Kedves Pali bátyám!

- A Parking Kft. parkoló ellenőrei az év elejétől figyelik a fővárosi mozgássérült-igazolványok használóit. Az első negyedév összesített adatai szerint a belvárosi parkolóhelyek 20 százalékát (több mint 400 hely!) ilyen autókkal foglalják el nap, mint nap, a mozgássérült igazolvánnyal rendelkező gépkocsik negyede pedig 10 millió forintnál drágább luxusautó. – most mit csodálkoznak ezen? A minap olvastam, hogy híres és nevezetes tévéprimadonna, Liptai Claudia naccságos kisasszony is mozgáskorlátozott igazolvánnyal parkolt nem is olyan régen. Pedig szerintem neki is futná, mint parkolási díjra, mint tisztességre. Mert azért ahhoz nem kell olyan sok észt felvonultatni, hogy megállapítsuk – persze ez az ő agyán is átfuthatna – hogyha beáll ő, a makkegészséges ember a mozgássérülteknek fenntartott helyre, akkor a ténylegesen sérült emberekkel cseszik ki. Persze, mit várhatunk a sok gazdag és még gazdagabb csókától, amikor azt hiszik, hogy ők azok, akik a pénzükért mindent megtehetnek. Megtehetnek, megtehetnek, de uram bocsánat! Azért végtelenül tahónak nem kell lenni! A jó múltkorában történt, hogy dúsgazdagnak tűnő kisköcsög, - tudja Pali bátyám nekik van fenntartva a www.kotsog.hu honlap, oda lehet bejelentkezni az ilyen büdös tahóknak – észvesztőn fénykürtölt, meg dudált a böhömnagy, fekete terepjárójából, mert betartva a szabályokat, negyvennel húztam át Kiskunlacházán. Ha már ott is olyan tahó a városvezetés, hogy ragaszkodik a negyvenhez, akkor ugye annyival megy az ember, mert zsernyákék leskelődnek minden kuka mögül. No, a lényeg! Kiskotsog villog, dudál, mutogat. Lehúzódom, forgázzal kipörögeti a kerekeit, és elhúz mellettem, közben még mindig mutogat, de úgy, hogy még a muter is csuklott. - Ez tuti, mert megkérdeztem tőle két nap múlva. - le vagy szarva gondoltam, úgy sem látlak soha, és bemutattam neki egy középsőujjas seggturkát a jobbik fajtából. Naná, hogy összefutottam vele, két kilométerrel később. A rendőrökkel beszélgetett, aztán rám mutatott, amikor elhúztam mellettük. Nosza, rendörmocis utánam. Villog, no meg integet, hogy álljak már meg. Megállok, ablak le oszt mondom neki ártatlan pofával: - főbiztos úr! Negyvennel jöttem, mi a baj? – Az kérem, és most felhívom a figyelmét, hogy máskor ezt ne tegye, mert bűntettyük! – Mit is? – kérdeztem ijedten, mert zavarosnak tűnt a feddés lényege. - Maga csúnyán beintett a kapitány úrnak, amikor elhaladt ön mellett! Most nem bűntetem meg, de máskor figyeljen oda, hogy kinek, mit int be! Másnak lehet, neki nem! – mielőtt megszólalhattam volna, mocira pattant és elhúzott! Tetszik figyelni a jelenetben előforduló monológ rejtett üzenetét? Másnak azt int be, amit akar, de a kapitány úrnak azé má’ mégse! A kutya fáját neki! Hisz ő hazát szolgál és véd! Sőt, tovább megyek! Negyvennél gyorsabban szolgálja és védi a hazát, mint a többiek! Mármint a többi, szabályt betartó rendőr. Na ja, mondhatnám, ez azért van, mert ő a kapitány valahol, és neki aztán mindent szabad. Tényleg mindent? Úgy tűnik főzsernyákra nem vonatkoznak a közlekedési szabályok! Ha nem mondtam volna drága Pali bátyám, Országgyűlésünk hatalmas, dübörgő többséggel fogadta el új Alkotmányunkat, vagyis alaptörvényünket. Ami kimondja, hogy…. No, itt vagyok ám bajban, mert csupa általános, iránymutatást rejt magában, amit lehet így is, és úgy is értelmezni. Benne van például, a fegyvertartás könnyítését szorgalmazó passzus, erre most olvasom valamelyik hazug oldalon, hogy esze ágában sincs ezt engedélyezni a kormányzó pártnak. Vagy van, és most titkolják, esetleg ködösítenek. Valószínű, hogy a fegyverboltosok kértek haladékot, mert kicsi a készlet, és amíg fel nem töltik, addig nincs könnyített fegyvertartás. Még egy érdekesség. - Míg a rendszerváltás idején megszövegezett alkotmány az állampolgári jogok kiterjesztésére helyezte a hangsúly, ez a jogok védelme mellett nagyobb társadalmi felelősséget is vár a polgároktól. Kimondja, hogy a szülőknek gondoskodniuk kell gyermekeikről, a felnőtteknek a szüleikről. Benne van az is, hogy “képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapításához". Attól persze, hogy ezeket beleírják, még senki nem lesz jobb ember, arra viszont alkalmasak, hogy belepiszkáljanak a magánéletbe, és ezeket később akár bizonyos alapjogok korlátozására is fel lehet használni. A szociális intézkedéseket például az ember „közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan” állapíthatják meg. Míg például korábban a segélyek alanyi jogon jártak, ezentúl, feltételek sokaságához köthetik őket: közhasznú munkához, a gyerek iskolába járatásához vagy éppen a ház és az udvar rendben tartásához.  – ez oké Pali bátyám, jó ötlet! Persze, ha a kötelességek nőnek, értelemszerű, hogy a jogok szűkülnek. Csak minimálisan, de szűkülnek. Ugyanis vannak kis változások a szövegben, amelyek erre utalnak. Eddig az állampolgárnak joga volt a szociális biztonsághoz, mostantól az állam csak törekszik erre. Eddig az állam kötelezhető volt arra, hogy a szociálisan hátrányos helyzetűeknek minimális ellátást nyújtson, mostantól a minimális szó már nem szerepel a szövegben. - Az alkotmány igyekszik átláthatóvá tenni a közpénzek felhasználását. Nem engedi meg a kormányoknak, hogy tovább növeljék az államadósságot, ami az emberek és az utódok bőrére megy. Persze nem biztos, hogy ebből mi jól jövünk ki, mert ez folyamatos megszorításokat tehet szükségessé. Bekerült, hogy a gyermekvállalás költségeit az adórendszerben kedvezményekkel ismerhetik el. A fenntarthatóság érdekében hangsúlyosan védik a termőföldet, a vizet, az erdőket, a növény és állatfajokat. – szóval Pali bátyám sok pontja Alkotmányunknak, ami nagyon jól hangzik. Kérdés, a mindenkori politikai hatalom, hogy fogja ezeket a mondatokat értelmezni, és hogy fog velük sáfárkodni. Egy dolog viszont már most biztos, és ez kurvára nem tetszik nekem. Konvergencia programunk szerint jövőre megint a kisemberek bőrén csattan majd az ostor. Aki eddig keveset keresett, az az adójóváírások csökkentése és a szuperbruttó felezése miatt, még kevesebbet keres majd. Aki jól jön ki a csomagból, annak a bruttó havi jövedelme 240.000 forint felett van. A többiekre, a többségre, a kispénzű csórókra megint ráköszönt a sokadik szűk esztendő. Pedig 1989 óta ígérnek fűt-fát, mannát! És ha eddigi kormányaink csak a felét megcsinálták volna ígéreteiknek, most azt hiszem, nem tartanánk itt. Változtatni kellene, de nem úgy, hogy megint a kisember tolja a cél felé azt a bizonyos szekeret. A kormány kösse fel a gatyát, és teremtse meg a beígért munkahelyeket, és ígéretéhez híven valahogy tegye a kis emberek, a csórók számára is élhetővé országunkat. 

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci mozgáskorlátozottak számára, a TB által ingyen biztosított mankóval szállt fel a villamosra. Egy kövér nő azonnal átadta neki az ülőhelyét. Amíg Zsocikám a mankóit rakosgatta, addig a nő férje kilopta a zsebéből a pénztárcáját, és az induló villamosról úgy ugrott le, hogy aláesett, és az levágta a lábát. Zsoci persze emberségből ismét jelesre vizsgázott. Leszállt, visszavette a jajveszékelő embertől a bukszáját, de ott hagyta neki az egyik mankóját.