Aktuális? Lehet....

Kedves Pali bátyám!

Azt mondták az okosok, ez az IMF nem az az IMF, legalábbis, ami az általuk nyújtott hitelt illeti. Pontosabban ez nem is hitel, csak olyan készenléti valami, ami azért lesz, hogyha esetleg rosszabbra fordulna, akkor hozzá lehessen nyúlni. Pali bátyám! Ön szerint fordulhat még ennél rosszabbra is? Mert ha igen, akkor nekünk kisembereknek végünk lesz, mint Kurkó Pistának a teveházi búcsúban, ahol köztudottan úgy berúgott, hogy a tűzoltók oltották a beleit. Még szerencse a szerencsétlenségünkben, hogy kormányunk ideje korán felismerte - bár el nem ismerte -, hogy likas a buksza, foltozni kéne. Aztán ha már befoltoztuk, illene beletenni valamiféle pénzmagot is, mert hogy néz már ki egy ekkora ország, ilyen délceg vezetőkkel, lepukkanva, csórón. Hohó, már látom magam előtt a sok déligyümölcs imádót, amint fröcsköl szájukból a, hogy meri meg engedni magának, és ki ez a pöcs, felkiáltást! Hát kérem tisztelettel, én lennék az a pöcs, akinek nem tetszik az, ami itt folyik. Miért is tetszene? Egyre rosszabbul élek, és nem csak én, hanem a családom is. Mert ugye mondhatnák azt, ne szórakozz annyit, vidd haza a pénzt, és akkor otthon minden oké lesz. De könyörgöm! Nem dohányzom, és nem piálok. Nincs drága hobbim. Ha csak az nem hobbi és nem drága, hogy megpróbálok két gyermeket kulturáltan, tisztességesen felnevelni a magyar társadalom számára. De bizony, ez piszok drága! Ezt mindenki tudja, aki gyermekeket nevel. Gondolom, ezt tudja a kormány is, és az ellenzék is. Hangsúlyozom az ellenzék felelősségét is, hisz nemrég még, mint nem ellenzék szívattak kedves mindnyájunkat. Miért fontos, amit mondok? Csupán azért, mert minden kormány, a nyugdíjak értékállóságát hangsúlyozza! Tessék már nekem elmondani tisztelt volt és jelenlegi kormányok! A bérek értékállóságát, a kulturált emberi léthez való jogot, mikor tetszenek már garantálni? Mint ahogy, mikor kapunk majd egyszer is őszinte választ naponta elhangzó kérdéseinkre. Persze tudom, ezek a kérdések messze vannak a magas napi politikától, és a sok fontos feladat mellett jelentéktelennek tűnnek, de azért engem csak érdekelne néhány dolog. Például az, hogyha valóban szárnyalunk gazdaságilag, akkor miért kell nekünk a kiátkozott, országunk romlásáért halmozottan felelős IMF? De az őszinte választ szeretném hallani, nem a blablát. Az is érdekelne, hogy miért tesztelik a lakosság tűrő és fizetési képességét? Gondolok itt a már megszokott áremelésekre, és az árak erővel történő magasan tartására. Például a benzin, a cukor, a svájci frank, és még sorolhatnám, de minek. Úgyis tudjuk, miről beszélek. Vagy nem tetszik tudni? No akkor elmondom. Például a cukor nagyon szépen elvolt a maga 169-189 forintos árával. Mi is elvoltunk persze vele, senki sem bántotta a másikat. Egyszer csak, valami hirtelen vezényelt ötlettől, valahogy valakik elintézték, hogy egyik napról a másikra felszaladjon a cukor ára 360 forintra. A nép összecsapta a kezét, először jajveszékelt, majd, mint élelmes magyar, cukor túrákat szervezett határon túlra. Egy kicsit lebegett a cukor ár, majd „visszaesett” 280 forintra, oszt ott is maradt. A kormány a mellét verte, hogy mily ügyesek vagyunk, jelentjük a cukor árát letörtük, a nép, meg naná, hogy boldog volt, hisz még sem 360-ért vásárolja ezt a fontos élelmiszert. Ugyanez a helyzet a benzinnel is. Egy év alatt jó száz forintot emelkedett az ára, szinte minden indok nélkül. Persze, csinált indok van, de mi vajon az igazság? Hisz a környező országokban ez is olcsóbb, mint nálunk. És ha a bérek alakulását nézzük, akkor pedig nem csak olcsóbb, hanem pofátlanul olcsó, ami nem mindegy. Ha jól belegondolok, az Uniós országokhoz képest igen-igen a béka valaga alatt vannak a jövedelmek, ugyanakkor az árak már magasan verik a mindenkori Uniós árakat. Legyen az napi szükséglet ára, vagy bármiféle szolgáltatás díja. Az Uniós minimálbér 1500 euró. Nálunk a minimálbér átszámítva 300 euró. Persze ez attól függ, mikor, miért zuhan a forint. A mikorra tudom a választ, minden nap, a miértre meg mondják a választ. Azért mert a határon túl valakinek van, illetve nincs kalapja. Ugyanis azt mondják, a forint zuhanásának semmi köze a belső gazdaság állapotához, ugyanis az stabil, minden eddiginél erősebb. És ennek ellenére nincs pénz semmire. Iskolák küzdenek kifizetetlen számlákkal, önkormányzatok rokkannak meg a rájuk nehezedő tehertől. Ugyanakkor munkahelyek teremtéséről és megszűnéséről nem igazán tudok beszélni, mert szerintem több szűnik meg, mint amennyi teremtődik, de ez lehet, hogy csak az én fantáziámban fordul elő. Mert ugye a hivatalos számadatok teljesen mást mondanak. Tudom, a különféle statisztikákat a statisztikusok alakítják, no de ennyire? Egyébként most mondták be a rádióban, hogy Magyarországon minden harmadik ember, a létminimum alatt él. Ugye ehhez nem kell kommentár tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! Erre tán nem kellene büszkének lennünk, bármennyire is száguld gazdaságunk. Persze az is érdekelne, hogy miért próbálnak meg még mindig mindent a volt kormányok nyakába varrni akkor, amikor azok már jó másfél éve - hála az égnek - eltakarodtak a jó büdös francba. Visszatérve eredeti indításomhoz. Az IMF bevonása gazdaságunk úgymond élinkítésébe, egy borzasztó vakmerő és felháborító húzás, hisz ha jól tudom, erre nem adott a sok szavazó felhatalmazást. Nem adhatott, mert a kormányváltás hajnalán, és azóta is sokszor elhangzott, hogy kitakarítjuk a valutaalapot országunk életéből. Erre, tessék. Megint jönnek pénzt adnak – még ha készenléti hitelt, akkor is - és dirigálnak. Persze, a kommunikációból az jön le, hogy dehogy dirigálnak sőt, mi mondjuk meg a merre továbbot, de ugye drága Pali bátyám, ezt senki sem hiszi el. Jó lenne, ha nem menne tovább a maszatolás. Valakinek – nem is tudom kinek – ki kellene állnia a hülyére vett nép elé, és el kellene mondania a tényleges igazságot. El kellene mondania, hogy megint jó tíz évig szívni fog a magyar adófizető, mert aki a pénzt adja, az mondja meg, hogy mikor, hová, és merre menjünk. Ha egyáltalán mehetünk bár merre is. Persze, ezt képletesen értem, és szerintem, Pali bátyám tudja, hogy mire gondolok. No, elég az hozzá, hogy sok jót nem várok az elkövetkező 2012-es esztendőtől. Eddig sem volt könnyű nekünk, de ami ez után következik, az azt hiszem minden rossz álmunkat felülmúlja majd. Ennek ellenére szerencsés, egészségben gazdag boldog újesztendőt kívánok Önnek és minden olvasónak.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondja, ezek után csak a Mórickát olvassa, mert csak abban van humor és igazság. Igaz, az igazságon nem lehet nevetni, csak sírni, no de a viccek! Azokon majd be szarik! És még azt is mondta, el kell mennie a fülészetre, mert rosszul értette, amit tavaly mondtak a tévében. Ugyanis ő úgy értette, hogy jövőre jó sorunk lesz, holott csak sógora lesz, mert valami mocsok felcsinálta a hugát.