Elítélt: (leroskad) Bocsásson meg! Végül is...Végül is mi jogon keressek mentséget tetteimre? Egy halálra itéltnek nincs joga mentegetőzni!

Igazgató:Tudnia kellene, hogy az utolsó pillanatig még van reménye, hiszen a legfelső bírói aláírás csak percekkel a kivégzés előtt kerűl a parancsra! Hátha elnöki kegyelmet kap. Az ügyvédei előterjesztették az elnöknek...

Elítélt:(úgy néz az igazgatóra, mint, a ki még reménykedik) Gondolja, hogy van reményem?

Igazgató:Nem áll jogomban, hogy feltételezésekbe bocsátkozzak a sorsát illetően. Van-e reménye, vagy sincs! Nem tudhatom! Csak azt mondtam, hogy  a legutolsó aláírás percekkel a kivégzés előt kerűl a parancsra!

Elítélt: Azaz...mégis lehet ...kegyelem...! Lehetséges volna?

(könyörögve az igazgatóhoz) Gondolja, hogy...

Igazgató: Nem gondolok semmit! Nézze, ha rajtam függne már régen rátettem volna az aláírást!

Elítélt:A...kivégzésemre?

Igazgató:A kivégzésére! Miért? Maga szerint érdemel mást?

Elítélt:Az előbb mondta...és én...izé   reménykedek...

Igazgató: Azt teheti! De én nem biztathatom!

Elítélt:Remélni,  azért van jogom!

Igazgató: Nézze! Én , úgymond egy utolsó látogatásra, magánbeszélgetésre jöttem. Egyebet nincs módomban mondani. (indul az ajtó felé) A látogatást befejezettnek tekintem! Köszönöm a rám szánt idejét!

Elítélt: (bizonytalanul) A rád szánt időmet? Hiszen van időm! Az...utolsó...aláírásig...

Igazgató: (kifelé) Őrség! (az ajtó kinyílik, indul, visszafordul) Az Isten vegye oltalmába bűnös lelkét! Vigyázzon magára! (el)

Elitélt: (tesz egy lépést az ajtó felé) Vigyázni fogok! (elfordul, lehajtja fejét) Vigyázni fogok! Mire tudnék még vigyázni? Talán, hogy ne hűljek meg? Esetleg ne legyen hasmenésem? (az ajtó felé kiált) Hiszen vigyáztatok rám ,hogy makkegészséges legyek a kivégzés napján! Tegnap még fogorvosi vizsgán is átestem! Biztosan egészséges fogsor kell, hogy jobban vacogjon a halálfélelem pillanatában! (leül) Szóval megvolt ez a beszélgetés is! (elmereng) Tényleg még lenne remény? S,  ha lenne is! Igaza van az igazgatónak: egyáltalán van jogom remélni? Még azt sem tudom tisztázni magamban, hogy bánom vagy nem amit tettem! Persze, hogy nem mindegy! De, mit mondhatnék? Ha visszaforgathatnám az időt, akkor talán másképp cselekednék? Esetleg nem ölöm meg azt a szerencsétlen három gyermeket! Megölnék valaki mást, de ölnék! Mert az úgy adatott! Akkor és ott a hiányérzetemért ölnöm kellett! Ezt pszihológusok ezre sem fogja megérteni, bizonyára! Nem megmagyarázható! Azok a gyerekek ártatlanok voltak, de...éppen ők...voltak (fejéhez kap) Éppen ök voltak ott! Ha egyszer megfogalmazódik valakiben, hogy a felgyűlt feszültséget csak gyilkosság árán tudja levezetni, akkor...(kezébe temeti arcát, zokog) Már csak idő kérdése, hogy... (felemeli fejét) Nincs kegyelem! Az áldozatoknak sincs...a gyilkosnak sincs... Legkevésbé is lehet! Mit is kezdenék a kegyelemmel? (feláll) Mégha valami oknál fogva  a törvény feloldozna is...mondjuk azt mondanák, hogy téves itélet volt...Téves ítélet! Kit álltatok? Hiszen én tudom a legjobban az ítélet jogosságát! Miként bírnék az emberek szemébe nézni? Mutogatnának, nézzétek az az, aki...Vérmes, kegytlen...s ...mégis szabadon ...Nem! Nem bírnám elviselni. Az emberek nem adnának jogot, hogy köztük embernek érezzem magam! Köztük is egyedül lennék! Tőlük még csak azt sem kérhetném, hogy megbocsássanak! Az emberek előtt mág annyi irgalom sincs, mint a villanyszék előtt! Itt halálra itélt vagyok , ott megbélyegzett lennék! Ott sose moshatnám le a foltot, itt legalább megtisztít az áram. És ezzel szembe kell nézni! Megtörtént! A többi már csak egy unalmas önmarcangolás! (az ajtó felé) Csk hogy kínozzatok! Megtörtént! Kész! Mondhatnám azt is, hogy egyszer úgy is meg kell halni! De azért a bitó előtt is álmodhatok! Álmodhatom, hogy mindez nem történt meg, hogy valami bankigazgató vagyok, most adtam el egy BMV-t, hogy megvegyem a legújabb tipusú Mercedest. Dubaiba készülök szabadságra a titkárnőmmel, miközben a feleségemnek befizettem sétahajóra a Földközi Tengerre! Körbe lebegnek a...szép vadócok .(leül) Ki tudja? Amúgy akár kábítószer kereskedő is lehettem volna, esetleg elkapok  holmi nemi betegséget, s most fetrengnék valahol a... elhagytak volna a feleségeim, s akkor csak boldogtalan lennék, egy lecsúszott... Az! (sóhajt) Igen, igen! Egy lecsuszott, elzüllött! Egy megalázott bűnöző! De én mi lettem? Halálra ítélt! (mintha büszke lenne) Semmint megalázott, inkább...halálra ítélt!(hangszóró recsegni kezd) Nocsak! Meghibásodnak a műszerek is! Amint Murphy mondta: ami elromolhat, az el is romlik. Akit ki kell végezni azt előbb-utóbb ki fogják végezni.

Hang:Egy, kettő...mikrofon...(recseg)

Elítélt:Az világos, hogy a mikrofon nem működik rendesen.

Hang:Proba...egy...hét, nyolc...rendben!

Elítélt:(szemrehányással) Tongyók vagytok, ti...ti...Egy kivégzést se tudtok rendesen előkészíteni...

Hang:  Figyelem!

Elítélt:Istenem, mintha egy állomáson lennék...

Hang: Utolsó állomásához érkezett!

Elítélt: Na ugye, hogy mégiscsak állomás?

Hang: Élete még hátralévő idejében a következő jogai vannak!

Elítélt:Nicsak! Még jogaim is vannak?

Hang:A következők! Hallgassa végig elitélt ! Utólsó levél lediktálása!

Elítélt: De hiszen tudok írni! Miért diktálnám?

Hang: Ez a parancs!

Elítélt:Persze a parancs! Akkor miért mondjátok hogy jogom van levelet írni? Ez tollbamondás! Tollbamondásra van jogom, vagy levelet írni?

Hang:Erre van joga, s ne pofázzon, mert könnyen meglehet, hogy...megvonják!

Elítélt: Mert azt értitek,ti rabtiprók...

Hang: Arra is joga van , hogy megtagadja! Mármint a jogait. Lemodhat róluk! Senki sem fog könyörögni.Továbbá! Joga van még egy látogatóra. Ha valakit szeretne látni, a szabály értelmében értesítjük és engedélyezett lesz...! Végül pedig a menü! Mit óhajt az utolsó ebédre? A harmadik jelszó után válaszolhat az elhangzott kérdésekre. Meg is tagadhatja a választ, de azáltal csak a kivégzését teszi szürkévé, színtelenné! (kattanás jelzi, hogy a hang befejezte)

Elítélt:Na pesze, fontos is, hogy színes legyen! Ha már az életem, egy nagy szürke semmi, legalább a kivégzésem legyen szórakoztató remekmű, nem? Kinek? Mert hogy nekem nem lesz szórakoztató az biztos...Nem is lehet...

Hang:(kattanás után) Figyelem! A harmadik jelszó után srolhatja ohajait! Figyelmeztetem, az idő telik! (kattanás, valamiféle jelszó, szép madárcsicsergés, vagy valami komikus, de lehet morbid is)

Elítélt: (egy ideig tanácstalanul áll, majd) Óhajaim...Az óhajaim...ez már egy szegény halálra itáltel valo gúnyolódásnak a  tetőfoka. (tanácstalanul leül)

Hang: Az óra ketyeg!

Elítélt:Hát ketyegjen! Mindent akarok, na! Jól van?

Hang: Milyen sorrendben?

Elítélt:(elneveti magát, keserűen) Ez aztán igen! Én...Én határozhatom meg a sorrendet. Ez nagyszerű! Ti, hóhérok, még megnevettetitek a...

Hang: (kattanás után) Akkor a sorrend a következő: először a menü az utolsó ebédre.

Elítélt: Nem akarom ezt a sorrendet!

Hang:( ugyanolyan semlegesen) Utána lediktálja a ...

Elítélt: Nem!...

Hang: ...Levelet!

Elítélt: Most, miért nem engeditek, hogy...(leroskad, majdnem sír)

Hang:Utána Látogatás!

Elítált: Nem akarok látogatást, marhák!

Hang: (semlegesen) Nem lesz látogatás!

Elítélt:Meggondoltam mégis akarok látogatást!

Hang:Nem lesz látogatás!

Elítélt:Akkor ne legyen! Menjetek a pokolba! (kiált)A frászba veletek! (veri az ajtót) Halljátok? Halljátok?(lecsúszik az ajtó előtt)

Hang: Befejezésül...befejezésül....(kattanás, a hangszóró elnémul.

Elítélt:(lassan emeli fel a fejét) Befejezés...Befejezés, mi?

(sír) Mi lesz befejezésnek? Hallod....befejezés! Hát, persze, hogy lesz befejezés. Már ismert a ...befejezés.

Hang:(kattanás után) Óhaja ebédre?

Elítélt:(lassan felemelkedik, beletörődve) Ebédre? Hát (ketyegés hallatszik, fülel) Igen! Az óra ketyeg! Nem vicceltek egyáltalán.

Hang:Tehát?

Elítélt: Jól van,  mondom! Mit is ehetnék még utóljára?Van időm gondolkozni? (a ketyegés erősödik) Persze, hogy nincs. Meg vannak számolva perceim. Mit is kérhetnék? Már azt is elfelejtettem milyen finomságokat ettem.Már régen volt, amikor azt rendeltem,  amit akartam! Lám, most még az egyszer...Ennék, mondjuk egy báránycombot, kisülve. (keserűen nevet) Áldozati báránycomb. Vagy...disznónyelvet...Azt egyszer már ettem!... Rég volt ám!

Hang:( akárcsak a pincér, amikor veszi fel a rendelést) Nyelv nincs! Marad egy báránycomb kisülve!

Elítélt:Nyelv nincs! Akkor megteszi a bárány is! Egyek utóljára még  egy jót! A lelkem nyugodalmáért!  A lelkem üdvösségére! Tehát báránycomb...csilipácban előkészítve...

Hang: Csilipácban...

Elítélt:Körítésnek tengeri gyümölcs...

Hang: Tengeri gyümölcs körítésnek?...

Elítélt:Na, jó! Most ne rágódjunk azon, hogy a báránycomb nem megy a tengeri gyümölcsökkel. Egy halálraítéltnek nem muszály a francia konyha szokásaihoz  alkalmazkodnia! Mondjuk, homár, kagyló, csiga...

Hang:Homár, kagyló, csiga...

Elítélt: Jó volna egy kis kaviár is de nem akarok tolakodó lenni!

Hang: Kaviár nincs!

Elitélt: Minek is lemme? (sóhajt) Desszertnek pedig egy finom habos tészta!

Hang:Habos tészta...

Elítélt:Az! Mert gyerekkoromban ettem utóljára. Nagyon szerettem, dehát...az utóbbi időben bizonyos okokból valahogy nem volt alkalmam...De most azt szeretnék, egy habos tésztát... Nos, hogy mit innék? Nem is kérdezitek, hogy mit innék? Pezsgőt nem kérek! Talán bort!

Hang:Alkohol nincs!

Elítélt:Én marha, hogy is gondolhattam erre?  Méghogy elkábuljak... A végén berúgok a saját kivégzésemen...s...nem tudom...kellően élvezni a...

Hang:Üdítőt?

Elítélt: Azt! Az jó lesz! Narancslé!

Hang:Narancslé...

Elítélt:Hogy legyek üde! Friss! Egy kávé nem lehet?

Hang: Nincs!

Elítélt: Hogyisne! Mág felmegy a vérnyomásom, s idegessé válok. Ja’és cigaretta! Majd elfelejtettem. (felveszi a csomagot) Ebben már kevés van! Valami márkást! Füstszűrőst!

Hang: És cigaretta! (kattanás hallatszik)

Elítélt:Még szép tőletek, hogy a sok árpakása, meg káposztalé után legalább adtok valami rendeset.

Hang: ( az a bizonyos jelzés hallatszik, majd kattanás) Felkészülni a levél diktálására!

Elítélt:Ajjaj! Már régen fel vagyok készülve! Csak azt nem tudom, hogy kinek írjak? (keserűen kacag) Micsoda marhaság! Milyen levél...mit is írhatnék? Kinek? Tizenhét év alatt senkim se látogatott meg. Nincs is már senkim! Kisemmizett vagyok! . Ej, pedig mióta bent vagyok már regényt is írhattam volna. Miről? Életemről? (gondolkozik) De hát...talán még megoszthatok valamit az utókorral! Írhatnék a városi újság főszerkesztőjének. Igaz, hogy nem bulvár lap. Nem is írnék nekik ha bulvárlap lennének! De ez egy komoly újság. Na írok nekik! Ha akarják leközlik, hanem...(a levegőbe kiált) Héj! Láthatatlanok! Írhatok a helyi újság főszerkesztőjének?Hang: Írhat! Igyekezzen !

Elítélt: Tudom, tudom!Az óra ketyeg! Majd igyekezni fogok! Egy ismeretlennek mégiscsak könnyebb lesz írni. (gondolkozik) Tisztelt szerkesztő úr!  Ne haragudjon kérem, hogy levelemmel zavarom elrabolva fölöttébb értékes idejét! (a levegőbe) Tudjátok ebben az ütemben jegyzetelni? Esetleg lassabban is...

Hang: Jó lesz, így, csak mondja!

Elítélt:Hogy milyen kedves hangod van...meg tudnám szokni!

Hang:Tovább a levelet!

Elitélt:A levelet persze! Nos főszerkesztő úr, íme néhány gondolat, melyet szeretnék becses figyelmébe ajánlani. Majd ön szedje levél formájába! Az a helyzet, hogy nem  volt időm különösebben felkészülni. .Nem tudhattam, hogy még levelet is írhatok, hiszen ez mostanig nem volt szabad. Nos ez egy halálraítélt utolsó levele. Nem búcsúlevél. Mi nem búcsúzunk egymástól, nem is ismerjük egymást. Csak néhány gondolat a vég előtt! A végzetem előtt! Az elkerülhetetlen előtt! Ne kérdezze, hogyan jutottam erre a sorsra! Ide jutottam. Jobban mondva eljutottam ide, amiről már tizenhét éve tudok. Azt mégse mondhatom, hogy vártam! De tudtam, hogy bekövetkezik, s lám, fényezik már a kaszát. Betelt a pohár! Nincs tovább! Rám kapcsolják az áramot. Kérem köszönje meg  a rendes polgároknak,  hiszen ezt az áramot is ők fizetik, akárcsak ellátásomat annyi időn át. Kérdezze meg tőlük megérdemeltem-e. Bizonyára példamutató rab lehettem, mert még díszebédet is engedélyeztek. Igen,igen! Elhiszi ezt?  Ezt is államkasszából, mert megérdemlem! Illetve, már csak ezt érdemlem meg! Semmi értelme sem volna, hogy most itt mentegetőzzek ön előtt, hogy

bánom, meg...hogy...kérek még egy esélyt! Nem! Tudom... a ...mgamfajtáknak nem jár a második esély! Meghalni van jogom, mentegetőzni nincs! Hogyan is lenne egy olyan valakinek, aki... életet oltott ( elcsuklik a hangaja)...szándékosan...Nem tudom elmondani, hogy mit érzek: minden kavarog bennem, de nem tudom meghatározni, mégcsak körbeírni sem. Talán azt várja most, hogy tanácsokat adjak a kint lévőknek...esetleg a lehetséges bűnözőknek. (szonokiasan)  Figyeljetek embertársaitokra..., hagyjatok fel az erőszakkal...,le a fegyverekkel... (legyint, cigarettát vesz elő, meglengeti a levegőben odaáll a lyukhoz, a lappancs kinyílik) Figyeltek, mi? Szorosan figyeltek! (lappancs csapódik) Egy frászt adhatok én!  Le az erőszakkal! Nem is lenne illő, hogy velem propagandáztassák erőszakellenes ideológiáikat. Hogy néz az ki?  Miről írhatna még? Hogyan bírtam ki tizenhét évet? Reménykedve ! Az elején még reménykedtem, pedig tudtam bűnösségemet! A nyomozás alatt is, a bíróknak is bevallottam mindent. Semmit sem tagadtam. Azt hiába írom, hogy bánom ,ez a legnagyobb badarság! Akkor is azt kérdezték, hogy bánom-e, amit cselekedtem! Teljesen felesleges kérdés egy olyan embertől, aki szándékos megfontolásból ölt. Ej...(eltúlzott büszkeséggel) Micsoda regényt írhattam vilna. Hogyan terveltem ki mindent, majd a végrehajtást, áldozatok szenvedéseit. Leírhattam volna a nyomozás lefolyását...!Mert kérem eddig minden bűnügyi regény a detektívek szemszögéből van megalkotva. Na, én végre írhattam volna egy sikerregényt a bűnöző szemszögéből. Persze erre a kritika, sőt a közvélemény azt vágta volna a bűnös pofámba, hogy népszerűsítem az erőszakot. Hogy mentesíteni akarom a bűnözőket, hogy...Hagyjuk!  Önnek is elmondom , szerkezstő úr, hogy áhítok egy öt perces szabadságot. Igen, igen! Csak öt percet kérnék, hogy még egyszer szippantsak...a szabad levegőből...Nem

kérem, hogy megkegyelmezzenek! Nem! Csak öt perc, aztán nézek sorsomnak elébe.Tudom, hogy csak ez lehet! Bármilyen morbidnak is hangzik, kezdtem megszokni, belenyugodni sorsomba. Aminek be kell következnie, annak be kell következnie. Nem tudom a sorsomat kicselezni, nem tudok kitérni a végzet elől! Ha valamilyen csoda folytán ledölnének a falak sem tudnék mit kezdeni. Meddig szaladnék? Golyók vennének körül minden irányból, átjárnák bűnös testemet, szita lennék, vérem szétfolyna a kövezeten. Nem lesz így jobb, a villamos székben? Egyből jön a halál, bennem marad a vér, nem járnak fémek a testemben. Csak egyet rándulok, megáll a szívem... agyamba merevednek a gondolatok...majd...(sóhajt)  Mit is mondhatnék még szerkesztő úr?  Egy elítélthez nem jönnek a Múzsák. Elég e néhány gondolat. Ha úgy véli, leközölheti. Hadd rendelkezzek az esetleges honorárium sorsáról is, melyet bizonyos okokból nem vehetek majd át. Megkérem utalja  egy segélyszervezet számlájára. Maradok ...elismeréssel... szerkesztő úr. Egy tisztelője, aki éppen...

Hang:Levél kész?

Elítélt:Azt hiszem!

Hang:Aláírásra behozzuk!

Elítélt: Csak semmi sietség?

Hang:Kit kér az utólsó találkozás jogán?

Elítélt: Kit kérhetnék? A halált...nem kérem, azzal ti tartoztok nekem. ( Gondolkozik, mintha tényleg foglalkoztatná a kérdés) Kivel találkoznék szívesen? Ha jól meggondolom, talán egy másik halálra ítélttel.Egy magamfajta rabbal, aki most éppen levelet diktál. Megkérdezném tőle, mit érez...fáj-e,...hogyan látja utolsó óráit...( cigarettát vesz a szájába a lyukhoz megy, tüzet kap, elgondolkozva sétál) Ejnye, van egyáltalán még valaki a hohér közelében? Vele...vele találkozok nemsokára. A hóhérral. Vajon kezet nyújt ?...bemutatkozik egyáltalán? (megjátszodja  a jelenetet) Tisztelettel üdvözlöm, a hóhérja vagyok! Örvendek a szerencsének. Az elítélt vagyok! A becses nevem...( a másikat utánozza) Nem érdekes! (saját hangján) Nem, persze! Minek is lenne érdekes. Neked már úgy is csak statisztika leszek.

Hang:Papot kér?

Elítélt:Minek? Nem hiszem, hogy Isten színe elé kerülök. A pokolnak pedig nincs földi helytartója. Ha ugyan ...eh...nem kell pap sem. Az ügyvédemtől elbúcsúzhatnék! Rendes gyerek! Tisztességesen kiállt mellettem...mit tehetett volna többet?  S még csak nem is én fizettem a honorériumát. Azt is az állam kásszája fedezi. Ajjaj, mennyivel tartozok az államkasszának. A bírákkal találkozzak. Majd ott lesznek, hadd lássák bőlcs és igazságos ítéletük végrehajtását. (felfelé fújja a füstöt) Azt hiszem mindenkit számba vettem. Nincs kivel találkozhatnék .

Hang:(recsegés, kattanás után) Akkor ezzel megvolna, nem?

Elítélt: Úgy gondolom!...

Hang:Falhoz állni? (elítélt a falhoz áll, kezeit nekitámasztja a magasban)

Igazgató: (be, utána az őrökkel) Bilincseljék meg!

Őrmester: Kezeket előre!

Elitélt:Hová...hová visznek?

Őrmester:Azt mondtam kezeket előre! (tizedes előráncigálja a kezeit, megbilincseli)

Elitélt:De...én...még nem is ebédeltem...vagy az csak...

Igazgató:Fog ebédelni is. Mi tiszteletben tartjuk a tisztelt elítéltek becses jogait! Ne aggódjon kérem.

Elitélt: De akkor...

Igazgató:Fürdeni megy! (őrmesterhez) Mire vár? Láncokat! (tizedes megláncolja)

Elitélt: Ja’...Fürdeni?...Igen?...

Igazgató: Mert büdös! (őrmesterhez) Kész?

Tizedes:(őemesterhez) Jelentem,a rab bilincselve, láncolva!

Őrmester: (igazgatóhoz) Jelentem...

Igazgató:Hallottam! Menjünk, mert ránk esteledik! (törülközőt, szappant ad át a tizedesnek) Ebből a szappanból semmit vissza! Érti?

Tizedes: Értettem!

Igazgató:(int az ajtó felé) Nyomás!

Őrmester:Jobbra...át! Előre indulj! (elindulnak)

Tizedes:(lök egyet elítélten) Hosszabb lépéssel !

Elítélt:Dehát...nem látja ,  hogy rövid a lánc?

Őrmester:Akkor is! (kilépnek, kintről) Balra át!

Tizedes: Szaporábban!

Elitélt: (hangja kint) De mondom, hogy...(távolodnak)

Őrmester:Ne pofázzon annyit! (távolodnak) Haladjon... (alapzene egy ideig még hallatszik a lánccsörgés, majd)

Lassú függöny !

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.17. 18:21 korane Én még nem tapsolnék, mint éző!