|
Mai dráma 5.
Jelige: Rika 2011.04.26. 15:24
V. szín
(Iroda, két asztal, egy nagy szekrény tele aktákkal. Mária a gép fölött dolgozik.
Lassan dél felé jár, mikor Klára megérkezik.
Klára Máriára néz.)
Klára: - Minden rendben? Valahogy megviseltnek tűnsz. Nem sikerült jól az este?
(Mária ránéz Klárára és elsírja magát.
Klára odasiet és leguggol mellé.)
Klára: - Mi történt?
Mária: - Igazad volt. András még számba se vesz. Este hiába vártam haza finom étellel, gyertyafénnyel.
(Klára feláll és egy pohár vizet tölt Máriának.)
Klára: - Idd meg és próbálj megnyugodni.
(Mária megissza és kifújja az orrát. Jó hosszan. Klára ránéz. Mária még mindig az orrát fújja.)
Klára: - Van még? Mert adhatok még zsebkendőt?
(Mária szipogva jelzi, hogy elég lesz.)
Mária: Mond, mit vétettem én?
Klára: - Ja kérlek, eddig nem tudtad, hogy minden férfi gazember?
(Klára a nézők felé néz.)
Klára:- Kihasználnak, és amikor már nem kellesz, szinte csak eltűrnek.
(Klára elővesz egy kisüveget a táskájából és Mária felé nyújtja.)
Klára: - Na húzd meg csibém, mindjárt jobb lesz.
(Mária meghúzza és azon nyomban elköhögi magát. Ránéz a flaskára, majd Klárára.)
Mária: - Mi a túró ez?
(Klára vállát vonogatja)
Klára: - Nem mindegy? Csak hasson.
(Mária ránéz és újra meghúzza.
Klára mosolyog.
Mária újra meghúzza.
Klára utánanyúl és elveszi a flaskát.)
Klára: - Hé, hagyj későbbre is.
Klára: - Veszekedés volt?
(Mária kicsit mosolygósan válaszol)
Mária: - Nem volt.
(Klára ránéz.)
Mária: - De levertem mindent az asztalról.
(Klára elismerően néz barátnőjére)
Klára: - Na végre. Itt volt az ideje. És utána?
(Mária vállat von.)
Mária: - Elmentem aludni.
(Klára törlőkendőt nyújt Máriának, aki letörli az arcát.)
Klára: - Most akkor mi lesz?
(Klára Mária gépére pillant.)
Klára: - Üzentél már neki?
(Mária a képernyőre néz.
Felnevet.
Feláll az asztaltól és a nézőtér felé megy.
A színpad szélén megáll. )
Mária: - A férjem tegnap megkérdezte, kinek kellenék én, ebben a korban?
(Megfordul és Klárára néz.
Klára lenéz a földre és a fejét forgatja.)
Klára: - Mikor jössz már rá, hogy a férjed egy szerencsétlen? Azt nem veszi észre, ami előtte zajlik.
(Mosolyogva Máriához lép. Megsimogatja az arcát.)
Klára: - Ne feledd, te számítasz. Itt az ideje, hogy magadra is gondolj.
Menj el a találkára és meglátod, mi történik.
Mária: - Mégis hogy képzeled? Kisírt szemekkel? Így is megvan az esélye, hogy hanyatt homlok világgá szalad, hát még ha ilyen kinézettel meglát.
(Klára előveszi neszesszerét és rendbe hozza Mária arcát.)
Klára: - Mosolyogj. És érezd jól magad.
(Mária lenéz a földre. Nem tudja, mit tegyen.)
Mária: - Nem is tudom. Szerinted jó ötlet ez? Hiába ilyen a férjem… szeretem őt.
Klára: - Nem azt mondtam, hogy bújj ágyba vele.
(Mária elmosolyodik.
Ránéz Klárára, majd a tükörbe néz.)
Mária: - Rendben. De csak egy kávé erejéig.
(Klára újra rámosolyog, és a táskáját nyújtja Mária felé.
Klára: - Indulj. Mielőtt megbánod.
(Mária sóhajt egyet és kilép az ajtón.)
Függöny le.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Érződik a konfliktus,de még mindig gyengén van megfogalmazva.Felszínes Mária menekülése is.