2011.04.07. 17:34, oldwolf
Egy nap
A hajnal még csak éppen odabólintott az éjnek,
ébredve, tűzbarátot élesztgette, ahogy pattogott,
lavórnak arcát mutatva, serényen bajszát pederte,
horpadt, fületlen fémbögréből cikóriát ivott.
Kéményvacokból kolbászszálat teremtett elő,
drótozott táskájából kanyaros, öles kenyérből
hasított szelet nézett vissza rá, mint elrakta.
Ásított a tornác, kilépett a derengő udvarra,
körberágott, vásott óljukban malacok fészkelődtek,
és a kutya cupákkal játszott, mit odavetett neki,
kossuthra gyújtott, a parázs sercegve sziporkázott,
félreköpött, általvetett lába bicikliváz felett
tekert, szérübe volt sietős a dolga kajszit metszeni.
Napsugár járta át eres papírfülét, ahogy ágat
vágott, kabátot dobott a púpos rőzsedomb elé,
bicska villan és nadrágszáron jár tisztító táncot,
– együnk no' morogta, táskáját félig maga felé
húzta, früstököt rak rojtos kockás kendejére,
a csatosból bor is került, jóféle hazai pityóka.
Hunyor szemmel nézte az alant könyörgő gólyahírt,
fák sírva adták karjuk feleslegessé vált ujjait,
messzi, kis fehér templomból hallatszó harangszó
jelzi, gang-geng-gang, elmúlt a mai dél is már.
Olló csattog, versenyt dalol egy kósza cinkepár,
eljött a vétlen délután, gallyak tömege egymáson
mint torzonborz furcsa gúla, magas halmokban áll,
lassan csosszan be az alkony, a nap alant jár,
menni kőne má', kerékpárját hazafelé várakozás
hajtja, valamit kerített az asszony, slambucot talán.
Leszáll, belép, elfáradt tekintete körbefut a portán,
benn már lámpa ég, s veres árnyak kerengenek
kivilágolva kormos tűzhely ajtaján át a falakra,
vacsora gőzőlgő illata vásott gyomrát próbára teszi,
és amíg eszi, néprádión hallgatja a cigánynótát.
Kicsit ül még, jólesően langy meleg járja át,
a fáradság fogást keresve embert tapogat,
nyekergő ágy szalmazsákján pihenni veti hátát,
közben künn az est fekete nagykabátot próbál.
Álomra kívánkozik az útra lelapuló vén tanya
szól az öreg – aludjunk, lesz holnap is, mama.
Szeretettel gratulálok: Mila