Megjelent a múlt héten.

Kedves Pali bátyám!

„Az MSZP büntető- és polgári pereket indít, ha az Országgyűlés elfogadja a magán nyugdíjpénztári befizetéseket érintő törvényjavaslatokat, jelentette be Szanyi Tibor, aki szerint hárommillió rendbeli, bűnszövetségben elkövetett hivatali sikkasztásról van szó. Az MSZP elnökségi tagja bűncselekménynek, sikkasztásnak nevezte "azt, amire az Országgyűlés kétharmados kormányoldala készül". Hangsúlyozta: sikkasztás az, amikor valaki a rábízott értéket eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik”. Huha Pali bátyám, huha! Ha ez így van, akkor a maszop komoly szarban van, mert náluk többet eddig még kevesen loptak az elmúlt években. Lehet, hogy most a fityisz beelőzi őket? Esély van rá, az biztos, kérdés, élnek e vele?  Egyébként én sem tudom, hogy örüljek e, vagy sem, ennek a magán nyugdíjas cécónak. Én önkéntes nyugdíjpénztári tag vagyok, de amikor beütött a gazdasági válság, és megkaptam az egyenlegemet, azonnal felfüggesztettem a befizetést. Ugyanis amit tavaly befizettem, az szinte mind eltűnt. Na jó, tudom, szinte mindenki bukott, de annyit? Ugyan már! Persze, az is bukta, hogy a kormány most einstandol, mint a vörös ingesek. Arra leszek majd kíváncsi, mi lesz, ha megmurdelek. Mert ugye, ennek a magán cécónak az volt a vonzereje, hogy az ügyfél halála után a lóvé nem tűnik el, mint az államhoz befizetett pénz, hanem a család szépen járulék formájában megörökölheti azt. Azt is tudom, ki van a seggünk a gatyából, és a kormánynak minden fillérre szüksége van ahhoz, hogy…. mihez is? Hisz azt mondták, minden oké, nehéz idők jönnek, de az út járható. Persze, hogy járható! Csak azt elfelejtették közölni, hogy a sok szerencsétlen kispénzű robot vérét szíva. Mert igenis, robotok vagyunk. Reggel felkelünk, elmegyünk gürizni, - az a három millió szerencsés, akinek még van munkahelye – aztán hazamegyünk, és azon esszük magunkat, hogy lesz kifizetve a rezsi, a bank, a gyerek iskolája, és a többi szarság, amit kitaposnak belőlünk. Pedig jó pár éve hajtogatják azt, hogy ott az alagút vége, ők már látják. Jó nekik. Mert akárhogy is nézem, és főleg számolok a különféle kalkulátorokon, a kormány által beharangozott jövő évi adócsomag, mindent mutat, csak a kisemberek jobb életét nem. No meg az alagút végét sem. Persze lesz egy most is jobban élő réteg, aki jövőre még jobban fog élni. No de az átlag, a kispénzű, az még jobban fog nyomorogni. Hu, már hallom a maszopos tábort. - Teccettek volna ránk szavazni! - Oszt minek? – kérdem én. - Még nem teccettek eleget lopni? – mert bizony, bármennyire is kedvelem a piros színt, nálam a vörös a tolvajok színe lett az elmúlt években. Persze a narancs is, csak azt még nem látjuk át. Ami persze késik, az jön. Na jó, tudom, hülye vagyok, nem lehet azonnal mindent. Nem hát! A pirosak is nyolc év alatt csórták el azt, amit még lehetett. Azt is tudom Pali bátyám, kevés dolog maradt, hisz már mindent elcsórtak, mi mozdítható. Úgyhogy most fő a fej, mit, és persze mikor, hogyan, és miként, hisz millió szempár figyel. De higgye csak el Pali bátyám, csalódnék, ha nem oldanák meg. Hisz mire van a kétharmad? Többek között erre is. No meg arra, hogy mindehhez megtalálják a törvényesnek tetsző utat. A röhej az egészben az, hogy marha egyszerű az egész! A pirosak is ezt csinálták! Törvényt kell hozni. És ha van rá törvény, akkor az eljárás jogszerű. Tehát én törvénybe iktatom, hogy a magánpénztárak mától az állami büdzséhez tartoznak, akkor odatartoznak. Ha törvénybe iktatom azt, hogy a MAL az állami tulajdon részévé válik, akkor azzá válik. És hogyha törvénybe iktatom azt, hogy a határon túli magyarok is szavazhatnak, akkor szavazhatnak még akkor is, ha a fene fenét eszik. Hisz annyi közük van a mi belügyeinkhez, mint nekem ahhoz, hogy ők a saját lakásukban milyen levest főznek vasárnap délre. Pali bátyám! Szűk három millióan fizetünk ebben a kis országban adót, - tudom, lesz még egymillió munkahely, csak ahhoz előbb leépítik a közszférát tíz százalékkal – és nyolc millióan szavazunk. Nekem ez is sok! Erre most még rájön majd öt millió körüli szavazat. Miért nem lehet azt megvalósítani, csak az szavazhasson, aki a szavazást megelőző négy éves ciklusban legalább egy évig fizetett adót. Mert ha jól belegondolok, amikor szavazunk, akkor a saját életünkről, pénzünkről, egészségügyünkről, gazdaságunkról, oktatásunkról szavazunk. Az életünkről szavazunk. Nem hinném, hogy ebbe bárkinek, aki nem fizet bele a közösbe, köze lehetne. Isten látja lelkem, drága Pali bátyám, semmi bajom a határon túli magyarsággal. Sok barátom, ismerősöm él közöttük, Ők is azt mondják, marhaság szavazójogot adni. Sokan nem is élnek majd vele, mert ők is úgy gondolják, az a mi belügyünk, csak ránk tartozik. Ezt szerintem a magyar kormány is tudja. És ha tudja, akkor miért erőlteti? Ez egy feleslegesen buta gesztus, mert ettől ők még nem fognak idetartozni. Ugyanúgy szívatva lesznek saját kormányuk által, saját otthonukban, ha az kormány úgy akarja. Mert abba sajnos nekünk, itt élőknek, kevés beleszólásunk van. Felhorkanni lehet, beleugatni nem. Nem, mert az pedig az ő belügyük, bármennyire fájdalmas is ez nekünk. Ha pedig a magyar kormány világuralomra tör, az…. no, az érdekes lenne. Igaz, volt egyszer egy őrült miniszterünk, aki hadat üzent az USA-nak. Addig minden oké, míg üzengetünk, és ott röhögnek rajtunk. A gondok akkor kezdődnének, ha komolyan vennék, és ne adj Isten, ideküldenének egy hadoszlopot félelmükben.  

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta, ha ő egyszer nyugdíjas lesz, akkor nem lesz, mert nem lesz, aki a nyugdíját befizesse/kifizesse. Én is attól félek.