilag is felelősségre lesznek vonva. Az előző nyolc év minden felelős vezetője, ha minden jól megy, börtönbe kerül. És a többiekkel mi lesz? Kérdezem, hisz nem nyolc éve, hanem lassan huszonkét éve élünk szarul, sokan minimálbérből, még többen embertelen körülmények között. Tényleg, milyen érdekes, hogy az utolsó infót az éhező gyerekek számáról kábé két éve hallottuk. Akkor olyan százezren voltak. Azóta csökkent ez a szám, vagy egész egyszerűen úgy oldják meg ezt a problémát, hogy nem jön ki infó az ügyről? Emlékszem, amikor a benzin ára úgy két éve elérte az akkor lélektaninak mondott háromszáz forintos határt, az akkori ellenzék ott mondogatta a Kossuth téren, hogy az nem igaz, hogy az államnak nincs beleszólása a benzin árba. Mindenről az akkori kormány tehet, mert dilettánsok! Most ez az ár átlépte a négyszáz forintos határt, és még nincs vége, mondják a szakemberek. Na jó, de hol van az akkori ellenzék, aki azóta már nem ellenzék, és hatása kell, hogy legyen az árra, hisz ők nem dilettánsok, hanem szakértők! Vagy mondok mást, drága Pali bátyám! Cukor ár! Egyszer valamiféle spekulációtól hajtva felvitték 180 forintról 360 forintra, aztán visszavitték 300 körüli árra, oszt most már úgy marad, míg a világ, világ. Legfeljebb még tovább erősödik, ahogy azt az ebben utazó spekuláns urak kívánják. A svájci frank áráról már nem is ejtek szót! Azt mondják az okos tojások, hogy mindez a begyűrűző világpiaci hatásoknak köszönhető. Szerintem meg egyáltalán nem lennének begyűrűző hatások, ha ebben az országban lenne termelés, lenne munkahelyteremtés, és erős lenne a nemzeti valutánk. Vagyis, ezzel arra akarok utalni, hogy nem csak az elmúlt nyolc év kormányzati döntéseinek köszönhetjük, hogy ott tartunk, ahol. Hisz már az indulás is szar volt, a folytatás pedig gyalázatos! És csak addig működött úgy, ahogy a dolog, amíg volt mit eladni, felszámolni, elkótyavetyélni. És ebben nem csak a piros szín a ludas. Jó, tudom, sokuk közülük a történelem szemétdombján végezték, de még nem elegen! Arra leszek kíváncsi kedves Pali bátyám, hogy ezekről a nekünk baljós évekről, hogy fognak megemlékezni mondjuk kétszáz év múlva majd az akkori történelemkönyvek? Valóban elismerik majd a rendszerváltás első felelős miniszterelnökét olyan nagynak, mint mi most? Pozitívnak veszik majd azt, hogy szétverte a jól működő téeszeket, politikai okokból felszámolta a minden magyar árút befogadó orosz piacokat? Vagy okos tettnek minősítik netán majd azt, hogy hosszú évek alatt feldarabolták és egymás közt elosztották működő nagyvállalatainkat és üzemeinket? Vagy mit fognak írni a történelemkönyvek majd arról, hogy huszonkét év alatt eljutottunk a magyar egészség ügy és oktatásügy halálához? Mi azt tanultuk, hogy micsoda elvetemült világ volt az, amikor behajtották a tizedet és a kilencedet, hisz ettől emberek, családok jutottak a tönk szélére. Tessék mondani Pali bátyám! Mi adófizetők kiegyeznénk, ha csak tizedet, vagy kilencedet kellene fizetnünk? Kiegyeznénk azzal, ha nem kapnák családi pótlékot, ilyen segélyt, olyan támogatást, hanem csak emberhez méltó bért? Kiegyeznénk azzal, ha a befizetett adóinkból nem támogatnának arra érdemtelen embereket? És vajon kiegyeznénk azzal, ha végre valahára emberhez méltó életet tudnának számunkra biztosítani?

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci retteg, hogy börtönbe megy, hisz az előző nyolc évben kétszer evett húst. Pedig nem komcsi, csak éhes volt.