2011.11.10. 18:27, Elonor
Gondolatok Számadó Ernő sírjánál
Egy nádas közé rejtett fenyő voltál,
Örökzöld mese és vers maradtál….
Egy kopott fejfa és egy szilárd sírkő, rajta egy Név a halhatatlanok névsorából….áll megannyi emlék között hűségesen a lecsapolt láp közepén….szabadon, a könyörtelen múlttal és a méltatlan jelennel dacolva.
Mintha a halál lerombolta volna a nádból épült rabság falait…. vagy még inkább benőtte volna?
Magam előtt viselem e száműzetést, mint csipke mögé rejtett fájdalmat és zongora billentyűkre csöpögtetem beletörődését, hogy még egy hangos rapszódiát játsszon Budának, a hűtlen dunaparti szerelemnek….
Olyan ez a fájdalom, mint az útszéli bogáncs, csak áll és szárad és megtörik az évek és hatalmak előtt, hogy porba hulljon, mintha mindenki legyőzte volna. De eljön egyszer a tavasz, újra kihajt és emelkedik feljebb, egyre feljebb az éltető fény felé és lila visszhangot kiált a kacérkodó délibábnak: Újra élek!
Lerakom Eléd virágom, az emlékezés fehér szirmát és elmondom neked, hogy ma is Mese bácsi vagy, megannyi nevető mókuska és akvarell-vers hűséges cseresznyevirága.
Számadó Ernő: Ballada a Dorongos-tetőn
Fölértem...kék, hűs kendő már az ég,
Belétörlöm a homlokom...
Lent, előttem, csillog az Ér völgye,
Tavak, dombok...ez az otthonom.
Innen indult egykor Ady Endre,
Nagynomádul Párizsig szaladt,
De én itt pusztulok el a lápon
Kék holdas hóvárbércek alatt.
Nekem álmatag Buda sem jutott,
Pedig ott maradt lelkem fele...
Ó, azok a régi-régi utzák
Emlékeimmel vannak tele...
Egy lila akácos, ódon házban
Zendül egy altwieni zongora,
Anyám simogatja billentyűit...-
Ó, nem hallom már többé soha...!
Hová lett anyám hófehér keze?
A az édes Schubert melódiák?
Hová szállt el szeme kék lepkéje?
MIvé lett a régi kisdiák...?
Ballada kísért a lápok között,
Be vagyok falazva a nádba,
Halálos csönd szorít...csak ha szél zúg,
Eszmélek...hátha, hátha, hátha....
Átszállva Időn és Téren, aléltan
Merengek...és már nem is tudom,
Ki az, aki sorsom siratja itt és
Hogy emlékszem, vagy álmodom...?
Nyugodj vagy álmodj örök békében, akár a Házsongárdi temetőben!
Szép gondolatok, szép emlékezés...
Gratulálok kedves Elonor!