Ismerősek valahonnan?

Bolondok képtára  II. Gyuri

Ülök a hatos villamoson, megáll a tuja a Blaha Lujza téren, utasok szállnak le és fel. Elindulunk, hallom valaki fütyül a peronon, aztán káromkodások, csattanás, majd a kanyarban, a Híradó mozi előtt leugrik egy kócos kockásinges férfi az úttestre, kezében összetekert újság. Kitalálhatták, ha másból nem is, hát a mozi nevéből, – már akik élték abban a korban – hogy a történet nem ma játszódik. Nem, még a múlt évszázadban, kilencszázhetven körül. Hogyan sikerült elhagynia bárkinek menet közben a kanyarodó járművet? Az ifjú korosztály kedvéért elmondom. Abban az időben háromszerelvényes  sárga Ganzok rótták a kőrút sinpárjait. A középső pótkocsi ajtajai nem voltak automatizálva, azt az utasok zárták-nyitották, sőt ma már kevésbé hihető módon, esetenként be sem húzták. A nyitott ajtón aztán a bátrabbja könnyedén leléphetett még a megálló előtt.  Aki a lassító járműről "lepattant": a Gyuri.

Vagy ahogy a köznyelv hívta: a "Füttyös". Ezt az örökmozgó, fütyürésző figurát szinte mindenki ismerte. Negyvenes fésületlen izgága alakja a legváratlanabb helyeken és időben hirtelen tűnt fel a város különböző pontjain. Állandóan volt valami a kezében, újság, bot, egyéb. Azzal aztán bármit ami az útjába került ütögetett, miközben ment vagy éppen szaladt. 

Ja, és nem maradhatott el a jól ismert fütyülés sem. Előszeretettel ütögette a nők fenekét, ezt a műveletet akik nem ismerték habókosságát, meglehetősen nehezményezték. Főleg akkor tört ki botrány, ha bottal felhúzta egyik-másik csinos lány miniszoknyáját. A kurta ruhadarabot egyetlen mozdulattal fellebbentette. Ilyenkor esetenként kapott egy fülest. Valószínüleg a fent említett villamoson történtekben hallható csattanás is pofon volt, ő azonban az ilyesmit fel sem vette, ment tovább, járta isten által kijelölt útját. Ha üdvözölte valaki: 

 – Szia Gyuri!

 – Csao, – köszönt vissza kurtán – van egy forintod? – A választ ritkán várta meg.

Ha mégis pénzt kapott, azon újságot vett, amit rövid idő alatt módszeresen széjjel vert autón, kerítésen, házfalon, vagy ami éppen az útjába került. Ami elkopott, eltörött azt eldobta, és keresett más ütő alkalmatosságot. Mindenhová bejutott, vagy mert ismerték és beengedték, vagy egyszerűen berontott. Több elmélet is közszájon forgott az "állapotának" okára vonatkozóan. Egyesek szerint légnyomást kapott '56-ban egy robbanásnál, más vélemények azt mondják, az agyhártyagyulladásból nem jött helyre teljesen.  

Akkoriban még létezett az Ifjúsági Park nevű szórakozó intézmény budán. Rendezvény alatt valamiképp bejutott, egészen a sztárzenekar emelvényéig. A dobos észrevette, lehajított neki egy verőt, ő meg azzal ütötte a podesztet, amíg el nem törött a kezében. Aki ismerte szerette, igaz olyan is előfordult, a nagy csapkodás közben beütött egy kirakatot. Azt hiszem  a tulaj valahogy kevésbé imádta.

Egy alkalommal berobbant a körúti Bástya moziba, ahol egy szovjet szása-mása filmet vetítettek, kis jóindulattal negyed házzal. Javában ment film, Gyuri bejött, a sötétben leült az egyik ásítozó sor közepén, és fennhangon ismételte a szereplők által mondottakat. Ahogy hallotta oroszul, tekintettel a feliratos formára. Ebből persze rövid úton botrány lett, beosontak a nyugdíjas jegyszedő nénik, és elemlámpájuk fényénél igyekeztek elkapni a sorok között ugráló Füttyöst. Ez persze nem sikerült, mire leállt a vetítés, teljes káosz, ő meg ahogyan jött úgy el is húzott. Viszont feldobta a mozit, belevitt egy kis színfoltot  az orosz cselekménytelen szocreál filmen révedő nézők kultúréhségébe.

Időnként eltűnt, azt beszélték, bevitték a diliházba, ám rövidesen ismét megjelent, úgy gondolták nem közveszélyes. A legképtelenebb legendák szóltak róla, állítólag felült a hullámvasútra, és menetnek háttal féllábbal kilógva a szerelvényből ütögette a mögötte ülőket. Majd kimászott az állványzatra, végül a tűzoltóknak kellett nagy nehézségek árán lehozni onnan.

Két további emlékem van róla, az egyik vidám, a másik inkább amolyan szívhez szóló.

Éppen egy presszó kirakata előtt sétáltam, benézve megláttam őt, amint a kiszolgáló pultra támaszkodva beszélt a pincérrel. Aztán váratlanul felkapott az egyik vendég asztaláról egy poharat, és lötyögtetve kilépett vele az utcára, a felszolgáló dühösen kiabált utána. Kezében az innivalóval behajolt a presszóval szemben álló újságos pavilon kis ablakán. 

Nem hallottam mit tárgyalnak, de fél perc múlva Gyuri kihúzta a fejét a nyílásból, és egyetlen loccsintással beöntötte az ismeretlen folyadékot, egyenesen rá az újságárusra. Ettől a bódé belseje gyanúsan mozogni kezdett, majd kiugrott belőle egy öles férfi üvöltve, persze barátunk már egy sarokkal lejjebb futott a fal mellett fütyülve, vissza sem nézett. Úgy gondolom újságot kérhetett, és mivel pénz híján nem kapott, „megtorolta”. 

Jóval ezután, egy novemberi napon szállok le a trolibuszról, ő meg éppen befordult a sarkon. Odaért a jármű elején lévő ajtóhoz, ahol egy nehezen mozgó öreg néni próbált lekászálódni bottal a kezében, láthatóan komoly erőfeszítésébe került minden lépés. Miután a várakozók felszálltak, fellépett volna Gyuri is, de történt valami, ami megállásra késztette. A néni  megszédülthetett, mert a jármű oldalához tántorodott, a bot kiesett a kezéből, egyenesen be a kerekek alá. A vezető látta az esetet a tükörből, nem indult el, kinyitotta az ajtót, leszállt, hogy segítsen a bajba jutottnak. Csakhogy a Füttyös megelőzte, hasravágta magát, kihalászta a botot, majd fölállt átkarolva a koros asszonyt, eltámogatta a busztól. Mindezt olyan finoman, érzéssel tette, én csak álltam ott meghatódottan. Ezzel még nincs vége, belekarolt, átkisérte a zebrán, megálltak a szemközti járdán, és visszaadta a botját.

A néni végigsimította a karját, valamit mondott neki.

Egy villanás, Gyuri a „bolond” már vágtatott is tovább.