Drámák : A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma) 2. |
A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma) 2.
Jelige: Rudolf 2011.04.25. 11:02
(Rudolf lakosztálya a Hofburgban. A falakon balra egy nagy kitömött medvefej, jobbra Ferenc József és Erzsébet királyné (Sissi) portréi. Egy fiókos asztal, rajta könyv, karos gyertyatartó. A szoba egy része sötétben marad. Rudolf ruhástól alszik a kereveten. Bejön Stefánia, megáll Rudolf felett, egy darabig nézi, Rudolf felébred.)
STEFÁNIA Megint hosszú éjszakád volt, igaz?
RUDOLF Ja, te vagy az, Stefi? Fenséges életem párja? Aki kopogtatás nélkül közlekedik itt?
STEFÁNIA A trónörökös felesége vagyok.
RUDOLF Sajnálatos, de így van.
STEFÁNIA Kímélj meg, kérlek, az olcsó élceidtől.
RUDOLF Próbáld meg könnyedén felfogni.
STEFÁNIA Nem tudom felfogni, amit művelsz…Egész Bécs arról beszél, hogy a hites férjem, Ausztria és Magyarország jövendő uralkodója züllött ember…Koszos kis grinzingi kocsmákban, félvilági nőkkel tölti az éjszakáit.
RUDOLF Átkozottul gyorsak az informátoraid.
STEFÁNIA Nem kell nekem ehhez informátor. Ismerlek jól. Belehalnál, ha egy egész napot családi körben kéne töltened. Csak tudnám, tulajdonképp miért?
RUDOLF Elismerem: kissé exhibicionista vagyok…De azt akarom, hogy végre ő is – (a császár arcképe felé bök) – észre vegye: nem vagyok bábú.
STEFÁNIA S ezt azzal akarod megmutatni, hogy részegen közönséges nőket hajkurászol? Meggyalázod a házasságunkat? Vásári majmot csinálsz magadból?
RUDOLF Megelőzendő, hogy a te ágyadban játsszam a majmot, szívem.
STEFÁNIA Ne reménykedj: a pápa nem fogja érvényteleníteni a házasságunkat. Temiattad nem fogja megtörni a szent kánonokat.
RUDOLF Teszek a szent kánonokra.
STEFÁNIA Ha megszakadsz, se választanak szét minket. Jobb, ha beletörődsz, hogy ez a frigy immár örökre fennmarad.
RUDOLF Örökre, micsoda szó!
STEFÁNIA Nem lenne okosabb, ha észhez térnél? A család érdekében. Lehetetlen, hogy egy ilyen okos ember, mint te, ne tudjon uralkodni magán! Apámnak, Lipót királynak is voltak kalandjai, de ő mindig tudta, hol a határ. RUDOLF Apádnak könnyű volt. Hideg a vére, akár egy krokodilnak.
STEFÁNIA Vedd tudomásul: ezt kikérem magamnak!
RUDOLF Bocsáss meg – visszavonom. De mit tegyek, ha az idegeim, valahányszor meglátlak téged, rögtön tigrist játszanak és pattanásig feszülnek?
STEFÁNIA Jobb, ha tőlem tudod: van, aki nem tart egész normálisnak.
RUDOLF Lehet, hogy a véremmel van a baj. Pár fokkal mindig a családban szokásos hal-hőmérséklet felett van.
STEFÁNIA Mint a kutyáké, igaz?? (dühöngve kirohan)
(Kopognak az ajtón. Bratfisch feje jelenik meg az ajtórésben)
BRATFISCH Sajnos, újabb berepülés.
RUDOLF Várj, kitalálom: egérképű, kövér?
BRATFISCH Sovány, ideges.
RUDOLF Mint egy orosz agár?
BRATFISCH Ha farka lenne, azt is csóválná.
RUDOLF Hál’istennek, megkezdődött.
BRATFISCH Kirúgjam?
RUDOLF Ez Taaffe miniszter.
BRATFISCH Beengedjem?
RUDOLF Engedd. (Bratfisch ki)
(Taaffe jön: agárszerű, nyugtalan alak)
TAAFFE Felség.
RUDOLF A vizsgálat megindult: ezt akarja nekem miniszter úr mondani?
TAAFFE (kutatva nézi Rudolfot) A vizsgálat?
RUDOLF Megállapítva, hogy vétkes vagyok.
TAAFFE Úgy véli méltóságod?
RUDOLF Ne aggódjon: mindent elismerek.
TAAFFE Mi az a minden?
RUDOLF Most mondjam fel önnek az egész könyvet? Idézzek egész este magamtól? Ezt akarja? Tudja, mit? Szívesen megteszem, ha ez kell ahhoz, hogy gyanúsított legyek.
TAAFFE (fapofával) Miről van szó? Kegyelmességed rébuszokban beszél.
RUDOLF Maga alattomos hiúz…Na, most durva voltam. Eddig csak a feleségem értett hozzá, hogyan hozza ki belőlem a kiképző őrmestert – igaz, ő máshoz se ért…Azt hiszi, nem tudom, miért van itt?
TAAFFE Kellemes kötelességem átadni nagyságodnak egy legfelsőbb kéziratot. (átadja)
RUDOLF (átveszi) Szent Lajosról írták: királyi betűje boldogságot sugárzott arra, aki olvashatta. Csakhogy ez a Lajos volt az, aki megteremtett egy királyságot. Az én apám kezében meg egy monarchia fog elpusztulni.
TAAFFE Én ezt meg se hallom.
RUDOLF Én meg, képzelje, nem látom önt.
TAAFFE Hogyan?
RUDOLF Valami eltakarja önt előlem. Valami homály dereng az arca helyén. Nincsenek is vonásai. Mintha sötét paca hullott volna önre.
TAAFFE Javaslom, gyorsan olvassa el őfelsége sorait. Örülni fog nekik.
RUDOLF (kinyitja a borítékot, átfutja a levelet) Micsoda? Kinevezett a gyalogság főfelügyelőjévé? És a lázadó, provokáló emlékiratom? Arról egy szava sincs? Vizsgálat sincs? Meghallgatás sincs? A gondolataimra válasz nincs? Óvó szavam semmi? El se olvasta őket, igaz? Nem hajlandó rólam tudomást venni…Ahogy évek óta egyetlen könyvről se, soha…Emlékszem gyerekkoromból, az újságokban is csak a pirossal megjelölt részeket olvasta el mindig, amik arról szóltak, hogy Ausztria legboldogabb korszakát éljük…(nevet)
TAAFFE Nevetni méltóztatik? Tehát mégiscsak örül a kinevezésnek. Ezt jelentem őfelségének. Megbocsát? (kis, hideg főhajtással el)
RUDOLF Még hogy örülök! Minek örülnék én? Talán, ha arra kötelezne a császár, legyek sörfiú a Kärtnerstrassén, annak tudnék még örülni… (öklével veri a az asztalt, majd a császár képmására ordít) Vizsgálatot követelek magam ellen! Vizsgálatot! Hallod, te vén bürokrata?? (sötét)
4.
(Mitzi lakásában. Csengetés hallatszik, megvilágosodik a szín)
MITZI (ajtót nyit, az ajtóban Rudolf áll) Hát elengedték a főnökei?
RUDOLF A főnökeim?
MITZI Azt mondta, bankban dolgozik.
RUDOLF Persze…kistisztviselő vagyok.
MITZI És ilyenkor is kijöhet? Főmunkaidőben?
RUDOLF Beteget jelentettem.
MITZI Igazán?
RUDOLF Merthogy a maga betege vagyok.
MITZI Ez kedves magától…Szeretne meggyógyulni, mi?
RUDOLF (virágot vesz elő) Minél előbb – akarom mondani: később.
MITZI Virágot? Nekem? Csúfolódik? Mintha nem tudná, ki vagyok.
RUDOLF Tudom. Már megbeszéltük a tarifát. De kegyed nem engedte, hogy kifizessem.
MITZI Mire fizetett volna? Hogy tíz percig farkasszemet néztünk a fiákerben? Hogy hazahozott és eltűnt? RUDOLF De most itt vagyok. MITZI És hogy akarja? Extrákkal vagy extrák nélkül?
RUDOLF Szemben egymással.
MITZI Hogy?
RUDOLF Szembeülünk és maga mesél. Most is csak ezt kérem. A legmagasabb tarifáért.
MITZI Mesélni? Miről?
RUDOLF Akármiről.
MITZI Nincs mit mesélnem. Az emberek…(nem folytatja)
RUDOLF Durvák? Közönségesek?
MITZI Semmilyenek. Belőlük élek. A hétköznapi emberek hétköznapi vágyaiból.
RUDOLF Attól van a nyakán lila folt? A véraláfutás?
MITZI Nézze…kedves izé…
RUDOLF Rudolf.
MITZI Nézze, kedves Rudolf…
RUDOLF Ne udvariaskodjék. Semmi közöm hozzá, igaza van.
MITZI Elárulná végre, igazából mit akar?
RUDOLF (feláll) Bocsásson meg. Az idegeim. Néha pattanásig feszülnek. (leteszi a pénzt az asztalra)
MITZI Az enyémek is.
RUDOLF Olyankor néha elvesztem a mértéket.
MITZI Ez már hozzá tartozik.
RUDOLF De uralkodnom kell magamon.
MITZI Ezért jött? Hogy uralkodjon magán?
RUDOLF Maga szerint hogyan ismerheti meg egymást két ember?
MITZI Érintéssel. RUDOLF Érintéssel…Így igaz. MITZI Régi dolog ez. (kis szünet) Az ember néha épp attól fél, amit szeretne.
RUDOLF Miközben a Kígyókuplét énekelte, eszembe jutott a madár. Vagyis, hogy mit álmodtam róla. Azt, hogy ez a madár: felhőmadár. (kis szünet) Pedig látszatra olyan, mint a többi. Hasonlít a balkáni gerléhez. De álmomban nem szállt le a földre. A felhőkben lakott, oda rakta a fészkét. Olyan könnyű volt a teste, mintha csak felhőből állna. És álmomban megfogtam a madarat és erre…és utána…(megáll)
MITZI Folytassa. Mi történt a madárral?
RUDOLF Maga is egy ilyen madár. Rögtön éreztem. Hogy olyan madár, aki…(elhallgat)
MITZI …Bárányfelhőből van?
RUDOLF Bárányfelhőből. (Kis szünet, majd nevetnek, egyszerre, felszabadultan és csókban fonódnak össze. Sötét. )
5.
(Rudolf lakosztálya a Hofburgban. Rudolf egy könyvet olvas elmélyülten, bejön Károlyi és Teleki)
KÁROLYI Hahó, Rudi!
TELEKI Szervusz, Rudi!
RUDOLF (leteszi a könyvet) Károlyi Pista, Teleki Samu. Pajkos grófjaim!
KÁROLYI Tedd hozzá: a magyar szabadság utolsó garabonciásai.
RUDOLF Az én vagyok.
KÁROLYI Öröm ezt tőled hallani. (felveszi az asztalon heverő könyvet) Kossuth iratai…A francia kiadás.
TELEKI Furcsa érzés: Kossuth – a Burg asztalán.
RUDOLF Ha 48-ban élek, biztos, hogy vele tartok.
TELEKI (kissé patetikusan) Ünnep ez a nap nekünk!
KÁROLYI Ahogy mondod, kérlek.
RUDOLF És különben? Mit végeztetek?
TELEKI Nagyon is sokat.
KÁROLYI A Függetlenségi Párt úgyszólván teljesen magáévá tette a tervünket.
RUDOLF Úgyszólván?
TELEKI Na jó, egy-két kormányközeli mameluk kivételével.
RUDOLF Én ilyen dologban nem szeretem a kivételt.
KÁROLYI Na jó, ezt nem úgy kell felfogni…”Kivétel”, kérlek, csak azt jelenti: elvben egyetért, csak gyakorlatilag ingadozik.
TELEKI Már, hogy alkalmas lenne-e az idő.
KÁROLYI De a többség mögöttünk áll. Efelől biztos lehetsz. Csak a jelre várnak.
TELEKI Tudd meg: Magyarország melletted áll!
KÁROLYI Csak intened kell – és megindul.
TELEKI Ha mi, függetlenségiek, felemeljük a fáklyát, a mamelukok is velünk tartanak: kimondjuk az elszakadást a Monarchiától!
KÁROLYI És Rudolf magyar királlyá választását! Parlamenti közfelkiáltással.
TELEKI Egyetértesz vele?
RUDOLF Mint Rudolf, a barátotok, igen.
KÁROLYI De mint trónörökös, nem?
RUDOLF Nem tudom, szabad-e meghallanom ezt? Az apám…
TELEKI Hisz meghallottad. Idáig érzem a szíved dobbanását.
RUDOLF Egy magánember szíve – az is valami?
KÁROLYI Én ezt a magánembert mindenek fölé helyezem.
RUDOLF Túlbecsültök.
TELEKI Most jöttem meg Afrikából.
RUDOLF Te boldog ember! Fölfedeztél legalább egy új madárfajt?
TELEKI Egy tavat, Rudi. Egy nagy tavat. És tudod, kiről neveztem el? Rólad!
RUDOLF (meghatódik) Rólam? Ugyan, miért?
TELEKI Mert te vagy Magyarország utolsó reménysége. (kis szünet)
RUDOLF Mit akartok tenni?
KÁROLYI Legelőször is egyesítjük Rudolfot a trónörökössel.
RUDOLF Ezt ne kívánjátok tőlem. Ezt az egyet ne.
TELEKI Most vagy soha: elérkezett az idő.
RUDOLF Ebben nem vagyok bizonyos. (izgalom lesz rajta úrrá, fel-alá járkál idegességében)
KÁROLYI Akkor miért írtad a könyvedben, hogy: a Monarchia halálra ítéltetett?
RUDOLF Történelmi léptékben…
KÁROLYI (közbevág) Kérlek, válaszolj: vállalod?
RUDOLF Mint a Monarchia trónörököse…(nem fejezi be, járkál)
TELEKI Nem teheted?
KÁROLYI De mint Rudolf, megteheted!
TELEKI Élünkre állsz.
RUDOLF Miért vagytok ily biztosak ebben?
KÁROLYI Emlékszel a görgényi medvevadászatunkra?
RUDOLF Hogyne emlékeznék! A medvétől tanultam meg olykor holtnak tettetni magam…Azóta is ezt csinálom. Ha nem ezt csinálnám, megbolondulnék…Csaknem szétmarcangolt, mikor fölé hajoltam.
KÁROLYI És a másnapi hajnalra emlékszel-e?
RUDOLF Ködös volt. Tompa bánatot leheltek a hegyek Erdély fölé.
TELEKI De előtte, éjszaka? Nem volt vidám?
KÁROLYI És ünnepélyes?
RUDOLF Sokat ittunk. A medve halálváró tekintetét végig magam előtt láttam.
KÁROLYI De közben áldomást ittunk – erre, itt. (egy összehajtogatott papírt vesz elő, kiteríti a kis szalonasztalkán)
RUDOLF (csak egy pillantást vet rá) A fogadalmam.
TELEKI Az ünnepélyes fogadalmunk.
KÁROLYI Aláírtuk, mind a hárman.
TELEKI Hogy véget vetünk Ferenc József uralmának.
KÁROLYI Hogy Magyarország sorsa független lesz Ausztriától.
TELEKI Hogy a királyunk Rudolf főherceg és senki más. (csend)
RUDOLF (idegesen felnevet, becsúsztatja a fiókba)Jut eszembe: tegnap érkezett öt láda konyak Bourgogne-ból. Velem tartotok?
KÁROLYI A hadsereggel kezdjük. Az új véderőtörvény ki fogja mondani, hogy nincs többé közös sereg, német vezényszó.
TELEKI Újév után terjesztjük be a törvényt. Látnod kéne, máris hogy fel van bolydulva a pesti nép! Valóságos forradalmi hangulat!
KÁROLYI A második törvény szól majd a státusról: hogy leválunk Ausztriáról…(másik papírt vesz elő) Itt a javaslat, készen, olvassad el.
RUDOLF Majd később. Tedd csak el. (kiszól) Bratfisch!
BRATFISCH (be) Pezsgő, konyakkal bélelve. Mindjárt hozom. (el)
KÁROLYI Minket támogat a közvélemény. És kész a menetrend. A fogadalmad szellemében. Mit mondasz erre?
BRATFISCH (ezüst tálcán behozza a pezsgőket, konyakokat, kitölti) Charmant doux, konyakkal bélelve….Cigány jöjjön hozzá? (Rudolf nemet int) Cigány törölve. (ki)
RUDOLF (iszik) Vivát, Magyarország!
KÁROLYI Tehát egyetértesz?
RUDOLF Konkrétan mi lenne az én feladatom?
|