Légvárak 1.
Jelige: Titánia 2011.03.24. 07:41
S z e r e p l ő k
VIKTOR 50 körül
KRISZTA 30 körül
ANITA 30 körül
FRICI 40 körül
SUTYI 25 körül
WORKMAN
DOKTORNŐ
-
RENDŐR
-
RENDŐR
Játszódik napjainkban, valahol Magyarországon
(Helyszín: egy elhagyott, lepusztult kultúrház színházterme. Nyikorgó ajtók, szakadt függönyök, beázott mennyezetek.)
1.
(Egy ajtó nyikorgása. Ketten lépnek be rajta: Doktor Workman és Viktor)
WORKMAN Maga szerint el fognak jönni, akikre gondolt?
VIKTOR Biztos vagyok benne, Doktor Workman…A pénzt…nem lehetne máris?
WORKMAN Nem szoktam előre fizetni.
VIKTOR Ne kicsinyeskedjen, doktor úr. Egy egész társulatot kap ezért a pár rongyos milkóért. És micsoda társulatot!
WORKMAN Mikor játszottak ezek együtt?
VIKTOR Úgy tíz évvel ezelőtt…A Solness építőmestert mutattuk be.
WORKMAN Na hiszen…
VIKTOR Ne fintorogjon, jó?? Titánia-díjas előadás volt! Magam játszottam az építőmestert.
WORKMAN Igazán? Sajnos nem hallottam róla.
VIKTOR Ez a mai fiatalság…De hagyjuk. Az én nevem sem garancia? Egy Perbál Viktor? „A nagy Perbál” – ahogy az újságok akkoriban neveztek?
WORKMAN Hát nem is tudom…
VIKTOR Alászolgája.
WORKMAN Most hova megy? Itt ne hagyjon!
VIKTOR Mit képzel? Ki kell fizetnem az épület bérleti díját.
WORKMAN Az a maga kockázata.
VIKTOR No meg a társulatot!
WORKMAN (gúnyos)A társulatot? (nevet)
VIKTOR (ráförmed)Lehet, hogy maga egy világcég, uram, de a művészetről fogalma sincs! Azt hiszi, csak az a társulat, amelyik reggeltől-estig együtt van?? Holt költők társaságáról nem hallott még?
WORKMAN Na, jó, nem bánom…Itt a bőrönd! Öt milkó. Számolja meg. (átadja a bőröndöt)
VIKTOR (lazán és gőgösen) Nem szennyezem be a kezem számolással. Adja ide és kész.
WORKMAN (átadja a bőröndöt, a zsebéből cédulát húz elő) Ez itt a tesztszöveg. Ezt kell a castingnál elmondani.
VIKTOR (a céduláról olvassa) Workman-szappan
Csodamárka.
Kényeztesse testét!
Kegyetlen az izzadsághoz,
És a bőrhöz gyengéd…
(fintorog) Ki írta ezt?
WORKMAN Világcégünk reklámpszichológusa. Azelőtt Ezüstbabér-díjas költő.
VIKTOR (elmélázva) Ezüstbabér…
WORKMAN Akkor csörögjön ide, ha megjött a – (enyhe gúnnyal)- társulat.(kimegy)
2.
(Flash back: az emlékezés síkján. Ketten érkeznek: Kriszta és Viktor)
KRISZTA Van itt valaki? Még senki.
VIKTOR Annál jobb.
KRISZTA Nem szeretek elsőnek érkezni…Útálom a várakozást.
VIKTOR Van egy ötletem, hogy üssük el az időt.
KRISZTA És hogy?
VIKTOR Maga igazán...igazán gyönyörű.
KRISZTA Ennyi?
VIKTOR Életemben nem találkoztam még ilyen szép nővel.
KRISZTA Ez minden?
VIKTOR Viktor vagyok.
KRISZTA Kriszta.
VIKTOR Attól fél, visszaélek a helyzettel?
KRISZTA Hol itt a helyzet?
VIKTOR A vonaton már messziről észrevettem. Egész idő alatt arra vártam, hogy négyszemközt lehessünk.
KRISZTA Vettem észre. Ahogy beügyeskedte magát a kupémba…
VIKTOR Hogy végre megmondhassam: milyennek látom.
KRISZTA Ne vegye rossz néven: kicsit se érdekel.
VIKTOR És a hangja! Ez a csilingelés! „Kicsit se”…mintha madár csicseregne…
KRISZTA Csicseregne? (nevet) Mulatságos egy pasas maga.
VIKTOR A meghallgatásra jött?
KRISZTA Na és, ha arra?
VIKTOR Én vagyok a főrendező.
KRISZTA Hú – ez az én formám.
VIKTOR Most hová rohansz?
KRISZTA Bocs’, hogy így elszúrtam…
VIKTOR Miből gondolod?
KRISZTA Én mindent elszúrok. Ilyen a természetem.
VIKTOR Vedd tudomásul, Kriszta-tiszta: fel vagy véve! Te fogod játszani Hildét a Solness építőmester-ben…
Felcsendül egy futam egy barokk zenéből – talán Haydn Teremtéséből - , majd – Kriszta és Viktor hangján – a Solness építőmester utolsó jelenetének párbeszédét halljuk.
KRISZTA Tíz évig rendületlenül hittem magában.
VIKTOR Akkor higgyen ezután is!
KRISZTA Csak újra magasan és szabadon látnám!
VIKTOR Ó, Hilde – ilyesmit nem tudok mindennap megtenni.
KRISZTA (szenvedélyesen) De én akarom! Akarom! (kérve) Csak egyetlenegyszer, építőmester! Csak még egyszer vigye végbe a lehetetlent!
2.
(Ajtónyikorgás: Kriszta jön)
VIKTOR Kriszta! Épp most gondoltam rád!
KRISZTA Nahát, Viktor! (kis szünet)Téged is idecsaltak?
VIKTOR „Légvár” jelige.
KRISZTA „Légvár” jelige…(kis szünet)Istenem, itt semmi se változott…Most is úgy van az öltöző, mint akkor, amikor bezárták a színházat. A repedt tükör…A beázott mennyezet…Mintha csak tegnap lett volna. S a díszlettoronynak is megvan még a fele. Csoda, hogy nem hordták el tüzifának... Pedig tíz éve már.
VIKTOR Az utolsó előadás. Ahogy leszédültem a toronyról. Most is hallom a testem puffanását. Aztán elsötétedett minden.
KRISZTA Aztán rád zuhant a díszletfal is…(kis szünet) Csoda, hogy felépültél.
VIKTOR A bokám nem forog. Látod: bottal járok. Meg egy kis idegösszeroppanás…De már túl vagyok rajta. (kis szünet) Meglepődtél, mi, amikor olvastad a hirdetést?
KRISZTA Először nem akartam eljönni. De tudod, hogy van az…
VIKTOR Hát persze. Nincs állásod.
KRISZTA Kéthavonta jó, ha hívnak valahova.
VIKTOR Haknizol?
KRISZTA Matinézek.
VIKTOR A szinkron jobban fizet. (kis szünet) Tudod, hogy alig változtál?
KRISZTA Ne udvarolj. Nálam tíz év nem nagy idő.
VIKTOR Én elfáradtam. Úgy mozgok, mint egy ólomkatona. De azért el vagyok vele. Ha kell, még futni is tudok.
KRISZTA A nők elől, mint régen, mi?
VIKTOR Mindnyájan beléd voltunk szerelmesek.
KRISZTA Jaj, csak ezt ne!
VIKTOR Fricivel mi van? Úgy tudom, elváltatok.
KRISZTA Csak akartunk.
VIKTOR Megint összeálltatok?
KRISZTA Á, dehogy. A távollétemben kirámolta a lakásomat.
VIKTOR S a gyerek?
KRISZTA Az anyámnál.
VIKTOR Legalább ő se unatkozik, igaz?
(Ajtónyikorgás, bejön Frici)
KRISZTA Úristen, Frici!
FRICI Kriszta?? Viktor?
VIKTOR Szervusz, barátom, szervusz.
FRICI Az előbb már voltam itt. Körbejártam a házat...Siralmas!
KRISZTA Azelőtt mindig elkéstél, emlékszel?
FRICI Neked meg szőke volt a hajad.
KRISZTA Te meg kopaszodsz.
FRICI Kösz. (kis szünet) Szóval, a hirdetés. Csak tegnap olvastam…Először nevettem rajta.
KRISZTA Jellemző rád…
FRICI Meghallgatás? Reklám-bemondónak? És éppen itt? Hogyhogy még áll az épület? Életveszélyesnek nyilvánították.
VIKTOR Egy szépségkonszern vette meg. Konditerem lesz, meg fallabda-központ. Holland tőke, német profizmus.
FRICI Hát ez az. Ezért jöttem el. Egy világcég mégiscsak más.
VIKTOR Te dolgozol valahol?
FRICI A Masculine-nál ragaszkodnak hozzám. Az arcélemhez. Azt mondják, még ma is heroikus.
KRISZTA (gúnyos) Különösen Remington-borotvához.
VIKTOR A tévéreklám fizet legjobban. Azt mondják, percenként akár száz rongyra is felmehet. Már, ha leperkálsz belőle huszat a rendezőnek, huszat a producernek, jól mondom?
FRICI Te nem vagy még nyugdíjban, Viktorom?
VIKTOR Tavaly óta.
FRICI És szabadúszol, mi? Rendületlenül?
VIKTOR Ha hívnak.
FRICI És gyakran hívnak?
VIKTOR Lesántultam. Láthatod.
FRICI Persze: a baleseted. (kis szünet) És amúgy jól vagy?
VIKTOR Mindenféle bajom van: aranyerem, reumám, ideggyengeség – de azért köszönöm, megvagyok.
FRICI Valahogy nem láttalak mostanában a deszkán.
VIKTOR Szinkronizálok. Mármint néha. Volt egy sorozat. Az az ifjúsági:
„Cézár és barátai”.
FRICI (éllel) Főszerep? Július Cézár? Antonius?
VIKTOR Az oroszlán. Amelyik elbődül a cirkuszban. (kis szünet) Kell a lóvé, tudod.
FRICI Mert mindig szeretted a nőket. Neked egyszerre kettő kellett, igaz? Az egyik előre pumpolt, a másik visszamenőleg… Gondolom, most is tömény az életed.
VIKTOR Előre menekültem.
FRICI Az a kérdés, hová? (ugratja) Csak nem csövezel? Tőled még ez is kitelik.
VIKTOR Egy otthonban lakom. (kis szünet) És te?
FRICI Én albérletben.
VIKTOR Játszol is valahol?
FRICI Persze.
VIKTOR Hol?
KRISZTA Ő a borotvakrém-reklám a Metrón. Hogy aszongya: (kikiáltó hangon szavalja) Shaving for man,
Habzó gyönyör...
FRICI Irigykedsz, mi?
KRISZTA Ha lenne rá szemed, milyen esetlen vagy azon a képen! A házasságunk jut eszembe róla. Az üvöltésed a tükör előtt, ahogy megvágtad magad a pocsék borotváddal.
FRICI De legalább néha felismernek a Metrón! El tudod ezt magadról képzelni?
KRISZTA Rohadt egy alak vagy.
VIKTOR Egyébként hol tartotok?
FRICI Egy éve külön élünk. Csak elfelejtettünk elválni.
KRISZTA Felejtett a fene…Te szöktél meg a válóperről.
FRICI Nem szöktem meg. El se mentem.
KRISZTA Muszáj nekem mindig beléd botlani? Hát nincs menekvés tőled?
FRICI Megkérhetlek, ne beszélj velem így?
KRISZTA Hát hogy beszéljek? Legszívesebben felképelnélek!
VIKTOR Mindig így szórakoztok?
FRICI Az egyensúlyérzékével van a baj. Ha egy emlék megböki, rögtön tántorogni kezd…
3.
(Flashback: tíz évvel azelőtt. Viktor és Kriszta)
VIKTOR Felébredtél, Kriszta?
KRISZTA Régen ébren vagyok. Téged figyellek.
VIKTOR Behúnyt szemmel?
KRISZTA Látlak én behúnyt szemmel is.
VIKTOR Megnyugtató…
KRISZTA Cseppet sem az.
VIKTOR Nem érzed jól magad?
KRISZTA Félek.
VIKTOR Mitől?
KRISZTA Múlik az idő.
VIKTOR Múlik, na és? (pózol) „Az álmok órájának nincs mutatója”…Mit akarsz? Egyik főszerepet játszod a másik után…Minden kívánságod teljesül…A kóristalányok irigyelnek…A hentes pult alól adja a pulykamellet.
KRISZTA Ne gúnyolódj, légy szíves.
VIKTOR Nem gúnyolódom. A sors ajándéka vagy. Minden rendező álma.
KRISZTA Kösz. Nekem elég lenne egy is.
VIKTOR Istenbizony, veled álmodtam…tegnap. Vagy tegnapelőtt? Napoztunk a tengerparton. Megnéztem az órám: tényleg nem volt rajta mutató…
KRISZTA Én nem szoktam álmodni. És már huszonöt vagyok és még nem jegyzett el senki.
VIKTOR Jaj, megint ez a reggeli mackós hangulat…
KRISZTA Azt hiszed, nem tudom, hogy te is bámulsz engem, amikor alszom? Tegnap is néztél, tegnapelőtt is…Aztán úgy teszel, mintha minden rendben lenne.
VIKTOR Nincs minden rendben?
KRISZTA Te is tudod, hogy nincs. Te is rettegsz valamitől. Már egy ideje külön alszunk a közös ágyban. Te is tudod, hogy ez mit jelent.
VIKTOR Megint ezek a túlzások! Már fáradt se lehet az ember?
KRISZTA Ideje véget vetni ennek a színjátéknak, Viktor.
VIKTOR Színjáték lenne a szerelmünk?
KRISZTA Vegyél el feleségül. (kis szünet) Beijedtél?
VIKTOR Nézdd…te a színháznak oszlopos tagja vagy…a legkitűnőbb Hilde, a legeslegjobb Titánia, a …
KRISZTA Úgy gondolom, a jövő hét megfelelne.
VIKTOR A jövő hét??
KRISZTA Most vagy soha. Évad közben úgyse érnél rá. Mit szólsz hozzá?
VIKTOR (kis szünet után) Hát…nem is tudom…
KRISZTA Most meg vagy lepve? Meg se csókolsz?
VIKTOR Este megbeszéljük, jó?
KRISZTA Megbeszéljük, persze. Megbeszéljük. Nevetnem kell!
VIKTOR Az a jó. Ha nevet az ember, Kriszta. Annál többet nem is kérhetsz egy férfitől, mint hogy megnevettessen! Meglátod, rá fogsz jönni, hogy ez mindennél többet ér…Na, ugye, máris nevetsz?
KRISZTA Üvölteni szeretnék.
VIKTOR Ne butáskodj. Én nagyon tisztellek téged.
KRISZTA Tudod, hová menj a tiszteleteddel.
VIKTOR Én csak azt mondtam, megbeszéljük.
KRISZTA Hogy lehet egy férfi ilyen szemérmetlen??
VIKTOR Fáj, hogy ezt mondod.
KRISZTA Álnok kutya vagy.
VIKTOR Tudod, hogy imádlak…De arra, azt hiszem, nem vagyok még felkészülve.
KRISZTA Blabla. Ha valaki igazán szerelmes, éjjel-nappal arra gondol, hogy mielőbb…
VIKTOR Attól tartok, te gyerekkorodban túl sok lányregényt olvastál.
KRISZTA Te nem szeretsz engem igazán. Én bolond, azt hittem…
VIKTOR Nagyon szeretlek, Kriszta, de én…szóval én…
KRISZTA Ne dadogj. Mondd inkább ki bátran. Eszedben sincs feleségül venni. (kis szünet)
VIKTOR Maradjunk barátok, Kriszta. (óvatosan) Egyenlőre.
KRISZTA Fenét. Van fogalmad, mennyi barátom van nekem? Tengernyi a jóakaróm. Amíg le nem fektethet, minden férfi barátom akar lenni.
VIKTOR Mit nem mondasz…
KRISZTA De ha kikottyantom, hogy családot akarok, eltűnnek, mint a kámfor.
VIKTOR (ugratja) A rohadékok.
KRISZTA Hű, de szellemes vagy.
VIKTOR Ez szinte már közhely, szívem.
KRISZTA Esküszöm, tisztára, mint egy pávián...
VIKTOR Te meg, mint egy kifordított kesztyű…De tudod mit, támadt egy ötletem.
KRISZTA Igazán? Ne csigázz.
VIKTOR Van egy ismerősöm, jó képű, eleven, mutatós fickó. Talpától az üstökéig száznyolcvan centi. Üstökétől a talpáig százhetven…Szóval némileg hasonlít rám. Csak egy kicsit butább.
KRISZTA Színész?
VIKTOR Afféle ügyeletes bonviván.
KRISZTA Igazán? És nem nős?
VIKTOR Szó sincs róla.
KRISZTA Honnan tudod?
VIKTOR Nincs ideje nősülni. Folyton kirúgják.
KRISZTA Miért?
VIKTOR Túl tehetséges.
KRISZTA Hogy hívják?
VIKTOR Fricinek.
KRISZTA Nem szeretem ezt a nevet.
VIKTOR Majd megszokod. Mindent meg lehet szokni.
KRISZTA Te gazember! (kis szünet) És hogy képzeled?
VIKTOR Meghívom meghallgatásra. És ha tetszik neked, fölveszem.
KRISZTA Ismer engem?
VIKTOR Odavan érted. Neki is zsibbad a libidója. Szóval épp hozzád való.
KRISZTA Ó, ti férfiak! Ronda banda.
VIKTOR Meglátod, jól kijöttök majd.
KRISZTA Beszéltél már vele?
VIKTOR Valamicskét.
KRISZTA És elmondtad, hogy mi egymással…
VIKTOR Erre semmi szükség, szívem.
KRISZTA Na, persze….
VIKTOR Ha megtetszik, karriert fog csinálni nálam. Ezt garantálom.
KRISZTA Te strici.
VIKTOR Milyen szépen mondtad ezt. Milyen érzékien, melegen…Gyere, bújj ide hozzám!
|