2010.10.17. 13:42, istvan
Recenzió és beszámoló
Élők és holtan is élők verseit tartalmazza az "Üzenet a Golgotáról" költői antológia.
Baráti társaság, egy irányba húzó lovak, elakadt szekér előtt?
Korszerűtlen eszmék, korhű és mai mezben? Aréna vagy futballpálya, ahol minket rúgnak?
Rábízom az olvasóra, mert ne várja tőlem, hogy ennyi jó verset végig elemezzek.
"Hosszú levelet fogalmazok,
Levelet a málló időnek,
A bárd élén sikongó
Örök jelennek, a jövőnek,
pedig hát tudom, haszontalan"
Gyimesi László: „A gyertyák átköltöztek”
Aki ott volt a kötet bemutatóján elcsodálkozott. Ennél sokkal líraibb merítést hallhatott, talán optimistább és a természetet, az életet igenlő versek hangzottak el Keres Emil, Pálos Zsuzsa, Peczkai Endre tolmácsolásában.
Külön színfolt volt, hogy Kassai Franciska - gitárkíséretével, megzenésítve adott elő számos verset!
Amikor beléptem, azt hittem, hogy az őszhajúak valami hűtőből léptek ki és hibernáltan őriztek meg valami régi kort.
A csalódásom csakhamar örömre váltott.
A két Tűz-tánc antológia ma is élő szereplői, az elsőt már csak Simor András képviseli, aki ebben az antológiában mutatkozott be. Tudható, hogy sem akkor, 1958-ban, sem a "rendszer-váltogatás" idején, de ma sem kedvelik őket, a később csatlakozottakat sem, hiszen a tűztáncosok második kötete, majd az Ezredvég is, új tagokkal, friss vérrel újította meg az elhaltak emlékét.
Az estet Simor András nyitotta meg.
Simor András mai hozzáállását a kötetben szereplő versek közül a „Dinoszaurusz testvér üzenete” jellemzi:
„Millió éveken át
mi laktunk ott
mit akar
a maga
pár ezer évével”
..”Hová lesznek
ezek füstölgő fenék
moszkvák
new yorkok”
Jellemző, Varga Rudolf, Frédihez írt, aki kutya volt életében, a „Sosemmúló tavaszban”.
Nyilván sok embernél intelligensebb lehet, mivel meg kell hallja a figyelmeztetést:"mostanra ködökké váltak ám a szökött farkasok" - mert: "gyorsan elcuccolni, mert a kóbor farkasokat most mind, mind befogják, befogják, s alttóinjekcióval egy szálig, egy szálig, mind kiirtják"
A záróvers, a műsorzáró is volt - Petőfire hajaz. Hiszen kutyaéletet adott az elmúlt század és a megkezdett.
Az Ezredvég - valaminek a végét jelezné?
Vagy egy új kezdet?
A neokon-neoliberális ideológia éppen annyira életidegen, mint a remélt szocializmus-szociáldemokrácia?
Az ember tényleg nem reformálható? Sem a Golgota, sem Szent Ferenc, sem a reformáció, sem XIII. Leó, hogy Marxot és követőit, meghamisítóit ne is említsem, nem vitték volna előre a világot?
Ez utóbbiak a saját reflexióim, a gondolataim, amelyeket a szobor- és bálványdöntések margójára piszkítok.
"Én olyan világba jöttem bele,
amelyik nem készült fogadásomra.
Sőt, ki akart zavarni belőle.
Ablakomon fekete kátránypapír sötétlett.
A nem látszat miatt."
Ágai Ágnes nyitóverse („Retrospektro” - Hátra arc) tudhatjuk, honnan indul és a végén mégis kifejti "létezni jó".
A címadó vers Baranyi Ferencé:
"Mit szégyellitek, ti szerencsétlenek!
Mannát nem tudtam szórni, mint Atyám..."
Bizony most is várnánk a mannát, legalábbis - magamról beszélek -, de "a boldogságról szóltam a hegyen", tér vissza a realitáshoz és a tapasztalathoz a költő.Igaz felemlíti, hogy "és jól tartottam hallal és kenyérrel szegényemberek ezreit..." (Baranyi Ferenc: „Üzenet a Golgotáról”)
Csala Károly címválasztása is jellemző, „Munkanélküliek”:
„Emberek,
Immár sokadik kiadásban,
Koptatott bőrkötésben,
A legalsó polcon,
Arra várva,
hogy egyszer még
elővegyék őket.”
Valóban!
Erre rádupláz Dobos Éva „Adj haladékot, Uram” című verse:
„Adj haladékot Uram, adj haladékot,
ha most nem keresem meg ezt a
húszezret,
miből fizetjük ki a TB-t?”
Györe Imre a múltból üzen az „Az ’érdek’ szóról” című versében:
„Az ’érdek’ szó is
mily költőietlen
abban a korban, melyben
a dolgozók érdekét
eltapossák, mikozben
össznépi érdekről fecsegnek,
a ’szabad vállalkozás’
szinonimájaként,
vagy éppen megfordítva”
…”Aki fölemlegetné,
A nyelvészekhez küldik,
kik majd megállapítják,
a nyelvüket kivágva,
górcső alatt és másképp,
hogy ez a garázda népség,
s a nemzet ellensége.
És amíg él a nemzet
Mindnyájan köpünk rájuk.”
*
Ennyit a "politikáról", a világnézeti eltérésről - ami megkülönbözteti a szerzőket minden létezett és ma létező párttól!
De ez az est nem a politikáról szólt, az antológia viszont nem kerülhette meg!
Végtelen lehetne szubjektív idézeteim sora.
"Játszik valaki xilofon ágon
keserű makkal
aszályos erdőn fanyar szellővel
fátyolos nappal"
Szarka István még címválasztásában is jelzi, hogy élni lehet, a múlt is jelen van a művelt emberfők emlékezetében (Őszi sejtés - Sylvanus Istenhez). A nagybetűk sokat elmondanak!
Végül is, az egész est inkább bukolikus volt, vagy felfedeztette velünk a világ szépségeit.
Szándékosan választottam a nyomtatott anyagból világnézeti sorokat.
Labanc Gyula, posztumusz szerző -
"ha eső akkor Rilke,
ha Rilke utazom:"
de...így folytatódik:
"valaki ürességtől
lebegő toronyház-
kabátzsebemben sem
talál pénzes címzésre,
ellenben a könyv, benne
friss titkos bankó,
italra, virágra és Istenem,
nőkre,...."
Ismételten felhívom a figyelmet egy nagybetűre...
Lehetetlen, bár kötelességem a szerzőket felsorolni. Biztosan van még a fiók rejtekén, kesernyésen bukolikus líra, de most ez a kötet van a kezemben.
ÁGAI ÁGNES, BARANYI FERENC, BERETI GÁBOR, CSALA KÁROLY, DOBOS ÉVA, ESNAGY JÓZSEF, GYIMESI LÁSZLÓ, GYÖRE IMRE, LABANC GYULA, PAPP LAJOS, PASS LAJOS, PROHÁSZKA LÁSZLÓ MÁTÉ, ROZSNYAI ERVIN, SIMON LAJOS, SIMOR ANDRÁS, SZARKA ISTVÁN, TABÁK ANDRÁS ÉS VARGA RUDOLF kopogtat! Némelyek a koporsófedélen - de olyan hangosan..!
http://www.uzenahomok.eoldal.hu/cikkek/dr-turay-kamil-irasai/dr_-turai-kamil_-emberseges-nagysag
Dr. Turai Kamil:
EmberségES NAGYság
„Hallottál te bajai költőkről?” – kérdezte pár éve egyik illusztris megyei folyóiratunk irodalomtörténésze álnok mosollyal az utcán. Történetesen akkoriban jelent meg egy bajai költészeti antológia, Esnagy József verseivel egyebekben. „Akkor nem is fogok hallani, ha ti nem adtok helyet nekik” – mondtam (vagy gondoltam) válaszomban, s ennyiben maradtunk.
Így kezdődik a cikk... De a folytatást érdemes megkeresni!
Hozzá kellett szólnom, megragadott ez a cikk is és az antológia bemutatója egyaránt!
"(Radnai István, 2010. 11. 18. 09:33)
Az Üzenet a Golgotáról antológia bemutatóján ismerkedtem meg azzal a csoporttal, amely a Tűztáncig vezeti vissza a pedigréjét. Egyikük-másikuk hetenként egy aztalnál ül velem a Nagy Lajos Társaságban!
S. Nagy avagy Esnagy József ebben az antológiában szerepel!
Noha valamivel fiatalabb nálam, "Nem ezt akartuk, nen így akartuk" mondom magam is. (Esnagy József: A kapitalizmus fekete könybéből).
A globalizmus agresszívabb és alattomosabb - mint valaha képzeltük volna!"