|
A végzet 6.
Jelige: Wudang 2011.04.19. 13:07
Ülnek tovább a rönkön csendben, hosszasan.
Will: Akkor várjunk!
Mark: Várjunk!
Will: Biztos?
Mark: Biztos.
Will: Az előbb meg akartam nyugodni, gondoltam evezek egyet, de rájöttem közben, hogy már eleve nyugodt vagyok. Láttam, te is megtömted a pipádat, de nem gyújtottál rá. Mi történt?
Mark: Már említettem neked, hogy lehet, hogy van más is, ami megnyugtat téged az evezésen kívül. Aztán magadtól rá is találtál erre a másik lehetőségre. Ezért lepett meg, amikor elkezdtél meditálni.
Will: Miért?
Mark: Mert aki nagyon zaklatott, az általában nem áll neki meditálni. De te ösztönösen egy mélyet sóhajtottál végső elkeseredésedben, és akkor már sejtettem, hogy a meditálás is jól fog működni nálad.
Will: Pedig még soha sem meditáltam ezelőtt. Akkor is csak ültem és figyeltem a légzésemet, ami szép lassan lecsendesült.
Mark: Pont ez a meditáció lényege: a légzés.
Will: De akkor miért nem próbáltuk már a legelején az evezés helyett? És te miért a füstkarikákat választod a meditáció helyett?
Mark: Az evezés és a füstkarikafújás is egyfajta meditáció. Másrészt a normális meditáció, ahogy te mondanád, az nem mindig kivitelezhető.
Will: A légzésemet bárhol megfigyelhetem.
Mark: Ez igaz, de ahhoz, hogy bárhol bármikor igazából tudj meditálni, lelkileg magasabb szinten kell állnod, mint ahol most vagy.
Will: Tehát itt most a körülmények tették lehetővé, hogy tudtam meditálni.
Mark: Így van. A természet, a csend, a folyó és a pillanatnyi lelkiállapotod.
Will: És aki már azon a bizonyos magasabb szinten van, bárhol bármikor tud meditálni?
Mark: Akár a legnagyobb zűrzavarban is.
Will: Akkor nekem marad az evezés. De te sem vagy még azon a szinten?
Mark: Nem, amíg nem kapom meg a választ, amire várok.
Will: Értem.
Csendben ülnek tovább, nézik a folyót.
Will: És ha Destiny tudja a választ?
Mark: És ha nem is létezik Destiny?
Will: És ha nem is létezik a válasz?
Csendben ülnek tovább.
Mark: És ha mi sem létezünk?
Will: És valóban, ha mi sem létezünk?
Csendben ülnek tovább.
Will: [teljesen nyugodt hangon] Megyek, megkeresem Destinyt.
Mark: [idegesen] Azt nem lehet.
Will: Honnan tudod?
Mark: [elbizonytalanodva] Tudom, és kész.
Will: Én azért megpróbálom. Úgy érzem, én még nem tettem meg mindent.
Mark: [aggódva] Elmész?
Will: [határozottan] El.
Mark: [szomorúan] Te tudod.
Will: Még nem tudok semmit.
Mark: Semmit?
Will: [elmosolyodik] Tudom, az is valami.
Mark: [szintén elmosolyodik] Már tényleg nincs rám szükséged.
Will: Maradnék boldogan, de mennem kell!
Mark: Megértelek.
Megölelik egymást. Egyikőjük sem szól egy szót sem. Will elindul az erdő felé, és eltűnik a fák között. Mark még egy ideig mozdulatlanul áll, és az erdő felé néz, ahol Will eltűnt. Majd lassan odamegy a csónakhoz, behúzza a vízbe, beül, és nyugodtan evezni kezd. Besötétedik, nem látunk semmit.
Negyedik jelenet
Halvány fény dereng, hajnalodik. Mark a csónakban ül, mellette egy fiatal lelkes fiú feszeng. Mozdulatlanul, szótlanul ülnek, sodorja őket a víz a folyón lefelé.
Faith: [nyugtalanul] Eveznünk kéne.
Mark: [flegmán] Minek?
Faith: Hogy haladjunk.
Mark: Hova?
Faith: Ahova tartunk.
Mark: [gúnyosan] És hova tartunk, Faith?
Faith: [elbizonytalanodva] Azt hittem, te tudod.
Mark: [hűvös határozottsággal] Tévedtél.
Faith: De akkor mit keresünk itt?
Mark: Semmit.
Faith: [felháborodva] Semmit?
Mark: Semmit.
FÜGGÖNY
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Bár pttogó,vitatkozó stilusod néhol már,már idegesítheti az olvasót,talán a nézőt is (megpróbáltam magam előtt látni a játékot),műved végül is tetszett.Egy színpadi alkotásnak nem is kell olvasmányosnak lenni! Szerintem két jó színész sokat kihozhat egy ilyen alaphelyzetből!
Gratulálok,és sikert!
Gyuri