ez + az...

Kedves Pali bátyám!

Örömmel jelentem, hogy gazdasági szabadságharcunk, nem várt, fantasztikus eredménnyel zárul! Eljutottunk arra a csodálatosan nem remélt gazdasági szintre, hogy ez év végén, 13. havi nyugdíjat, – bocsánat, miket beszélek –, pulykapénzt tudunk majd adni derék nyugdíjasainknak. Ez egy hatalmas áttörés Pali bátyám! Ugyan már, hogy lenne már kampányfogás! Miket beszél! Még az kell, hogy meghallja valaki! Megőrült maga! Miért lenne a nagy pénzosztás a választások előtt néhány hónappal kampányfogás? Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy politikusainknak is van nyugdíjas rokona, és közfelkiáltással úgy döntöttek, hogy igenis, adjunk nekik pulyka vagy mittudomén milyen pénzt, ha már voltunk oly galádok, hogy a 13. havi nyugdíjat eltöröltük. Ugye azt tetszik tudni, hogy én az állami szektorban hosszú évek óta nem kaptam béremelést. Ráadásul megvonták a 13. havi fizetésemet sőt, a ruhapénzemet is. Egész egyszerűen annak örülök munkatársaimmal, ha a havi fizetésünk pontosan befut. Eddig befutott, pontosan annyi, mint öt éve minden hónapban. Van ismerősöm a rendőrség berkein belül, ő például jó tíz éve nem kapott béremelést, sőt, kilátásba helyezték nekik a pótlékok megvonását. Én is, ő is, kiskorú gyermekeket nevelünk. Nyugdíjas anyám, egyedül él, és nem nevel senkit. Mint látni tetszik, engem is hálátlan, lelketlen kölöknek nevelt, azért írok össze ennyi baromságot. De nekem bizony akkor sem tetszik, hogy amit tőlünk, munkavállalóktól elvesznek, azt odaadják másoknak, akár érdemből, akár érdemtelenül. Vagy közösen kihúzzuk az országot a szarból, vagy sem. Ne legyenek már kivételek! Tudom, nincs igazam, de ezt megszoktam már. Kígyót – békát lehet rám mondani, de könyörgöm! A munkavállaló adófizetők tartják el ezt az egész roskadozó országot. Közülük is leginkább azok, akik termelő munkát végeznek. Vagyis nem én, és nem az, aki rendőr, tanár, orvos, közmunkás, állami szektoros. Mert mi is azoknak a befizetett adóiból kapjuk bérünket, akik valóban termelő munkát végeznek. Ők az igazi adófizetők! A mi esetünkben az állam átteszi a pénzt az egyik zsebéből a másikba. Vajon ki tudja nekem megmondani, hogy a 3.6 millió adófizető közül, menyi a tényleges adófizető? Mert ha jól belegondolok, a kormány minden ilyen jellegű döntésével az ő pénzüket osztja szét, az ő megkérdezésük nélkül. Mit tetszik gondolni? Mi lesz a jó(?) magyar forint sorsa, ha Nemzetgazdasági Miniszter urunk lesz az MNB elnöke? Szerintem már most borítékolni lehet nemzeti valutánk hosszú ideig tartó mélyrepülését. Most már megértem, miért hangoztatta Miniszterelnökünk az elmúlt évvégén a rádióban, hogy könyörögve kéri a devizahiteleseket, vegyék igénybe az árfolyamgát intézményét, mert tavasztól nagyon cudar világ jön a forintra. Most már csak az érdekelne, ha tudja, hogy negatív irányba fordulhat a dolog, akkor miért pont ő uraságát akarja megtenni bankos elnöknek? Nehogy má’ az legyen a szlogen, bankoljon Matolcsynál! Mert ha így lesz, abba valószínű, hogy gazdaságilag belepusztulunk. Naná, hogy nem ők, nem a politikusok, hanem mi, a lecsúszott egyre kisebb emberek. Nem méretre kisebbek, hanem életszínvonalra és önbizalomra kisebbek. Mit tetszik szólni tanult(?) kollégám, Bayer Zsoci kifakadásához az egyik napilapban? Tulajdonképpen arról beszélt, és úgy beszélt, ami ma, tabutéma hazánkban. Természetesen nem volt igaza, hisz minden népcsoportban találhatók gazfickók és normális emberek. Elsősorban az ötlettel – bizonyos népcsoport kiirtását javasolta -, másodsorban a hangnemmel volt probléma, harmadsorban pedig azzal, hogy általánosított a zsurnaliszta, ami bizonyos esetekben nem a legszerencsésebb megoldás. De a legfurább a dologban az, hogy bizony, bizony, kenyéradó gazdái közül nem egy mélyen hallgat az ügyről. Miért is? Csak nem értékelik az olvasottakat? Lassan értékelik, jó hosszan értékelik, hátha közben felbukkan valami újabb szenzáció, oszt ez feledésbe merül, és nem kell vele többet foglalkozni. Természetesen ez is benne van a pakliban, mint ahogy az is, hogy ismét rasszistának bélyegzi meg a nyugat hazánkat. Mert mi rasszisták vagyunk minden ilyen hülye cikk után! Francia „barátaink” pedig egész egyszerűen törvényeket hoznak – Unió szerint jogos védelmük érdekében – bizonyos népcsoportok viselt és tűrhetetlennek vélt viselkedése után. Mondjuk hazazavarták az összes Romániából odacsődült cigányt, mert nemkívánatosak. Hu, ha ezt mi próbálnánk megtenni bárki ellen, lenne olyan, de olyan európai felháborodás, hogy csak na! Egyébként azt tudjuk mindketten, hogy Bayer úr szokta szervezni demokratikus kormányunk mellet a szimpátiatüntetéseket. A nagy kérdés az, hogy ezen cikk után, ki fog elmenni a következő, utcai kormányzsúrra? Hisz aki elmegy, arra könnyen rásüthetik a rasszizmus vádját, és azt, hogy egyetért az újságíró kollégával! De a legszebb az egészben az, mi lesz akkor, ha a megbélyegzés veszélye miatt senki sem lesz ott? És ha nem lesz ott senki, akkor mit fog szólni az, aki nagyon, de nagyon megszokta, hogy százezrek skandálják ütemesen a nevét? Pali bátyám! Ugye ezt hívják öngólnak? - Kedves hallgatóim! Közvetítést adunk az évszázad mérkőzéséről! – kapcsolás. Üvölt a bemondó – Fantasztikus kedves hallgatóim! Ez fantasztikus! Bayer Zsoci mint kés a vajon megy át saját védelmén, aztán két csel után elfekteti saját kapusát, és hatalmas gólt ragaszt a jobb felső sarokba! Nem értem, egyszerűen nem értem! Mint hallják, néma csend van a stadionban. A tömeg, az Isten adta tömeg elhűlve, elgyengülve figyeli a nem mindennapi jelenetet. És most fantasztikus dolog történik. A kapus feláll a földről, odasétál Zsolthoz, és megölelik egymást! Ebben a pillanatban talpra szökken a sok tízezer ember, és örömujjongásban tör ki. Örülnek a nézők kedves hallgatóim, boldogok, hisz nem az a lényeg hova rúgta, hanem az, hogy ki rúgta azt a gólt!

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta, ő is szívesen lenne MNB elnök, csak egy dolog tartja vissza ebben. A lelkiismerete. Ő nem szeretné, ha egy ország szívna miatta. Erre mondta örök tanítom, az élet: kurvára mindegy honnan jössz, és hová mész, ha szemét vagy, úgyis rácseszel.