| | | Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk |  |  |  |  | 
 |  |  | 
	Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
 Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
 
	Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.  
	Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
 S. Szabó István
 
	             |  |  | 
 |  |  | Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot. |  |  | 
 | Felszáll és körbefon, mint a pipafüst |  | 
	Radnai István 
	PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA 
	  
	Emlékszem az ikon hidegére 
	  
	szádon, s  verejtéked hogy szakadt... 
	mint kivégzett strelec felesége 
	üvöltök a Kreml fala alatt" 
	Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935) 
	
		(Rab Zsuzsa fordítása) 
		  
		attila a világjáró párizs és a kótdazűr 
		maradhatott hát utána hézag mint a világűr 
		szerencséd volt egy kocsival hosszabb 
		aznap a vonat lett volna rosszabb 
		  
		túléltél volna világháborúkat s fojtott 
		volna a kötél mert fegyelmet nem oltott 
		beléd a század és a szenvedély 
		így fennmaradt holtan az esély 
		  
		kiforgatták szavaidat  
		szemezgették soraidat 
		rád adtak egy szűk ruhát 
		  
		megint dönthetnéd a tökét 
		elkaphatnád tőkés tökét 
		nem játszanád a puhát 
	  |  |  | 
 |  |  | Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába. 
 |  |  | 
 |  |  | 
	Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat,Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva.
 Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd,
 Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod.
 Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers
 Üres estéket parázslón szellemmel betöltve.
 Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez,
 Tedd szebbé a napok megfakult színét!
	  |  |  | 
 |  |  | A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:  S. Szabó István sneider1@citromail.hu istvan.szabo012@gmail.com Társszerkesztő: Kepes Károly kkepes@gmail.com Ha kérdésed, problémád vagy ötleted van az oldallal kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal. |  |  | 
 | Hányan is vagyunk jelenleg? |  | 
	A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratnak, jelenleg  
	78 
	regisztrált tagja van. 
	  |  |  | 
 | Interjúk a Pipafüst szerzőivel |  |  |  |  | 
 | Drámák (Pályázati antológia) |  | 
 |  |  | 
 |  |  | Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb. |  |  | 
 | Társoldalak (kattintható) |  | 
 
	  |  |  | 
 |  |  |   
 Bannercserére ajánljuk |  |  | 
 |  |  | 
	Milyen a múltad? 
	Azt tudod.  
	Milyen lesz a jövőd?  
	Nos.  
	Amilyenné teszed.  
	Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.  
	Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk 
	S. Szabó István |  |  | 
 | 
 | | |  |  | 
Talgorius Grendar - Álmok hídján2011.03.17. 18:36, Grendar 
	Az "Az elveszett kedves" folytatása!
	Már két év telt el, és még mindig, újra és újra az a szörnyű nap töltötte ki gondolatait.Esténként félelemmel telt szívvel feküdt le, reggelente az aznapi rémálmok után verejtékben
 úszva ébredt fel.
 Ám ezúttal történt valami, ami mindent megváltoztatott.
 Egy különös férfi érkezett a városba.
 Egy varázsló, aki körül vibrált, szinte izzott a levegő.
 Az emberek körülállták a jövevényt.
 Dergnius csak egy pillantást vetett az ablakon át, az utcán összegyűlt sokadalomra, majd
 ismét befelé fordult, magányába, szíve egyre elviselhetetlenebbé váló fájdalmába
 Az idegen felemelte botját, hirtelen csend támadt.
 A tömeg, érdeklődéssel figyelt… vártak.
 Hirtelen, anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna, az emberek mintegy belső parancsnak
 engedelmeskedve utat nyitottak neki.
 Egyenesen Dergnius házához ment, az ajtó kezének egyetlen intésére feltárult.
 - Látom mély gyászodat, őszinte fájdalmadat. Mondta
 - Ám látom azt is, hogy gyászod napjai véget érnek.
 - Szóval én is meghalok? Kérdezte Dergnius.
 Azért jöttél talán, hogy megölj engem, megszabadítva mindattól a kíntól, amit már két éve
 mindennap át kell, hogy éljek.
 Azóta mióta elvesztettem azt, aki a legdrágább volt nekem.
 - Nagyon szerethetted őt.
 - Lelkem teljes odaadásával. Szívem teljes melegével.
 Mosolya olyan volt nekem, mint a tavaszi napsütés.
 Egyetlen pillantására, a legsivárabb, legkopárabb napokon is virágba borult a lelkem.
 - Akkor még nincs elveszve minden. Vigasztalta az idegen.
 - Nem azért jöttem, hogy megöljelek. Más dolgok vezéreltek erre a tájra.
 Ám megláttalak, és egyből tudtam, hogy ide kell jönnöm, ebbe a házba.
 - De miért, ha nem veszed el életemet, ha nem vetsz itt és most véget szenvedéseimnek.
 Hiszen vissza úgysem adhatod őt nekem.
 Örökre elveszítettem.
 - Nem. Nem örökre.
 Ha tényleg úgy, olyan mélyen és őszintén szeretted, ahogyan mondtad, akkor nem örökre
 veszítetted el.
 Akkor még van remény a számodra, hogy viszontláthasd őt.
 - Én láttalak téged, amint a szívedet mardosó gyötrelem, szertefoszlik.
 Láttam, amint karjaidban tartod a lányt.
 - De hiszen ez lehetetlen! Kiáltott fel Dergnius.
 - Igazad van. Felelte az idegen.
 Általában lehetetlen, de nem ebben az esetben, amikor ilyen őszinte, mély az iránta érzett
 szerelmed.
 - Adnál egy kis vizet?
 - Természetesen. Felelte Dergnius.
 A férfi egy üvegcsét húzott elő a kabátjából, megtöltötte a Dergniustól kapott vízzel, majd az asztalra helyezve fölé tartotta a kezeit.
 Két kezéből, kellemes lágy fény áradt, átjárta az üvegcsét, a vizet.
 Tessék, ezt idd majd meg este, nyújtotta a fiatalember felé az üveget.
 Ez majd megnyugtat, segít átjutni.
 - Átjutni?
 Hova?
 Oda, ahova kell, az álmaid világába.
 A többi már csak rajtad múlik.
 Ha már ott leszel, biztos vagyok benne, hogy tudni fogod, mit kell tenned.
 Dergnius tudta, érezte, a férfi igazat beszél, kezdett szívében újra nyiladozni a remény.
 - De nem tudnál, még segíteni? Tanácsot adni mit tegyek odaát?
 - Nem. Ez a te utad, ezt magadnak kell végigjárnod, ám én hiszem, hogy sikerrel fogsz járni.
 Most mennem kell, de még látjuk egymást.
 Ezzel az idegen kilépett az ajtón, majd egy szempillantás alatt tovatűnt.
 Dergnius csak ált ott, a szoba közepén, az események okozta meglepetéstől, szoborrá
 dermedten. Hosszú percekbe telt, míg meg tudott mozdulni.
 A nap hátralevő részében a történteken gondolkodott.
 Felidézte magában az idegen szavait.
 Ahogy leszállt az est és csillagpalástba öltözött az égbolt, Dergnius felvette az asztalról az
 üvegcsét és egyhajtásra kiitta.
 Bensejét melegség, békesség járta át, szemeire álom nehezedett, lefeküdt az ágyra és már
 aludt is.
 Amint kinyitotta szemeit, észrevette, hogy egy virágokkal borított erdőszéli tisztáson áll.
 A tisztás arra a helyre emlékeztette, ahol utoljára látta élve Silariont, ahol rátalált kedvese
 holttestére.
 Már többször álmodott arról a helyről, arról a napról, arról a borzalomról szinte minden nap.
 Ám ez most más volt.
 A hely nem töltötte el félelemmel, rettegéssel, rossz érzésekkel, és a kedvesének holtteste sem volt sehol.
 - Ez nem az a hely, ahol megtalálom őt. Gondolta. Tovább kell mennem.
 Körültekintett. A tisztás melletti erdőben, a hold ezüstös fénye egy keskeny ösvényt világított meg.
 Dergnius tudta, erre kell továbbmennie.
 Az út keresztülvezetett az erdőn.
 Csend volt, csak a falevelek susogtak, ahogy a lágy fuvallat végigsimított rajtuk.
 Az erdőből kiérve egy zöldellő mezőre érkezett, távolabb sziklák látszottak, a mezőn
 keresztül egy patakocska csordogált.
 A sziklák felé indult, továbbra is a belső vezetésre bízva magát.
 Bízott az idegen beszédében, de még inkább Silarion iránt érzett szerelmében.
 Amint haladt a sziklák felé, a patak egyre inkább kiszélesedett, Folyóvá terebélyesedett, majd egy tengerbe ömlött.
 A sziklák közt egy kis öbölben, egy lányt látott a homokban heverni.
 Egyből felismerte. Silarion volt az, éppolyan szép volt, mint mielőtt meghalt.
 Dergnius fölé hajolt.
 A lány szépen egyenletesen lélegzett. Aludt.
 Óvatosan a karjaiba vette, vigyázva, hogy fel ne ébressze.
 Abban biztos volt, hogy arra nem mehet vissza amerről jött.
 Más utat kell találnia, de merre?
 A sziklák felé, vagy át a tengeren?
 Ahogy ezen elmélkedett, észrevett egy fénnyílást a távolban messze a tenger fölött.
 A parttól a fénnyílásig egy vékony, keskeny fényhíd vezetett.
 Hirtelen megértette, ez az ő útja.
 Tekintetét elfordította a fényhídról és a karjaiban nyugvó szerelmére nézett.
 Szívét felülmúlhatatlan békesség és mindent átható szeretet járta át.
 Észre sem vette mikor lépett rá a fényhídra. Lába szinte nem is érintette, fölötte suhant.
 Ahogy áthaladtak a fénnyíláson, átlépett az álom világából az ébredésbe.
 Amint felébredt pillantása a mellette fekvő lányra esett. Szívét boldogság járta át.
 Lehelet könnyű csókkal ébresztette szerelmét.
 Silarion értetlenül nézett körül.
 - de hiszen én meghaltam. Még ma is látom azt az iszonyú tekintetet.
 Érzem a hideget, ahogyan átjár, majd elborított a sötétség.
 Hogy lehet, hogy mégis élek, mégis itt vagyok? Hogyan lehetséges, hogy ismét láthatom
 kedves arcodat, szerető mosolyodat?
 - Tiszta szívemből szeretlek. Felelte Dergnius.
 - A szerelemem hozott vissza téged, az álmok hídján.
 
 
	            |  |  | 
 | 
 | | | A Keresztanya Szlovákiában |  |  |  |  | 
 |  |  | 
	 
	 
	Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen  weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<< 
	  |  |  | 
 |  |  | 
	Határokon át! 
	  
	Eredményhirdetés  
	  
	Próza 
	  
	I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont 
	  
	II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont 
	  
	III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont 
	  
	Vers 
	  
	I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont 
	  
	II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont 
	  
	III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont 
	  
	Gratulálunk! 
	  
	  |  |  | 
 | Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön |  | Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.   S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.   Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.     szép napot: S. Szabó István |  |  | 
 |  |  | 
	Tisztelt regisztrált felhasználó! 
	Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.  
	Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra. 
	Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.  
	Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá  írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez |  |  | 
 |  |  | Ha valaki az oldalsávon szeretne elhelyezni  valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el valamelyik szerkesztő címére! Kepes Károly |  |  | 
 |  |  | Boér Péter Pál Nagyító alatt és Le a láncokkal című novelláskötetei, a könyvekhez boerpeter_1959@yahoo.com címen lehet jutni.
 >>Részletesebben<< |  |  | 
 |  |  |  
Mária királynő Tyúkanyó a kakukkfészekben Elmenőben Hétköznapi dráma  Hangok Történet a kézművesről, a katonáról, és a királyról Bódulat Örömzene A látogató Állomások Hogyan lehet abbahagyni egy ölelést? Tűzmadár Igazhitűek Örömzene / "B" változat szerelem kukac igazi pont hu Lucia Nem vagytok a magatokéi Légvárak Felfüggesztett zászlók Nomádok Fülöp bácsi és Barka néni És akkor jöttek a magyarok Csudálatos élet Az irat Hajnali vonat Az idő foglyai Lorensz Csak pozitívan Kálmánember Piroska és a farkas A halálraítélt Testvéri szeretet Amerikai vendég A végzet Vívódások Reni 78 Vérszívó a szomszédom Sivár A fal mögött Az azurkék keresése Moira Zrt. Az aranyhallá változott királylány A tüntetés A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma) A lelkem színpadán Büszkeség és balítélet Szellemes történet Engedj ki Blood of Mary Kegyetlenek Kurva vagyok Szerecsendió Mai dráma A miniszterelnök A színdarabok a Játék / drámák oldalon olvashatók és véleményezhetők. Ha  bármelyik mű elnyeri a tetszésedet, és szeretnéd színre vinni azt,  akkor a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.   |  |  | 
 |  |  | Itt kedvetekre dumálhattok. |  |  | 
 |  |  | 
	Csak egy életem van.  
	Kérlek ne rontsd el, mert nincs hozzá jogod!  
	  
	(Remélem a Pipafüst oldalait politikusok is olvassák)  
	  
	  
	S. Szabó István |  |  | 
 |  |  | 2026. Március 
    | H | K | S | C | P | S | V |  | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 01 |  | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 |  | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |  | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |  | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |  | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 |  
			|  |  |  |  |  | 
 |  |  | 2024.12.15. 20:08 2024.02.06. 10:32 2023.12.17. 12:02 2023.11.26. 08:38 2023.08.27. 10:37 2023.08.27. 10:36 2023.08.21. 16:28 2023.08.15. 17:49 2023.06.19. 18:32 2023.06.19. 18:32 2023.06.04. 16:37 2023.06.01. 14:02 2022.12.28. 20:11 2022.11.01. 21:09 2022.11.01. 06:01 2022.09.13. 06:01 2022.08.05. 08:53 2022.07.01. 17:45 2022.05.08. 21:07 2022.05.01. 06:25 |  |  | 
 | 
 | 
Dergnius és Silarion történetének egyenlőre még nem készült folytatása.
Nem csak álomról volt, van szó, hanem arról, hogy Silarion ténylegesen meghalt, és ténylegesen visszatért az életbe.
A történet szerint Dergnius, a szerelme erejével hozta vissza, egy varázslat segítségével, az álmok hídján, a valóságos életbe.
A sötétség lovagjai világa történetekből, amihez ez a történet is tartozik, van még.
Tehetek még fel, ha érdekel valakit! :)