- Javaslom, kezdjük a bemutatkozással, Győző vagyok, a maguk trénere. Küldetésemnek érzem, hogy sötétben botorkáló embertársaim elé tükröt tartsak, arcukat megvilágítva tudatosítsam bennük, hogy a világon mindenre képesek, ha hisznek önmagukban. Bemutatkoznának? Épp elég a keresztnév, mondjuk balról jobbra.

- Imre,... Lajos,...Géza,... Amália,...Károly,... Katalin,...Emese,... Ildikó,...Márton,..

Mihály...

- Igen, látható a férfiúi többség. Úgy vélem a hölgyek célratörőbbek, jobban tudják, mit hogyan kell csinálni,. ezért nincs szükségük ilyen segítségre. Ez köztünk marad, hiszen ez olyan, mint az orvos-beteg kapcsolat. Mondja Géza, maga miért jött ide?

- Tanulni szeretnék és kibontakozni, legyőzni a saját határaimat.

- Nagyon szépen cseng a fülemnek amit mond. Amerikai gondolkodásmód, magam is azt képviselem. Így biztosítom, hogy a tanfolyam végeztére nem lesznek

elérhetetlennek tűnő céljai. És maga Ildikó, mondja miért jött?

- Én azért jöttem kérem, mert a főnököm küldött.

Eszembe sem volt jönni, nem szeretem az ilyen demagóg, közhelyekre épített, úgynevezett tanfolyamokat.

- Ugyan már Ildikó! Ez éppen olyan, mint amikor Mari néni az utolsó padból nem látja az oltári szentséget. Nem tudom ismeri-e? A templomban általában kiteszik

az oltári szentséget, ami vagy egy tükör, vagy egy fényes tálca és hát nevezhetjük Juli néninek is, az utolsó padból biztos, hogy nem látja.

- Nem igazán értem, mit akar ezzel mondani. Különben is sántít a hasonlata.

- Ugyan már! Miért sántítana?

- Mert valótlant állított.

- Az ki van zárva. Elsődleges és legfontosabb, hogy a pozíciómban levő emberek csak olyanban nyilatkozhatnak, amiről előzőleg száz százalékig megbizonyosodtak.

- Mondhatják önök azt, hogy nem tudom, nem lehetséges?

- Elsősorban nagyon felkészültek vagyunk. Másodsorban az aki azt mondja, hogy nem tudom, az szava hihetetlen.

- Akkor maga pontosan tudja, hogy én mikor születtem.

- Természetesen tudom.

- És hogy hány éves vagyok?

- Hogyne tudnám.

- Hány éves vagyok?

- Ugyan hölgyem! Nem szoktam tapintatlankodni.

- Értem, szóval a taktikája az, hogy bár nem mondja hogy nem tudja, de nem tudja. Nem állítja azt amit nem tud, egyszerűen kikerüli a választ.

- Nézze, sokan vagyunk itt, talán a végén megszavazzuk, kinek mennyi a hitele.

- Titkos szavazáson?

- Ugyan, ez egy baráti összejövetel. Barátok egymás előtt nem titkolóznak.

- Viszont a titkos szavazás garantálja az őszinteséget.

- Nem titokban is lehet őszintének lenni.

- Igen.

Kezdett idegeskedni Győző a tréner, akinek valójában Kázmér volt a neve, de az nem illett a munkájához. Győzteseket vesztesekből, Győző névvel jobban lehet fabrikálni. Nehezen leplezte idegességét, eddig ellent nem mondtak soha, általában el szokás ájulni bölcsességén és a három filléres okoskodásokon.

Azért ilyesmire is némi felkészülése volt, türtőztette magát.

- Látja itt a tábla. Rajzolok egy kört. Világos? Most itt vagyunk a kör peremén.

- Milyen értelemben?

Kérdezte provokatívan, rezdülésmentes arccal Ildikó.

- Olyan értelemben, hogy el kell mozdulni a jó irányba.

- Nem jó a hasonlata tréner úr.

Az izgatott Győző mosolyogva biggyesztett egy "ugyan már, tegeződjünk" megjegyzést Ildikó irányába.

- Ez természetesen mindenkire érvényes, úgy sokkal családiasabb.

- Tegeződjünk Győzőkém. A körön belül, vagy a körön kívül?

- Nézőpont kérdése.

- És a kör középpontja hol van?

- Ó, bocsánat! Pötty, ideteszem.

- A cél a kör középpontja, mint körön belüli jó hely, vagy a körön kívüli hatalmas, nem behatárolt végtelen jó vagy rossz? Hova tartunk és honnan, ez itt a kérdés Győző. Ami legalább olyan homályos, mint Juli néninek a nem létező tükör vagy fényes tálca.

- Nem Juli néni, Mari néni!

- Annak, akinek! Teljesen mindegy, nem ártott volna előre informálódni.

- Ugyan kérem! Természetesen előre informálódtam, tudom mit beszélek, azt is hogy kinek, sőt azt is, hogy hogyan. A hogyanra térjünk ki, folyékonyan és megszakítás nélkül magabiztosan, úgy mintha soha nem lett volna előttünk egyetlen akadály sem az életünkben, mint ahogy igazi győzteseknek nem is volt. Egymás után nyertük az élet kihívásait, azaz győztünk!

- Győzni, nyerni, teljesen mindegy?

- Kedves hölgyem, merőben szokatlanok a felvetései és kérdései. Hogyan akar így sikeres ember lenni, ha a közmondás szerint, a kákán is csomót keres. A kákán van csomó, de ha nyomdahibával írjuk, akkor már kevésbé.

- Nem keresek én kedves Győző, csak meggyőződésem, hogy alapvető tévedésbe borult.

- Ugyan kérlek, az embernek mindig legyenek világosak a céljai, hogy merről merre megy és hogyan akar eljutni.

- Ez nem világos. A körön belül, a kör középpontjára, vagy egyáltalán a kör belső területének bármely pontjára kell a siker érdekében a peremről eljutni, a szűk, áhított sikervilágba, vagy a körön belüli terület a szűk

sikertelenségé? Másik oldalról, a körön kívüli terület az a hatalmas sikertelenség területe, vagy a végtelen lehetőségeké? Ugyan kérlek, csak azt ne mondd, hogy nézőpont kérdése!

- De ha azt mondom!

- Értem, tehát ha valaki fel akar jutni egy hegycsúcsra, nyugodtan mászhat a síkságon is? Végül is nézőpont kérdése az egész.

- Ne egyszerűsítsd le ennyire a dolgot. A kút példája jusson az eszedbe, hiszen az kimeríthetetlen.

- Melyiké? A kiszáradté?

- Ugyan kérlek! Közismert, hogy a kutak, a talajvíz árjára készült források, azaz bármennyit merünk belőle, soha nem apadnak ki.

- Szabadna megkérdeznem, mennyi ideig laktál falun, volt-e kerekeskutad kedves tréner?

- Nem laktam falun, nem volt kerekeskutam. Ez logikus, magától értetődő!

- Így logikusnak tűnhet neked és magától értetődőnek. Mondd, hogy takarítják a kutakat szerinted?

- Sehogyan, hiszen azok források!

- Hát évente egyszer kihúzzák a vizet belőle, mostanában már szivattyúkkal, az utolsó cseppig.

- Ugyan már az lehetetlen, forrást kiapasztani nem lehetséges!

- Saját szememmel láttam. A szememnek higgyek vagy neked?

- Nekem, én vagyok a trénered. Mondd és a hajóhídról mi a véleményed?

- Remek tréner vagy, kikerülöd a kellemetlen kérdéseket, mintha egy másik süleséggel, annak megválaszolására irányítanál. A hajóhidak azok a remek dolgok, azon áll a kapitány!

- Nem azokra a hidakra gondoltam. Tudod, mint a Temzén, amelyek felnyílnak a hajók előtt

- Ja barátom, trénerem, az nem hajóhíd. Hajózást elősegítő, nyíló híd, amelyik fel tud emelkedni és vissza tud ereszkedni.

- A mai foglalkozásunkat berekesztem. Látják barátaim milyen egyszerű összezavarni magukat, arról hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. Egyelőre megbeszélt koreográfiával barátommal, Ildikóval eljátszottunk egy helyzetet maguknak, hogy teljesen elveszítsék az ítélőképességüket, ne tudják felmérni mi a biztos és mi a bizonytalan, merre érdemes, merre nem. Érdemes-e egyáltalán harcolni? Nem, harcolni nem érdemes, ezt itt gyorsan beszúrom! Folyamatosan, lezseren és céltudatosan kell haladni a kitűzött cél felé. Talán még az is megfordult a fejükben, hogy ez az egész tanfolyam értelmetlen és lám Ildikóval, ketten bebizonyítottuk, hogy nem az! Alapjaiban rengettük meg önbizalmukat. Elmehetnek kérem. Ildikó, te maradj egy

kicsit, hogy beszéljük meg és vonjuk le a

következtetéseket!

Mindenki elment mosolyogva, a tanfolyamban bizonyosan saját jövőjének zálogát látva ezek után és az ajtó becsukódott. A tréner odaszólt Ildikónak.

- Ide figyelj kisanyám! Ha még egyszer aláaknázod egyetlen tevékenységemet is, vagy meg mersz nyekkenni, sem munkahelyed nem lesz, sem szabadságod!

- Lári-fári!

- A kicsi szádat most befogod, kihangosítom a telefont!

Tárcsázott.

- Kérlek szépen, itt van egy hölgy, úgy hívják hogy... hogy is hívnak kislány?

- Apáti Ildikó.

- Apáti Ildikó, tőletek. Nagyon ügyeske. Annyit kérek, hogy beszélj már a kedves barátunkkal, a rendőrfőnök úrral és a büntetés-végrehajtás parancsnokával, valamint Józsival, tudod, a Krampaival, ismert bíró barátunkkal, hogy tartsák szemüket a lányon. Nagyon tehetséges, de lehet hogy a következő alkalommal már nem ezt fogom mondani.

- Ugyan barátom, ez a legkevesebb! Szólok az illetékeseknek. Különben ismerem a hölgyet, nem rossz munkaerő, de ha úgy gondolod egyből rossz lesz. Most ha nem bánod egy kis dolgom van. Este a polgármester úrnál, Tiborkánknál beszélgetünk.

- Hát akkor szervusz barátom! Van valamilyen kérdésed Ildikó?

- Semmi a világon, maga szemét. Megértettem, úgy lesz a következő alkalommal ahogy mondja!

- Egy pár perce még tegeződtünk, nyugodtan tegezhetsz most is.

- A tanfolyamon eljátszom a tegezést, azon kívül, ha ez nem egy büntetendő cselekmény, nem élnék vele.

- Ahogy gondolod kisanyám. Na eredj és máskor jobban nézd meg, kibe kötsz bele.