Második felvonás

Az szín ugyanaz, mint az elsőben.

Margitka be.Tiszta törölközőket tesz a helyére, vizet hoz a vödörbe, felmos:

Margitka:

Képzelje aranyoskám! Kivágták az ősfákat a főtéren! Betegek voltak, azt’ azért. Mondta is a polgármester úr az az áldott jó ember:

Polgármester:

A beteg fákat, - melyet olcsó tüzelőként árul szegény sorsú állampolgárainknak a Buzsáki fatelep - nem pótoljuk tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim. Rugalmas betonnal burkoljuk be a teret, így a városunkba érkező külföldi turisták európai színvonalú, őrzött parkolókban hagyhatják majd járműveiket. – Taps. - Ebből is láthatják drága barátaim, épül- szépül városunk, ezt ne feledjék! Főleg akkor ne, ha egyszer eljön a nagy ikszelés ideje. - Ováció, taps.

Margitka(vizet enged vödörbe):

Láthassa aranyoskám, fellendül az idegenforgalom. A mi áldott jó polgármesterünk ezt is elintézi. Jönnek majd a népek a múzeumba, meg a pusztába nézegelődni. Mondta ám a Hudákné:

Hudákné:

Milyen külföldiek, hova? Megbuggyant ez az Iksz Béci? Legutóbb két éve tévedt erre egy német házaspár. A férfinak eleredt az orra vére, és lekanyarodtak papírzsebkendőért az országútról. Ilyen egy marhaságot!

Margitka- Folyamatosan takarít:

Nincs igaza a Hudáknénak! Igenis, a németek elviszik városunk jó hírét, és majd csapatostúl jönnek a népek kirándulni! Én hiszek a polgármester úrnak, mert ha nem így lenne, nem mondaná! Naná, hogy a Barna úr megint mérgelődött:

Barna:

Disznóság! Mindenhol a világon zöldövezeteket létesítenek, itt meg kivágják a fákat, meg betonoznak! Hát hülyék ezek?! Még hogy a külföldiek. Hová? Ide? A semmibe? Minek? Hogy megnézzék a múzeumban, a kirúgott portás sapkáját, vagy minek? Oda is csak úgy mehetnek, ha jó előre telefonálnak, időpontot egyeztetnek, hogy beengedjék őket.  Hiszen már őr sincs! Itt már semmi sincs!

Margitka:

Dehogynem, már hogyne lenne! Van itt minden! Ott van nyáron a háromnapos városi buli! A Városi Májkrém Napok! Hú aranyoskám! Micsoda buli, ha maga azt látná! Akkor mindenki májkrémet eszik ám, a Buzsáki Húsfeldolgozóból! No és azt a rengeteg énekest meg táncost, akit idehívnak, azt látná! Tavaly még a Cini is itt volt! Meg a Győzike! Ez kell a népnek, nem az árokásás. Jól tudja a polgármester úr! Ha jól mulat a nép, akkor rendben van minden, ha nem jól mulat, akkor zúgolódik. Igazam van aranyoskám? Persze a Hudákné megint morgolódott:

Hudákné:

Most mondja meg! Most mondja meg, mert szétrobbanok! Hát mér’ került ez hatmillióba? Az a pár kornyikás, meg táncos?! Ugyan már! Vándorol a pénz, egyik zsebből a másikba. Azt csodálkozunk, ha legatyásodunk?

Margitka:

De arról biztosan hallott aranyoskám, hogy a Csupaki Rozi leányanya lett? Na, az úgy történt, hogy a Bánlaki Vince, a Rozi mostohaapja megejtette. Lett is nagy ribillijó! Még a rendőrség is kinn volt, azt bevitték a Vincét. Persze, a mi áldott jó polgármesterünk azonnal a Rozika segítségére sietett. Azt mondta a helyi tévében és rádióban:

Polgármester:

Szomorú eseménye ez városunknak! De tanulván az esetből, a főtéren, a faluvégen, és buszmegálló közelében óvszer automatákat állítunk fel, hogy megelőzzük az ilyen és ehhez hasonlatos eseteket.

Margitka- Összecsapja kezeit:

Hátha már látott szép ótómatákat, aranyoskám? Hatalmas, villogó betűk a tetején: Kotton gép! Alatta: Buzsáki ótómata és nyerőgép bété. Ha szexelni akar, akkor csak odasétál, bedobja a pénzt, megnyom egy gombot, azt’ már esik is ki belőle a csomagocska, ha tudja mire gondolok, aranyoskám? Hát az maga a csuda! Ilyen kellett volna a Lajosomnak is, azt’ nem lenne hat zabi kölke megyeszerte. Nem igaz? Mondta ám a Hudákné:

Hudákné:

Már csak a piros lámpát kéne kirakni a határba, hogy valóban jöjjenek a külföldiek! – Gúnyosan. - Pusztapornó meg csacsifogat! Erre jönnek majd a népek! A rossebet a polgármesterbe!

Margitka:

Butaságot beszél ez a Hudákné, megnyugtatom, aranyoskám. Ez a város, nem kupleráj! A polgármester úr figyel az ilyesmire. Azt mondta:

Polgármester:

A legrégebbi mesterséget, amit a lányok űztek valamikor, el kell szeparálnunk városunkban. – Taps. - A tiltott zónát a turisták számára éppen ezért, a volt téesz major mellett jelöljük ki. - Még nagyobb taps, ováció.

Margitka:

Erre mondta az-az undok Barna úr:

Barna:

Úri világ! A Buzsákinál az urak, a Dabasinál a csóró turisták és a melósok kupakolnak! Jól megy a Kupak bété!

Margitka:

Hazugság! Még hogy Kupak bété! A Dabasinak a Buzsáki a veje, és közösen csinálják a vállalkozást. Mit kell ezt irigyelni! Pfuj! Hazugság a Barna minden szava! A mi képviselőink igenis tisztességes, becsületes emberek! A Dabasi is az! Én nem is tudnék ilyen útálatosok között dolgozni, mint ez a Barna és társai! Bűnbanda! Mondta ám a Hudákné:

Hudákné:

Na, erről beszéltem! A Buzsáki meg a Dabasi városi engedéllyel üzemelteti a kuplerájt, már csak a kábítószer hiányzik! De ami késik, az jön!

Margitka:

Hogy jönne már! Nincs is rá szükség, mert a szép patikusné mindenkinek olyan gyógyszert ad, amilyent kér. Ha kábulni akar, akkor kábulhat, ha vigyorogni akar, akkor vigyoroghat. És tudja, aranyoskám, hogy kié a patika? A Buzsákié. A társa a polgármester úr, az alpolgármester úr, és vagy három képviselő. Igazuk van! Gondolni kell a jövőre! Mondta is a Barna úr:

Barna:

Már az egészségünket is megvásárolták! Most jön majd a temető!

Margitka:

Vajon honnan tudta a Barna úr, hogy valami lesz a temetőben? Igaz, régen azt mesélték, hogy boszorka volt az öreganyja. No, a polgármester úr bejelentette, hogy a város pénzéből felújítják a Tulipán presszót. Lett is nagy felháborodás. Azt mondta a Hudákné:

Hudákné:

Nincs pénz iskolára, nincs pénz utakra! Bezzeg a helyi Pilvax! A kongresszusi kocsma! Az csínosodik, hogy a franc álljon beléjük!

Margitka:

Tudja, aranyoskám, sok éve a Tulipánban ücsörögnek a képviselő urak, azért a szépítkezés. Még mostan is sokszor ott tanácskoznak. Igazuk van! Csak jobb egy üdítő mellett megbeszélni a város dolgait, mint a rideg hivatalban! Mondta is a polgármester úr:

Polgármester:

Tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! Tizennyolc millió forintból régi fényébe állítjuk vissza a Tulipán presszó klasszicista épületét. - Ütemes taps, éljenzés. - Ebből is láthatják, hölgyeim és uraim, hogy épül-szépül városunk. És ne feledjék el drága barátaim, hogy hova kell majd rakni az ikszet, ha eljön a nagy ikszelés ideje! - Taps, ováció.

Margitka:

Aranyoskám! Azt tudja, hogy mifelénk a klasszicistát a szocreál jelenti? Naná, hogy gyönyörű lesz a Tulipán! Aluminium tető, piros műbőr székek, kicsi, kerek asztalok. Vécé hátul a kertben. Tudja, odajártunk táncolni Lajosommal. Esténként a Hudák zongorázott, persze, ha nem volt részeg, csak akkor. Ha részeg volt, akkor dobolt. És akkor is, meg most is, a Józsi volt a pincér. Naná, hogy a Józsi azóta képviselő lett. Tavaly kivitette a tanyájához a köves utat. Az-az út visz majd az új temetőhöz. Ezért lett városi pénzből megépítve. Abból szépült meg Katalin képviselő asszony cukrászdája is, hisz nyalni is kell valahol, nem igaz? Persze temető az nem lett. Azt mondta a polgármester úr:

Polgármester:

Sajnos olyan világot élünk drága barátaim, melyben a mi pályázataink nem nyerhetnek, mert a kormány a csatlósait segíti. De nem adjuk fel, hölgyeim és uraim, drága barátaim! Majd ha eljön a nagy ikszelés ideje, akkor majd ne feledjük, mit is kell tennünk. - Ováció, taps.

Margitka:

Azt meg nekem mesélte a Zsófika, tudja, aranyoskám, a Gombos cipész lánya, hogy az óvodára sincs már pénz! A hivatal csak a béreket, meg a számlákat fizeti. Ha ugyan fizeti! Ezt is a Zsófika mondta, de hiszem, ha látom – tudja, aranyoskám, sok a rosszindulat. Azt is mondta, hogy minden mást a szülőkkel fizettetnek! Meg, hogy morgolódnak a népek! De nincs igazuk, hisz a lelkész úr szentem is megmondta, nem elég megcsinálni azt a gyereket, arról gondoskodni is kell! Igaza van a lelkész úrnak, mert ugye, a szülőnek kell gondoskodnia a gyerekről… ki másnak?! A Barna úr meg erre azt mondta:

Barna:

Önkormányzati óvodában nincs lejmolás! Ne fejjék a szülőket! Pláne úgy ne, hogy számlát sem adnak a pénzről! Az ombudsman is megmondta, hogy tilos!

Margitka:

Én ugyan nem ismerem ezt az ombudszmanust vagy kicsodát, azt sem tudom, igaza van-e. De annyit azért tudok, aranyoskám, ha nincs pénz iskolára, akkor honnan lenne óvodára? És igazam van, mert a polgármester úr is megmondta:

Polgármester:

A szülők a kormányzat embertelen intézkedései miatt hozzák anyagi áldozatukat, tisztelt hölgyeim és uraim! És ezt köszönjük minden szülőnek, szavazónak! – Taps. - Demokratikusan megválasztott önkormányzati képviselőink azon dolgoznak, hogy a szülők és szavazók terheit enyhítsék. Ezt se feledjék drága barátaim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! - Ütemes taps, ováció.

Margitka:

Hát ennyire szépen beszélt a mi polgármester urunk, aranyoskám! Persze a Hudákné megint ideges volt:

Hudákné:

Ezek a mocskok már a gyerekektől is lopják a pénzt! Hogy nem sül ki a szeme a sok pöffeszkedő, képmutató senkiházinak! Még hogy a képviselők azon dolgoznak! Min? Hogy lopjanak, azon! Ezt még a vörösök sem merték megcsinálni, pedig Istenuccse, nagy zsivány volt az összes! Én még a Kun Bécit is ismertem!

Margitka:

Az nem Kun Béci volt, hanem Hun Béci! Sose jegyzi meg. A Hun Béci a téeszcsébe volt brigádvezető. A polgármester úr nagybátyja. Tudja, hogy az mennyi gázolajat vett kölcsön a traktorokból? Amikor kimentek hozzá a rendőrök, egész benzinkutat találtak a hátsó kertben. Mondtam már, hogy meghalt a Gizi?! A Rácz Sanyi felesége. Jaj de szép temetése volt! Másodszorra. Nekem elhiheti, aranyoskám. A polgármester úr mondta volna a beszédet. Mondta is, csak később. Azt mondta erre a Hudákné:

Hudákné:

Hát, mert a szeretője volt, azt azért akarta búcsúztatni! Erről mindenki tudott, csak az az ökör Rácz nem!

Margitka:

Tudja aranyoskám, az egész falu ott volt a temetőben, csak a Gizi nem. Elcserélték a megyei kórházban. Valami férfit hoztak oda, senki sem ismerte. Úgyhogy elmentünk tort ülni, nehogy megromoljon már az étel, azt egy hét múlva temettünk. A koporsót a Buzsáki gyászhuszárok vitték egyenruhában. Jaj de szépen beszélt a polgármester úr! A szívem facsarodott. Azt mondta gyászbeszédében:

Polgármester:

Ebből a szomorú cseréből is láthatjuk tisztelt hölgyeim és uraim, hogy már semmi sincs rendben, a magyar egészségügyben! Ezért jól jegyezzük meg drága barátaim, hogy hová is tesszük majd ikszünket, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje. - Úgy van, úgy van, mormolják halkan a gyászolók.

Margitka:

Naná, hogy a Barna úr meg nyilvánosan szitkozódott! A temetőben! Temetésen! A faragatlan tuskó! Jól mondom, aranyoskám? Ja, ha nem mondtam volna, a Barna úr megint kilépett…, aztán belépett. Most szöges bakancsban, terepszínű gatyában, piros-fehér csíkos sálban sétálgat. Mondta is a polgármester úr:

Polgármester:

Olyan világot élünk tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, amikor a szélsőségesek menetelésétől hangos Európa. Drága barátaim! Óvakodjunk a szélsőségektől, és jól jegyezzük meg tisztelt hölgyeim és uraim, hogy hova húzzuk ikszünket, ha eljön az ideje. – Taps.

Margitka:

Maga tudta azt, aranyoskám, hogy Európa, az nálunk a piactér? Mert a Barna úr ott szokott vasárnaponként gyakorlatozni. Le-föl menetel, szalutál, mint nagyapám a háborúban. A sok szájtáti kölök meg bámulja. A rendőrök is, de az mellékes, mert ők mindent csak bámulnak. Aztán a Barna úr elrohan tehenet elletni. Bolond világ ez aranyoskám! Hallottam a parókián, hogy az alpolgármester lesz a polgármester, feltéve, ha a polgármester urunk bejut a Parlamentbe. Ezt a lelkész úr mondta, aki igazán szépen tud ám beszélni. Szépen megmondja, kire szavazzunk, ha eljön az ideje. Néha Jézusról is beszél. Nem jellemző, de néha beszél róla. Egyébként a fogadóban hallottam, hogy a tanítót nyugdíjazták. A tanító a Fodor képviselő úr apja. Nem tanít lassan már öt éve, mert bezárt az iskola. Most pedig eljött a nyugdíjazás ideje. Olyan megható, nem? Öt hosszú évig otthon ült, azt’ várta a nyugdíjazását. És most eljött az idő! Erre mondta a Hudákné:

Hudákné:

Havi százezerért én is otthon ücsörögnék öt évig, aztán elmennék százötvenezerrel nyugdíjba. De nem tehetem, mert az én fiam csak kőműves, és nem képviselő!

Margitka:

Kőműves munkanélküli! De a polgármester úr rajta is segített. Munkát szerzett neki a Buzsáki pesti cégénél. Ott dolgozott fél évig. Egyszer csak hazajött, azt’ nem ment többé. Azt mondja, nem fizették ki, mert tönkrement a bété. De ezt én nem hiszem, mert olyan nincs, hogy nem fizetik ki az ember bérét. Mondta ám a Hudákné:

Hudákné:

A piszkos csavargó! Hogy szakadna meg ott ahol van! Nem fizeti ki a földijét, hogy rohadna meg, nem szégyelli magát!

Margitka:

Még jó, hogy ott volt a polgármester úr a fogadóban, amikor erről beszéltünk. Azonnal mellénk állt. Azt mondta:

Polgármester:

Olyan világot élünk, amikor a kormány nem nézi a kisemberek érdekeit, és rettentő adótörvényeivel ellehetetleníti a tisztességes vállalkozót. Higgye el, kedves Hudákné! Buzsáki úr, akinek jó szíve messze földön híres, sokkal többet veszített cége tönkremenetelével, mint a maga fia a fizetésével. Nyugodjunk bele a megváltoztathatatlanba. Majd ha eljő a nagy ikszelés ideje...

Margitka:

Na, azt akkor hihetetlen dolog történt! A Hudákné sarkon fordult, és faképnél hagyta ezt az áldott jó embert. A polgármester úr csak nézett, nekem meg a könnyem buggyant ki. Azt hittem, sírni fogok, aranyoskám. Sírtam is! Később, otthol. Bezzeg a Barna úr! Ott vedelte a sört, közben az orra alatt dünnyögött:

Barna:

No Hudákné! Magának annyi! Majd ne feledje a nagy ikszelésnél!

Margitka:

És röhögött! Mondtam már, aranyoskám, hogy sok éve, a lakossági fórumon bejelentette a polgármester úr, hogy csatornázunk? Ennek már vagy hét éve. Nem! Nyolc! Mert mi még mindig szélöblítésesbe csináljuk ám, aranyoskám! Akarom mondani, pöcébe. Hiába vagyunk város, erre még nem futotta. Illetve, van csatorna néhány képviselő háza előtt, meg a főutcán, de az egyszerű nép csak pottyanthat, majd szippanthat. Persze, azóta se történt semmi. Igaz, hogy alakult valamiféle vízi közmű társulás, vagy mi. Tuggya, oda vették fel a Julit, a Patkósi képviselő feleségét, ügyintézni. De azt mondják a bolondok, ez csak arra jó, hogy legyen honnan kilopni a pénzt. Persze ez hazugság, mert nem lop itt senki. Igaz, kötelezték az ember fiát, hogy belelépjen, de ez így van jól. Beleléptünk, azt benne is vagyunk. Nyakig! De a csatorna még mindig sehol. Fizessük, és az a lényeg, nem? A minap azt mondta a polgármester úr:

Polgármester:

Tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! Örömmel jelentem be, hogy rövidesen megkezdjük a főtér rekonstrukcióját, a csatornahálózat kiépítését, és a fedett uszoda megépítését. - Tomboló taps, éljenzés. - Ebből is láthatják hölgyeim és uraim, hogy épül-szépül városunk, és majd ne feledjék arra a bizonyos helyre rakni, azt a bizonyos ikszet, ha itt lesz az idő. - Ütemes taps.

Margitka:

Erre aztán felhorkant a Barna úr:

Barna:

Még soha, semmit nem építettek! Majd pont most kezdik el?! Röhögnöm kell!

Margitka:

És röhögött! Egyébként elkezdik! Tudom, hogy elkezdik aranyoskám, mert megígérték! Azt mondta erre a Hudákné:

Hudákné:

Vízi közmű társulás, az! Tudod mi az Margitkám? Feneketlen persely! Csak hajigáljuk bele a pénzt, a Juli meg kiszedi! Még a telefont se képes felvenni! Semmit sem intéz, csak vásárol! Állandóan a plázában csámborog! A tolvajné! Meglásd Margit! Feltúrnak mindent, rájuk szavazunk, mert azt mondjuk mi marhák, hogy fejlődünk, aztán nem lesz pénz befejezni. Itt fogunk bukdácsolni a romokon évekig, meglásd!

Margitka:

A Barna úr persze megint kötözködött:

Barna:

Itt akkor lesz csatorna, ha mindenki kiássa magának, és a városnak. És, a hozzájárulást is mindenki befizeti, hadd költsék el azt is. Na de nem adok ötletet, mert megcsinálják.

Margitka:

Bolond ez a Barna úr! Hogy ásna már mindenki! És miért fizetne, ha egyszer ás? Még ilyen bugyutaságot! Naná, hogy a Hudákné is morgolódott:

Hudákné:

A lakosság érdeke persze megint le van szarva!

Margitka:

Dehogy van leszarva, aranyoskám! Csak nincs szem előtt tartva. Egyébként most hallottam, hogy a polgármester úrnak elege lett az egészből, és ő is kilépett... aztán belépett... vagyis átlépett... tudja a fene, ez már nagyon bonyolult nekem. De a Lajtos Miki azt mondta, most már megnyugodhatunk. Komoly baj itt már nem lehet, hisz lassan már mindenhol van ismerőse. Mondta is a Barna úr:

Barna:

Forog már a köpönyeg, forog már! Ki tudja hogy áll meg!

Margitka:

Ha a Barna mondja! Ő már csak tudja, nem igaz, aranyoskám? Hisz neki is van köpönyege. A legnagyobb baj az, hogy leépítés van a polgármesteri hivatalban. Elküldenek két embert. Az egyik a Hudákné. Mondta is elkeseredve:

Hudákné:

Azért mert nagy pofám van? Vagy miért? Itt dolgozom harmincöt éve, miért engem?

Margitka:

Ott zokogott a folyosón. Kijött a polgármester úr, átölelte a vállát, és egészen a kijáratig kísérte. Ilyen jó ember a polgármester úr. Nem tud rajta segíteni, mert a kormányzat megvonta a pénzt, de emberségből jelesre vizsgázott. De azért nekem is szerencsém van ám! Nem kell megszakadnom, mert felvettek egy négy órás takarítónőt, a Hudákné helyére. A Szalai képviselő úr édesanyját. Rendes, nyugdíjas asszony az Irmuska, tisztességes. Amikor a polgármester úr végigmegy a folyosón, megáll a munkával, és áhítattal nézi. Legalább annyira szereti a polgármester urat, mint én. Mondta is a minap:

Irmuska:

Csodálatos ember, mindenki szereti.

Margitka:

A Barna úr meg csak annyit mondott:

Barna:

Érzik a mocskok, hogy inog a szék, elkezdték a tisztogatást. A szemetek!

Margitka:

Nemrég új autót vett a jegyző. Azt mondják a népek, abból a pénzből, amit a Buzsákitól kapott. Közbeszerzésen a Buzsáki megnyert valamiféle tervezést, vagy mit. Igaz, hogy többet kért, mint a többi, azt mégis. Ezt Vidróczki képviselő úr üvöltötte a testületi ülésen, azt’ másodmagával ki is vonult a teremből. Tudja, ők a másik oldal. Naná, hogy nem írták alá a szerződést. Aztán két nap múlva mégis aláírták! A polgármester úr elhívta a helyi tévét, a kamerák előtt pedig már nem mertek ki-be vonulgatni. Én is benne voltam ám a tévében. Épp a polgármester úr hamutartóját ürítettem, miközben a Vidróczki képviselő úr üvöltözött. Mondta is az Irmuska:

Irmuska:

Margitkám! Olyan voltál, mint egy filmsztár!

Margitka:

Hát persze, hogy olyan voltam! Hisz a sötétkék köpeny volt rajtam, a virágmintás! Nincs huszonöt éves. Van ám benne anyag! Nem úgy, mint ezekben a kínai vacakokban! Még Lajosomtól kaptam ajándékba. Tudja, aranyoskám, még mikor Pesten dolgozott, akkor hozta a Corvinból! Emlékszik aranyoskám? Legnagyobb áruház, legnagyobb választék! Most is van ám választék, csak nincs rá pénz. Nekem nincs. Bezzeg a Kovácsnénak! Az kérem tele van! A Hudákné szerint lopja a takarékot, de nem hiszem én azt! Igaz, hogy ő a pénztáros, a rovancsoló meg a szeretője, de mégis! A Kovács megölné, ha kiderülne. A Hudákné persze azt mondta:

Hudákné:

Nem a rovancsoló, hanem a megyei főmufti dugja az Ircsit. Azért van meg mindene.

Margitka:

Az lehet, azt nem ismerem. A polgármester úr meg rendszerváltó ebédet adott a fogadóban. Ott volt ám az összes mindenki, aki a komcsik helyére ült húsz éve. Aranyoskám, ha azt látta volna! Összeborultak, mint a biciklik a kocsma előtt. Nem győztem takarítani utánuk! Naná, hogy összeborultak, hisz egy cipőben jár az összes. Vörös volt ez mind, nekem elhiheti, én már azelőtt is itt voltam! Ünnepi beszédében mondta is a polgármester úr:

Polgármester:

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Mi, akik egy tőről fakadunk - csak szétszórt bennünket a történelem vihara -, tudjuk, hogy milyen nehéz út előtt állunk, és azt is tudjuk, milyen nehéz utat tettünk meg idáig. – Taps. - Mert mi, drága barátaim, történelmet csináltunk hősiességünkkel, emberségünkkel, éleslátásunkkal! Mi, kedves barátaim, szabadságot, és jólétet hoztunk szavazóinknak! - Óriási ováció, taps.

Margitka:

Ilyen szépeket mondott ám a polgármester úr, aranyoskám! Csak néztem! A Hudákné is ott ült, mert a lánya a csapos:

Hudákné:

Nehéz az út! Persze, hogy nehéz! Nekünk! Ők meg emelt fejjel menetelnek, tömik a zsebüket, és hazudnak! Szabadság, emberség, hősiesség! Jólét a szavazóknak! Hát mi a szart ivott ez a Béci, hogy ennyi hülyeséget összehord?! A volt elvtársak meg éljeneznek! A sok tolvaj, demokratikus mutyista! Hogy a rosseb álljon a beleikbe!

Margitka:

Hú, aranyoskám! Ha maga azt látta volna! Én a kiömlött sört törölgettem, Irmuska a székeket rendezte, a Hudákné csapkodott, ezek meg ott csókolgatták egymást, ahol senki sem látta. Csak azt nem tudom, most mi van! A tévében utálják egymást, itt meg koccintanak, pusziszkodnak, mint a papagájok. Mondta is a Barna úr két sör között:

Barna:

Szorul már a hurok! Ölelkezzetek csak gazemberek, ölelkezzetek!

Margitka:

Csunya világ ez aranyoskám, nekem elhiheti! Csunya világ! A fogadóban mosogattam, amikor bejött a polgármester úr. Beült a gazdakör ülésére. Tudja mekkora felzúdulás volt! Azt mondta csupa jó szándékból:

Polgármester:

Uraim! Úgy látjuk, mi, a város képviselő testülete, hogy a gazdáknak szövetségbe, vagy a családi gazdaságoknak egységbe kellene tömörülniük, hogy boldoguljanak! Értik, ugye? - Felháborodott bekiabálások, fütty. - És ha megértették, akkor azt is tudják majd, hogy hová tegyék az ikszeket, amikor eljön az ideje. - Gyér taps, több fütty.

Margitka:

Aranyoskám, akkorát üvöltöttek a gazdák, mint az államtitkár úr, amikor tavaly bennszorult a pottyantós szekcióba! Felugrottak, leültek, megint felugrottak. Volt, aki elrohant, azt’ ordítva jött vissza. Azt kiabálták, akkor miért oszlatták fel a téeszcséket, meg, hogy maga olyan hülye, mint az ügyvéd úr, aki ötezerért vett cseresznyét Amerikában! Meg, hogy tönkretették a mezőgazdaságot, meg ilyeneket. Szegény polgármester úr! Nem tudom, miért őt bántják! Nehéz a népekkel, nekem elhiheti, aranyoskám. Pedig a polgármester úr csak jót akar... vagy nem akar?... Most már a fene se tudja! Persze a Hudáknénak megint megvolt a véleménye:

Hudákné:

Hülyének néznek ezek mindenkit! Gazdát, melóst, mindenkit! Hogy a fogától ne nyugodjék egy se!

Margitka:

Hát nem tudom. Most már tényleg nem! Az ember hall ezt-azt, és azt sem tudja hol áll a feje! Már ami a politikát illeti! Hisz a politika irányít itt mindent. Az életet is, és a halált is. Kinek mit dob a gép, ahogy a Barna úr mondaná. Bárhogy is van, most igen csunya világot élünk, aranyoskám! A város feltúrva, mindenki haragszik mindenkire, a gazdák hőbörögnek. Az emberek java munkanélküli, vagy minimálbéres. Tegnap meg behívott az irodába a Szilvike. A munkaügyis. Azt kérdezte, mennyi van még hátra a nyugdíjig. Mondtam neki, még két év. Erre azt mondta, sajnálja, de nem kell jönnöm többet. Majd értesítenek, ha mehetek a papírokért. Aztán a parókián hallottam, hogy a Buzsáki takarító bété takarít ezentúl mindenhol a városban. A lelkész úr még azt is mondta, micsoda nagyszerű városvezetésünk van, hogy ezt is el tudta érni. Reméli, most már mindenki tudja, hogy hová kell majd húzni azt a bizonyos ikszet, ha eljön az idő. Most mit tudok erre mondani aranyoskám?

Semmit! Öreg vagyok, itt már nincs rám szükség. Csak az ikszeimre. Nekem már csak egy boldogságom maradt. Holnap jön haza Lajoskám! Azt írta a levelében: Anyuka! Csomagoljon, utazunk Svájcba, és vissza sem megyünk! Az lesz az új hazánk!.... Ez butaság, mert az embernek csak egy hazája van... és ha most rossz itt… akkor is ez a haza! És én már nehezen szokom meg máshol. Viszont jó lenne úgy élni öregkoromra, ahogy mindig is szerettem volna. Szeretetben, nyugalomban, békességben. Nekem már nem kell sok, de ha az sincs meg…

Úgyhogy, hazamegyek csomagolni. Szerencsém van, hogy van egy fiam, aki valahogy gondoskodik rólam. Csoda! Hisz másnak is van gyermeke, tán a szomszédban is lakik, azt mégsem segít a szülőnek! Nem érdekli, hisz neki is megvan a saját baja! Lajosom, nem ilyen! Hál’ Istennek! Holnapután… útra kelünk. Ma még itthol vagyok! Itthol söpröm a szemetet. Jobbról is, balról is. – Sepreget -  Higgye el aranyoskám, van bőven mindenhol.

Vége

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.03. 17:33 kodrane Élrtszerű, nekem tetszik! 10 pont.