4. jelenet

Kivágódik az ajtó, Lali, és Cicus lép be átölelkezve.

Lali: Ez az eső elmossa az egész esténket.

Cicus: Egy vendégünk sem lesz. Azaz helyesbítek, nem sok vendégünk lesz.

Lali: Jaj, Cicus add már a kabátod, hogy én is levehessem az enyémet! Lefagytak az ujjaim!

Cicus: Ne kiabálj velem, jó? Nem tehetek arról, hogy hideg van.

Lali: De az ujjaim! Szerinted mivel zongorázok? A lábaimmal?

Cicus: Jól van na.

Csapi (Cicushoz): Adhatom a köténykédet?

Cicus: Add! De még beugrom a mosdóba, hogy rendbe hozzam magam!

Cicus el.

Lali: Van egy kis forró kávé?

Csapi: Csak le ne forrázd a szádat.

Lali: Tegyél bele egy kis konyakot is.

Csapi: Van benned éppen elég. Ha megtudja a főnök…

Lali: Nem tudja meg. Ez lesz az egyetlen töltött kávé.

Csapi: Tényleg az egyetlen. Nem röpülök miattad.

Lali: Az isten áldjon meg.

Tölgyesi (Lalihoz): Az elmaradhatatlan töltött kávé.

Csapi (Lalihoz): Meg ne fulladj, na, kapsz levegőt?

Lali: Péter?

Tölgyesi: Így kell üdvözölni egy régi barátot?

Lali: Hogy kerülsz ide? Nem Kanadában vagy?

Tölgyesi: Néhány óra múlva oda tartok. Addig is gondoltam, beköszönök, iszom a haverokkal egy-két pohárkával a múlt emlékére.

Lali: Én…nagyon meglepődtem, hogy itt látlak.

Csapi (Tölgyesihez): Még most is fulladozik.

Tölgyesi (Lalihoz): Mintha egy szellemet látnál.

Lali (Csapihoz): Adj még egy konyakot!

Csapi: Nem adok.

Lali: Adj, mert szétesik a fejem!

Csapi: A főnök bármelyik pillanatban itt lehet, nem kockáztatok.

Lali: Adj, már ha mondom!

Csapi szó nélkül eléje löki a konyakot.

Lali (Tölgyesihez): Mikor jöttél?

Tölgyesi: Két napja.

Lali: És már mész is?

Tölgyesi: Nincs miért maradnom.

Lali: Találkoztál Linával?

Tölgyesi: Még nem.

Lali: Még nem. Ezek szerint nem tudja, hogy itt vagy.

Tölgyesi: Nem.

Lali: Talán az lenne a legjobb, ha nem is tudná.

Tölgyesi: Ezt hadd döntse el ö maga.

Lali: Mit akarsz ennyi év után?

Tölgyesi: Nem azért jöttem ide, hogy bárkivel is veszekedjek. Arra gondoltam..

Lali: Mire?

Tölgyesi: Nem tudom..talán…

Lali: Mintha csak a sarki fűszereshez ugrottál volna le. Apám! Neked aztán van bőr a képeden!

Tölgyesi: Azt sem tudod miről beszélsz.

Lali: Valóban? Szerencsére Lina tudja. És azok is akik támogatták a bajban.

Tölgyesi: Jó lenne valamit tisztázni végre. Én magammal akartam vinni. Ő döntött úgy, hogy marad.

Lali: Hát persze.

Tölgyesi: Mit akarsz ezzel mondani?

Lali: Könnyű a felelőséget másra hárítani.

Tölgyesi: Ott álltam a reptéren, és csak vártam. De nem jött.

Lali: Eszedbe sem jutott, hogy oka van, amiért nem utazik veled?

Tölgyesi: Dehogynem. Meggondolta magát.

Lali: Látod ebben igazad van.

Tölgyesi: Már megbocsáss, de mindezt inkább vele beszélném meg. Neked ehhez semmi közöd.

Lali: Elcsodálkoznál… (Csapihoz): Még egyet.

Csapi: Felőlem kérhetsz, nem kapsz.

Tölgyesi (Lalihoz): Túl sokat iszol.

Lali: Na ne mond. Te aztán tudod. A nagy trombitakirály.

Tölgyesi: Nyugodtan gúnyolódj. Semmit sem szégyellek, amit elértem az életben.

Lali: Olvastuk, hogy milyen befutott ember lettél. Egy idegen országban, új élettel, új barátokkal, új bandával. A rohadt életbe! Csak úgy besétálsz ide annyi év után! Mintha mi sem történt volna! Ezt nem veszi be a gyomrom!

Csapi (Lalihoz): Jobb lenne, ha lehiggadnál.

Lali (Csapihoz): Tényleg? Most higgadjak le? Végre itt az alkalom, hogy a szemébe mondjam, mekkora szemétség volt tőle, amit Linával, és velünk, a bandájával művelt!

Lali (Tölgyesihez): Te voltál a legjobb barátom. Bíztam benned. A többiek is. Felnéztünk rád. Nem számítottunk arra, hogy cserben hagysz mindannyiunkat. Romokat hagytál magad után Péter.

Tölgyesi: Amikor hívtak, nem gondoltam másra, csak a karrieremre. Hibáztam? Melyik zenész mondott volna nemet, egy sokat ígérő szerződésre? Saját házra, könnyebb megélhetésre? Koncertekre, sikerre! Ha te lettél volna a helyemben, Lali, visszautasítottad volna mindezt?

Lali: Lináért? Igen.

Tölgyesi: Huszonhat éves voltam. Tele tervekkel, és reménnyel. Hogy lehet belőlem valaki. Kitörhetek innen. És sikerült. Lina itt maradt. Saját döntése volt.

Lali: Elmentél, és mintha magaddal vitted volna a lelkét. Teljesen összetört. Az a nagy szerelem, amit mindannyian irigyeltünk tőled, hirtelen köddé vált. Talán csak mi, a banda hittük azt, hogy ilyen szerelem csak egyszer lehet az életben.

Tölgyesi: Én nem is sejtettem…

Lali: Mit?

Tölgyesi: Hogy te ennyire oda vagy Lináért.

Lali: Hm.

Tölgyesi: Régen is?

Lali: Mire célzol?

Tölgyesi: Régen is szerelmes voltál belé? Tudod, amikor még barátok voltunk. Akkor is így éreztél iránta?

Lali: Te nem vagy normális! Huszonegy évvel ezelőtti érzéseket kérsz számon tőlem?

Tölgyesi: Barátom voltál.

Lali: Valóban? Hát úgy kell bánni a barátokkal, ahogy te bántál velem?

Tölgyesi: A szerződés csak nekem szólt. Senki másnak. Nem tehettem semmit érted, vagy a többiekért. Ezt beláthatnád.

Lali: Nem is az zavar valójában, hogy szóló karrierbe kezdtél, hanem ahogy leléptél. Búcsú nélkül, lopakodva, mint egy tolvaj. Kikerültél a nagyvilágba, és még egy nyamvadt képeslapot sem küldtél, egy telefont sem eresztettél meg, hogy minden rendben van, hogy még gondolsz ránk, hogy a szíved egy darabja azért köztünk maradt.

Tölgyesi: Igazat kell, hogy adjak neked, csak magammal törődtem. A huszonhat évemmel, a tehetségemmel, és avval, hogy vihetem valamire. A tenyeremben hordozhattam a világot.

Lali: Csapi!

Csapi: Szó sem lehet róla!

Lali: Csapi!

Csapi: Kapsz egy feketét. Jó erőset.

Lali: Teljesen összezavarodtam…

Ricsi lép hozzájuk.

Ricsi: Apa! Valami baj van?

Tölgyesi (Lalihoz): Ez a srác a te fiad?

Cicus közeleg.

Cicus: Teljesen szétkenődött a sminkem az esőtől. Alig tudtam rendbe szedni magam. Lalikám, figyelsz rám egyáltalán?

Lali: Persze Cicus, na gyere, hadd öleljelek meg!

Csapi int Ricsinek, hogy menjen vissza a zenészekhez.

5. jelenet

Hangos kacagás hallatszik kintről. Szili lép be az ajtón karján egy-egy csinos lánnyal, mögötte egy férfi pezsgősüveggel a kezében.

Csapi: Főnök!

Szili: Teljesen eláztunk! Lélekmelegítőt a társaságnak!

Lányok (visongva): Tequilát!

Szili: Hallhattad, tequilát! De most rendesen mérj, ők a vendégeim.

Csapi: Természetesen főnök.

Szili (Cicushoz): Szedd a lábad, vagy lecseréllek.

Cicus gyorsan az asztalra helyezi a tálcáról a poharakat.

Szili: Hozd ide az egész üveget! Te meg (a vendég férfihez), ne támolyogj, hanem ülj le!

És mi ez a csend? Zenét! Lali, mi a jó fenét keresel a pultnál?

Lali: Csak kávét iszom.

Szili: Ajánlom, hogy úgy legyen! Megittad már?

Lali: Igen főnök.

Lali a zongorához ül, a zenekar játszani kezd.

Egyik lány: Táncolni akarok!

Szili: Hát táncolj.

Lány: Egyedül?

Szili: Hát csibém, velem nem fogsz.

Lány: Ne légy ünneprontó. Ma van a születésnapom!

Szili: Hallottátok ezt a szöveget? Tőlem tanulta!

Lány: Na…

Szili: Néhány évvel ezelőtt, még kérni sem kellett rá, áttáncoltam az egész éjszakát. Emlékszel Csapi?

Csapi: Emlékszem főnök.

Szili: Mára már berozsdásodtak a lábaim.

Vendég férfi: Én szívesen ajánlom magamat.

Lány: Táncolni szeretnék, nem imbolyogni.

Szili: A mai éjszakát szépen elmossa az eső. Azt hiszem korán zárunk.

Lány (Tölgyesihez): És maga? Maga sem táncol?

Tölgyesi: Nem hölgyem.

Szili: Most látom, legalább egyvalaki nem törődött a rossz idővel.

Tölgyesi: Engem egy kis eső sosem zavart.

Szili: Ismerjük egymást valahonnan? Ez a hang… Nem!

Tölgyesi: De bizony!

Szili: Hazatért az elveszett bárány?

Tölgyesi: Néhány óra erejéig.

Szili: Haver, hadd öleljelek meg! Igazán te vagy? Mutasd magad! Semmit sem változtál, olyan sovány vagy, mint régen! Bezzeg én, szép kis pocakot eresztettem! Na, ülj közénk. Mesélj!

Tölgyesi: Köszönöm megvagyok.

Szili: Család?

Tölgyesi: Nincs.

Szili: Megértelek. A színpad ördöge állandó mozgásban van, egy család csak hátráltatna. Az én nejem is eljátssza esténként Ofélia nagy jelenetét. Ragyogóan megy neki. Így csalogatja ki a zsebeimből a forintjaimat. Azt mondja, különórákra jár, hogy elfoglalja magát. Nyelvórákra. Angolra, meg németre.

Vendég férfi: Mindkettőre?

Szili: Azt állítja, a tanár szerint jó a nyelvérzéke.

Vendég férfi: És hány éves?

Szili: Ki?

Vendég férfi: Hát a nyelvtanár.

Szili: Nem kérdeztem. Szerinted kellett volna?

Vendég férfi: Hát…

Szili: Láttad a feleségemet? Ha az a tanár elviszi, még fizetek is neki!

Másik lány: Unatkozom.

Vendég férfi : Igyál.

Szili (Tölgyesihez): Itt még mindig így megy az élet.

Tölgyesi: Semmi sem változott.

Szili: De. Megöregedtünk. Előre törnek az új trónbitorlók, és hamarosan nem lesz ránk szükség.

Tölgyesi: Meglepően jól játszanak.

Szili: Hívták őket egy tengerjáróra, sokkal többet kereshettek volna, mint nálam, de nem mentek. Azt mondják, itt örömmel zenélnek. Az a fiú, az a trombitás, Lali fia. Tudtad? A Zeneakadémiára jár.

Tölgyesi: Egyedi stílusa van a srácnak.

Szili: Lélekkel játszik. Úgy, ahogy te játszottál valaha. Nincs kedved közéjük állni?

Tölgyesi: Abbahagytam. Két éve nem volt hangszer a kezemben.

Szili: Pedig azért a trombitáért hagytál itt minket.

Tölgyesi: A sors kiszámíthatatlan.

Szili: A zene volt az életed. Most mit csinálsz?

Tölgyesi: Van egy hanglemezkiadó vállalatom. Nem nagy, de jól megélek belőle.

Szili: Akkor mit keresel itt?

Tölgyesi: Temetésre jöttem. Meghalt a keresztanyám.

Szili: Szar ügy.

Tölgyesi: Az… Na és nálad? Hogy mennek a dolgok?

Szili: Alighogy elmentél felbomlott a banda. Feró énektanár egy iskolában, Bence az apja műhelyében dolgozik, Zoli pedig… szinte holtra itta magát. Vendég zenekarokkal vittük tovább a lokált. Aztán megjelentek ezek a fiatalok.

Egyik lány: Na, én hazamegyek. Itt nincs semmi érdekes.

Másik lány (Szilihez): Azt ígérted nekünk, jó móka lesz, ha ide jövünk!

Szili: Bocsi lányok! Változott a terv. Majd máskor.

Egyik lány: Legalább hazavihetnél minket.

Szili (Csapihoz): Hívj taxit!

Vendég férfi: Felajánlhatom a szolgálataimat a hölgyeknek? Hívom a sofőrömet, és a limuzinom a rendelkezésükre áll.

Másik lány: Limuzin? Miért nem mondta előbb? Már régen tovább állhattunk volna!

Vendég férfi: Ami késik, nem múlik. (előveszi a mobilját) Halló! Bandikám, gyere értünk..! Hol is vagyunk?

Szili: Kék Hold lokál.

Vendég férfi (még mindig a mobilba): Úgy kétszáz méterre az Európa kávézótól.

Szili: Semmi sem változott.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.03.02. 12:33 Mara "Semmi sem változott." A véleményem sem...