Második felvonás

Első Szín

(Piller egy sötét szobában térdepel. Előtte egy ajtó fénye dereng. Ugyanaz az ajtó, melyről Vánkos beszélt a többieknek. Ernyedten meggyújtja a gyújtóját, remegve körülnéz. A barátai mellette állnak, elfordulva az ajtótól.)

Piller: Vánkos! Anna! (semmi válasz) Hol vagyok? Mi ez a hely? Kérlek, szóljatok már!

(Céltalanul körözik a színen. Egy szőke hajú lány hirtelen előtör a sötétből, világosság gyúl, az ajtó elveszti különlegességét, s mellette még öt hasonló tűnik föl)

Piller: Hé, te! (megragadja a lányt)

Nyár: Ó, Piller! Nem hittem volna, hogy ilyen hamar találkozunk.

Piller: Mi ez a hely? Honnan ismersz? Ki vagy?

Nyár: Csigavér. Egyszerre csak egyet. A nevem Nyár. Ez a hely pedig a legtökéletesebb életmetafora, melyet valaha is alkottak.

Piller: Milyen drogot adtál nekem, te fekete kalapos?

Nyár: (nevet) Drága Piller! (lehuppan a földre, rágyújt) Nem vettél be semmit. Felébredtél egy igen hosszú álomból. Kérsz?

Piller (értetlenül leheveredik mellé): Kösz. És ők? (a barátaira mutat)

Nyár: Valljuk be, ők elfordultak az ajtótól. Egyszerű sablonok. Hétfő este egy sörözőben vannak a város szélén. Bajlódnak szerelemmel, fiatalsággal, alkohollal, rá sem hederítve az őket körülvevő gonosz világra.

Piller: Nekem ez sok. Hagyjatok végre békén! Csak nyugodtan szeretnék meghalni.

Nyár: Nem, nem, kis butus. Csak te tudod kinyitni ezt az izét. Neked van meg a képességed hozzá. S akkor ők is átmehetnek, és nagyon boldogok lennének.

Piller: Miért pont én?

Nyár: Mert be vagy drogozva.

Piller: Az előbb azt mondtad, hogy nem.

Nyár: Vagy mégsem? Érzed ezt a rettenetes bizonytalanságot?

Piller: neked mi jó származik abból, ha kinyitom?

Nyár(kacsint) Az maradjon az én titkom.

Piller: Most ezen ne múljon. (elindul az ajtók felé) Melyik az?

Nyár: Te tudod…

Piller: Akkor kinyitom mindet. (nekifeszül, majd berohan a színre Tavasz)

Tavasz: Mi a faszt művelsz?

Piller: Nyitogatok.

Tavasz: Nem te, hülyegyerek! Ahhoz a szőke bestiához beszéltem.

Nyár: (nyújtózkodik egyet) Drága testvérem! De jó, hogy látlak!

Tavasz: Nyár, te szemét! Megint isten akarsz lenni?

Nyár: Már az vagyok. Csak tegye rá a kezét a kilincsre!

Piller: Mi van?

Tavasz, Nyár: Kuss!

Tavasz: Takarodj innen, te féreg! Piller, hozzám!

(Piller homlokát ráncolva odalép)

Tavasz: Nyár, nem hallottad? Kívül tágasabb.

(Nyár sértetten felkel és elvonul)

Piller: Ez egy nagyon rossz anyag.

Tavasz: Milyen anyag?

Piller: Amit adtál.

Tavasz: Én aztán nem adtam neked semmit.

Piller: Ne kezdd már te is! Hol vagyunk és ki a franc volt ez?

Tavasz: Te voltál. Én is te vagyok. Paranoid skizofrén betegséged van, vagy milyen.

Piller: Ne csináljátok már! Remélem, ki megy belőlem ez a szar!

Tavasz: Hogy újra ihass a barátaiddal? Értelmetlenül?

Piller: Igen, ha tudni akarod.

Tavasz: Akkor minek vetted be azt, amit tőlem kaptál?

Piller: Tőled?

Tavasz: Nem.

Piller: Hagyjál békén te is! Vigyél haza!

Tavasz: Előtte nézz szét egy kicsit, s úgy dönts! Az első ajtó vánkos lelkét nyitja. Felkeltette az érdeklődésed?

Piller: Tessék?

Tavasz: Nyiss csak be, nyugodtan.

Piller: Tudod, mit? Belemegyek a hülye játékodba, ha végül hazaviszel.

Tavasz: Így is-úgy is, drága, így is-úgy is.

(Piller csóválja a fejét, majd belép az első ajtón)

Második Szín

Vánkos lelke

(A hely egy dolgozószobára emlékeztet. A könyvespolc csordultig te, mindenhol papírgalacsinok hevernek. Vánkos egy bőrszéken ül, fekete napszemüvegben.)

Vánkos: Édes lelkem új lakója,

            Titokzatos majszolója.

            Mondd, kit rejt e hallomás?

Piller: Minő furcsa látomás!

            Szavaim rímekbe gyúródtak.

            Metaforák fúródnak nyelvembe.

Vánkos: Piller, mondd te vagy?

Piller: Vánkos, drága barátom!

            Józanságom elhagy.

            Bántanak e sorok.

Vánkos: Versekben dalol világom.

            S mégis, egyedül létezem.

            Ihlet reám nem ragyog,

            Fényességben vak vagyok.

Piller, segíts felállnom!

(Piller átkarolja barátját, s felsegíti)

Vánkos: Unott minden, régen.

            Nem látok, s nem tudok semmit.

Piller: Hogy lehet? Hisz te voltál

            Kinek mondatában léteztünk,

            Kinél révbe érkeztünk.

            Hogy válhattál halottá?

(Vánkos eltámolyog, tölt magának egy kis vizet)

Vánkos: Nem váltam. Így születtem.

            Mint mindenki: Sötétben.

            Szerelmet sem szűrhettem

            Versem szűrőjében.

            Minden nap, én látom őt,

            S tudva azt, hogy mégsem.

            Mi cserje volt, már fává nőtt,

S üszkös minden részben.

Így születtem hát vakon.

Őrültként keresve

Ajtót, ám nem láthatom,

Kinyitni sosem tudom!

Piller: Minden, amit mondtál,

            Amit kifejtettél,

            Szívből jött és szívhez szóltál…

(Vánkos a földhöz vágja a kancsót)

Vánkos: Hazugság! Miért nem érted?

            Egymagad éled a véged!

            Nincs szívem! Csak azt játszottam,

            Mi társulatotoknak megfelelt.

            Nem tűrnétek nyugalommal

Teljes képű életem.

Vak vagyok!

Piller: Azt látom. (Felveszi az üveget. Megfog egy papírgalacsint. Kihajtja, majd olvasni kezdi)

Piller: Annához

            Szemében izzó aranypatak csordogál.

Távoli, stagnált, mást szeret.

Nem patak, csak száradt láva már.

Engem a boldogság végleg elfeled.

Ha tudást oszt az ég,

Nem adja ingyen.

Család, boldogság, lét?

Visszakövetel magának…

(Piller leejti a papírt, szeme tajtékzik a dühtől, megragadja vánkost. A fiú riadtan esik a fotel mellé)

Vánkos (őrülten nevetve) Hazugság! Bábjátékok…

            Időkitöltő játékok.

            Még mindig nem érted?

            Egymagad éled a véged!

(Piller letérdel, görcsösen rázzák könnyei)

            Nyisd ki az ajtót!

            Tudni akarom, mi rejtezik mögötte!

            Nyisd ki! Értem.

(Piller elrohan)

(Nyár lassan lépdelve Vánkoshoz megy Piller távozása után. Vánkos Fölnéz, keresi a léptek forrását)

Vánkos: Megtettem, amit kértél.

(Nyár elmosolyodik, megcsókolja Vánkost.)

Nyár: Te leszel minden idők legnagyobb költője.

Harmadik szín

Eky

(Piller egy börtöncellában találja magát. Eky a bedeszkázott ablaknál áll, a beszűrődő fényt nézi)

Piller: Ne mondd, hogy te is…

Eky (Még mindig az ablakot bámulja): Szervusz, Piller! Mondd, nem gyönyörű?

Piller: Miért vagy egy börtöncellában?

Eky: Csak fény. Semmi más. Mégis boldogsággal tölt el.

Piller: Ekykém, fordulj ide!

Eky: Megkeresett egy lány. Azt mondta, ha ráveszlek arra, hogy kinyisd az ajtót, visszahozza anyámat. (a fénybe füröszti kezét) Milyen szépen táncol a napsugár!

Piller: Mindenki azon a kurva ajtón van fönnakadva! Az meg sem fordul a fejetekben, hogy én mit gondolok? Mennyire önzőek vagytok! Biztos vagyok benne, hogy onnan nem jövök vissza! Vánkos minden kérdésére akar választ, az a hülye lányka meg nevelni akar engem. A másik isten akar lenni! Csak egy eszköz vagyok, akit ide-oda rángathattok!

Eky (lassan megfordul) Nemet mondtam. S tudod, miért? Semmi sincs a túloldalon. Csak egy újabb szoba. Aztán megint egy, majd megint. Mikor átlépünk, elfelejtődik a tudásunk az előzőről. Kezdődhet minden előröl. Kereshetjük újra a válaszokat.

Piller: Akkor mi a szarért élünk?

Eky: Szórakozni. Kiélvezni minden szobát, megragadni a pillanatokat.

Piller: De ez egy börtön!

Eky: Nem mondtam azt, hogy én képes vagyok boldogan élni.

Piller: (fogja a fejét) Valaki ébresszen fel ebből az álomból!

Eky: Akkor halj meg! Utolsó menekülési lehetőséged.

Piller: (Fel-alá járkál a cellában, morzsolgatja ujjait.) Kiakaszt ez a hely. Mintha kiszívná belőled a szépet.)

Eky: Csigavér! Kérsz egy felest?

Piller: Az jó lenne, kösz.

(megisszák, grimaszolnak egy sort)

Eky (Elmerengve): S mi van Annával és Eszterrel? Eldöntötted már, hogy melyikük irányába mozdulsz el?

Piller: Momentán más dolgom sincs, mint ezen agyalni. Azt hittem, ha beveszem a drogot, annyira kiütöm magam, hogy mentővel visznek el. Eszter rájön arra, hogy mit művelt velem. Látni akartam a betegágy mellett búslakodó arcát, mely azt beszéli: Én voltam, én tettem ilyenné szegény Pillert!

Eky: Mi lett volna, ha véletlenül meghalsz?

Piller: Annál az állapotnál bármi jobb lett volna.

(Eky az ablakhoz lép. Eltakarja a rést a kezével)

Eky: Tudod, ha boldogság vár az ajtón túl, szerintem menj be.

Piller: Nem te mondtad, hogy…

Eky: Valamiben mindig hinni kell. Hinni önmagunkban, Istenben, az ajtóban. A legőrültebb nyílászáró szemlélőben is csak a jobblétbe vetett hit tarja a lelket. Engedj be minket!

Mindannyiunk a planétán megérdemli azt, hogy rájöjjön ennek az egésznek az értelmére!

Piller: És utána? Mihez kezdjünk? Megszűnnénk létezni.

Eky: Akkor mi van? He? Tudod is te azt! Több ezer éve nálunk sokkal nagyobb koponyák se bírnak rájönni. Transzcendens? Élet? Halál? Értelem és érzelem? Egyet tudunk biztosan, hogy nem tudunk semmit. Nyisd ki azt a rohadt ajtót!

(Betöri az ablakot, fényesség lesz a börtöncellában)

Hát nem gyönyörű? Olyan fényes, olyan egyszerű. Mindenki érti, hogy miről beszélsz. Nem csapong a gondolat.

Piller: Mégis minden egyes szavaddal önmagad hazudtolod meg.

(Belép az ajtón Tavasz)

Tavasz: Piller!

Piller: Miért csinálod ezt?

Tavasz: Gyere, van valaki, akinek szeretnélek bemutatni!

Eky: Anyuci, merre vagy? Ó. Szóval nincsen sehol. Megszoktam. Apa… Mindegy. Őt nem szeretem. Azt hiszem, felhúzok még egy falat.

Tavasz: Gyere már, rajta sem segíthetsz!

(Piller és Tavasz elrohan)

Eky: Akkor is boldog leszek! (lehuppan, arcába temeti a kezét. Akkor is… Csak beismerem, kéne már egy nő.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés