Cicákból mesebeli szám van benne...

Mesejáték két felvonásban

A mesejáték óvodások és kisiskolások részére készült.

A szereplők lehetnek gyermekek, felnőttek, illetve különböző életkorú gyermekek és felnőttek együtt is.

ELŐADÁS CSAK A SZERZŐ ENGEDÉLYÉVEL ÉS TANÁCSAINAK KIKÉRÉSÉVEL!

ELSŐ FELVONÁS

Szín: erdei tisztás, háttérben tölgyfák, bokrok, gombák

HÁROM LEÁNYCICA (FEHÉR, FEKETE, ÉS FEKETE-FEHÉR FOLTOS) megjelenik, járkálnak, jajgatnak:

-  Jaj! Jaj! Jaj!

SÜNDISZNÓCSKA (a jajgatásra besiet a színre):

-  Bogárlábelkapó, ízes szép napot kívánok! A nevem: Tüske Marci. Miért itatják itt az egereket, ahelyett, hogy elkapnák őket?!

FEHÉR CICA:

-  Én vagyok a fehér cica, a szép nevem: Cecília. Megsértődtem, ezért szöktem el ide, az erdőbe. Képzeld el, te mindenütt tüskés, mi is történt velem! Kizavartak a konyhából!

SÜNDISZNÓCSKA (csodálkozón):

-  A konyhából?! Miért?!

FEHÉR CICA:

-  A kamra miatt! A kamrában a kolbász miatt! Meg akartam óvni a kolbászt a leeséstől, ezért megigazítottam az alsó polcon. Az a buta kolbász úgy megijedt, hogy egyenesen a számba pottyant! Így tegyen a cica jót kolbásszal, házzal, kisvilággal, nagyvilággal!

FEKETE CICA (közbevág):

-  Én vagyok a Mancika, fekete bundás cica! Velem is majdnem ugyanez történt, csak májas hurkával! Jaj! Jaj! Jaj!

FEKETE-FEHÉR FOLTOS  CICA:

-  Én meg Fannika vagyok, akár fán vagy lent vagyok! Az én esetem egészen más, mert engem a tejfölös köcsögök csaptak be! Három köcsögben tejföl volt, mindhárom azt kérte tőlem: nézzem meg melyikükben van a legtöbb tejföl? Én becsületesen nézegettem beléjük, de a köcsögök végül eltüntették magukból a tejfölt, ravaszul, hogy engem tejföl fölevéssel vádolhassanak a gazdasszonynál. A mancsomban egyetlen csepp tejföl sem volt, a bajuszomon is csak annyi, amennyi a tisztességesen elvégzett tejfölvizsgálatból rajta maradt, a gazdasszonyom mégis ajtót mutatott nekem. Igazság ez?! Jaj! Jaj! Jaj!

MINDHÁROM CICA:

-  Mi lesz velünk ebben a félelmetes erdőben?! Jaj! Jaj! Jaj!

SÜNDISZNÓCSKA:

-  Nem olyan ijesztő ez az erdő, mint gondoljátok! Sok kedves állat él itt... No meg vannak törpék is, tündérkék...

MINDHÁROM CICA:

-  Törpék?! Tündérkék? Azt nem hisszük el! Hiszi a piszi!

HISZI PISZI (nagy orrú, nagyfülű, mosolygós arcú törpécske) megjelenik, szavalja:

Én vagyok a Hiszi Piszi!

Szavam a szél, hej, de viszi!

Hiszed: itt le nem pisszegnek,

ha hiszed, mit el nem hisznek?

Hát ha hiszed, itt hiheted!

Hegyezgesd jól füled-filed:

az erdőnkben törpék élnek,

bagoly huhu!-tól sem félnek!

ÖT KIS TÖRPÉCSKE nagyság szerinti sorrendben, egymás vállára tett kézzel megjelenik, lassan végigmegy a színen, szavalja:

Fejed sohse törd te:

mért törpe a törpe?!

Ő törpének termett,

hát törpe a termet!

Ám nem törpe vágya,

hogy az erdőt járja.

A szamócát várja

Panni, Pali szája,

szép pirosát, már ma,

Szilvi de kívánja!

FEKETE CICA:

-  Ámulunk és bámulunk! Talán még tündérek is vannak itt?!

HISZI PISZI (nagyot kiált):

-  Nyuszimuszon tündér! Hát te hová tűntél?!

TÜNDÉR PANNUSKA (tündérruhában, fején ezüstkoronával):

-  Nem én tűntem el, hanem a nyuszilovam!

(a színpad végében, Tündér Pannuska háta mögött, néhány pillanatra látni lehet egy bekandikáló, vigyorgó nyuszifejet)

FEKETE-FEHÉR FOLTOS CICA:

-  Te jótündér vagy?!

TÜNDÉR PANNUSKA:

-  Igyekszem jó lenni, de néha belém bújik egy kisördög... Ám most nincs bennem, ne féljetek! Megyek is, szólok tündértársaimnak: hozzanak nektek párnát, takarót, pokrócot! Közeledik az este. (eltávozik)

HÁROM TÜNDÉRKE (bejönnek, együtt hozzák az igen nagy párnát, takarót, zöld pokrócot, leterítik a pokrócot, a cicák pedig ráfekszenek, a nagy párnán mindegyikük feje elfér, a takaró is akkora, hogy mindhármuknak jut belőle).

ELSŐ TÜNDÉRKE:

Jöjj az égre, holdacska!

Vár rád három szép macska!

(a színpad felső részén megjelenik a csillogó-ezüstlő hold)

MÁSODIK TÜNDÉRKE:

Cicaálmon, csillagok,

ékszerként ragyogjatok!

(a színpad felső részén megjelenik négy-öt csillag)

HARMADIK TÜNDÉRKE:

Minden tücsök muzsikál!

Ilyen kedves estét vár

a szív, néha nyugtalan,  -

e zenében béke van...

SÜNDISZNÓCSKA:

-  Én meg majd a közelben szöszmötölök, vadászgatok, közben fél szemmel vigyázok a cicákra!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

MÁSODIK FELVONÁS

Szín: erdei tisztás, háttérben tölgyfák, bokrok, gombák, a cicák alusznak.

NÉHÁNY TÜCSÖK, HEGEDŰVEL átugrál a színen, körbeugrálja az alvó cicákat, a színfalak mögül tücsökzene szól

HÁROM HARAMIA (különbözőképpen öltözötten, puskásan, pisztolyosan, kardosan megjelenik, vadmacska kinézetűek, marconák, de egyben komikusak). Nagyot kiáltanak:

HÓ! HŐ! HÉ! TALPRA!

A három cica ijedten kiugrik a takaró alól.

ELSŐ HARAMIA:

Az én nevem Ferdinánd.

Kit rabolok? Cicalányt!

Puskám oly félelmetes!

Cicácskák, reszkessetek!

Látjátok a pisztolyom?!

Ez nem ám afféle lom!

SÜNDISZNÓCSKA (hirtelen megjelenik, az első haramiára mutat):

Ez egy kedves csirkefogó,

aki csirkét sohse fog!

Ferdinánd! Csak bodzabogyót

lő ki híres pisztolyod...

FEHÉR CICA (Cecília):

-  Felismertelek, Ferdinánd! Te a kandúr vagy, a házunkkal szomszédos háztető éjjeli zenésze! Mit keresel itt, az erdőben?

ELSŐ HARAMIA:

-  Lelepleztél! Ámde ezért nincs a szemem könnyben. Szívem Neked bevallja most: én utánad jöttem! Azt üzeni gazdasszonyod: legyen szent a béke. Te meg legyél hős Ferdinánd cicafelesége!

FEHÉR CICA (örömmel):

-  Fára felfut a gyors evet, s lehet végén ez is lehet! Ám a gazdasszonyom ezt nem mondhatta neked a házasságról, te kis füllentgetős,  -  de te mondhatod, ha már eljöttél értem ebbe a félelmetes erdőbe!

SÜNDISZNÓCSKA (kicsit felháborodottan):

-  Miért volna félelmetes?!

MÁSODIK HARAMIA:

Én vagyok a Dániel,

oroszlán barátja.

Száz erdőben sem találsz

ily haramiára!

Látod: puskám milyen nagy?

Szinte-szinte ágyú!

Úgy illik, hogy ijedezz,

s ne nézz rá, mint bárgyú!

SÜNDISZNÓCSKA (közbevág, a második haramiára mutat):

Ez egy kedves kandúrka!

Mit lő csak ki nagy durr!-ja?

Vadcseresznye magokat!

No értük nem kapkodnak,

ám a termést szedik ám

a kinőtt cseresznyefán!

FEKETE CICA (Mancika):

-  Felismerlek, Dániel, kivel csínján bánni kell! Te vagy a szomszédos kert cicavitéze! Miért jöttél ebbe az ijesztő erdőbe?!

SÜNDISZNÓCSKA (rosszallóan):

-  Miért volna ijesztő?!

MÁSODIK HARAMIA (meglepetten, de örömmel):

-  Lelepleztél, Mancika, te szépséges lánycica! Üzeni gazdasszonyod: hurka-részed megkapod. Ám fontosabb üzenet: ha Dánielt szereted, ne léggyel játssz, észnél légy,  -  légy te Dani-feleség!

FEKETE CICA (mosolygósan):

-  No és akkor kedvemért felhagysz a cicalány-rablással?!

MÁSODIK HARAMIA:

-  Ilyet eddig sem tettem! Csak érted epekedtem!

HARMADIK HARAMIA (előrántja igen nagy kardját):

Varjú károg, nemcsak mától:

-  Én kardosan vagyok Károly!

Kardom intőn félelmetes...

Látod?! Reszkess,  -  és ne nevess!

SÜNDISZNÓCSKA (közbevág, a harmadik haramiára mutat):

Ez egy finom kandúr úrfi.

Nem kell reá tüzet fújni!

Kardja nem vág le kart, fejet,

csak pitypangot, ezek helyett.

Néha a fán kissé hintál,

madárnépet csalafintál...

FEKETE-FEHÉR FOLTOS CICA (Fannika):

-  Hangod, bajuszod után felismertelek, Károly! Te vagy a szomszédban annak a kis palotapincsinek a játszótársa. Mi szél hozott ebbe a szívrémítő erdőbe?!

SÜNDISZNÓCSKA (mérgesen, tiltakozón):

-  Még hogy szívrémítő! Inkább szívet dajkálgató, van benne tó, tölgyes, folyó...

HARMADIK HARAMIA:

-  Mi szél hozott?! A szerelem! Tej és tejföl vagy te nekem! Mit tej, tejföl! Sült libamáj, melyet ajkam csókra de vár! Azt üzeni gazdasszonykád: egy kis tejföl szívesen lát. Szigorú volt, esett búba, s kéri: jöjj hát vissza újra! Tanácsa ennél is bölcsebb: Károly szív-vágyát betöltsed!

FEKETE-FEHÉR FOLTOS CICA (nevet):

-  Hát ha megegyezünk ebben: nem kardoskodsz, csak mellettem...

HARMADIK HARAMIA (nagyot ugrik örömében):

-  Ebben könnyen megegyezünk, pecsétnek rá puszit teszünk!

HISZI PISZI (nagy orrú, nagyfülű, mosolygós arcú törpécske) megjelenik a színen, szavalja:

Én mondom, a Hiszi Piszi:

párját ki-ki hazaviszi.

Lehet élni erdőmélyen

boldogságban, békességben.

Ám otthon sem jön el a bú,

ha nem ugrasz, mint kenguru,

apró-cseprő bosszúságra...

Mesénkből okos belátja!

Tincitanci itt még elfér:

táncra tehát törpe, tündér,

leánycica, fiúcica,

Fanni, Manci, Cecília,

Ferdinánd, haramiázó,

kinek szív-vágya már látszó,

Dániel, kinek barátja

mesék oroszlánkirálya,

Károly is, akinek kára

sehol, mert itt Fannuskája!

(A színre bejönnek és egymással táncolnak törpék és tündérek, a cicák is a párjukkal, Hiszi Piszi pedig hol Tündér Pannuskával járja, hol pedig  -  a következő forgásnál  -  Pannuska nyuszilovával).

SÜNDISZNÓCSKA (tréfás ijesztgetéssel):

E darabnak itt a vége,

de már tapsoljatok végre!

Vastapsot! Meg aranytapsot!

Ha nem: simogatást kaptok!

Megtudjátok mennyi annyi:

szúrós legény Tüske Marci!

Ki nem tapsol, megtehetem:

szépen a hátamra veszem!

Utaztatom! No de úgy ám,

hogy alfele bánja, csúnyán!

Szúr ám, aki szúr, és sokszor,  -

pempőzhet a Popsidoktor!

(Végignéz a közönségen, és ha talál olyan nézőt, aki nem tapsol, rákiált: "Hat cicusnak négy egér,  -  két cica még tapsot kér! Tapsolj te is!")

VÉGE

 A szerző más mesejátékai:

- Meglepődött télapók

- A félelmetes oroszlán

- Manóföldi történet