Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk |
| |
|
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
| |
|
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot. | |
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst |
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
| |
|
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
| |
|
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat,
Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva.
Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd,
Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod.
Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers
Üres estéket parázslón szellemmel betöltve.
Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez,
Tedd szebbé a napok megfakult színét!
| |
|
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
S. Szabó István
sneider1@citromail.hu
istvan.szabo012@gmail.com
Társszerkesztő:
Kepes Károly
kkepes@gmail.com
Ha kérdésed, problémád vagy ötleted van az oldallal kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal. | |
Hányan is vagyunk jelenleg? |
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratnak, jelenleg
78
regisztrált tagja van.
| |
Interjúk a Pipafüst szerzőivel |
| |
Drámák (Pályázati antológia) |

| |
|
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
| |
Társoldalak (kattintható) |
| |
|


Bannercserére ajánljuk | |
|
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
S. Szabó István
| |
|
|
|
Önvédelem2010.05.11. 18:36, Boér Péter Pál
- Itt döglesz meg, Czakó Gáspár!
A falu esti csendjét kapatos legények csöppet sem békés lármája verte fel. Czakó Gáspárt a zsákutcában, egy sarokba szorítva vagy tizenöten püfölték. Az emberek mind aludtak, vagy úgy tettek, mintha aludnának. Épp hazafelé bandukolt a szomszéd faluban tartott járási közgyűlésről a jegyző és egy gyors- és gépírónő, egy fa mögül lapulva szemlélték az eseményeket, passzívan, mintha mi sem történne. A gépírónő szólalt meg elsőnek:
- Jegyző úr, ezek olyan fiatalok, hogy ha maga odamegy, egy szavával szétrebbenti a társaságot, úgy inalnak haza, mint a kutya, amelyik rossz fát tett a tűzre, ha ráordítanak, aztán leszegett fejjel elsompolyog.
- Nem célszerű az ilyen dolgokba beleavatkozni, Havasiné. Tudja, ahol erőszak van, ott mindig a közbeavatkozó járja meg...
- Jegyző úr! Ezek jó, ha 17 évesek, magának olyan tekintélye van a faluban, elég, ha odavet egy szúrós tekintetet.
- Hallgasson, még észrevesznek és bajunk lesz!
Gáspárt püfölték. Sem gyáva, sem nyeszlett nem volt, de tizenötöd magával sehogy sem boldogult. Bármerre fordult is, mindig a másik irányból kapta az ütést. Amikor összeesett, már rúgást kapott. Feltápászkodott, érezte, hogy az élete forog kockán. Egy rántással suttyintotta elő csizmaszárából a bicskát és vaktában szúrt. Ekkor vége szakadt a mulatságnak és tényleg mindenki, az áldozatot kivéve eltűnt. Gáspár az első házba bezörgetve szólt a gazdának:
- Itt van Benedek, magam védelmében megszúrtam! Szóljanak a szüleinek! Tegyenek valamit! Hívjanak orvost! - aztán hazament.
Falusi viszonylatban már éjszaka volt, talán tizenegy óra. A világháború esztelenségébe apja és bátyja is, csöppet sem önszorgalomból, sok száz kilométerre a határtól „védték” a hazát. Húga valamerre szintén elkeveredett a háborúban, csak nővére és anyja voltak otthon. Nem tudták, miért nem fekszik le, ahogy szokott, csak a konyhai priccsen dobta végig magát. Egyből észrevették, hogy tiszta vér a feje az ütésektől. Az ingét lesegítve vizes ronggyal enyhítették a fájdalmát.
- Maguk édesanyám feküdjenek le, ne abajgassanak engem! Bajba keveredtem, azt hiszem, megöltem egy embert.
Azok úgy megszokták a háború keserveit, hogy még zokogni sem tudtak, csak némán csordult végig arcukon a könny. Pár szóban mesélte el Gáspár a történteket. Bitangul kicsinálták, mákszemnyi veretlen hely sem maradt a testén, kék-zöld foltokkal volt teli.
- Na feküdjenek le, én maradok és várom a sorsomat!
A sors meg is jött éjféltájt két csendőr képében, és Gáspárt elvitték. A rettenet két szemtanúja közül csak az egyik volt véges-végig harsányan Gáspár mellett álló, aki a borzadalmak szemtanújaként hívatlanul utazott fel a szatmári bíróságra tanúskodni. Bárhogy is győzködte a jegyzőt, az ő gerince nem volt elég erős ahhoz, hogy fel merjen vállalni egy valóságos döntést. Mást se kellett volna tennie, pedig csak elmesélnie az igazat, ám mint megyei köztisztviselő, nem akart mást látni, mint a szörnyűséges késszúrást, a végkifejletet. A megszúrt ifjú három nap után eltávozott... Egy tanú, nem tanú bíróság előtt, cáfolhatatlan tanúbizonysághoz legalább kettő kell. Három év börtönt mértek Gáspárra. Tudta mit tett, bánta is, azt is tudta, hogy ha nem teszi, akkor most ő lenne halott. Fölvállalta a sorsát, nem zúgolódott. Közben sebes tempóban közeledett a front. A nehéztüzérségi lövegek hangja megszakítás nélkül verte fel a csendet. Három hónapja töltötte a büntetését, amikor a börtönparancsnok magához hívatta... Furcsa hívás volt, mert személyesen nyitotta ki a cellát. Parancsikáló, fegyelmező hangnem helyett, szinte barátságosan invitálta. Mikor már kettesben voltak az irodájába, közölte:
- Téged látlak itt a legtisztességesebbnek, neked adom a börtön kulcsait. Menekülünk a családommal. Cellákat én nem nyithatok ki, ez ellentmond a kötelességtudatomnak. Az is, hogy egy olyan épületet, ami kívülről teljesen laktanyának néz ki, úgy hagynak itt, hogy még, ha elvetemült bűnözők is tengődnek benne, menekülésképtelen kiszolgáltatottá tegyem őket. Egészen biztos, hogy felrobbantanák, szétlőnék az épületet.
- Instálom, ha nem veszi tolakodásnak, a szabályzat szerint nem lenne szabad elhagyni a börtönt.
- Én ezt fiam, most nem veszem szemtelenségnek a részedről. Ahány őr, annyi kulcscsomó, ez csak az egyik. Itt van, tégy lelkiismereted szerint. Ha maradnék, kockáztatnám a családtagjaim testi épségét, a front úgy közeleg, hogy kétségkívül a börtön a várossal, környékkel együtt elesik.
- Engedelmét kérem, a börtön nem fog elesni, hiszen az egy büntetés-végrehajtó intézmény.
- Fiam, látom, hogy vicces vagy. Én megyek, itt vannak a kulcsok.
- Ég áldja meg, börtönparancsnok úr!
Gáspár visszament a cellájába, rabtársai csodálkoztak, hogy saját kulccsal.
- Na emberek, fogjátok a motyóitokat és irány hazafelé!
- Te Gáspár, honnan szerezted te a kulcsot, semmiházi siheder?
- Károly bátyám, annak most nincs semmi jelentősége, amilyen gyorsan csak tudunk, tűnjünk el!
- Fiam, nekünk itt motyónk nincs, úgyhogy befogjuk az apostolok lovát, de ha már így alakult, menj és nyisd ki az összes többi zárkát is!
- Addig innen el nem megyek, míg azt meg nem teszem.
- Na, úgy legyen!
Ki-ki elindult a maga lakhelye felé. Legtöbbjüknek ez néhány faluval odébb volt csak.
Már esteledett, toronyiránt épp nem tudott indulni. Így az úton menve, sötétedéskor az útszéli erdőbe húzta meg magát. A hideg éjszakában egy fának dőlve, a tömlöcből magával vitt pokróccal sem igen tudott aludni. Pirkadatkor a szülőfaluhoz közel már tudta az irányt, hegyen át, pár óra alatt megérkezett. Félt, hogy mi lesz, amikor a faluba bejut. Az emberek nemcsak, hogy fogadták köszönésétek, hanem előre köszöntek. Nem tudta mire vélni, annyira jót azért nem cselekedett... Mielőtt bekanyarodott a kis utcába, Benedek apja jött vele szembe, szúrósan nézte.
- Megjöttél?
- Meg, Gábor bátyám.
- Ej, a keserveteket, de ocsmánnyá tettétek ti mindahányan ennek a falunak az életét!
Gáspár nem szólt.
- Na eredj, mert várnak otthon! - kezet is nyújtott.
Gáspár arra ebből rájött, hogy a bosszúállás elmarad. A háborús időben elképzelhetetlennek tűnő módon leszerelt édesapja éppen itatott. A vedreket kiejtette a kezéből.
- Hát megjöttél?
- Meg, Édesapám.
Nézték egymást, egyikük sem tudott szólni. Az öregember, csak ennyit mondott:
- Ej, ha tudnád, hogy mennyit győzködtük a jegyzőt, hogy tanúskodjon...
- Tudom.
- Adja Apám a vedreket, húzzam meg a kútnál vízzel, aztán mehetünk szántani.
| |
|
|
A Keresztanya Szlovákiában |
| |
|

Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
| |
|
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
| |
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön |
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István | |
|
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
| |
|
Ha valaki az oldalsávon szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el valamelyik szerkesztő címére!
Kepes Károly | |
|
Boér Péter Pál Nagyító alatt és Le a láncokkal című novelláskötetei, a könyvekhez boerpeter_1959@yahoo
.com címen lehet jutni.
>>Részletesebben<< | |
|
Mária királynő
Tyúkanyó a kakukkfészekben
Elmenőben
Hétköznapi dráma
Hangok
Történet a kézművesről, a katonáról, és a királyról
Bódulat
Örömzene
A látogató
Állomások
Hogyan lehet abbahagyni egy ölelést?
Tűzmadár
Igazhitűek
Örömzene / "B" változat
szerelem kukac igazi pont hu
Lucia
Nem vagytok a magatokéi
Légvárak
Felfüggesztett zászlók
Nomádok
Fülöp bácsi és Barka néni
És akkor jöttek a magyarok
Csudálatos élet
Az irat
Hajnali vonat
Az idő foglyai
Lorensz
Csak pozitívan
Kálmánember
Piroska és a farkas
A halálraítélt
Testvéri szeretet
Amerikai vendég
A végzet
Vívódások
Reni 78
Vérszívó a szomszédom
Sivár
A fal mögött
Az azurkék keresése
Moira Zrt.
Az aranyhallá változott királylány
A tüntetés
A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma)
A lelkem színpadán
Büszkeség és balítélet
Szellemes történet
Engedj ki
Blood of Mary
Kegyetlenek
Kurva vagyok
Szerecsendió
Mai dráma
A miniszterelnök
A színdarabok a Játék / drámák oldalon olvashatók és véleményezhetők.
Ha bármelyik mű elnyeri a tetszésedet, és szeretnéd színre vinni azt, akkor a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
| |
|
Itt kedvetekre dumálhattok.
| |
|
Csak egy életem van.
Kérlek ne rontsd el, mert nincs hozzá jogod!
(Remélem a Pipafüst oldalait politikusok is olvassák)
S. Szabó István
| |
|
2025. Március
H | K | S | C | P | S | V | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 |
|
| | |
|
2024.12.15. 20:08
2024.02.06. 10:32
2023.12.17. 12:02
2023.11.26. 08:38
2023.08.27. 10:37
2023.08.27. 10:36
2023.08.21. 16:28
2023.08.15. 17:49
2023.06.19. 18:32
2023.06.19. 18:32
2023.06.04. 16:37
2023.06.01. 14:02
2022.12.28. 20:11
2022.11.01. 21:09
2022.11.01. 06:01
2022.09.13. 06:01
2022.08.05. 08:53
2022.07.01. 17:45
2022.05.08. 21:07
2022.05.01. 06:25
| |
|
|
Nem igen változott sem a közigazgatás sem a mentalitás. Ha régi iratokat olvasunk, szembenézünk a jelennel., ahogy Kertész Zsolt is mondja...máshol.