Irénkét személyesen nem ismerem, de írásain keresztül nagyon közel áll hozzám. Hisz könyvében - melyet nem rég olvastam - azokról az időkről ír hitelesen, ugyanakkor fantáziadúsan, melyet én is jól ismerek. Anekdotaszerűen megírt történetei lebilincselők, ugyanakkor tanulságosak a mai fiatalság számára, akik el sem tudják gondolni, hogy ilyen világot is éltünk, élhettünk mi, a hatvanas, hetvenes években. 

 Irénke! Mondj néhány szót magadról:

Köszönöm István. Ritka és becses alkalom, ha k o r t á r s író érdekel valakit!

 Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy írni fogsz?

A „pillanat” talán a sorsnak köszönhető. Nyugdíjasan kötöttem új házasságot, és költöztünk Pestről egy vidéki tanyára.  Férjem emigráció történetét, - a kazalnyi kéziratot meglátva, - úgy éreztem, hogy segítenem kell. (számítógépbe írtam, borítót szerkesztettem)

 Milyen hatásra kezdtél írni? Egyáltalán mióta írsz?

A könyvkiadással kapcsolatos nyolc hónapi kemény munka, valóságos űrt hagyott maga után… Saját gondolataim ezután kezdtek el dörömbölni bennem… 2003-ban, a Pásztói Hírlapban jelentek meg első írásaim. A „Lelki kultúránk”-ból cikksorozat lett!

 Műveid a körülötted lévő világ rezdüléseit mutatják be, vagy fikciók?

Életem eseményei hatására - (tanulás, munka, család, néhány házasság, negyvenévnyi munka mellett, három gyermek felnevelése, meg az építkezés) – csak úgy dőltek belőlem a történetek; az életből vett egypercesek tömege.  Természetesen vannak „fikciók” is, amik szerintem, előző életeim drámái.

 Van olyan eset, amikor tényleges, általad ismert személyt mutatsz be írásodban? Természetesen álnéven. Volt, hogy magára ismert valaki?

Igen. Mit keresek én itt? címmel egy kiállítás plakátján szerepelt az írásom.

Az illetőre, a kortársai ismertek rá, (ő maga ugyanis nem olvas), rögtön bement a Műv. Házba, és kiabált, hogy "Azonnal vegyék le a plakátot!"    

 Ki az általad megformált, legkedvesebb figurád? Melyik a legkedvesebb saját prózád?

Történeteimet – szinte mindig, - egyes szám első személyben mondom el. Az én koromban már nem annyira izgalmas, hogy mások mit gondolnak rólam.  A rövid, csattanóval végződő egypercesek jórészt a kroki, és a humoreszk műfajába tartoznak. Örkény István a saját egyperceseiről így beszélt; „Egyik oldalon a közlés minimuma, a másik oldalon a képzelet maximuma.”  „Szűk legyen a szó, és tágas a gondolat!” – mondta Kazinczy.   Egyik korai krokim - az Utazás Pestre - jó példa erre.

 Ha van kedves figurád, nem gondolkodtál még a róla írott sorozaton?

Divatos sorozatot nem írok. Azonban van több részes novellám, beszámolóm;  ilyenek a Gyermekkori emlékeim,  a  Látogatásom Dél-Afrikában,  Eszterke története. Természetesen egyes szám első személyben elmondva!

 Hogy fogadod a téged ért, esetleges negatív kritikát?

Kérdés, hogy a "kritika" valóban az írásműről szól-e... vagy a szerzőről?   A kritika mely leszól és elutasít, helytelen!  Az írás területén a jó szándékú szakmai elemzés az, ami hasznos! Annak ellenére, hogy olyan ritka mint a fehér holló, találkoztam már vele. 

Előfordult, hogy a kritika vérig sértett?

Igen. Előfordult. Nem az írásműről szólt, hanem csak a személyemet célzó negatív megjegyzés volt... Ilyen esetben viszont "kilóg a lóláb" ! Nyilvánvaló, hogy az illető mások becsmérlésével csak saját magát szeretné feljebb emelni... Látni kell ilyenkor, hogy az illetőnek szeretetre van szüksége, no meg egy jó pszichológusra, mindenképpen!

 Hatására eszedbe jutott-e, hogy abbahagyod az írást?

Szó sincs róla! Nem érdemes ezeket komolyan venni! Gyermekeim felnevelése után megtalált, saját életfeladatom: az írás! Ettől semmilyen „kritika” el nem térít!

 A családod olvas téged?

Igen. Mindegyik újabb kötettel megajándékozom Gyermekeimet, Unokáimat. Ha pedig kérdések maradtak valakiben, azt szóbahozzák.

 A település, a szűkebb környezeted ahol élsz, tudja azt, hogy te író vagy?

Igen. Lakóhelyemen 2006 óta, a pásztói Athéné Alkotókör tagja vagyok. A tízezres városban közel harmincan vagyunk írók, költők, képzőművészek. Közös kiadványunk volt;  2009 - ben az Athéné antológia, 2010 -ben az Athéné Almanach . Ez évben pedig Irodalmi –díjat alapítottunk!

Egyáltalán, írónak tartod magad? Mikor mondhatja valaki magáról azt, hogy ő bizony író?

Fontosabb, hogy mások annak tartanak-e? Az író-tehetség megbecsülendő isteni adomány! Kérdés, hogy a környezet, a család, hogy viszonyul ehhez…érdeklődnek, segítőkészek-e, vagy módszeresen betartanak…? (különösen, ha nőről van szó!)

Az írást hobbinak tekintem, ami leginkább saját kulturális igényeimet szolgálja;  ebből ugyanis nem származik jövedelem, csak nagyon sokféle kiadás. (Még egy szerény antológiához is hozzá kell járulni a szerzőknek...)  

 Mit írsz jelenleg?

"Együtt a szívemben" egy kisregényt, - mondhatnám családtörténet... A mottó Gárdonyi Gézától származik: "A szeretetnek  melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban."

Mi a legnagyobb elismerésed?  „Velencei oroszlán” írói toll  2010, és Kláris Nívódij I. 2012.

 Mire vágysz még?  Mindig a következő könyv, antológia megjelenésére,  majd azok bemutatójára.Mindig nagyon várom a meghívót újabb könyvheti dedikálásra, várom a meghívást a hajléktalan művészek éves díjkiosztójára, és arra, hogy szépirodalmi pályázatunk káprázatos sikert arasson!

 Elégedett vagy egyáltalán? 

Igen. 2004 óta negyven antológiában jelentek meg írásaim, és három önálló kötetem van. 2009-ben férjemmel Zsitvai Józseffel közös szerzői esten mutatkoztunk be Pásztón, mint az Alkotókör egyetlen házaspárja!  2010 - ben Újraélt tavasz című könyvemet, saját szerzői esten mutathattam be, ahol az Accordia Kiadó vezetői is megtiszteltek jelenlétükkel.

 Hogy látod a könyv, az írás jövőjét?  Az írás a jövőben, még tiszteletre méltóbb elfoglaltság lesz, a könyv pedig örök érvényű és örökéletű! (jöhet bármilyen egyéb technika) „Aki könyvet olvas, soha nincs egyedül” (Rába Gy.)

Szerinted mi a nehezebb. Megírni egy jó könyvet, vagy végigolvasni egy rosszat?

Utóbbi tűnik nehezebbnek. A jó könyv megírása örömet, sikerélményt hoz., A rossz könyv meg csak bosszúság, időt áldozni rá, luxus!

 Foglalkoztat a mai magyar, vagy a nemzetközi politika?

Csak érintőlegesen… Szemem és fülem nyitott, de nagyon elszomorít, hogy a politikusok,  acsarkodásra pazarolják energiáikat!

 Ha igen, írsz róla? Igen előfordult, de manapság már „csak” a nők helyzetével foglalkoztam a társadalomban, a családban, a diszkrimináció, és a népesség-fogyás tükrében.

 Van most szólás és véleményszabadság szerinted?

Igen, úgy látom, bármikor, bármi ellen, - és mellett, - lehet tüntetni. Ha előre bejelentem, táblával a kezemben, a polgármester ajtaja előtt is éhség - sztrájkolhatok. Két csoport egymás ellen is tüntethet…! Céltáblának meg közéjük állítjuk a rendőrséget, azután luxuscellákat építünk a bűnözőknek…

 Végül, mit üzensz nekünk, téged olvasóknak?

Tisztelt Olvasók!  Bocsássatok meg, hogy a „néhány szó” picit hosszúra sikerült! Boldog vagyok, hogy itt lehetek közöttetek!  Az írók, költők gazdag emberek, mert tehetségük Isten ajándéka!  Irodalmár Alkotótársaimnak gyümölcsöző munkát, és sok sikert kívánok! A Kedves Olvasóknak pedig értelmes időtöltést, jó szórakozást műveinkhez!