-Nógrádszakál-

„Október 11-én délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretek közt átadták az első Ipoly-hidat Rárós és Ráróspuszta között."

"Átadták az új közúti hidat a Nógrád megyei Ráróspuszta és a szlovákiai Rárós között. A rendszerváltás óta ez az első Ipoly-híd, amelyet újjáépítettek. A II. Világháború előtt még 47 híd volt a folyón, 1944 decemberében azonban a visszavonuló német csapatok az összeset felrobbantották. Az átadási ünnepségen a magyar és a szlovák kormány képviselője is azt mondta, a híd erősíti a két ország közötti kapcsolatot - számolt be róla a Duna Televízió Híradója."

Október 11-én reggel fogorvosnál voltam Szécsényben. Egy délelőtti busszal szerettem volna hazajönni, de a városban ismerősökre leltem, így aztán végül ők hoztak haza.  Mikor még készülődtem, meg is jegyeztem magamban: Hm, milyen sok autó hajt át ezen a piciny falun. Egy stoppos lánynak az ilyesmi feltűnik.

Sajnos csak fél tizenkettő körül jutottak el hozzám a hírek, miszerint Nógrádszakál-Ráróspuszta - Rárós közötti első Ipoly-híd átadására kerül sor a mai napon. Anyukám kérdezte is reggel, vajon mikor lesz ez a szép ceremónia, mert szívesen elmenne ő is megnézni. Mondtam is neki, annak biztosan híre lesz, mert hát ez egy megismételhetetlen esemény. Ráadásul falumból messzire elkerült rokonaim is szerettek volna részt venni ezen a híd átadáson. Hát, persze, hiszen, itt nőttek fel. Keresztanyám azt mondta, gyermekkorában rengetegszer felépítette már ezt a hidat gondolatban. Erre az alkalomra jómagam is nagyon vártam már. Szinte folyamatosan „reklámozom" ezt a csodálatos vidéket. Több ismerősöm is jelezte részvételi szándékát.  Délután leültem az Internet elé várva a híreket. Könnyeket fakasztó cikkekkel találkozhattam. Oh, a Híd! Híd - Híd - Híd! Egykor komplett családok kényszerültek a kettészakadásra, de azt hiszem mindenki ismeri vagy legalább is sokan ezt a történetet.

„Emlékek hídja"

„Az idősek még emlékeznek a régi hídra Nógrádszakál és a szlovákiai Rárós között, amit a második világháborúban robbantottak fel. Emlékeznek arra is, amikor tiltva volt, hogy ismerõsök és a rokonok a határfolyó két oldaláról beszélgessenek egymással. Most újjáépült..."

Azt hiszem, megállapodhatunk annyiban, hogy az ilyen esemény bizony valóban megismételhetetlen. Nem lehet visszajátszani. Azoknak az embereknek, kiknek nem tudtunk felvilágosítással szolgálni  időpontjáról, nem mondhatjuk azt utólag, hogy: Elnézést! Majd legközelebb!

Szomorú vagyok. Persze, bocsánatot kértem minden érintettől, azoktól, akiknek, ahogyan azt már említettem, megígértem, hogy időben tájékoztatom őket. Mást nem tehettem. Magam sem vettem részt az eseményen.

Egy ismerősöm aztán azt írta nekem, hogy gratulál az illetékes lokálpatriótáknak, akik a helyi lakosság nagy részét elfelejtették tájékoztatni. Mit tehet az ember? Én csak nyeltem. Keressek felelősöket? Minek? Attól még nem hozom vissza október 11-ét. Az elmúlt pillanatoknak nem lehetek már részese. Eszembe jut Alsósztregova, Madách Imre szülőfaluja, ami alig pár kilométerre található a folyótól, de rengeteg minden jár még a fejemben...

Mindenfélét suttognak itt. „Te sem tudtál róla?" „Miért nem találkoztam egyetlen plakáttal sem?" „Ha valamire megkérik a falu lakosságát, miért szórólapoznak, és erről miért nem tudtak kinyomtatni egy darabka cetlit?"

Még azt is suttogták, hogy erről a szlovák oldalnak kellett volna gondoskodnia, és ők is felelősek a történtekért. Felelősek? Ez rossz szó. Vádaskodó dallamú, és én nem szeretnék senkit sem bántani, egyszerűen csak nagyon sajnálom, másokkal, sokakkal egyetemben, hogy ennek az eseménynek nem lehettem részese. Ahelyett, hogy most éppen felidézném, milyen gyönyörű volt az egész abban az őszi délelőtti fényben, megkérdezem magamtól:

Híd? Valóban? És mit köt össze? Vajon kik és miről beszéltek ott? Vajon eszükbe jutott-e, hogy az egyik legérintettebb település lakosainak jó része nem is tudott erről?

„A híd átadása kissé felemásra sikeredett, a szlovákiai beruházó, Besztercebánya megye képviselői nem is vettek részt az ünnepségen, Nógrád megye képviselői sem voltak jelen. Értesüléseink szerint kommunikációs hiba volt a magyarországi beruházó, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Z.r.t és Besztercebánya megye közt. A szlovák oldal elhamarkodottnak vélte a hídátadás mostani dátumát, mert a szlovák oldalon még nem zárult le október 11-ére mindegyik engedélyeztetési folyamat, ezt korábban jelezték a magyarországi szervezőknek. A magyar fél pontosan tíz évvel a Mária Valéria híd megnyitásának napjára szervezte az ünnepséget, erről azonban egy hete még nem volt pontos információja az Ipoly-hidak építését előkészítő civil szerveződésnek és a környék polgármestereinek sem."

„Völner Pál infrastruktúráért felelős államtitkár adta át a Ráróspuszta-Rárós között újjáépített Ipoly-hidat 2011. október 11-én. A Kárpát-medencei együttélés feltételeinek javítása, a visegrádi országok közötti együttműködés erősítése szempontjából meghatározó jelentőségűek a közös közlekedésfejlesztési beruházások - hangzott el a köszöntőbeszédben.

A magyar és szlovák kormány 2005-ben állapodott meg az Ipoly folyó mentén egykor lerombolt hidak helyreállításáról. Az Ipolyon épülő hidak hozzájárulnak a folyó Nógrád megyei szakasza mentén élők mobilitásához, az ellenőrzés nélküli határátlépési lehetőség kihasználásához, így közelebb hozzák egymáshoz az észak-magyarországi és a határon túli magyarlakta területeket - hangsúlyozta az államtitkár. Beszédében emlékeztetett arra, hogy éppen tíz éve kapcsolja össze ismét a Duna két partját, Párkányt és Esztergomot a Mária Valéria-híd. Az Új Széchenyi Terv nemzeti programjának részeként új Duna-híd teremt majd összeköttetést Komárom és Révkomárom között is, tervben van további két új híd építése az Ipoly mentén. E fejlesztések elősegítik a társadalmi és gazdasági kapcsolatok erősödését, bővülését a két ország, a szomszédos térségek között - tette hozzá Völner Pál."

Hát, nincs harag. Tűnik a bosszúság. Megmaradnak a képek. Itt a lábam, van biciklim. Én bizony felavatom majd ezt a hidat a magam módján. És mielőtt megköveznek, gratulálni szeretnék mindenkinek, akiknek jóvoltából létre jöhetett ez a csodálatos építmény. Sajnos a történtek után az „együttműködés" fogalmát helyre kell tennem magamban, de azt hiszem, mint ahogyan mindennel, ezzel is meg fogok birkózni.