Szereplők:

Mona (45 éves)

Zsolt – Mona férje

Saci – Mona barátnője

Dénes – Mona barátja, és orvosa

Tibor – Zsolt barátja

Gellért – sebész professzor

a kis végzős

Zsiga bácsi

I. felvonás

Helyszín:

egy balatoni nyaraló kertje, a nyár színeivel, távolban a Balaton kéklő vizével, vitorlásaival,

a kertben kényelmes bútorok, napernyők, nyugágyak, asztal, karosszékekkel, az asztalon kancsók, poharak, bal oldalt grillsütő,

jobb oldalt bejárat a kertbe, a nyaralóból, bal oldalt kijárat a kertből, a tópartra

Mona lenge, nyári öltözékben az egyik nyugágyon pihen. Zsolt öltönyben lép ki a nyaralóból a kertbe, egyik kezében mobil, a másikban egy kibontott levél.

Zsolt: Elnéztem az időpontot. Sajnálom. Talán majd máskor. Igen. Természetesen. Köszönöm. Akkor majd hívom. (Monához) Mióta fekszik ez a levél a mikró tetején?

Mona: Fogalmam sincs róla. Nézd meg a bélyegen a pecsét dátumát.

Zsolt: Komolyan el kellene beszélgetnünk.

Mona: Igen? És miről?

Zsolt: Tudod te azt nagyon jól. Egy idő óta mindent elfelejtesz.

Mona: Talán mégse. Ma jönnek a barátaid. Vagy tévedek?

Zsolt: Meg sem merem kérdezni, mindennel elkészültél-e?

Mona: Grillezéshez a húsok bepácolva, saláták a hűtőben, az italokat levittem a pincébe, a bútorokat kicipeltem a kertbe, mi van még? Geresdi megígérte, hogy a vitorlásával elvisz benneteket egy kis vízitúrára.

Zsolt: A szomszéd Geresdi?

Mona: A szomszéd Geresdi.

Zsolt: Mióta vagytok ilyen jóban?

Mona: Amióta nem skálázok a kertben.

Zsolt: A kertben skáláztál?

Mona: Még az utolsó fellépésem előtt. Nyáron itt próbáltam Mimi szerepét.

Zsolt: Mik ki nem derülnek! Gondolom téged már elvitt vitorlázni.

Mona: Nem is egyszer. De ha gondolod, szólok neki, hogy nincs szükségetek vízitúrára.

Zsolt: Ne, dehogy, nagyon jó ötlet… csak elgondolkoztam mennyi mindent nem tudunk mostanában egymásról.

Mona: Ki tehet róla?

Zsolt: Ez pörgős élet. Sohasem érem utol magam.

Mona: Hát persze.

Zsolt: Most is rohannom kell. Megígértem Gellértnek, hogy eléjük megyek a pályaudvarra. Vonattal jönnek.Tudod, ő nem vezet.

Mona: Emlékszem, és hidd el, megismerem.

Zsolt: Ja, még mindig szereti a férfiasságát fitogtatni. Vele lesz az egyik végzős tanítványom.

Mona: Gondolom, akit magad mellé vettél a sebészetre.

Zsolt: Az.

Mona: Elég törtetős, ha már egy professzornál tart! Hogy is hívják? Nem érdekes.

Zsolt: Kérlek, légy kedves hozzájuk, szükségem van Gellértre.

Mona: Minden tőlem telhetőt megteszek.

Zsolt: Akkor…

Mona: Menj, még a végén elkerülitek egymást. Gellért nem szereti a pontatlanságot, ha elkésel, taxit rendel.

Zsolt: Jó. Addigra rendbe szeded magad? Ugye nem így akarsz a vendégek előtt mutatkozni?

Mona: Eddig sem okoztam csalódást neked. Ne izgulj, miattam nem kell szégyenkezned. Elvégre a te kis háziasszony feleséged vagyok. Nem kell olyan csodásan kinéznem.

Zsolt: Ezt meg sem hallottam.

Zsolt elindul a nyaraló ajtaja felé, majdnem összeütközik Sacival, aki egy tálcát egyensúlyoz a kezén.

Saci: Te jó ég! Ha ez a sok szendvics leborult volna!

Zsolt: Bocsáss meg, késésben vagyok. Szervusz Saci. Hogy vagy? (meg sem várva a lány válaszát elsiet)

Saci: „Szervusz Saci. Hogy vagy? Csak el ne mondd, mert nem érdekel!”

Mona: Na végre, itt vagy! Már nagyon vártalak!

Saci: Neked még el is hiszem! Na, hova tegyem ezt a tálcát, bent már sehol sem fért el!

Mona: Nagy kérés lenne, hogy vidd le a pincébe? Ott jó hideg van.

Saci: És a bogarak? Nem kell élő fehérje a szendvics tetejére! Pfúj! Ebből biztos nem eszem!

Mona: Látom, alaposan becsomagoltad, semmi kétség, a fólia alá semmi sem hatolhat be.

Saci: Akkor is…

Mona: Magam vinném le, ha nem volnék ennyire nyomott állapotban. Mire Zsolt visszatér muszáj összeszednem magam. Vidd már le, kérlek, a hajamat is meg kell csinálnod!

Saci: Rendben, de addig öltözz fel!

Mona nehézkesen felemelkedik a nyugágyból.

Saci: Segítsek?

Mona: Isten ments! Megy ez magától is!

Mindketten a nyaralóba mennek. A kerti kapun Dénes lép be, kezében orvosi táska.

Bentről hangos nevetés szűrődik ki, aztán Mona hangja: Kérsz még egy pohárral?

Saci hangja: Kettővel!

Dénes leteszi a táskáját az egyik kerti székre, kibújik nyári zakójából, majd elővesz egy doboz cigarettát, és rágyújt.

Mona lép ki a kertbe, vörös színű kimonóban, fekete haja kontyba tűzve.

Mona: Nyomod el azonnal? Azt mondtad leszoktál róla!

Saci is kilép, nyári sortban, és egy aprócska topban.

Saci: Szevasz doki! A kerti kapun jöttél be?

Dénes: Sétáltam egy kicsit a parton. Szép napot hölgyeim! Gyönyörű időnk van!

Mona: Így ni, el is koboztam az egész doboz cigarettát.

Dénes: Bagoly mondja verébnek, nagyfejű. Az imént hallottam, hogy iszogattatok. Ilyen korán.

Mona: A jeges limonádét talán tiltják az orvosi szabályok? Öt éve nem ittam alkoholt.

Dénes: Egy pohár házi vörösbor nem árt. Ezt már megbeszéltük.

Mona: Bor sem kell, ha pezsgőt nem ihatok.

Dénes: Napról napra egyre szebb vagy. Nem tudom, hogy csinálod, de ha elárulod, én is kipróbálom. Rám férne egy szépségterápia.

Mona: Tetszeni akarsz valakinek?

Saci: Jaj, Mona, ne kínozd szegénykét, nem látod, hogy neked udvarol?

Mona: Saci, elment az eszed?

Dénes: Ne beszéljetek úgy, mintha itt se lennék!

Mona: Dénes, igaz lelkedre, mi már hosszú évek óta barátok vagyunk, nem hazudhatsz nekem…

Dénes: Ajaj! Mit akarsz tudni kedvesem?

Mona: Te, mint férfi, kívánatosnak tartasz?Ne érts félre! Másként fogalmazok. Tetszhetek én még valakinek?

Dénes: Ti biztos nem limonádét ittatok!

Saci: Jaj, de édes vagy Déneském! (arcon csókolja Dénest)

Mona: Tényleg ittunk egy koktélt.

Saci: Kettőt!

Dénes: Pedig, te már öt éve nem iszol Mona.

Mona: Így igaz, de kivételes ez a nap. Kicsit lazítanom kell, mire megérkeznek Zsolték. Nagy próba előtt állok, együtt kell töltenem a napot a szeretőjével!

Saci: Itt lesz a kis végzős?

Mona: Természetesen mással jön. Arra azért volt eszük, hogy a látszat kedvéért bevonjanak egy harmadik személyt! Szegény Gellért, még azt sem tudja, hogy milyen szerepet szántak neki ebben a bohózatban.

Dénes: A professzorról beszélsz?

Mona: Pontosan. Vele lesz a lány egész nap, csak éppen az éjszakát tölti mással.

Saci: Meg kell adni, van esze a kislánynak. Az egyiknek csöpög a nyála utána, a másik meg felfalja.

Dénes: Zsolt ezt nem meri megtenni. Itt, a közeledben.

Saci: Nem-e? Már megbocsáss Dénes, a jelenlévők mindig kivételek, de a férfiak mind disznók. Na, azért mégse. Helyesbítek, a legtöbb férfi disznó! Én már csak tudom! Ismerek egypárat.

Dénes:Te is ragadozó vagy.

Saci: De csak addig, amíg meg nem találom leendő gyermekem apját. Na, gyere barátnőm, egy kicsit kirúzsozlak. A szemhéjadat is beárnyékolom. Így ni. (Déneshez) Hát nem gyönyörű?

Dénes: Az.

Saci: Jaj, Dénes, csak ennyire futja tőled? Nem csoda, hogy még mindig egyedülálló vagy!

Dénes: Mondja ezt egy szingli!

Mona: Muszáj innom egy kávét, kértek? Nemrég főztem!

Saci: Majd én kihozom. Dénes?

Dénes: Most nem, köszönöm.

Saci a nyaralóba siet.

Dénes: Azt hittem ma együtt ünneplünk.( az orvosi táskájából előhúz egy üveg pezsgőt.)

Mona: Dom Pérignon! Elment az eszed? Ez egy vagyonba kerülhetett!

Dénes: Emlékezetem szerint ez volt a kedvenced.

Mona: Elfelejtettem volna valamit? Évfordulót, születésnapot? Mit ünneplünk?

Dénes: Az újjászületésed. Ma lettél ötéves. Gondoltam, már ihatsz egy pohár pezsgőt! De ti már Sacival megelőztetek.

Mona: Eldöntöttem, hogy ma jó napom lesz. Történjen bármi!

Dénes: Felcsigáztál, meséld el, ugyan mi történhetne!

Mona: Nem is tudom. Talán elér ide a Cunami!

Dénes: Úgy ismerlek, mint a tenyeremet. Nem mondanád ezt ok nélkül.

Mona: Pedig most nem fogok panaszkodni. Inkább várakozó állásba helyezkedem.

Dénes: Ezek szerint itt ma vihar lesz.

A kerti kapu felől egy női hang: Ha tudtam volna, hogy ilyen meleg lesz, hoztam volna magammal fürdőruhát!

Egy férfihang: Nincs szebb látvány a holdfényben egy meztelen női testnél!

Női hang: Professzor úr! Még zavarba hoz!

Zsolt hangja: Már itt is vagyunk!

Belépnek a kerti ajtón. A kis végzős az ujjai közt lebegteti a szandálját. Gellért ingben, és térdnadrágban, Zsolt még mindig öltönyben.

Zsolt: Drágám, megérkeztünk!

Gellért: Mona, hadd öleljelek meg madárkám, de rég láttalak!

Mona: Bizony jó régen volt, hogy találkoztunk!

Gellért: Jól vagy? Remekül nézel ki! Mintha nem is történt volna semmi!

Mona: Nem is történt.

Zsolt: Szeretném bemutatni…

Mona: Már találkoztunk egyszer a korházban, ha jól emlékszem.

A kis végzős: Valóban.

Zsolt (Dénes felé): Dénes, örülök, hogy elfogadtad a meghívásunkat!

Dénes: Mertem volna visszautasítani.

Gellért (Dénes felé): Alig ismertelek meg! Hogy megemberesedtél!

Dénes: Én is örülök, hogy látlak!

Gellért: Nemrég hallottam, szakmai berkekben, hogy Dénes előadást tart Ausztriában egy orvosi konferencián. Értesüléseim szerint, már egy bécsi állást is felajánlottak neki. Az igaz, hogy nem sebész, de remek belgyógyász hírében áll!

Mona (Déneshez): Nem is mondtad.

Dénes: Nem kenyerem a dicsekvés.

Mona: És elfogadtad? Az állást.

Dénes: Még nem döntöttem.

Zsolt: Hogyhogy Tibor még nincs itt?

Mona (Zsolt felé): Ha megígérte, hogy jön, akkor itt lesz.(Dénes felé) Szóval, hogy állunk azzal a kitelepedéssel?

Dénes: Ha elfogadom az ajánlatot, még nem jelenti azt, hogy az osztrák állampolgár akarok lenni. Csak néhány évről lenne szó, és visszajönnék.

Mona: Csak néhány évről.

Dénes: Visszajönnék.

Mona: Végül is, az autópályán Pestről két óra alatt föl lehet érni Bécsbe!

Dénes: Így igaz.

Saci jelenik meg tálcával a kezében.

Zsolt: Már megint tálcával látlak Sacikám?

Gellért: Kávé! Most igazán jól esne egy csészével.

Saci: Tessék professzor úr!

Gellért: Drága művésznő, megtisztelne, ha a keresztnevemen szólítana!

Saci: Részemről az öröm.

A kis végzős: Én is kérhetek? (elhelyezkedik az egyik nyugágyon)

Saci: Elnézést, de Monának, és Dénesnek mentem be kávéért, nincs most annyi lefőzve.

Zsolt: Mindent a vendégekért, igaz Mona drágám?

Mona: Természetesen, Zsolt drágám. Nyugodtan főzz le még egy adagot. A többi csészét a mikro mellett találod.

Gellért: Ilyen finom kávét csak itthon lehet inni. Ausztriában teljesen más az íze. Nem ilyen telt, aromás. Isteni.

Zsolt besiet a nyaralóba.

Mona utána szól: Ha már bent vagy, át is öltözhetnél, drágám!

Gellért (Monához): És veled mi újság, madárkám? Énekelsz még?

Mona: Inkább tanítok. Saci azonban ragyog a színpadon. Megkapta Aida főszerepét.

Gellért: Gratulálok. Remélem, ott lehetek a premieren!

Saci: Természetesen. A barátaimtól el is várom.

A kis végzős: Nemrég láttam a musical változatát Margit-szigeten. Csodálatos élmény volt!

Saci (Gellért felé): Majd küldök két tiszteletjegyet!

Gellért: Egy is elég.

Saci: Igazán kár, hogy Mona abbahagyta az éneklést, leginkább őt illetné meg ez a szerep!

Gellért: Mért is?

Dénes: Ez volt a szerepálma.

Mona: A lehető legjobb választás, hogy Saci kapta meg a főszerepet. Tőle nem irigylem.

Dénes (Mona felé): Neked is felkínálták, mint visszatérési lehetőséget, de meghátráltál.

Mona: Évek óta nem voltam színpadon, a hangom is berozsdásodott. Ez nem visszatérés lett volna, hanem bukás.

Dénes: Te voltál az, aki sohasem félt a kudarctól, akinek volt bátorsága harcolni bármi áron.

Mona: Józan döntést hoztam, amikor nemet mondtam. Nem mindegy, hogy az energiámat mire fordítom. A karrierem öt évvel ezelőtt kettétört.Hogy is lehetne összeragasztani? Csak halvány másolata vagyok régi önmagamnak. Vagy tíz kilót híztam, a hangom remeg. Ugyan már, az én időm lejárt! Saci jóval fiatalabb nálam, a lábai előtt hever az egész világ! Csak nézzetek rá, hogy virul, szinte lángol az energiától!

Saci: Meg a sok tömjénezéstől!

Gellért: Hát, meg kell adni, mágnesként vonza a férfitekitetet!

A kis végzős: Jaj, de meleg van, mindjárt megfulladok!

Mona: Na, ki segít felhozni az italokat, és a szendvicseket?

Saci: Te csak maradj, majd mi a professzorral, akarom mondani, Gellérttel elintézünk mindent. (Gellért felé) Velem tart?

Gellért: Szíves örömest!

Saci és Gellért a nyaralóba mennek.

A kis végzős: Jöhetne már az a kávé.

Mona: Ez az utolsó éve az egyetemen. Tudja már, hogy hol fog dolgozni?

A kis végzős: Tanácstalan vagyok. A legszívesebben kimennék külföldre, de még nincs gyakorlatom. A férje mellett sokat tanultam. Remélem még tovább tart ez a munkakapcsolat.

Mona: A szülei biztosan büszkék magára.

A kis végzős: Ők Szabadkán élnek. Szeretnék, ha az ottani korházban dolgoznék, közel hozzájuk, de én Pestet nem hagyom el semmi pénzért. Nekem itt van jövőm.

Dénes: Gondolom, akkor a kollégium után albérletbe költözik.

A kis végzős: Már egy éve albérletben lakom. Az Andrássy úton.

Mona: Az Andrássy úton?

A kis végzős: Sajnos csak egy galériázott garzon, de nagyon jó helyen van.

Mona: A földszinten. Sok-sok könyvvel.

A kis végzős: Igen, tele van régi könyvekkel az egész szoba, sőt, még a konyha étkező része is. Bajban is voltam, hogy a sajátjaimat hova tegyem!

Mona: De megoldotta.

A kis végzős: Meg…Ismeri talán a lakást, hogy ennyi mindent tud róla?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés