Szereplők:

1. hajléktalan (60 körüli)

2. hajléktalan (60 körüli)

3. hajléktalan (30 körüli)

1. rendőr (öreg)

2. rendőr (fiatal)

Szín: egy park valahol a városban, szépen gondozva, elszórva imitt, amott egy-egy pad. 1. Hajléktalan megérkezik, egy pad mellett álló kukába belenéz, de nem nyúl bele, morog valamit, nem értjük, mit, majd leül a padra. Nejlon szatyor van a kezében, kutat benne, megint morog, majd egy félig már megrágott kenyérdarabkát vesz elő, apró kolbászt, és falatozni kezd. 2. Hajléktalan megérkezik, leül ő is a padra.

1. Hajléktalan: (a 2. Hajléktalan egy darabig csak nézi a másikat, nyel vele, mikor a másik is, időnként összenéznek, nem túl szépen méregetik egymást):

- Ne, egyé, itt egy falat.

2. Hajléktalan: - Hát ha mán ennyire akarod...(gyorsan elveszi, és lenyeli a falatot, most ő kotor az ő szatyrában, sört vesz elő) Na, te meg igyá! (esznek, isznak némán, aztán 2. Hajléktalan testbeszéddel, teli szájjal mutogat valamit, pantomimmal játssza el a mondani valóját)

1. Hajléktalan: Mi van?!

2. Hajléktalan: Mi lenne? Ismered a Boros Jucit?

1. Hajléktalan: Persze. Mé, mi van vele?

2. Hajléktalan: Há bevarrták a zsernyákok.

1. Hajléktalan: Mé?

2. Hajléktalan: Üzletöt.

1. Hajléktalan: És ammán meg mé baj?

2. Hajléktalan: Me magát áruta.

1. Hajléktalan: Az nem jó.

2. Hajléktalan: Há nem.

1. Hajléktalan: Feladták?

2.Hajléktalan: Nem a. Az a bitang a játszótérné' kínágatta magát, fél liter mán benne vót, oszt azt se tutta a szerencsitlen, micsiná. Oszt az egyik gyerek apja rendőr vót, és bevitte. Úgy visítozott, mint egy herélt malac, a zsernyáknak is lekenyt két pofont (kuncog halkan, magában), nagy cirkusz vót, na, meg kő adni! Jól csinyáta a Juli! (elhallgatnak, darabig csak esznek némán)

Jó ez a kis napsütés.

1. Hajléktalan: Jó biza. Van még sör? (2. Hajléktalan odaadja a dobozt) Ne, kolbász, meg kenyér, egyé még! Van cigid?

2. Hajléktalan: Há' az nincs... Esett az eső, oszt mind pocsékban ment ami vót a megállókba', meg a kukákná'. Honnan gyötté?

1.Hajléktalan: Szabolcsbu. Elváltunk, oszt nem maradt semmim. A gyerököket nem akartam kisemmizni. Inkább mentem én. Egy koma hítt ide, hogy aszongya, lesz munka, szállás, de mán az első héten becsapott, nem atta meg a pízem, nem bírtam fizetni a szállás, oszt kiraktak. Se munka, se hajlék, há' itt kötöttem ki. És te, koma?

2. Hajléktalan: dettó...

(3. Hajléktalan érkezik, nézegetik egymást, 1. Hajléktalan int maga mellé, hogy üljön le. Az ócska kalapjához bök, és óvatosan leül a másik kettő mellé, úgy, mintha tiszta, szép ruhában lenne, és féltené azt. )

3. Hajléktalan: Jó napot, uraim.

1. és 2. Hajléktalan egyszerre:

Aggyisten.

3. Hajléktalan: Elállt az eső.

1. Hajléktalan: Az el.

3. Hajléktalan: Pedig napokig esett, már azt hittem, sosem hagyja abba. Maguk itt mit csinálnak?

2. Hajléktalan: Eszünk, iszunk, oszt napozunk.

3. Hajléktalan: Munka?

1. és 2. Hajléktalan: Ammeg mi? (vihognak)

2. Hajléktalan: Igyá, pajtás. Mi járatban?

3. Hajléktalan: Élvezem a természetet, és anyagokat gyűjtök.

1. Hajléktalan: Micsinász, pajtikám?

3. Hajléktalan: Költő vagyok, és anyagot gyűjtök a verses kötetemhez.

1. Hajléktalan: Oszt hol lakol?

3. Hajléktalan: Hát ahol nagy elődöm, Petőfi: járom az országot, tapasztalatot szerzek, és mindent megírok versben. Egyszer én is érettségi tétel leszek!

 

(a másik kettő összenéz, az első mutogatja a szemével, és a kezével, hogy ez bizonyára teljesen hülye)

2. Hajléktalan: És hol van az otthonod, költő úr?

3. Hajléktalan ( gesztikulálva, teátrálisan): Otthonom az egész ország! Én mindenütt otthon vagyok édes hazámban!

1. Hajléktalan: Ettél ma má költő úr?

3. Hajléktalan (szégyellősen): Ma még nem... De édes hazám!...

1. Hajléktalan (belefolytja a szót): Hagyd most édes hazád, és falj, me' éhes költő, nem költő.

3. Hajléktalan: Köszönöm, látszik, hogy hazám fiai szívében nemes indulat lobog. Akarjátok, hogy elszavaljam nektek egy versemet? (A másik kettő bizonytalanul bámul rá, 3. Hajléktalan ezt biztatásnak veszi.)

„Talpra magyar, hí a haza

itt az idő, most, vagy soha,...”

2. Hajléktalan: Te fiú, ez nekem valahonnan olyan ismerős! Biztos, te írtad?

1. Hajléktalan: Haggyad má', há nem mindegy? Ő írta, nem ő írta, kit érdekel? Amúgy meg gyünnek a zsernyákok. Gyorsan feküdjünk le a padra, mintha alunnánk, oszt akkor biztos békin hagynak. Te fiú, te meg különösen csöndbe légy!

 

(1. és 2. Hajléktalan gyorsan alvást színlelnek. A 3. Hajléktalan büszkén kihúzza magát, és pimaszul, kihívóan néz a parkon át beszélgetve, ráérősen közeledő rendőrökre.)

Öreg rendőr: Jó napot kívánok! Igazolja magát, fiatalember! Igazolványt, lakcímkártyát kérek.

3.Hajléktalan: Amikor nagy elődömhöz, Petőfi Sándorhoz odamentek a rendőrök, ő büszkén felvetett fejjel imigyen szólt: Uraim, felszólítom önöket, hogy távozzanak, amint látják, éppen alkotok!

Öreg rendőr: Ne szórakozzon velünk fiatalember, mert bevisszük! Igazolja magát!

3. Hajléktalan: „Fényesebb a láncnál a kard! Jobban ékesíti a kart, ...” Nem mond ez önöknek semmit, uraim?

Fiatal rendőr: Örülünk neki, hogy ennyire tájékozott a magyar irodalomban, kedves barátom, most pedig tegye, amit a tizedes úr mondott.

3. Hajléktalan: „És mi mégis láncot hordunk! Ide veled régi kardunk!”

Öreg rendőr: Most meg pártunkat és kormányunkat szidja? Bilincset a gazemberre!

Fiatal rendőr: Tizedes úr, nem lehet, hogy ez az ember egyszerűen csak,...

Öreg rendőr (szavába vág): Jól mondod, fiam, ez az ember agens provokator! Börtönbe vele!

 

(megragadják két oldalról, bilincset raknak rá, és elvonszolják a távolban lévő rendőrautóhoz)

1.Hajléktalan (felül a padon): Kár érte. De nagy marha vót! Pedig ollan ártatlan kípe vót, ez még a légynek se ártott, szegín.

2. Hajléktalan: Ja. Oszt mire ment a nagy eszivel? Minek köllött néki hősködni, hogy aszongya, költő, vagy mi az istencsudája! Amúgy te értetted, mi akart ez a szegín gyerek?

1. Hajléktalan: Nem igazán. Országjárást, vagy mit. De hogy minek? Há nem elíg neki az étel, ital, mit akarhat még ebbű a tetves világbú! Méghogy költő! Ammeg mire való? És mit magyarázott az öreg zsernyák, mi a fiú?

2. Hajléktalan: Nem tudom, valami baromságot mondott, me én se értettem meg, pedig kijártam a nyóc általánost... Na, igyunk.

1. Hajléktalan: Igyunk.

2. Hajléktalan: Egészségedre komám!

1. Hajléktalan: Egészségedre komám.

 

 

Függöny

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.05.07. 12:35 Gyogyo Ez csak alig üti egy jelenet hosszúságát.Szomorúság tényleg van benneaz olvasottak az alaphelyzetre elegendőek.Az kevés megoldásnak,hogy a 3.hajléktalant elszállították.A kezdés többet ígért,a befejezésben csalódtam. Hatos.   Gyuri