2010.11.09. 07:36, gatkotok
Közömbösség
Betegek az emberek, fertőzöttek
A nagy hajszában önzővé lettek
Közömbösek vagyunk a környező világra
Összbe véve az egész sorsunkra
Egyre csak magunkal törődünk
A köz iránt közömbösen viszonyulunk
Ki-ki törünk néha dűhvel
Aztán folytatjuk tovább egy kézlegyintéssel
Kikerüljük, tesszük, hogy nem látjuk
Más tegyen róla, átruházzuk
Csordaszellem a reánk jellemző
Ritkán kerül közülünk kitörő
Annak idején jól belénknevelték
Sorsunkat mindig mások kezelték
A közös az mindenkié, senkié
Nemtörődünk vele, az államé
De hát az állam mi vagyunk
Ami van, értünk van s általunk
Mikor fogjuk már belátni ezt ?
És számonkérni minden illetékest
Elnézzük, hogy fejünk fölött döntsenek
Máskor meg, hogy semmibe vegyenek
Érezzük bőrünkön a rossz politikát
Türjük tovább népünk sorvasztását
Nem vesszuk észre a környező szemetet
Nézzük mint elprédálják közpénzünket
Eltürjük a rendőri túlkapást, főnök hibáját
A hivatalnok visszaélését, embertársunk baját
Szemléljük csak a képtelen törtetőket
A tolvaj ténykedését, a megvesztegetőket
A gonosz uralmát, a csaló gazdagságát
Az egyszerü emberek kiszolgáltatottságát
Szónélkül hagyjuk a rabló szolgáltatást
Elfogadjuk a nyomorba döntő árdrágitást
Nem adózunk spontán a közjóra
Nem jelentkezünk önzetlen közszolgálatra
Egyedül látszatra tetted reménytelen
De kell valaki kezdeményezzen, vezessen
Ha magadnak megnyered embertársad
Igy jön össze a többségi akarat
A sokaság, ha ritkán is de szót kap
Eltörli a rosszat, helyébe újat ad
Ahogy alakitjuk, olyan az életünk
Amilyen világot teremtünk, olyat érdemlünk
Csikszereda 1997 I. 22
Tán a legnehezebb és ugyanakkor legkönnyebb dolog, közömbösnek lenni. Az egy mesterség. Rossz, semmire sem való mesterség. De sajnos sokan gyakorolják.