Moira Zrt. 4.
Jelige: Swharah 2011.04.22. 10:15
4. jelenet
Nappal. Az előbbiek.
Ajtócsengő.
KLÓTHÓ Megyek! (kimegy, majd kintről) Nahát, egy ismerős!
Visszajön a Férfivel.
FÉRFI Dóri!
NŐ Lajos! Te élsz!
Egymás nyakába borulnak.
NŐ Úgy sajnálom!
FÉRFI Ne, ne mondj semmit. Többet kellett volna veled törődnöm, és nem mindig csak dolgoznom.
A Nő észreveszi a sebet a Férfi hátán.
NŐ De hát... mi ez itt a hátadon?
FÉRFI (zavartan) Semmi. Ne is törődj vele... Annyira szeretlek!
Megcsókolja.
KLÓTHÓ De édesek!
LAKHESZISZ Klóthi!
KLÓTHÓ Jól van, jól van.
Atroposz megragadja a Férfit és elráncigálja.
ATROPOSZ (fogcsikorgatva) Hol van a fonál, halandó?
FÉRFI F (értetlenkedve) Milyen fonál?
ATROPOSZ (nyisszant a levegőbe egyet az ollóval) Hát az, amit az éjjel kellett volna elmetszenem!
FÉRFI De hát… Nem tudom!
LAKHESZISZ Atri, higgadj le!
ATROPOSZ Utoljára kérdem: hol van?
Ajtócsengő hangja.
Belép Hermész.
HERMÉSZ Ejnye, no! Mi ez a felfordulás itt?
Atroposz elengedi a vergődő Férfit és Hermésznek szegezi az ollót.
KLÓTHÓ (sikkantva) Atri!
LAKHESZISZ Legyen eszed! Mégiscsak ő az istenek hírvivője.
ATROPOSZ Még van merszed idejönni?
HERMÉSZ (nyugodtan, eltolja az ollót) Csillapodj, kedves Atroposz. Azért jöttem, hogy rendbe tegyem a dolgokat.
ATROPOSZ Te?
LAKHESZISZ Mégis hogy gondolod?
KLÓTHÓ (csalódottan) És Apollónt hol hagytad?
HERMÉSZ Ő most nem tudott jönni. Épp most számol el Zeusznak, hogy hová lettek a kedvenc borai. Mi tagadás, nem lennék most Apollón helyébe. (rövid szünet) Szóval…
KLÓTHÓ Akkor… nem is Zeusz küldte az üvegeket…?
LAKHESZISZ … tisztelete jeléül?
Klóthó és Lakheszisz megint bőgni kezdenek, még Atroposz kezében is megremeg az olló.
Szünet.
ATROPOSZ Térj a lényegre!
HERMÉSZ Arra gondoltam, ha már így alakultak a dolgok, miért is ne maradhatna ő életben? (fejével a Férfi felé int)
LAKHESZISZ Micsoda?...
KLÓTHÓ …Hogyan?...
LAKHESZISZ Mégis, mit képzelsz?
KLÓTHÓ Egyébként sincs meg a fonál, úgyhogy édes mindegy, mi lesz vele. Sehol sem találjuk.
HERMÉSZ Csak nem ezt keresitek? (előhúzza a fonalat a zsebéből)
A három Moira felhördül, a Férfi és a Nő pedig riadtan szemlélik az eseményeket.
ATROPOSZ Add ide!
Hermész magasba emeli a fonalat, így a nála jóval kisebb Atroposz csak ugrál érte, mint egy kisgyerek a cukorkáért.
HERMÉSZ Maradj veszteg!... Van… egy ajánlatom.
ATROPOSZ (zihálva) Nem érdekel!
LAKHESZISZ Atri! Azért hallgassuk meg.
Atroposz abbahagyja, de néha alattomba azért próbálkozik, ám Hermész mindig résen van.
HERMÉSZ (a Nőhöz fordul) Ugye szereted őt? Igaz?
NŐ (a Férfihez simul) Mindennél jobban. Úgy sajnálom, olyan ostoba voltam!
FÉRFI (kedvesen) Te kis csacsi!
ATROPOSZ Na, haladjunk már! (ugrik egyet, de sikertelenül)
HERMÉSZ (folytatja) Nem tudom, hogy munkátok során volt-e már arra precedens, hogy egy halandó saját életével megválthatta egy másik emberét…
LAKHESZISZ Mire akarsz kilyukadni?
HERMÉSZ (a Nő felé int) Mégis… szerinted?
FÉRFI Ezt nem gondolhatod komolyan!
NŐ Ne, hagyd csak. Vállalom. Elvégre ez a z egész az én hibám. Én kevertelek bajba.
ATROPOSZ (elgondolkodva) Elvileg… lehetséges?
Klóthó felugrik és megnézi az egyik törvénykönyvet.
KLÓTHÓ (lapozgat) Áhá! Meg is van. Zeusz egyik rendelete: (olvassa) 747. C per 51-es cikkely, ötödik bekezdés: ,,Egy halandó megválthatja egy másik életét, amennyiben…”
ATROPOSZ (félbeszakítja) Ne olvasd fel. Csak úgy kérdeztem. (rövid szünet, majd társaihoz) Ti mit gondoltok?
LAKHESZISZ Miért is ne?
KLÓTHÓ (bizonytalanul) Hát… ha szerintettek is jó lesz ez így…
ATROPOSZ (Hermésznek) Rendben, Hermész. Klóthi, keresd elő a másik fonalat.
Klóthó a létrához megy, felmászik és keresgélni kezd.
ATROPOSZ (folytatja) De ugye tudod, hogy ezzel még nincs vége.
HERMÉSZ Tudom.
ATROPOSZ De erről majd később…
KLÓTHÓ …Megtaláltam! (lemászik) Itt van.
Klóthó odaviszi hozzájuk, de Hermész hirtelen odaugrik, kikapja a kezéből és villámgyorsan több helyen összecsomózza a Férfi és a Nő fonalát; úgy, hogy soha többé ne lehessen őket szétbontani. A Moiráknak még pislogni sem marad ideje.
HERMÉSZ Így ni!
ATROPOSZ Megőrültél?!
LAKHESZISZ (jajveszékelve) Mit csináltál, te átok?!
KLÓTHÓ Így most már egy jó darabig egyiket sem lehet elvágni…
ATROPOSZ …csak amíg a nő ideje ki nem telik és, ahogy elnézem, az úgy legalább hatvan év múlva lesz.
HERMÉSZ Most már egészen össze vagytok kötve.
A Férfi és a Nő megölelik egymást.
LAKHESZISZ (a fejét csóválva) Ez így nem járja. Becsaptál minket!
Atroposzt a gutaütés kerülgeti.
ATROPOSZ Csak egy okot mondj, Hermész, hogy itt helyben miért ne kaszaboljalak össze!
HERMÉSZ (hidegvérrel) Mert például helyre tudom állítani a munkarendeteket.
LAKHESZISZ Hogyan?
KLÓTHÓ (keserűen felnevet) Hiszen te még a videó játékokhoz sem értesz, nem hogy az ilyenekhez… vagy igen?
FÉRFI (előrelép) Ő lehet, hogy nem, de én igen.
LAKHESZISZ Hogy-hogy?
FÉRFI Nem mondtam még? Informatikus vagyok.
KLÓTHÓ És tényleg meg tudod csinálni?
FÉRFI Meglátom, mit tehetek.
Klóthó gyerekesen odahúzza a Férfit a géphez.
Hermész enyhén megveregeti Atroposz vállát.
HERMÉSZ Na, kedves Atroposz? Neked is megfelel így?
Atroposz lesöpri magáról Hermész kezét.
ATROPOSZ (gyilkos vigyorral) Hermész, fiacskám. Ezúttal túlontúl messzire mentél.
LAKHESZISZ (dorgálóan) Van fogalmad róla, hogy mennyi időt vesztegettünk el? Az élet megállt kezdődni és végződni!
HERMÉSZ Kedves Lakheszisz néném. Egy kis pihenés senkiknek sem árt. Még magának az életnek sem.
LAKHESZISZ (megenyhülve) Ó, te csibész, te! (barackot nyom Hermész fejére)
KLÓTHÓ Megcsinálta! (tapsikol örömében) Minden újra működik.
FÉRFI (visszamegy a Nő mellé) Helyre állítottam a rendszert és feltettem egy új tűzfalat is…
KLÓTHÓ Az micsoda?
LAKHESZISZ Nem tudom, de jól hangzik.
KLÓTHÓ és LAKHESZISZ (kórusban) Köszönjük!
FÉRFI Igazán, nincs mit.
Atroposz némán puffog.
HERMÉSZ És te, Atroposz? Te nem mondasz semmit?
ATROPOSZ (kifürkészhetetlenül) Inkább nem.
Hirtelen idegesen és morogva végigtapogatja a zsebeit. A többiek rosszat sejtve lesik minden mozdulatát, majd, mindenki legnagyobb megdöbbenésére kivonja az ollót… de nem használja, csak leteszi az asztalra, hogy hozzáférjen az egyik zsebéhez.
ATROPOSZ (síri hangion) Ölni tudnék egy kis nikotinért! Hol a francba lehet a pipám?
(Függöny)
A szerző megjegyzése az előadáshoz:
- A Moirák ruhája rendkívül eklektikus: mindenféle korból magukra aggattak valamit.
- Ami a három nő jellemét illeti: Klóthó olyan, mint egy naiv diáklány; Lakheszisz inkább anyáskodó alkat, jókora nevelési hajlammal; Atroposz jellemében azonban különböző vonások keverednek. Egyszerre komisz, akaratos és bölcs. Elsőre csupán egy idős néninek tűnik, aki, ahogy az a későbbiekben kiderül, jókora szarkazmussal van megáldva.
- A Közjáték előadható a színpad előterében, vagy akár árnyjátékként.
* Latinosan fúriák
|
Jó kis bonyodalom!