|
Hópuha Szendergő és a Marcipán Felhő
Dalma 2011.11.29. 14:07
Hópuha Szendergő macska létére úgy gondolta: a felkelés immár karácsonykor is azért illendő.
Megtörölgette még mindig álmos két szemét,
kifürkészte , használta -e már valaki a kéményt?
-Na volt-e már a Fehérszakállú nálunk?-kérdezte a kanári madárka:Csirip.
-Csóválta a fejét Hópuha Szendergő-
-Nem, üresnek látszik mind a csizmánk!
-Lehet, hogy idén az ajándékozásból véletlenül kimaradtunk!-mondta Csirip.
-Nézzük meg nálunk!-javasolta a szomszéd kutya: Dezmér.
Azzal áttrappoltak a szomszédba,
ott is benéztek a kandallóba.
De az eredmény ott is csak ajándékból nulla.
-Lehet hogy rosszak voltunk,
azért ily sanyarú ajándékból a sorsunk.-mondta Csirip.
-Az nem lehet!
-Hópuha Szendergő köhintett egyet.
-Minden este mosakodtam,
hóbuckán sem rosszalkodtam.
Körmöm alól koszt kotortam,
teli szájból már csak ritkábban ásítottam.
Egész nap alig szundítottam.
-Valahol csak el lett rontva!-mondta Hópuha Szendergő.
-Ha csak nincs még az az ajándék valaki más által már réges-rég kibontva!
-csaholta Dezmér.
-Hová gondolsz otromba?!-háborodott fel Hópuha Szendergő.
Mind a madárra néztek:
-Én olyat tenni, soha!-jelentette ki Csirip.
-Egy napot elnézhettél a naptárban!-mondta Csirip.
-Hát igen, ez megmagyarázná miért nincs még semmi a csizmádban!-vígasztalta Dezmér.
-Hát akkor aludhatok tovább nyugodtan.-mondta Hópuha Szendergő.
-Ha a gyertyagyújtás tényleg nem ma, csak ahogy mondjátok, holnap van!
Hazajött Gergő a macska-gazda:
-Mit csinált már megint az az átok macska?-mondta.
-Sáros lábnyomai kivezetnek az udvarra!-mondta Gergő barátnője:Jana.
Hópuha Szendergő csak pislogott, mint illendő.
Idebent szunyókálni volna már csak neki jó idő.
Dorombolni naphosszat,
elterülni a kanapén, nem csinálni semmi macskától való rosszat.
-Ki tudja még ez a nap mit hozhat?
-A kandalló is teli a lábnyomával,
alaposan összemászkálhatták a kutyával és a kismadárral.-mondta Jana.
-Vajon Hópuha Szendergő mit keresgélhetett,
hiszen egészen biztos mind a háziállat jól bereggelizhetett?!-mondta Gergő.
-Csizmák felborogatva a földön, a szőnyegen!
Szaloncukorpapírok szerte-széjjel a fáról töméntelen mennyiségben!-mondta Jana.
-Jó nagy felfordulás, nesze neked, takaríthatok majd karácsonyi ajándékképpen!-mondta Gergő
-Kormos a cicád orra,
biztos benézett a kandallóba!-mondta Jana
-Hacsak nem a szomszéd kutya bíztatta arra!
Ott van annak is a nagyobb lábnyoma.-mondta Gergő
De akkor hirtelen,
legszebb ajándékképpen
Marcipán Felhő ereszkedett az égre.
December lévén, ígéretéhez híven hullani kezdett a hó végre.
Mindent beborított,
cukorfinoman illatozott.
Egy szomszéd gazdasszony csak a fiával vitatkozott.
Egy gondja adódott:
-Az ő süteményéből így ki kér majd mégis,
ha marcipán hó hull még az égből is.
-Okosabbá kellene válni már
az okullárétól.-mondta Csirip.
Feltette hát a szemüveget,
azon keresztül nézte a hirtelen jött furcsa telet.
Pedig tényleg, mire beesteledett,
az égből már marcipán hó esett!
Hópuha Szendergő csak bentről szemlélte, ahogy lehullott a hó,
-Halihó, leesett a hó.-mondta Dezmér.
-Gyerünk , hemperegjünk meg benne!
-javasolta Hópuha Szendergő barátainak egyre.
De kint a cukormáz az orrára ragadt,
alig győzte kapkodni az édes falatokat.
Egy-kettőre-elkapkodta, szedte össze a lehullott marcipán gombócokat,
-Te már Hópuha Szendergő hasában végzed!
-Nem lesz az olyan rossz végzet neked!
Nem gondolta volna még mandulavirág korában a marcipán felhő sem,
mekkora sikere lesz itt egyszer még decemberben.
-Minden marcipánból van!
-kiáltott fel Hópuha Szendergő nyomban.
-Marcipán felhőn kellene utazni.-mondta Csirip.
-Biztos sikerülne egyszer úgy igazán jóllakni!-mondta sóvárogva Dezmér.
Az egér így telefonált innen:
-Három háztömbnyire azt hiszem,
felrobbant egy nagy marcipánüzem!
-Azóta Marcipán Felhő száll az égen.
Éppen karácsonykor, igen.
-Az a gazda már úgysem szeret téged,
ha így leteremtett egy kis rendetlenség végett, a Marcipán Felhőt talán még eléred!-mondta Dezmér.
- Ha mégis elutaznál,
az a marcipánfelhő csak rád vár!-mondta Csirip.
-Így szólította Hópuha Szendergő-
-Kedves Marcipán Felhő, felvennél-e engem hozzád?
A Marcipán Felhő erre ledobta hát az égből a sálját, hiába volt hideg tél, didergő.
Azon felkapaszkodhatott barátaival Hópuha Szendergő,
de meredek volt az a lejtő.
Többször neki kellett rugaszkodni, hogy ilyen kövéren felérjen ő.
-Marcipán Felhőn utazni igazán remek dolog ám.-mondta Hópuha Szendergő.
-Nekem is vannak jó ötleteim lám!-mondta Csirip.
Lehagyták az autókat az úton,
Csak nézett fel rájuk az állatkerti mufflon:
-Micsoda szerzet lehet ez a formáció?
Már elhomályosította volna szemét a sok frissen leesett hó?
De nem, Hópuha Szendergő és barátai tényleg egy Marcipán Felhővel érkezett.
Egy pici cirkuszi egér is így reménykedett,
-Felszállhat-e ő is, hát felkéredzkedett.
Cirkusz nem látott még ilyet:
Hópuha Szendergő egy Marcipán Felhőn érkezett.
Miután már megunták a bámuló járókelőket,
és mindegyikük már eleget evett,
hát aludtak is egy keveset.
A Marcipán Felhő nekik pihe-puha ágyat vetett.
Egész nap csak odafent hógolyóztak,
hóembert gyúrtak,
hancúroztak.
Fentről az emberek csak hangyányiak voltak.
Ezen bizony mind nagyot vihogtak.
De a nap végére el is álmosodtak.
Hát látta ám másnap reggel a magasból Hópuha Szendergő, hogy a gazdája már nagyon keresi őt.
Megsajnálta, elbúcsúzott hát a felhőtől, és ment, indult haza.
-Viszlát Marcipán Felhő!
-Viszlát, Hópuha Szendergő!
-Jövőre karácsonykor várlak újra, de hozz magaddal esernyőt!
Elhagyta hát a felhőt.
Kibontottak mind a barátai is egy-egy színes ejtőernyőt.
Nekirugaszkodtak, elhagyták a lejtőt.
Hópelyhekként szálligóztak alá, nem néztek az égre többet.
Épp a Hópuha Szendergő kertjében értek földet.
Gazdája már kereste égre földre:
- Az a macska , hova bújt el?Hol lehet már végre?
-Hát előbújt őkelme!
Odadörgölőzött gazdájához.
Hópuha Szendergő megkérdezte szépen:
-Mit rejtegetsz a kezedben Gergő éppen?
-Épp csak egy Marcipán Bárányt neked ajándékképpen...
Szegény Hópuha Szendergő majd megpukkadt a nevetéstől.
Nagy kalandját a Marcipán Felhőn majd elmeséli máskor a gazdinak.
Most úgy tett,mind a háziállat, mint akik meglepően jól mulatnak.
Dehát marcipánból Hópuha Szendergő már addigra fülig volt tele,
nemhogy még egy kicsit lenyelne.
Az ajándék Marcipán Bárány ki lett hát állítva a kredencre.
-Nem tudni mi lelte,
hiszen ez a kedvence...-mondta Gergő
-Most mégsem kért belőle.-mondta Jana.
Kandallóban pattogott a tűz,
Friss tejet kapott macska, az minden gondot elűz.
Hópuha Szendergő hamar elaludt tőle.
Talán csak Hópuha Szendergő és barátai tudják manapság,
hogy a Marcipán Felhő így karácsony táján nem álom, hanem igenis, hogy valóság!
És, hogy azon utazni valóban mekkora kiváltság.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kissé laza,de a verses forma erőséget nyút az írásodnak. Nem követed a színpadi munkák formai igényeit,de játszható. Az alaphelyzet nincs kellően megfogalmazva,nem világos a súlypont,de ez ad -talán-lehetőséget a majdani rendezőnek,hogy könnyebben értelmezze-tálalja a művet.
8 pont