V. jelenet

(Dave papucsban és köntösben, kezében egy bögre. Cynthia betoppan, karjain egy-egy szatyorral, napszemüveggel, a férfi nyakába ugrik és örömmámorban kiabál.)

Cynthia:     Találd ki, mi történt!

Dave:         Ahogy elnézlek, kiárusítás volt valamelyik butikban.

Cynthia:     Az is. De ez most nem fontos! Képzeld, megkaptam!

Dave:         De jó! Mit?

Cynthia:     Bemutatom a Style, Style, Style! új vezérigazgatóját!

Dave:         Drágám, gratulálok.

Cynthia:     9-6-os többségben. Látod, mégiscsak megérte mindenkivel jóba’ lenni és itt-ott ajándék kollekciókat adogatni. Na meg az a rengeteg bók, meg ömlengés, kedveskedés. Drágám, megnézem, hányan fognak odajönni majd hozzám csokrokkal, meg hízelgő, otthon előre megkomponált szövegekkel.

Dave:                Akármi történjék, te nekem főosztályvezetőként is épp olyan csodálatos voltál, mint vezérigazgatónak.

Cynthia:     De most egészen más ember lettem! Reggel még bementem egyszerű főosztályvezetőként az irodámba és délután már vezérigazgatókét lépek ki egy egészen más irodából, egészen más munkakörben, egészen más érzésekkel.

Dave:         Izgalmasan hangzik.

Cynthia:     Az első dolgom lesz, hogy valami korszakalkotót találjak ki, ami a cég saját kollekciója. Mondjuk férfi bikini.

Dave:         Nahát, ez tényleg korszakalkotó!

Cynthia:     Gondolj csak bele, mindenütt óriásplakáton: Style, Style, Style! férfi bikini.

Dave:         Hmm…

Cynthia:     És már tudom is, kin fogom tesztelni.

Dave:                (tereli a szót) És mit szólt a jó öreg Greg a kinevezésedhez?

Cynthia.     Gregory. Azt mondta, mostantól hívjam nyugodtan Gregorynak.

Dave:         Ezek szerint nem örült túlságosan.

Cynthia:     Belátta, hogy teret kell engedni a fiatalságnak, és belenyugodott. Egyébként pedig kaphatott valami fülest, mert már összerámolta a cuccait és kiürítette az irodát, mire kineveztek. Így hát rögtön beköltözhettem. Hallod, ha tudtam volna korábban, hogy milyen kényelmes az a szék, már sokkal régebben kilöktem volna a jó öreg Greg…oryt.

Dave:         Furcsa érzéseket ébresztett benned ez a dolog, jól látom?

Cynthia:     Drágám, imádom a munkámat, és úgy érzem, ma elértem mindent, amit el lehet. Már csak meg kell tartanom, mindenáron.

Dave:         A többiek hogy fogadták?

Cynthia:     Mindenki azt mondta, hogy számított rá.

Dave:         Habár elég furcsán ünnepelsz, azért büszke vagyok rád.

Cynthia:     Apropó ünneplés. Vettem egy-két égetően fontos cuccot.

Dave:         És még csodálkozol, hogy nincs teraszunk…

Cynthia:     Igazán bízhatnál az értékítéletemben, elvégre a divatszakmában dolgozom. Az a baj, hogy ha meglátok egy jó ötletet valahol, mindig figyelmeztetnem kell magamat, hogy nehogy másnap sorozatgyártásba kezdjünk.

Dave:                Idegesítő lehet. Én is, ha látok egy jó házat, másnap úgy kedvem lenne összedobni. (Cynthia közben előszedi a ruhákat és maga elé próbálja)

Cynthia:     Azon is gondolkoztam, hogy mi legyen a cég emblémája.

Dave:         Teljes arculatváltást várnak tőled?

Cynthia:     Nem várnak, de lesz. (éppen maga elé próbál egy pólót, amin egy kenguru „oké’-t” mutat) Mit szólnál ahhoz, ha egy kenguru ezt mutatná a tömegeknek? Jó, mi? Hazafelé úton jutott eszembe. (Dave rámutat a képre, Cynthia elkapja maga elől a pólót) Persze más állatok is tudják ezt mutatni.

Dave:         Mondjuk egy veréb.

Cynthia:     Igen. Milyen igazad van! Ezen kívül arra gondoltam, hogy létszámcsökkentésre lenne szükség.

Dave:                Igazad van, ez minden szempontból lojális lépés. Akik rád szavaztak, azokat most kirúgod.

Cynthia:     Nem egészen. Azokat, akik nem szavaztak rám.

Dave:         Én tényleg nem szeretnék beleszólni a munkádba…

Cynthia:     Akkor jó. El kell kezdenünk holnaptól új kollekciókat gyártani.

Dave:         Holnap sztrájk lesz az egész városban. Nem fognak bemenni.

Cynthia:     De. Az én embereim bejönnek. Ja, és kijelöltem a gyorsabb haladás érdekében a szombatot is munkanapnak.

Dave:         Biztosan repestek a boldogságtól.

Cynthia:     Ezért fizetem őket.

Dave:                Szerintem azért gondolj bele, hogy milyen volt, amikor még te is csak alkalmazott voltál, és úgy bánj velük, mintha…

Cynthia:     Velem sem voltak kedvesebbek. Az nem tud felemelkedni, akiben nincs meg az akarat.  Különben is csak a profit a fontos!

Dave:                Ja, értem.

Cynthia:     A vásárlási mutató az egekbe fog szökni! Most mindenesetre beviszem ezeket a ruhákat és elrendezem őket a szekrényben. Jézusom, hogy nézel ki?

Dave:         Megnyugtat, hogy észreveszed.

Cynthia:     Fél hétkor mentem el és most négy óra. De te ugyanabban a borostában, ugyanazzal a külsővel.

Dave:                Megtetszett ez a „külső”. A szétborzolt haj, a borosta, a karikák a szemem alatt, tetszik. És tudod mit; láttam, hogy elfogyott a tej, lemegyek a boltba.

Cynthia:     Így?

Dave:         Miért ne?

Cynthia:     Jó, rendben. (Dave összehúzza magán a köntöst)

Dave:                És különben is, ne mondd, hogy semmi nem történt, mert átöltöztem; felvettem a köntösömet. (indul)

Cynthia:     Csak rávetted a ruhádra. Kilátszik alóla a nadrág.

Dave:                De a kávét én főztem! Pocsék lett, de legalább én csináltam. (felhörpinti és kimegy; fény le)

VI. jelenet

(Dave visszatér, egyik kezében az üres bögre, a másikban egy liter tej. Lerakja őket za asztalra. Cynthia belép.)

Cynthia:     Na, hogy ment?

Dave:         Borzalmasan. Mindenki engem bámult. De azért ne legyél féltékeny!

Cynthia:     Ó, eszem ágában sincs.

Dave:                Az eladó nem ismer fel. Az a szőke. Öt éve vásárolok náluk, és nem ismer fel. Azt mondja: lelenceket nem szolgálunk ki. Mire mondom neki, hogy én vagyok.

Cynthia:     Akkor persze bocsánatot kért.

Dave:         Nem; kérte, hogy mutassam meg a személyimet.

Cynthia:     És aztán?

Dave:                Aztán elhitte. Olyannyira, hogy még rám akart sózni egy kiflit is. Mondom, nekem csak a tej kell. Nem, nem, vigye csak el, ingyen van.

Cynthia:     Gondolom, sokáig dulakodtatok.

Dave:                Fizettem és eljöttem. De ő azért még utánam dobta a kiflit és biztosított, hogy ha bármilyen segítségre lenne szükségem, nyugodtan forduljak hozzá.

Cynthia:     És? (Dave előveszi a zacskóba csomagolt kiflit a zsebéből) Amúgy hat karton tej volt lent, a pincében.

Dave:                Ez megnyugtat. Ha esetleg kudarcot vallok a boltban, még nincs semmi veszve.

Cynthia:     Meg ne mozdulj!!! Megvan, hát persze!

Dave:         Mi az, rájöttél, hogy kétkartonnyi volt?

Cynthia:     Mennyire kézenfekvő… (papírért, ceruzáért rohan; vadul skiccel) Mégsem a férfi bikini lesz az első nagy dobásunk!

Dave:         A férfi egyberészes fürdődressz…

Cynthia:     Nem… Hanem egy pizsama, ami bármikor utcai ruhára alakítható. Pofonegyszerű. Hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe!

Dave:         Mert nem indultál köntösben vásárolni…

Cynthia:     Nagyon egyértelmű! (befejezi a rajzolást, mutatja Dave-nek) Érted?

Dave:         Nem. Halvány gőzöm sincs, mit akarsz kihozni ezekből a vonalakból.

Cynthia:     Figyelj! Van egy pizsama. Ez eddig tiszta.

Dave:         Igen.

Cynthia:     Lehet piros, pöttyös, mintás, kockás…

Dave:         Értem!

Cynthia:     Tehát: van a pizsama, leveszed, kifordítod egyszerűen, és…

Dave:         …és ott az utcai póló! Drágám, te zseni vagy!

Cynthia:     Dehogy az utcai póló! Nagykabát. Benne van a nagykabát.

Dave:         Bele van varrva.

Cynthia:     Ahogy mondod.

Dave:         És ha, teszem azt… ing lenne belül?

Cynthia:     Ing??? És mi van télen?

Dave:         Biztos vagy benne, hogy jó egy kifordított télikabátban aludni?

Cynthia:     Aludtál már utcai ruhában? Na, jókor kérdezem! És kényelmes volt, jól aludtál?

Dave:         Hát…

Cynthia:     Na látod!

Dave:         Jó, de kifordított télikabátban még nem aludtam.

Cynthia:     Ideje hozzászokni. Ezt zabálni fogják. Van még valami ilyesmi zseniális ötleted?

Dave:                Tudod, az jutott eszembe, hogy kellene egy zokni, ami hogyha rálépek, valami személyes üzenetet mond. Mondjuk: „Hello, David, jó a napod? Én vagyok nyuszifül, (mutatja) a legjobb haverod!”

Cynthia:     Ezt majd a konkurenciának vesd fel, talán ráharapnak és egyeduralkodók leszünk a piacon.

Dave:                Hidd el, ez a kacat is épp annyira versenyképes, mint a pizsamává alakított bunda.

Cynthia:     Ez használhatatlan. De a kabát…!

Dave:                Megpróbáltalak rávilágítani, hogy én, mint potenciális férfi vásárló, nem biztos, hogy megvenném.

Cynthia:     Tökmindegy. Én vásárolok neked mindent.

Dave:                Jó, persze, ha te értesz a divathoz. De az alsónadrágjaimat még így is én szoktam!

Cynthia:     Arra gondolsz, hogy a múltkor megvetted azt, amin azok a gülüszemű, rajzolt dínók rohangáltak?

Dave:         Tehát azt mondod, nincs érzékem a divatszakmához?

Cynthia:     Csak azt mondom, hogy inkább maradj az építőiparnál.

Dave:                Oké, ha harc, hát legyen harc! Nyuszifül-papucs kontra kabát-pizsama! A halott ötletek csatája. (Cynthia elindul kifelé, Dave utána) „Hello, David, jó a napod? Én vagyok nyuszifül, a legjobb haverod!” (fény le)

VII. jelenet

(Dave egy papírt néz. Feláll, járkál vele. Belép Cynthia.)

Cynthia:     Szervusz, drágám! Képzeld, a munka olyan ütemben folyt, mint még soha. Úgy tűnik, kifejezetten ösztönzi őket, ha egy olyan nap mehetnek be, amikor nem is kellene.

Dave:                El tudom képzelni, már csak magamból kiindulva is, hogy mennyire repeshettek az örömtől.

Cynthia:     Tényleg, te egyáltalán nem jársz már be?

Dave:         Tudod, a sztrájk miatt szünnapom van. Teljesen halott a közlekedés.

Cynthia:     Érdekes, nekem fel se tűnt.

Dave:                Te mondd, repülővel jársz dolgozni? Egyetlen, hatalmas dugó az egész város.

Cynthia:     Egyszerűen nem ezzel voltam elfoglalva.

Dave:         Értem.

Cynthia:     De tegnap sem mentél be, pedig nem volt se sztrájk, se dugó.

Dave:         Kivettem egy szabadnapot. A legénybúcsú miatt.

Cynthia:     Andrew nagyon lazán fog téged.

Dave:         És te mit csináltál munka után?

Cynthia:     Még egy kicsit tovább ünnepeltem magam…

Dave:         De jó…

Cynthia:     …és vettem egy (…) kókuszt! (előrántja egy szatyorból)

Dave:         Mit?

Cynthia:     Nem emlékszel, hogy megállapodtunk három éve, amikor főosztályvezetőhelyettes-segédnek neveztek ki, hogy ha megkaparintom a céget, együtt eszünk egy hatalmas kókuszdiót, mint a nászúton?

Dave:         De…

Cynthia:     Na látod! A cég lényegében a kezemben van, és itt a kókusz! Már csak azon gondolkozom, hogy láncfűrésszel vágjam fel, vagy elég a balta?

Dave:         Nem kérek.

Cynthia:     Micsoda? Jól értettem, hogy nem akarsz velem ünnepelni?

Dave:         Tegnap már agyonünnepeltük magunkat.

Cynthia:     De tegnap tegnap volt, ma meg már ma van!

Dave:         Ez kétségtelen…

Cynthia:     Mi az a papír?

Dave:         Képzeld, itt járt Greg.

Cynthia:     Na, innen fúj a szél! Ezért nem akarsz ünnepelni. Greg biztosan teletömte a fejed mindenféle hülyeséggel.

Dave:         Gregory. Neked Gregory. Nekem Greg. Megengedte.

Cynthia:     És mit akart?

Dave:         Csak beszélgetni, Elvégre a barátunk, nem?

Cynthia:     A te válladon sírta el bánatát? Meglepő.

Dave:         Pedig a meglepő része csak sokkal később következett.

Cynthia:     Tudod, Gregory-t egészen összeroppantotta ez a váltás.

Dave:         Igen. Én is így láttam.

Cynthia:     Végül is huszonöt éve állt a vállalat élén. Persze kapott egy csomó kárpótlási pénzt, meg szép lesz a nyugdíja is, de gondolom, azért még telefújta az összes zsebkendőnket…

Dave:         Ó, igen.

Cynthia:     …aztán rácsorgatta a könnyeit a ruháidra…

Dave:         Ó, igen.

Cynthia:     …azokat majd ki kell mosnom.

Dave:                Hát, nem ártana. És az sem lenne rossz, ha lemondanál, mint vezérigazgató.

Cynthia:     Te megőrültél? Miről beszélsz, Dave?

Dave:                A jó öreg Greg itt járt és elmesélte, hogyan is alakult ez a 9:6. Egy idő után már nem bírtam ki, és lejegyeztem néhány fontos dolgot.

Cynthia:     Igen? Gregory bánatában az erkölcstelen húzásokhoz nyúlt?

Dave:                Te csak ne beszélj azerkölcsösségről! William Woodstock. A névnapjára kapott egy hatalmas, karamellel töltött csokoládélabdát. Az egész család részére. Woodstock egyébként az igazgatótanács tagja. Rebecca Smith. Ő a születésnapjára kapott egy ugyanilyen különlegességet; marcipánnal töltve. Aztán egy hónapon keresztül, a gyűlésig, minden harmadnap kapott egyet; azzal a szlogennel, hogy: „Rebecca, minden nap öröm, amikor találkozhatunk!” Rebecca a kuratórium elnöke. Várj, egy másik történet: Brian Collins. Nem tudta, kivel terveztesse meg vadonatúj házát; aztán hirtelen kapott valakitől egy névjegykártyát: amin a legjobb barátom neve állt véletlenül; és hipp-hopp, a ház tervei elkészültek. Collins a kuratórium elnökének főtanácsadója. Ezeken kívül van itt még rengeteg érdekes történet és a kérdésem pusztán csak az, hogy TE TÉNYLEG MINDENKINEK BENYALTÁL, HOGY ELŐLÉPTESSENEK?! Mert így talán már azt is tudom, hova lett a pénz, amit a teraszra raktunk el!

Cynthia:     Te tényleg ezzel gyanúsítasz?

Dave:                Emlékszel azokra a különleges, svájci csokilabdákra, amiket az ügyfeleknek raktam el ajándék gyanánt? Ó, hogyne emlékeznél, hiszen te ajándékozgattad el mindet! Én meg nem értettem, hogy hova tűntek egyik pillanatról a másikra.

Cynthia:     (hozzávágja a kókuszt, Dave elkapja) Te sohasem tettél még semmit az előléptetésed érdekében?

Dave:         De. Keményen dolgoztam!

Cynthia:     Én is.

Dave:                De te benyaltad magad a felsőbb pozíciókba! Ez az ünneplés is, meg ez a (…) kókusz! Az egész hazugság. (hozzádobja a kókuszt)

Cynthia:     Hogy mondhatod ezt?!

Dave:         Miért vetted a ruhákat? Hogy megünnepeld, milyen szépen átvertél mindenkit?

Cynthia:     Mert te nem húztad fel azt a nyaralót puszta szívességből Andrew hugának!

Dave:         Az egészen más helyzet volt!

Cynthia:     Igen, mert TEcsináltad! Azért volt más!

Dave:         Mert nem kaptam érte semmit!

Cynthia:     Mert még nyalni sem tudsz!

Dave:         Legalább nem vagyok karrierista!

Cynthia:     Tessék, én bevallom: karrierista vagyok, ez olyan nagy baj? Mindennél jobban kellett ez az állás.

Dave:         És legközelebb meg lefekszel valakivel, ugye?

Cynthia:     Hogy feküdnék már le? A cégnél Chris-en kívül az összes pasas ronda.

Dave:         Szóval csak ez gátol meg? Ki az a Chris?

Cynthia:     Ne is törődj vele, az egyik munkatársam.

Dave:         Már hogy ne törődnék…

Cynthia:     Gondolj inkább abba bele, hogy vezérigazgatóként sokkal többet lehetek itthon.

Dave:                Akkor sem érdemled meg azt a széket! És hogyha ez a Chris ott van, akkor meg pláne nem!

Cynthia:     Sokkal kevesebbet kell külföldre mennem.

Dave:         Akkor is…

Cynthia:     És kétszerannyi a fizetésem. (csend)

Dave:                Így jobban meggondolva, nem is olyan vészes a helyzet. Különben is, aki tud erről a „benyalás-dologról”, az néhány hét múlva úgyis elfelejti. Nem érdemes túlzottan felfújni a dolgot.

Cynthia:     És Greg?

Dave:         Ki az a Greg? (fény le)

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.27. 13:00 Gyogyo Tetszett a gödörásokkal ejtett párhúzam. Gyuri