Drámák : Az aranyhallá változtatott királylány 5. |
Az aranyhallá változtatott királylány 5.
Jelige: Lilacipő 2011.04.25. 10:36
Szín:
Vásári forgatag. Kikiáltók, mutatványosok, ténfergők, érdeklődők. Néha Ödön is feltűnik. Az alábbi szövegekre szervezni a forgatagot.
Cirkuszi kikiáltó
Én vagyok a Pali bohóc,
orrom krumpli, a hajam kóc,
hányom a cigánykereket,
vetek jó nagy bukfenceket,
a ruhám meg tirke-tarka,
jöjjenek be a cirkuszba!
Itt jön már az erőművész
erejével mindenre kész,
szaggatja ő a láncokat!
Emelget nehéz súlyokat,
ki e súlyzót felemeli,
a műsort ingyen nézheti!
Ő pedig a nagy Jeromos,
légtornász és kötéltáncos,
zsonglőr még és akrobata,
a cirkuszvilág csillaga!
Egy járókelőhöz:
Ha a labdát visszadobja,
ingyen jöhet a cirkuszba!
Vásározók
Az, aki még ma nem evett,
az vegyen most sósperecet,
látják, van nálam öt vagy hat,
Ha mind megveszi, jóllakhat:
Keresse fel a bódénkat,
ott százszámra válogathat!
**
Vigyen haza vásárfiát
mézeskalácsból katonát:
huszárt, bakát, ha ez nem kell,
itt van a szív nagytükörrel.
**
A sátrunkba most jöjjön be,
Itt van a lacipecsenye,
Finom a hús, jó a kenyér,
kóstolja meg, ennyit megér!
**
Száz peták a similabda,
nyúlik a jó gumi rajta!
Vegye meg a gyerekének,
vagy kedves feleségének!
Alkonyodik, a tömeg csendesedik és oszlik. Besötétedett.
Szín:
A csodatevés helye. Elöl a tó, középen üres tér, kis emelvénnyel. Hátul a királyi sátor két nagy karosszékkel, kétoldalt alabárdos. A sátor mellett korlát, mögötte gyűlik a nép. Míg a narrátor beszél, közben akrobaták szórakoztatják az érkezőket.
Narrátor:
Közben lassan alkonyodott.
A fáklyák és lampionok
fénye ragyog a tó mellett.
Az emberek gyülekeznek.
Nincsen ricsaj, nincs tolongás,
mindenki a sorára vár,
hogy a nézőtérre jusson,
s legyen ott a varázslaton,
mikor Gőg Ödön a halat
egyetlen pillanat alatt
királylánnyá változtatja.
A sok ember alig várja.
A nézőtér hamar megtelt.
Már a telehold is felkelt.
Hopmester:
Bejön a színre, a dobogón botjával háromszor koppant, majd:
A királyi pár érkezik,
a műsor máris kezdődik.
A királyi pár bejön és helyet foglal a nagy karosszékekben, Közben fanfárok szólnak.
Király:
Miután helyet foglaltak, az akrobaták folytatják a mutatványt. Kis idő múlva:
Kezdődhetne már a csoda,
a telihold nagyon lusta,
máskor szinte vágtat ott fenn,
most meg az ég alján pihen.
Borzalmas, hogy meg sem indul,
Bárhogy nézem, az nem mozdul.
Királyné:
Légy egy kicsit türelmesebb,
mozog a hold, lassan feljebb
majd csak belenéz a vízbe,
s meglátja az arcát benne.
Király:
Tudom, addig nem lesz semmi,
míg a tavat el nem éri.
Csak ha a telehold látja,
hogy a szép kerek orcája
a nagy vízben megjelenik:
a varázslat ott kezdődik.
Hopmester:
Botjával ismét jelez.
Kezdődjön a csodatevés,
amit várunk, az nem kevés:
várjuk a király leányát,
újra vegye fel alakját.
Hagyja el a kerek tavat,
feledjük az aranyhalat.
Távozik, belép a királyi sátorba.
Piperkőci:
Fellép a dobogóra.
Megkérem az ittlévőket,
és a kedves közönséget,
hogy lélegzetvisszafojtva
várják, hadd jöjjön a csoda.
Figyeljenek, nemsokára
Gőg Ödön lép a porondra.
Nem mágus és nem varázsló,
hanem a legnagyobb báró.
Azért, ha csak parancsolja,
hogy a lány változzon vissza,
akkor ez így is történik,
és ki ebben kételkedik,
szedje gyorsan sátorfáját,
hagyja el a tó tájékát.
Elvonul a sátor mellé.
Közben zöldköd gomolyog, dob pereg.
Gőg Ödön:
Előtűnik a ködből. A színpadi közönség felhördül. Kicsit kivár, pózol.
Én vagyok báró Gőg Ödön,
és nekem az nagy-nagy öröm,
hogy segítek a királynak
és a királyi családnak
a lányukat visszaadni;
ideje is hozzáfogni.
Kezdődjön hát a varázslat,
ilyet ember egyszer láthat.
Mikor megszűnik az átok,
harsogjanak a fanfárok!
Ödön ismét ködbe burkolózik. Közben dobpergés. Majd előtűnik, és mondja a varázsigét:
Vízisikló, nádpihe,
aranyhal és kecsege,
átok ül a nagytavon,
ezt most én feloldozom.
Gyékény, hínár, békanyál,
a varázslat odébbáll
tisztuljon a tó vize,
jöjjön a lány izibe.
Tündérrózsa, liliom
az átkot feloldozom.
Újra köd, dobpergés, majd folytatja kezében egy kis üvegedény.
E fiola tartalma
csepegjen a nagy tóba.
Hét csepp ebből varázslat,
mit mindenki megláthat.
A hold felé emelem
varázslatos üvegem.
Ödön az üveget kezdi lassan a magasba emelni, ekkor a színen egy róka rohan át, és kiüti a kezéből. Nagy zűrzavar keletkezik, a róka és Ödön eltűnik. Dobpergésre csend lesz. A tömeg megáll és vár.
Hopmester:
Hol a róka, hol van Ödön?
Vár rájuk a kemény börtön.
Fogják el a léhűtőket
a királyból csúfot űztek!
Király:
Aki elfogja a rókát,
száz dukát üti a markát!
Gőg Ödönért kap ötszázat,
s hozzá egy tóparti házat!
Hopmester:
Gőg Ödönt, azt a gazfickót,
Azt az akasztanivalót
kerítsétek nyomban kézre,
vigyétek be a tömlöcbe!
Hadd szenvedjen a gaz beste,
Mert a királyt lóvá tette!
Dob, az emberek szétszélednek, a színpad elsötétedik.
Szín:
Az előző az események után rendetlenül.
Királyfi:
Bánatosan üldögél a tóparton, egy földhalmon. Néha egy-egy kavicsot dob a tóba.
Narrátor:
Teltek-múltak a napok,
az aranyhal egyre fogyott.
A szomorú eset óta
senki nem ment le a tóra.
Senki, csak a kertészlegény,
hisz még benne élt a remény.
Egy hét már biztosan eltelt,
mikor úgy mint minden reggel
üldögélt lent a tóparton,
nagyon gondolkodott azon,
hogy menjen-e vagy maradjon,
hisz rég nem látták már otthon.
De tovább nem gondolhatta,
megállt előtte egy róka.
Róka:
Szervusz, szegény vándorlegény,
ne gondold, hogy nincs már remény.
Királyfi:
Ne vigasztalj, kedves róka,
bújj el inkább a bozótba,
egész ország téged keres,
a bundád nagyon értékes.
Kétszáz dukát jár most érte,
Maga a király ígérte.
Mesélj, mi szél hozott erre?
Mi vitt rá, hogy ide gyere?
Róka:
Ne haragudj, most sietek,
megláthatnak az emberek.
Azért neked most elmondom,
hogy segítünk a bajodon.
Eleség után jártamban
egy rokonnal találkoztam,
akinek épp a szomszédja
a nagy barlang lakója.
Bizony Hókusz, a varázsló
gonoszsága nyilvánvaló.
Így véletlen meghallotta,
és nekem akkor elmondta,
Gőg Ödönnel hogy tervezték
a királylány elvesztését.
Királyfi:
Mind e mögött Gőg Ödön van?
Ezt még csak nem is gondoltam.
Köszönöm a segítséget,
a királylány már elveszett.
Róka:
Ne sopánkodj, hallgass végig,
a nyavalygás rád nem illik.
Rohantam, ahogy csak tudtam,
hogy Ödönt megakadályozzam.
De már túl későn érkeztem,
így aztán mást nem tehettem,
a fiolát összetörtem,
azután elmenekültem.
Királyfi:
A varázsszer így odalett.
Róka:
Várd végig a történetet!
A két hattyút felkerestem,
kiket egykor majd’ megettem.
Elmondtam nekik, mi történt,
és azt nyomban megígérték,
hogy ők is mindent megtesznek,
a segítségemre lesznek.
Királyfi:
A hattyúk itt mit tehetnek,
talán varázsszert kevernek?
Róka:
Madárgyűlést hívtak össze
a fészek melletti rétre.
Jött is a rengeteg madár:
gólya, fecske és pelikán.
A többit fel sem sorolom,
hisz a nevüket nem tudom.
Volt ott egy mandarinréce:
gyönyörű volt a tolldísze.
Elmondta, hogy nagy távolba’
van egy ország, neve Kína.
Abban él egy füvesember,
mindenkin segít, akin kell.
Van rengeteg varázsszere,
a két hattyú őt keresse.
Királyfi:
Ez az egész haszontalan,
hiszen Kína túl messze van.
A hattyúk mire elindulnak,
mind eltűnnek itt a halak.
Róka:
A hattyúk már útra keltek,
hét nap múlva visszaérnek.
Vagyis mostantól hét napra
megérkeznek hét órára.
A király és felesége
legyen lent a tó szélére
ültetett rózsalugasban,
mert délután hétkor, pontban
a két hattyú megérkezik,
s a varázslat elkezdődik.
Gyorsan eltűnik.
Királyfi:
Szinte magának. Közben kimegy a színről.
Még csak meg sem köszönhettem,
szerencse, hogy megértettem
mit kell tennem hét nap múlva.
A lányt talán látom újra.
|