Vera, és Károly egymással szembe ültek, és halkan beszélgettek. Szinte suttogtak, hogy ne hallja senki más. Beszélgetésük témája még mindig Bocskai fura halála. Nem értették, hogy miért ilyen hamar ment el, hisz egészséges volt. Amikor beszélgettek vele, akkor semmi jel nem mutatott arra, hogy beteg. Szívével se volt baj, ezt Károly tudta, mert rendszeresen évente mentek orvosi vizsgálatra, és ott sem mutatott ki az EKG semmi változást. Károly szerint közrejátszik Thai feltűnése, és kezelése is.

Nem hiába küldte ide Ricco barátja a masszőrnőt, biztosan meg akarja evvel szerezni a keleti piacot, mert így egy kézbe kerül a keleti, és az ázsiai piac.

Ahogy ezt fejtegették, nyílik az ajtó, kis idő múlva visszatértek a dolgozószobába, akik már távoztak.

 -         Ti itt vagytok, remélem nem zavartunk meg Titeket? – kérdezte Bea.

      Folytassátok csak nyugodtan, amit elkezdtétek

-     Már befejeztük, ugye kedvesem - feleli Kari.

-         Nem úgy látom, szinte úgy tűnik, hogy megzavartunk volna.

-         Nem, nem.  Mondja kissé zavartan már Károly.

Akkor jó, szól közbe Gábor, János gyere, meghívlak egy italra. Bárpulthoz mentek

Thai, és Bea pedig az íróasztalhoz lépet.

-         Gyerekek? – kiállt fel a csöndbe Károly

-         Milyen gyerekek?

-         Amila, és Péter.

-         Ők már elmentek egy órája, kocsit elvitték.

-         De, nekem azt ígérték, hogy…  - mondja akadozva Károly.

Vera, már érzi, hogy itt baj lesz, és vissza fog esni a kedvese a betegségbe. Hozzálép, és átöleli. Halkan suttogva mondja, hogy bár mi történik veled én, itt vagyok melletted. Megbízhatsz bennem szerelmem.  

-         Rendbe, de a gyerekek?

-         Már elmentek, és hazafelé mennek, hidd el, rendbe van minden. – válaszol Vera.

-         Akkor jó.

-         Most mit foglalkozol vele, hisz látod, hogy sérült, és gyenge. Ilyen ember látod, hogy lehet befolyásolni, csak olyat kell neki mondani, és már az illető kezébe van, és azt teszi, amit mondanak neki. Gyenge, nem ide való. Ebbe, csapatba erős emberek kellenek. – szól hangosan Bea.

Vera elengedi Károlyt, és Beához lép.

-         Lehet, hogy befolyásolható és gyenge, de ezt Ti tettétek vele. Te, és a barátaid. Bocskai László, Dénes János, és Te. Kedves Beám. Bizony ebbe a körbe Te is bent vagy, és ráadásként jött hozzá még a Thai is. Ehhez mit szól, Beám!

Mielőtt a két nő hajba kapna, megszólal a telefon. János, veszi fel.

-         Tessék, Bocskai rezidencia.

-         Jó, napot!

-         Jó napot!

-         Pest megyei rendőrkapitányság, Tóth Károlyt keresem.

-         Adom, feleli János.

János int Károlynak, hogy jöjjön.

-         Ki, az?

-         Rendőrség.

Remegve megy Jánoshoz Kari, és átveszi a telefont.

-         Tessék, Tóth Károly vagyok.

-         Jó, napot! Simon Fruzsina rendőr őrnagy. Tájékoztatom, hogy Budapest határánál a KLX- 489 forgalmi rendszámú Opel típusú személygépkocsi menetiránnyal szembe hajtott, és nagy sebességgel a beton oszlopnak ütközött, és a két illető, akik a kocsiba tartózkodtak, ütközéskövetően elhunytak. Mentők nem tudtak rajtuk segíteni. Fogadja részvétemet.  

Károly rövid ideig hallgat, majd összeesik.

-         Halló, itt van még! –telefonból megszólal Simon őrnagy.

-         Vera, bekiabál. Hívja mentőket, összeeset Károly. Leteszi a készüléket.

Látod, mit tettél Bea. Nem lélegzik, Károly. Vera sír, Bea Verához megy vigasztalni, próbálja.

-         Menj el innét! – kiabál rá Vera. Menj el!

-         Oké, akkor megyek a mentők elé.

Arra semmi szükség, vág közbe Thai, int Gábornak, aki előveszi a fiókból a fegyvert, céloz, és lő Beára, Jánosra, és Verára. Holtan estek össze.

Thai, tárcsáz, és hívja az „áll” Simon Fruzsinát

-         Köszönöm a segítséget, Fruzsina.

-         Szerelmem, neked mindig csak szóljál.

Látod, Gábor így kell megszerezni, s összekötni a két földrész piacát. Egyszerűen.

Fejezte be mondókáját Gnuyen Thai.

------------------------------------------- vége ------------------------------------------------

Utószó:

Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelemmel kísérted az írásomat, és elolvastad.

                                                                                  Bossányi Kálmán Miklós

                                                                                                                                szerző