Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk |
|
| | |
|
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
| | |
|
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot. | | |
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst |
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
| | |
|
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
| | |
|
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat,
Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva.
Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd,
Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod.
Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers
Üres estéket parázslón szellemmel betöltve.
Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez,
Tedd szebbé a napok megfakult színét!
| | |
|
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
S. Szabó István
sneider1@citromail.hu
istvan.szabo012@gmail.com
Társszerkesztő:
Kepes Károly
kkepes@gmail.com
Ha kérdésed, problémád vagy ötleted van az oldallal kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal. | | |
Hányan is vagyunk jelenleg? |
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratnak, jelenleg
78
regisztrált tagja van.
| | |
Interjúk a Pipafüst szerzőivel |
| | |
Drámák (Pályázati antológia) |
| | |
|
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
| | |
|
Itt eladhatsz és vásárolhatsz, kereshetsz és kutathatsz. Figyelem! Minden hirdetés - automatikusan - két hét elteltével törlődik. Az oldalt úgy használjátok, mint a Társalgót. Az üzenet részbe írjatok. Ötven hirdetésnek van helye.
| | |
Társoldalak (kattintható) |
| | |
|
Bannercserére ajánljuk | | |
|
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
S. Szabó István
| | |
|
|
|
A közös gyerek2011.01.10. 09:26, Józsa Mara
Ruder Janának
A közönség felállva tapsolt, amikor az előadás végén megjelentek a színpadon. A férfi erősen húzta a jobb lábát, az asszony mégis őrá támaszkodott, így tipegtek, aprókat lépegetve, középre. Meghajoltak. Közben a férfi gyengéden megszorította az asszony kezét, és egy pillanatig oldalra nézve összecsippentette a szemét is. Mosolyogtak.
Az asszony almazöld selyemkösztümöt viselt és finom csipkéjű ekrü cérnakesztyűt. Fejét királynői tartással emelte fel, és bizalommal teli szelíd pillantással nézett szét.
A férfinak hosszú ősz haja volt, amelyet a tarkóján összekötött. Arcbőre napbarnítottan feszes, ugyanakkor a szeme és a szája körül mély ráncokkal barázdált. Látszott, hogy frissen borotválkozott, az öltözékét gondosan válogatta össze, a cipőjére pedig kifejezetten kényes.
Az asszony először mégis a parfümjére figyelt fel, megcsapta az orrát, amikor elvonult mögötte a társalgóban. A finom illat sokáig ott lebegett a fotelja körül; az otthonban nemigen volt megszokott dolog, hogy ilyesmit használnak, kiváltképp nem a férfiak. Megjegyezte magának, s a legközelebbi találkozásukkor egy hosszabb mosollyal nyugtázta: az illathoz kellemes külső tartozik. A férfi rácsodálkozott, aztán barátságosan biccentett felé.
Így indult az ismeretségük, s pár nap múlva a parkban folytatódott. Az asszony egy félárnyékos padra telepedett a könyvével, de alig olvasott, olyan ábrándos hangulatba jött a májusi illatoktól, a körülötte bizsergő élettől.
- Min mereng? – termett előtte hirtelen a férfi.
Az asszony elpirult, mintha rajtakapták volna valami tilos dolgon, később meg azért restelkedett, hogy ilyen buta módon reagált.
- Megengedi? – hajolt meg kissé a férfi, és bemutatkozott. – Kürthy Vilmos, zongorista.
- Tordasné, Anna… - becsukta a könyvet, és helyet mutatott maga mellett a padon.
Sokáig beszélgettek. Főleg Vilmos vitte a szót, elmesélte, hogy ötvenévesen egy agyvérzés vetett véget a zenei pályájának, s azóta sok minden másban is elhagyta a szerencséje. Anna csak mértéktartóan árult el magáról ezt-azt, legtöbbet a kedvteléséről beszélt: verseket, novellákat írogat. Remekül kiegészítették egymást: Vilmos lelkes előadó volt, Anna pedig hálás közönség.
Teltek a napok, a tavaszból ősz lett, a két idős ember között egyre jobban elmélyült a barátság. Kölcsönösen tisztelték, és nagyra tartották egymást, ráadásul rendelkeztek azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a másik leginkább szomjazott: Vilmos rendkívül gáláns és udvarias volt, Anna pedig figyelmes és gondoskodó. Nem csoda, hogy egy idő után kizárólag egymás társaságában érezték jól magukat, ugyanakkor mindig tudtak egymásnak valami újat mondani, mutatni.
Egyik alkalommal a férfi egy vastag fotóalbummal érkezett a társalgóba. Mint két összeesküvő, a fejüket összedugva hajoltak a képek fölé, és halkan sutyorogtak, nevetgéltek. Anna a képeket nézve furcsa dolgot figyelt meg magán, a pár évtizeddel fiatalabb Vilmos is gyengéd érzéseket váltott ki belőle. Hirtelen ötlettel felsietett a szobájába, és réges-régi bonbonos dobozokkal tért vissza. Kiválasztott néhány képet, és Vilmos korabeli arcmása mellé illesztette őket.
- Ilyenek lettünk volna együtt ötven évvel ezelőtt – mutatott kissé fájdalmas mosollyal az egyik párosításra. – Vajon észrevett volna, ha akkor összetalálkozunk?
A férfi sokáig nézte a sok év előtti fiatal lányt.
- Azt nem tudom, akkor hogyan lett volna, Annácska, de én most visszamenőlegesen beleszeretettem magába. Lehetséges ilyesmi?
Az asszony gyengéden megsimogatta a férfi kezét, és elérzékenyedve bólogatott.
- Maga is így érez? – lelkendezett Vilmos.
Egyszerre indultak meg a könnyeik.
Néhány nappal később a parkban sétáltak, alig beszéltek, csendben andalogtak egymás mellett.
- Annácska! – kezdte a férfi. – El kell mondanom, mennyire örülök, hogy egymásra találtunk. És én most már soha nem szeretnék elszakadni magától.
- Én se.
A férfi mélyen meghajolt, és kezet csókolt.
- Milyen szép életünk lesz! Hálás vagyok az Úrnak.
- De azért kár, hogy csak most találkoztunk, amikor lassan elfogy az időnk – sóhajtott az asszony.
- Ne bánkódjon, Annácska! Még sok szép évünk lehet.
- Lehet. Lehet. De egy valami már nem – válaszolta az asszony. – Közös gyerekünk. És ez nagyon fájdalmas nekem.
Vilmosra is átragadt az asszony szomorúsága, és hiába szeretett volna valami vigasztalót mondani, megszólalni sem tudott, úgy szorította valami a torkát, hát csak ballagtak tovább csendesen.
Az időjárás egyre zordabb lett, az otthon lakói mind több időt töltöttek a nappaliban. Egyik délelőtt egy fiatalos hölgy a zongora mellé ült, és régi slágereket kezdett játszani. Pillanatok alatt körbevették, és csak érkeztek egymás után a megrendelések, ő pedig sorra játszotta egyik dal után a másikat. Vilmos is közelebb merészkedett, és megkockáztatta:
- A Csillagok és nyári éj című dalt bizonyára nem ismeri, kedves Júlia!
Az asszony hosszan bólintott, és ujjai máris repkedtek a billentyűkön. Vilmos lehunyt szemmel, halkan dúdolta vele a dallamot.
- Az én dalom – suttogta alig hallhatóan a végén. Látszott, hogy nagyon felkavarja az élmény, ugyanakkor büszkén húzta ki magát.
Júlia csodálattal nézett a férfira, és mosolyogva kérdezte:
- Van más szerzeménye is? Szívesen eljátszom, ha ismerem.
A férfi felsorolt még néhányat, végigdúdolta őket a zongora vezetésével, aztán csendesen elvonult. Azt hitték, az emlékeivel akar lenni, tapintatból Anna se ment utána. De még aznap este odaállt Júlia elé, és hosszan beszélgettek. Anna a szeme sarkából figyelte őket.
- Titok? – kérdezte a visszaérkező férfit.
- Nem titok. A közös gyereken dolgozom, és megkértem Júliát, segítsen benne.
Anna nézett rá kitágult pupillákkal, hogy mit akar ezzel a bolondsággal, de Vilmos még pár percig élvezni akarta a helyzetet. Csak akkor fogta meg marasztalón az asszony kezét, amikor az, haragosan összeszűkült szemmel, fel akart ugrani.
- Annácska! Nehogy elszaladjon! – mondta engesztelőn, és a zakója zsebéből néhány gyűrött papírlapot húzgált ki. – Egész délután dallamokat gyártottam, méghozzá a maga verseire. Annyira meghatott Júlia játéka, és annyi régi emlék tört elő, hogy már szinte fájt. Búsongtam egy sort, és akkor hirtelen bevillant, komponálni még tudok, ha játszani nem is. Mi lenne, ha meg is próbálnám? És sikerült! Olyan boldog vagyok! Nem érti? A maga verse, az én zeném! Mintha közös gyerekünk lenne!
Anna csak annyit tudott kimondani:
- Ó, Vilmos! – és záporoztak a könnyei megállíthatatlanul. Olyan erővel tört ki belőle a zokogás, hogy mindenki rájuk figyelt, az igazgatónő pedig aggodalmasan az asztalukhoz sietett.
- Nincs semmi baj – mondta Vilmos is párás szemmel. – Csak nagyon boldog.
És mindkét kezét rátette az asszonyéra.
| | |
|
|
A Keresztanya Szlovákiában |
|
| | |
|
Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
| | |
|
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
| | |
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön |
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István | | |
|
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
| | |
|
Ha valaki az oldalsávon szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el valamelyik szerkesztő címére!
Kepes Károly | | |
|
Boér Péter Pál Nagyító alatt és Le a láncokkal című novelláskötetei, a könyvekhez boerpeter_1959@yahoo
.com címen lehet jutni.
>>Részletesebben<< | | |
|
Mária királynő
Tyúkanyó a kakukkfészekben
Elmenőben
Hétköznapi dráma
Hangok
Történet a kézművesről, a katonáról, és a királyról
Bódulat
Örömzene
A látogató
Állomások
Hogyan lehet abbahagyni egy ölelést?
Tűzmadár
Igazhitűek
Örömzene / "B" változat
szerelem kukac igazi pont hu
Lucia
Nem vagytok a magatokéi
Légvárak
Felfüggesztett zászlók
Nomádok
Fülöp bácsi és Barka néni
És akkor jöttek a magyarok
Csudálatos élet
Az irat
Hajnali vonat
Az idő foglyai
Lorensz
Csak pozitívan
Kálmánember
Piroska és a farkas
A halálraítélt
Testvéri szeretet
Amerikai vendég
A végzet
Vívódások
Reni 78
Vérszívó a szomszédom
Sivár
A fal mögött
Az azurkék keresése
Moira Zrt.
Az aranyhallá változott királylány
A tüntetés
A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma)
A lelkem színpadán
Büszkeség és balítélet
Szellemes történet
Engedj ki
Blood of Mary
Kegyetlenek
Kurva vagyok
Szerecsendió
Mai dráma
A miniszterelnök
A színdarabok a Játék / drámák oldalon olvashatók és véleményezhetők.
Ha bármelyik mű elnyeri a tetszésedet, és szeretnéd színre vinni azt, akkor a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
| | |
|
Itt kedvetekre dumálhattok.
| | |
|
Csak egy életem van.
Kérlek ne rontsd el, mert nincs hozzá jogod!
(Remélem a Pipafüst oldalait politikusok is olvassák)
S. Szabó István
| | |
|
2025. Október
| H | K | S | C | P | S | V | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 |
|
|
| | | |
|
|
2024.12.15. 20:08
2024.02.06. 10:32
2023.12.17. 12:02
2023.11.26. 08:38
2023.08.27. 10:37
2023.08.27. 10:36
2023.08.21. 16:28
2023.08.15. 17:49
2023.06.19. 18:32
2023.06.19. 18:32
2023.06.04. 16:37
2023.06.01. 14:02
2022.12.28. 20:11
2022.11.01. 21:09
2022.11.01. 06:01
2022.09.13. 06:01
2022.08.05. 08:53
2022.07.01. 17:45
2022.05.08. 21:07
2022.05.01. 06:25
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Jana írt egy hasonló körülmények között játszódó magányos, szomorú történetet, s neki írtam, mert így biztatóbb az öregség, nem?
Köszönöm, hogy olvastátok.