S z e r e p l ő k

VIKTOR            50  körül

KRISZTA          30 körül

ANITA              30  körül

FRICI                40  körül

SUTYI              25  körül

WORKMAN

DOKTORNŐ

1. RENDŐR

1. RENDŐR

Játszódik napjainkban, valahol Magyarországon

(Helyszín: egy elhagyott, lepusztult kultúrház színházterme. Nyikorgó ajtók, szakadt függönyök, beázott mennyezetek.)

1.

(Egy ajtó nyikorgása. Ketten lépnek be rajta: Doktor Workman és Viktor)

 WORKMAN     Maga szerint el fognak jönni, akikre gondolt?

VIKTOR                        Biztos vagyok benne, Doktor Workman…A pénzt…nem lehetne máris?

WORKMAN      Nem szoktam előre fizetni.

VIKTOR                        Ne kicsinyeskedjen, doktor úr. Egy egész társulatot kap ezért a pár rongyos milkóért. És micsoda társulatot!

WORKMAN      Mikor játszottak ezek együtt?

VIKTOR                        Úgy tíz évvel ezelőtt…A Solness építőmestert mutattuk be.

WORKMAN      Na hiszen…

VIKTOR                        Ne fintorogjon, jó?? Titánia-díjas előadás volt! Magam játszottam az építőmestert.

WORKMAN      Igazán? Sajnos nem hallottam róla.

VIKTOR                        Ez a mai fiatalság…De hagyjuk. Az én nevem sem garancia? Egy Perbál Viktor? „A nagy Perbál” – ahogy az újságok akkoriban neveztek?

WORKMAN      Hát nem is tudom…

VIKTOR                        Alászolgája.

WORKMAN      Most hova megy? Itt ne hagyjon!

VIKTOR                        Mit képzel? Ki kell fizetnem az épület bérleti díját.

WORKMAN      Az a maga kockázata.

VIKTOR                        No meg a társulatot!

WORKMAN      (gúnyos)A társulatot? (nevet)

VIKTOR                        (ráförmed)Lehet, hogy maga egy világcég, uram, de a művészetről fogalma sincs! Azt hiszi, csak az a társulat, amelyik reggeltől-estig együtt van??  Holt költők társaságáról nem hallott még?

WORKMAN      Na, jó, nem bánom…Itt a bőrönd! Öt milkó. Számolja meg. (átadja a bőröndöt)

VIKTOR                        (lazán és gőgösen) Nem szennyezem be a kezem számolással. Adja ide és kész.

WORKMAN      (átadja a bőröndöt, a zsebéből cédulát húz elő) Ez itt a tesztszöveg. Ezt kell a castingnál elmondani.

VIKTOR                        (a céduláról olvassa) Workman-szappan

                                                                            Csodamárka.

                                                                           Kényeztesse testét!

                                                                           Kegyetlen az izzadsághoz,

                                                                           És a bőrhöz gyengéd…

(fintorog) Ki írta ezt?

WORKMAN      Világcégünk reklámpszichológusa. Azelőtt Ezüstbabér-díjas költő.

VIKTOR                        (elmélázva) Ezüstbabér…

WORKMAN      Akkor csörögjön ide, ha megjött a – (enyhe gúnnyal)- társulat.(kimegy)

                                                                                  2.

(Flash back: az emlékezés síkján. Ketten érkeznek: Kriszta és Viktor)

KRISZTA          Van itt valaki? Még senki.

VIKTOR            Annál jobb.

KRISZTA          Nem szeretek elsőnek érkezni…Útálom a várakozást.

VIKTOR            Van egy ötletem, hogy üssük el az időt.

KRISZTA          És hogy?

VIKTOR            Maga igazán...igazán gyönyörű.

KRISZTA          Ennyi?

VIKTOR            Életemben nem találkoztam még ilyen szép nővel.

KRISZTA          Ez minden?

VIKTOR            Viktor vagyok.

KRISZTA          Kriszta.

VIKTOR            Attól fél, visszaélek a helyzettel?

KRISZTA          Hol itt a helyzet?

VIKTOR            A vonaton már messziről észrevettem. Egész idő alatt arra vártam, hogy négyszemközt lehessünk.

KRISZTA          Vettem észre. Ahogy beügyeskedte magát a kupémba…

VIKTOR            Hogy  végre megmondhassam: milyennek látom.

KRISZTA          Ne vegye rossz néven: kicsit se érdekel.

VIKTOR            És a hangja! Ez a csilingelés! „Kicsit se”…mintha madár csicseregne…

KRISZTA          Csicseregne? (nevet) Mulatságos egy pasas maga.

VIKTOR            A meghallgatásra jött?

KRISZTA          Na és, ha arra?

VIKTOR            Én vagyok a főrendező.

KRISZTA          Hú – ez az én formám.

VIKTOR            Most hová rohansz?

KRISZTA          Bocs’, hogy így elszúrtam…

VIKTOR            Miből gondolod?

KRISZTA          Én mindent elszúrok. Ilyen a természetem.

VIKTOR            Vedd tudomásul, Kriszta-tiszta: fel vagy véve! Te fogod játszani Hildét a Solness építőmester-ben…

Felcsendül egy futam egy barokk zenéből – talán Haydn Teremtéséből - , majd  – Kriszta és Viktor hangján – a Solness építőmester  utolsó jelenetének párbeszédét halljuk.

KRISZTA                     Tíz évig rendületlenül hittem magában.

VIKTOR                       Akkor higgyen ezután is!

KRISZTA                     Csak újra magasan és szabadon látnám!

VIKTOR                       Ó, Hilde – ilyesmit nem tudok mindennap megtenni.

KRISZTA                     (szenvedélyesen) De én akarom! Akarom! (kérve) Csak egyetlenegyszer, építőmester! Csak még egyszer vigye végbe a lehetetlent!

                                                           2.

(Ajtónyikorgás: Kriszta jön)

VIKTOR                        Kriszta! Épp most gondoltam rád!

KRISZTA                      Nahát, Viktor! (kis szünet)Téged is idecsaltak?

VIKTOR                        „Légvár” jelige.

KRISZTA                      „Légvár” jelige…(kis szünet)Istenem, itt semmi se változott…Most is úgy van az öltöző, mint akkor, amikor bezárták a színházat. A repedt tükör…A beázott mennyezet…Mintha csak tegnap lett volna. S a díszlettoronynak is megvan még a fele. Csoda, hogy nem hordták el tüzifának... Pedig tíz éve már.

VIKTOR                        Az utolsó előadás. Ahogy leszédültem a toronyról. Most is hallom a testem puffanását. Aztán elsötétedett minden. 

KRISZTA                      Aztán rád zuhant a díszletfal is…(kis szünet) Csoda, hogy felépültél.                 

VIKTOR                        A bokám nem forog. Látod: bottal járok. Meg egy kis idegösszeroppanás…De már túl vagyok rajta. (kis szünet) Meglepődtél, mi, amikor olvastad a hirdetést?

KRISZTA                      Először nem akartam eljönni. De tudod, hogy van az…

VIKTOR                        Hát persze. Nincs állásod.

KRISZTA                      Kéthavonta jó, ha hívnak valahova.

VIKTOR                        Haknizol?

KRISZTA                      Matinézek.

VIKTOR                        A szinkron jobban fizet. (kis szünet) Tudod, hogy alig változtál?

KRISZTA                      Ne udvarolj. Nálam tíz év nem nagy idő.

VIKTOR                        Én elfáradtam. Úgy mozgok, mint egy ólomkatona. De azért el vagyok vele. Ha kell, még futni is tudok.

KRISZTA                      A nők elől, mint régen, mi?

VIKTOR                        Mindnyájan beléd voltunk szerelmesek.

KRISZTA                      Jaj, csak ezt ne!

VIKTOR                        Fricivel mi van? Úgy tudom, elváltatok.

KRISZTA                      Csak akartunk.

VIKTOR                        Megint összeálltatok?

KRISZTA                      Á, dehogy. A távollétemben kirámolta a lakásomat.

VIKTOR                        S a gyerek?

KRISZTA                      Az anyámnál.

VIKTOR                        Legalább ő se unatkozik, igaz?

(Ajtónyikorgás, bejön Frici)

KRISZTA                      Úristen, Frici!

FRICI                Kriszta??  Viktor?

VIKTOR                        Szervusz, barátom, szervusz.

FRICI                Az előbb már voltam itt. Körbejártam a házat...Siralmas!

KRISZTA                      Azelőtt mindig elkéstél, emlékszel?

FRICI                Neked meg szőke volt a hajad.

KRISZTA                      Te meg kopaszodsz.

FRICI                Kösz. (kis szünet) Szóval, a hirdetés. Csak tegnap olvastam…Először nevettem rajta.

KRISZTA                      Jellemző rád…

FRICI                Meghallgatás? Reklám-bemondónak? És éppen itt? Hogyhogy még áll az épület? Életveszélyesnek nyilvánították.

VIKTOR                        Egy szépségkonszern vette meg. Konditerem lesz, meg fallabda-központ. Holland tőke, német profizmus.

FRICI                Hát ez az. Ezért jöttem el. Egy világcég mégiscsak más.

VIKTOR                        Te dolgozol valahol?

FRICI                A Masculine-nál ragaszkodnak hozzám. Az arcélemhez. Azt mondják, még ma is heroikus.

KRISZTA                      (gúnyos) Különösen Remington-borotvához.

VIKTOR                        A tévéreklám fizet legjobban. Azt mondják, percenként akár száz rongyra is felmehet. Már, ha leperkálsz belőle huszat a rendezőnek, huszat a producernek, jól mondom?

FRICI    Te nem vagy még nyugdíjban, Viktorom?

VIKTOR            Tavaly óta.

FRICI    És szabadúszol, mi? Rendületlenül?

VIKTOR            Ha hívnak.

FRICI    És gyakran hívnak?

VIKTOR            Lesántultam. Láthatod.

FRICI    Persze: a baleseted. (kis szünet) És amúgy jól vagy?

VIKTOR            Mindenféle bajom van: aranyerem, reumám, ideggyengeség – de azért köszönöm, megvagyok.

FRICI    Valahogy nem láttalak mostanában a deszkán.

VIKTOR            Szinkronizálok. Mármint néha. Volt egy sorozat. Az az ifjúsági:

„Cézár és barátai”.

FRICI    (éllel) Főszerep? Július Cézár? Antonius?

VIKTOR            Az oroszlán. Amelyik elbődül a cirkuszban. (kis szünet) Kell a lóvé, tudod.

FRICI    Mert mindig szeretted a nőket. Neked egyszerre kettő kellett, igaz? Az egyik előre pumpolt, a másik visszamenőleg… Gondolom, most is tömény az életed.

VIKTOR            Előre menekültem.

FRICI    Az a kérdés, hová? (ugratja) Csak nem csövezel? Tőled még ez is kitelik.

VIKTOR            Egy otthonban lakom. (kis szünet) És te?

FRICI    Én albérletben.

VIKTOR            Játszol is valahol?

FRICI    Persze.

VIKTOR            Hol?

KRISZTA          Ő a borotvakrém-reklám a Metrón. Hogy aszongya:         (kikiáltó hangon szavalja)                                                  Shaving for man,

                                                                           Habzó gyönyör...

FRICI    Irigykedsz, mi?

KRISZTA          Ha lenne rá szemed, milyen esetlen vagy azon a képen! A házasságunk jut eszembe róla. Az üvöltésed a tükör előtt, ahogy megvágtad magad a pocsék borotváddal.

FRICI    De legalább néha felismernek a Metrón! El tudod ezt magadról  képzelni?

KRISZTA          Rohadt egy alak vagy.

VIKTOR            Egyébként hol tartotok?

FRICI    Egy éve külön élünk. Csak elfelejtettünk elválni.

KRISZTA          Felejtett a fene…Te szöktél meg a válóperről.  

FRICI    Nem szöktem meg. El se mentem.

KRISZTA          Muszáj nekem mindig beléd botlani? Hát nincs menekvés tőled?

FRICI    Megkérhetlek, ne beszélj velem így?

KRISZTA          Hát hogy beszéljek? Legszívesebben felképelnélek!

VIKTOR            Mindig így szórakoztok?

FRICI    Az egyensúlyérzékével van a baj. Ha egy emlék megböki, rögtön tántorogni kezd…

                                                                       3.

                                   (Flashback: tíz évvel azelőtt. Viktor és Kriszta)

VIKTOR            Felébredtél, Kriszta?

KRISZTA          Régen ébren vagyok. Téged figyellek.

VIKTOR            Behúnyt szemmel?

KRISZTA          Látlak én behúnyt szemmel is.

VIKTOR            Megnyugtató…

KRISZTA          Cseppet sem az.

VIKTOR            Nem érzed jól magad?

KRISZTA          Félek.

VIKTOR            Mitől?

KRISZTA          Múlik az idő.

VIKTOR            Múlik, na és? (pózol) „Az álmok órájának nincs mutatója”…Mit akarsz? Egyik főszerepet játszod a másik után…Minden kívánságod teljesül…A kóristalányok irigyelnek…A hentes pult alól adja a pulykamellet.

KRISZTA          Ne gúnyolódj, légy szíves.

VIKTOR            Nem gúnyolódom. A sors ajándéka vagy. Minden rendező álma.

KRISZTA          Kösz. Nekem elég lenne egy is.

VIKTOR            Istenbizony, veled álmodtam…tegnap. Vagy tegnapelőtt? Napoztunk a tengerparton. Megnéztem az órám: tényleg nem volt rajta mutató…

KRISZTA          Én nem szoktam álmodni. És már huszonöt vagyok és még nem jegyzett el senki.

VIKTOR            Jaj, megint ez a reggeli mackós hangulat…

KRISZTA          Azt hiszed, nem tudom, hogy te is bámulsz engem, amikor alszom? Tegnap is néztél, tegnapelőtt is…Aztán úgy teszel, mintha minden rendben lenne.

VIKTOR            Nincs minden rendben?

KRISZTA          Te is tudod, hogy nincs. Te is rettegsz valamitől. Már egy ideje külön alszunk a közös ágyban. Te is tudod, hogy ez mit jelent.

VIKTOR            Megint ezek a túlzások! Már fáradt se lehet az ember?

KRISZTA          Ideje véget vetni ennek a színjátéknak, Viktor.

VIKTOR            Színjáték lenne a szerelmünk?

KRISZTA          Vegyél el feleségül. (kis szünet) Beijedtél?

VIKTOR            Nézdd…te a színháznak oszlopos tagja vagy…a legkitűnőbb Hilde, a legeslegjobb Titánia, a …

KRISZTA          Úgy gondolom, a jövő hét megfelelne.

VIKTOR            A jövő hét??

KRISZTA          Most vagy soha. Évad közben úgyse érnél rá. Mit szólsz hozzá?

VIKTOR            (kis szünet után) Hát…nem is tudom…

KRISZTA          Most meg vagy lepve? Meg se csókolsz?

VIKTOR            Este megbeszéljük, jó?

KRISZTA          Megbeszéljük, persze. Megbeszéljük. Nevetnem kell!

VIKTOR            Az a jó. Ha nevet az ember, Kriszta. Annál többet nem is kérhetsz egy férfitől, mint hogy megnevettessen! Meglátod, rá fogsz jönni, hogy ez mindennél többet ér…Na, ugye, máris nevetsz?

KRISZTA          Üvölteni szeretnék.

VIKTOR            Ne butáskodj. Én nagyon tisztellek téged.

KRISZTA          Tudod, hová menj a tiszteleteddel.

VIKTOR            Én csak azt mondtam, megbeszéljük.

KRISZTA          Hogy lehet egy férfi ilyen szemérmetlen??

VIKTOR            Fáj, hogy ezt mondod.

KRISZTA          Álnok kutya vagy.

VIKTOR            Tudod, hogy imádlak…De arra, azt hiszem, nem vagyok még felkészülve.

KRISZTA          Blabla. Ha valaki igazán szerelmes, éjjel-nappal arra gondol, hogy mielőbb…

VIKTOR            Attól tartok, te gyerekkorodban túl sok lányregényt olvastál.

KRISZTA          Te nem szeretsz engem igazán.  Én bolond, azt hittem…

VIKTOR            Nagyon szeretlek, Kriszta, de én…szóval én…

KRISZTA          Ne dadogj. Mondd inkább ki bátran. Eszedben sincs feleségül venni. (kis szünet)

VIKTOR            Maradjunk barátok, Kriszta. (óvatosan) Egyenlőre.

KRISZTA          Fenét. Van fogalmad, mennyi barátom van nekem? Tengernyi a jóakaróm. Amíg le nem fektethet, minden férfi barátom akar lenni.

VIKTOR            Mit nem mondasz…

KRISZTA          De ha kikottyantom, hogy családot akarok, eltűnnek, mint a kámfor.

VIKTOR            (ugratja) A rohadékok.

KRISZTA          Hű, de szellemes vagy.

VIKTOR            Ez szinte már közhely, szívem.

KRISZTA          Esküszöm, tisztára, mint egy pávián...

VIKTOR            Te meg, mint egy kifordított kesztyű…De tudod mit, támadt egy ötletem.   

KRISZTA          Igazán? Ne csigázz.

VIKTOR            Van egy ismerősöm, jó képű, eleven, mutatós fickó. Talpától az üstökéig száznyolcvan centi. Üstökétől a talpáig százhetven…Szóval némileg hasonlít rám. Csak egy kicsit butább.

KRISZTA          Színész?

VIKTOR            Afféle ügyeletes bonviván.

KRISZTA          Igazán? És nem nős?

VIKTOR            Szó sincs róla.

KRISZTA          Honnan tudod?

VIKTOR            Nincs ideje nősülni. Folyton kirúgják.

KRISZTA          Miért?

VIKTOR            Túl tehetséges.

KRISZTA          Hogy hívják?

VIKTOR            Fricinek.

KRISZTA          Nem szeretem ezt a nevet.

VIKTOR            Majd megszokod. Mindent meg lehet szokni.

KRISZTA          Te gazember! (kis szünet) És hogy képzeled?

VIKTOR            Meghívom meghallgatásra. És ha tetszik neked, fölveszem.

KRISZTA          Ismer engem?

VIKTOR            Odavan érted. Neki is zsibbad a libidója. Szóval épp hozzád való.

KRISZTA          Ó, ti férfiak! Ronda banda.

VIKTOR            Meglátod, jól kijöttök majd.

KRISZTA          Beszéltél már vele?

VIKTOR            Valamicskét.

KRISZTA          És elmondtad, hogy mi egymással…

VIKTOR            Erre semmi szükség, szívem.

KRISZTA          Na, persze….

VIKTOR            Ha megtetszik, karriert fog csinálni nálam. Ezt garantálom.

KRISZTA          Te strici.

VIKTOR            Milyen szépen mondtad ezt. Milyen érzékien, melegen…Gyere, bújj ide hozzám!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés