2011.09.14. 07:24, gatkotok
Tatárdomb
Szárhegy és Ditró között a Maros réten
Egy dombocska emelkedik ki mesterségesen
Tatárdomb vagy halom annak a neve
Állj meg vándor ott, tisztelegni előtte
Itt van Gyergyó, dicsőséges Maratonja
Obeliszk hirdeti - három és fél százada
Honvédő csata volt itt fényes győzelemmel
Egy maroknyi székely küzdött a nagy túlerővel
Mikor ifjabb Rákóczi, Erdély romlását hozta ránk
Nagy pusztítások seperte végig erdélyi tájaink
A székelyeknek is jutott belőle sajnos bőven
Gyújtogatás, öldöklés, rabszíj iga százezresen
Török-tatár büntető hadjáratok s portyázás
Nyomukban moldvai csőcselék dúlás-rablás
Akkor, mikor a férfinép a csatákban távol
A szülőföld védtelen itthon, kiszolgáltatott attól
Pintye vezetésével jön a moldvai, kun, rabló had
Kifosztani, tönkretenni dúlva a székely falvakat
Háromezres csapat támad e védtelen határvidékre
Egy őszi napon, szeptember első felébe
Összeszedi magát a maradék gyergyói nép
Gábor deák vezetésével, kicsi-öreg s asszonynép
Így sem futotta bizony háromszáznál többre
A létszámot a hit, bátorság, csel pótolta szerre
Megütközik a két csapat aránytalan módon
A székely, Jézus nevét segélyül híva, nekirohan
Az égi angyalok is bizonyára velük tartanak
A csata eldől, s lám fényes győzelmet aratnak
Első sorban harcolnak a hős amazonok
Lázár Borbála, Baróti Kata grófné asszonyok
De ott van Puskás Kata is, bátran, viselősön
Hét tatárt szúr át a csatában, dárdája hegyén
A győzelem után, három gyermeknek adott életet
Megtette áldott állapotban is a kötelességet
A csatatéren cserépkorsókból állítanak hadsereget
A csuprokba a fűben, a lovak lába bele rekedt
Hullt a csőcselékhad, rendbe, bosszújuk alatt
Több mint ezerhétszáz elesett, a többi elszaladt
Alig tizenötön maradtak csak közülük a fűben
Kik szülőföldjük védelmezték elszánt hősiesen
Közel, félezer tatár nyugszik a domb alatt
A többit a kutyák, hollók szanaszét hordtak
Közös sír számukra ez a hely s intő jel
Ne húzz újat dölyfösen a székely emberrel
Nem szántják azt a helyet azóta tiszteletben tartva
Bár manapság kissé magányos, el van hagyatva
Székely emlékmű, méltó, kívánkozik e helyre
Mely hirdeti - e kis népnek is volt nagy tette
A lehetetlent is meg kell, lám’ próbálni
Ilyenkor a Tatárdombra kell csak gondolni
Semmi sem kivívhatatlan, ha van bátorság s hit
Hogy élhessen e nép is itt, végre, méltó életet
E Tatárdomb szerényen is, méltó zarándokhely
Mely előtt fejet hajt, s erőt merít a székely
Harcolni tovább az ellenséggel az anyaföldért
Más formában s súllyal, de a múlt kísért
Csíkszereda 2008. IX. 6.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Nahát ez érdekes és nem először történik meg, amit tegnap hozzászóltam, már eltünt. Vaj'h mi ennek az oka?!...