Szín:

A kastély kertje, háttérben a kastéllyal.

A királyfi bejön a színre a „Beültettem kiskertemet”, kezdetű dalt énekli. Vizsgálgatja, igazgatja a bokrokat. Közben meg-megáll, nézegeti a palotát.

Főkertész:

Bejön, kicsit álldogál, majd a fiúhoz lép és megszólítja.

Látom, mikor megteheted,
szemed egy ablakra veted.

Kedves fiam hagyj fel ezzel,
királylánynak királyfi kell,
vagy legalább báró legyen -
ezért vagy te esélytelen.

Királyfi:

Köszönöm az aggodalmát,
de szeretem e királylányt.

Tudom, szeretné Gőg Ödön,
s megtesz mindent égen, földön,
szeretné a király lányát,
de jobban apja hatalmát.

Főkertész:

látom, az udvart ismered,
És Gőg Ödönt nem kedveled.

Királyfi:

Igaz, báró az ő rangja,
de nagyon rossz a modora.

Mindent leszól, mindent lenéz.

Ö fejében van csak lángész.

Főkertész:

Nem buta ő, csak pökhendi,
ezért nem szereti senki.

Neki van a legszebb lova,
kifogástalan hintaja.

Királyfi:

Hisz ezek csak cifraságok!
Mit ér velük, ha nem boldog?

A sok külsőség elveszti,
nem jó neki soha semmi.

Főkertész:

Gyere fiam most énvelem,
a kastély mögötti kertben
nyílnak már a sárgarózsák,
azt szereti a királylány.

Szín:

Piperkőci szobája. Tetszés szerint berendezve.

Gőg Ödön:

Kedves komám, Piperkőci,
ideje lenne öltözni!

Megyünk a király elébe,
Rózsakirály tróntermébe.

Megkérem a lánya kezét,
ehhez kellesz, mint segítség.

A násznagyom most te leszel,
a királynak te mondod el,
hogy nőül veszem a lányát,
s hozzá fele királyságát!

Piperkőci:

Ó, borzalmas, nem tehetem,
nincsen hozzá semmi kedvem!

Nincs egy göncöm, mit felvegyek
a sok moly mindent megevett.

A szép tarka slafrokomat
sem kímélte az a sok gaz.

A rizsporom is elfogyott,
a parókám meg megkopott.

Így utcára sem mehetek,
mert megszólnak az emberek.

A nadrágom nem túl éles,
a cipőm orra sem fényes.

Gőg Ödön:

Kis Pojáca, jó barátom,
a sirámaidat unom.

Van vagy háromszáz nadrágod,
s legalább annyi kabátod.

Cipőd is van vagy hetven pár,
szekrényedben halomban áll.

Ne nyavalyogj most már tovább,
indulnunk kell, vár a király!

Narrátor:

A nyavalygás ellenére,
és Ödön nagy örömére
Piperkőci felöltözött,
vett magára cifra göncöt.

Sárga nadrág, kék nyakkendő,
kunkor orrú lila cipő,
piros színű térdszalag,
nagykarimás zöld kalap.

Szín:

A király trónterme.

Bejön a király mögötte egy őrrel. Leül a trónra. Az őr megáll mellette.

Várnak. Gőg és piperkőci berohannak, felületesen meghajolnak, és Piperkőci máris kezdi.

Piperkőci:

Lánykérőbe jöttünk ide,
Kérdés, Ödönhöz adod-e
feleségül a leányod?

Nincs ezen mit gondolkodnod:

Ödön gazdag, bátor, vonzó,
pont a lányod mellé való.

Gőg Ödön:

Piperkőci, fogd rövidre,
térjél inkább a lényegre!

Piperkőci:

Nagy királyom, elkelt a lány,
nézzük, mi lesz a hozomány!

Gőg a fél országot várja,
ha kicsit több, azt se bánja.

A koronán nem osztozik,
az kétfelé nem vágatik.

Azt hiszem, az természetes,
hogy az egész az övé lesz.

Gőg Ödön:

Piperkőci jól beszéltél,
de tovább már hadd mondjam én.

Már döntöttünk a lényegről,
beszéljünk az esküvőről.

Ne várjunk vele sokáig,
legfeljebb csak három hétig.

Addig talán elviselem,
hogy koronátlan a fejem.

Az ebédre pedig legyen:

Húsleves, mert azt szeretem!

És a menyasszonyom csokra
kökörcsin legyen, ne rózsa.

Piperkőcihez sziszegve:

Mert a rózsát úgy utálom,
király leszek, mind kivágom.

Király:

Báró Gőg a lányom kezét
megkérte, ez legyen elég.

Hadd beszéljek előbb másról,
a szükséges jó modorról.

A terembe berontani,
meghívásra későn jönni,
fél országot követelni -
bevallom, hogy ez nem semmi!

A lányom meg majd maga dönt,
hogy kedveli-e Gőg Ödönt.

Kis szünet. A trón mellett álló őrhöz:

Megkérem az őrkapitányt,
hogy hívja be a királylányt.

Az őr az ajtóhoz megy, és belép a királylány. Odamegy a trónon ülő apjához. Ödönék meghajolnak. A királylány fejbiccentéssel köszön.

Kedves lányom, figyelj nagyon,
s döntsél utána szabadon.

Gőg Ödönnek a kérése,
hogy legyél a felesége

Gőg Ödön:

Szép királylány, báró vagyok,
ezért érzem azt a jogot,
hogy feleségül vegyelek,
és fél ország ura legyek.

Királylány:

Kedves Ödön, ön egy kérő,
származása előkelő,
a rangja is megfelelő,
de modora nem megnyerő.

Nos célját itt nem érte el
távozzon Isten hírével.

Szín:

Háttér a palota festett képe.

Gőg és piperkőci bejön. Ödön felháborodva:

Gőg Ödön:

Mit is gondol ez a fruska,
a szűrömet hogy kirakta.

Nem is ő az, kit sajnálok,
hanem a fél királyságot.

Pedig ennek nincs még vége,
kimegyek a nagyerdőbe,
a vén Hókuszt megkeresem,
varázsitalt készít nekem.
Nem tűr halasztást a dolog,
jobb, ha azonnal indulok.

Szín:

Az előző hátteret felhúzzák (leeresztik).

Festett erdő barlangbejárattal.

Ödön bejön, járkál a bejárat előtt.

Gőg Ödön:

Ha a lábam nem reszketne,
a bátorságom meg meglenne
ahhoz, hogy ide belépjek,
és Hókusszal szembenézzek.

Bizony nem álldogálnék itt,
bemennék én a mindenit!

Közönséghez:

Mondjátok meg, hogy mit tegyek,
maradjak-e vagy bemenjek?

Kivárás után:

Hogy a tervem véghezvigyem,
mindenképpen be kell mennem.

Hókusz:

Bújj be Ödön, érzem, te vagy,
én már korábbra vártalak.

Tudtam, hogyha gonosz terv kell,
azzal hamar készen leszel.

Hallottam az esetedről,
a nagyhírű lánykérésről.

Szín:

Az előző hátteret felhúzzák (leeresztik).

Bent vagyunk Hókusz barlangjában. Üstök, kanalak, varázsfüvek, fekete macska, Hókusz vállán varjú.

Gőg Ödön:

Nagy varázsló, kedves Hókusz,
segíteni már csak te tudsz.

Kell egy kicsi varázsital,
de lehetőleg azonnal.

A varázsszer olyan legyen,
ha az ivóvízbe teszem,
s a királylány, ebből iszik
és a kerek tóba’ fürdik,
ha a víz alá lebukik,
szép aranyhallá változik.

Hókusz:

Ez egyszerű dedós munka,
még egy óvodás is tudna
ilyen italt készíteni.
Nincs is hozzá kedvem semmi.

Gőg Ödön:

A feladat nem csak ennyi,
a szernek azt is kell tudni,
hogy a tóban lévő halak

Mind arannyá változzanak.

Hókusz:

Így már rendben, elvállalom,

azt az italt megcsinálom.

A tűzön a víz már meleg.

Az üstbe most beleteszek:
farkasalmát, medvetalpat,
mandragórát, varjúhájat,
fekete macskagyökeret
és ördögharaptafüvet.

Szükséges még tinóöröm,
most ezeket mind kifőzöm,
elkészül a varázsital,
ettől lesz majd szép aranyhal
a királylány, ha megissza.

Közben átad egy fehér fiolát.

Nem is változik ő vissza.

De kapsz még egy kék fiolát,
amelyiknek a tartalmát
csepegtesd a tó vizébe.
Ennek éppen hét cseppjére
kikel a tóból a leány,
örvendezik majd a király.

Közben átadja a kék fiolát.

Gőg Ödön:

Köszönöm a segítséget,
a király már mást nem tehet,
nekem adja a leányát…

Hókusz:

Várj Ödön, a kutyafáját!

De azt azért ne felejtsd el,
hogy ez az ellenvarázsszer
hatását még nem érte el,
erre bizony még várni kell.

De eljön majd az az idő
mikor a hold majd nagyra nő,
és ha a telehold képe
megfürdik a tó vizébe’,
akkor a szert öntsd a vízbe,
vigyázz nagyon minden cseppre!

Gőg Ödön:

Most már tényleg mindent tudok,
így hát végleg elbúcsúzok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés