II. felvonás

(Cynthia szótlan, Dave diadalittas mosollyal fordul körbe, ám az ablakon kinézve ledermed.)

Dave:                Basszus, az ott az emeleti ablakban a szomszéd?! (az ablakhoz megy)Pedig ő az! Jó napot!

Cynthia:     Te teljesen megőrültél.

Dave:         Távcső is van nála! Várj, elment.

Cynthia:     Biztos hívja a rendőrséget.

Dave:                Vagy a légpuskáért ment. Én tényleg nem értelek titeket, nőket. Hogy lehet így élni? Magamra dobtam minden kacatot, amit csak találtam: nappali-, éjszakai krém; púder; hajlakk; pirosító! De most nézd már meg, hogy nézek ki! Ezek a vackok nektek sem használnak semmit?

Cynthia:     Az egyik kedvenc ruhám van rajtad, azonnal vedd le!

Dave:         Legalább annyi segítséget nyújtottál, hogy felvehettem a ruháidat.

Cynthia:     Igen, és most le is veheted!

Dave:                Én már jobban megformáltam Beatrice Collett-et, mint te valaha tetted volna!

Cynthia:     Azonnal vedd le a harisnyámat!

Dave:                Tudod mit?! Tessék! (odadobja Cynthia elé) Egy igazi nő az marad harisnya nélkül is!

Cynthia:     Ide a blúzomat!

Dave:         Na, az már nehezebb lesz.

Cynthia:     Egy igazi nő meztelenül is az marad!

Dave:                Nem akadályozhatsz meg! Nem tudok máshonnan leakasztani egy Beatrice Collett-et! (verekszik keresztül magukat a kanapén) Ez az egyetlen megoldás! (megcsörren a telefon, Dave felkapja) Halló? Igen. (…) Persze, én vagyok. (…) Micsoda? A feleségem egy nővel hempergett a kanapén?! Mikor? Fél perce? Ez biztos? Igen, az emeleten vagyok. (…) Távcsővel látta. És legalább jó nő? (…) Csúnya? Értem. (lefogja a kagylót) Te egy nővel hemperegtél a közös kanapénkon? (a telefonba) Hát igen, vannak kisebb gondjaink, de álmomban sem gondoltam volna! (lefogja a kagylót) Hallod, nőnek nézett! Távcsövön keresztül! Meg sem fordult a fejében, hogy férfi vagyok!

Cynthia:     De az az ember bolond!!! Légpuskával lövi a verebeket! Tavaly egy gereblyével kergetett két macskát!

Dave:                De férfi. Csak látná, ha nem néznék ki nőként! Látod, meggyőző vagyok!

Cynthia:     Csak egy légpuskával rohangáló, verébgyilkos őrült néz téged nőnek!

Dave:         Ez csak a kezdet! (a telefonba) Nem, nem kell, hogy átjöjjön a légpuskával, azt hiszem, el tudom intézni a dolgot! (…) Biztos. Akkor minden jót. Igen, szétcsapok közöttük! Viszlát! (leteszi a kagylót) Na?

Cynthia:     Nehogy azt hidd már, hogy az a Wittelsbach nőnek néz majd!

Dave:                Pedig már a mell-lenyomatomat is látta. Keveseket engedek ilyen közel magamhoz az első randi előtt!

Cynthia:     Add ide a blúzomat! Tárgyalásra kell mennem!

Dave:         Akkor adj helyette egy másikat! Abban ugyanolyan vonzó leszek neki!

Cynthia:     Akármiben vagy, az első dolga az lesz, hogy elhányja magát!

Dave:         Nem tartanánk itt, ha segítettél volna!

Cynthia:     Jó, elúszik ez az üzlet, és akkor mi van?!

Dave:                Én is karrierista vagyok, látod?! (lenyugszanak) Én is vezérigazgató akarok lenni és nagyobb tiszteletet és nagyobb fizetést, meg azt a rohadt teraszt!

Cynthia:     Akkor vegyél még néhány olyan csokoládé labdát!

Dave:         Én a tiszta játék híve vagyok.

Cynthia:     Látszik rajtad.

Dave:                Mellesleg nem tudok sokat erről a Wittelsbach-ról, nem is ismerem, de a Collett-nek küldött válaszlevélből ítélve egy kéjhajhász disznó!

Cynthia:     Annyira senki sem lehet kéjhajhász, hogy rád fanyalodjon!

Dave:         Oké! Akkor John-ra kell rápróbálni a női szerkót, neki lányosabb az arca. (tárcsáz) Szevasz, John. Bent vagy? Jó. Hangosíts ki! (…) Szevasztok, fiúk. Megvan a megoldás! A ruhákat már összeszedtem, csak valamelyikőtöknek be kellene öltöznie nőnek. (…) Hé, várjatok! Gondoljátok végig! Charlie! Itt a lehetőség, hogy egy kis áldozatot hozzatok a cégért! Hé! (Cynthia-nak) Letették.

Cynthia:     Nem lep meg.

Dave:         Charlie azt mondta, levágná a fél karját ezért az üzletért. Úgyhogy, ha

                 egy karra lesz szükségem, neki szólok először.

Cynthia:     Hacsak nincs nőies karja, nem lesz rá szükség.

Dave:         Pokolian fontos ez az üzlet, úgyhogy nincs más megoldás, én leszek

                 Collett.

Cynthia:     Legyen! Tessék, megadom magam!

Dave:         Miben?

Cynthia:     Vedd le a blúzomat, és eljátsszom majd helyetted azt a nőt.

Dave:         Jól meggondoltad?

Cynthia:     Most, hogy láttalak nőnek öltözve, azt hiszem, nincs más választásunk.

Dave:         (leveszi a blúzt) Szinte biztos vagyok benne, hogy én hamarabb tanulok

                 meg nőnek lenni, mint te egy házat felhúzni.

Cynthia:     Az az igazság, hogy egyikünknek sem adok sok esélyt.

Dave:         Nagyon át kell vennünk az építőipar alapjait, hogy hiteles legyél.

Cynthia:     Azt ugye tudod, hogy mekkora áldozatot vállalok ezzel!

Dave:         Tisztában vagyok vele, és mérhetetlenül hálás vagyok ezért.

Cynthia:     És ki kell majd ásatni az alapot, meg ilyenek?

Dave:                Várj, egy pillanatot! Mi nem a felépítéssel foglalkozunk, hanem a tervezéssel! A kivitelezés egy másik osztály munkája.

Cynthia:     De azt sem tudom, hogy kell kinéznie egy lakóparknak!

Dave:         Honnan tudod, hogy… Te belenéztél az aktatáskámba?!!!

Cynthia:     Munkatársak vagyunk, vagy nem? Csak tudnom kell, hogy mit tervezek!

Dave:                Szögezzük most le a legfontosabb dolgokat: Egy; ha akármi történik, nem nyúlsz bele a személyes munkámba. (Cynthiát csendre inti) Kettő; ha Wittelsbach itt lesz, azonnal közlöd vele, hogy semmi közöd hozzám.

Cynthia:     Értem. Tehát akkor nem említelek, és nem turkálok.

Dave:                Úgy van. Továbbá, ha jól sikerül valami, ne az legyen az első dolgod, hogy háromzacskónyi drága ruhát vásárolsz és egy kókuszdiót! Inkább, ha már úgyis ennyi pénzed van, gyűjtsünk a teraszra.

Cynthia:     Azt hiszed, van időm holmi teraszok építésével foglalkozni, amikor egy teljes lakóparkot kell összedobnom?

Dave:         Nehéz két hét elé nézünk.

Cynthia:     Két hét? Ezt meg hogy érted?

Dave:         Két hét múlva pénteken érkezik Wittelsbach.

Cynthia:     Az nagyon közel van!

Dave:         De ezért mégse hívhatom két év múlva!

Cynthia:     Túl hamar jön!

Dave:                Eredményesnek kell lennünk. Holnap reggel az első dolgom lesz, hogy beugrom az irodába a tervrajzokért és pontról pontra, milliméterenként átvesszük az egész területet.

Cynthia:     Basszus, lekésem a találkozót! (felkapja a blúzt) Majd jövök! (ki; megcsörren a telefon, Dave felveszi)

Dave:         Igen? Szevasz, John. (…) Igen. Nem mondhatnám, hogy simán ment, de rábólintott. Ezért szeretem. Krízishelyzetekben mindig jól dönt. (…) Igen, be kellett öltöznöm nőnek. Igen, harisnyában. (…) Ne röhögj, John, mert neked is éppolyan fontos ez az üzlet! Még kölcsön tudom adni a magassarkúmat. (…) Igen, be kell tanítanom. Legalább a szakma alapjait. Igen, nehéz két hét elé nézünk. (fény le)

X. jelenet

(Másnap délután. Cynthia az asztalnál ül, rajzol. Megcsörren a telefon, kimegy, fölveszi.)

Cynthia:     Igen? Szervusz, Chris. Rendben megy minden? (…) Igen, haza kellett jönnöm. Nem, nincs semmilyen új kollekció, lakóparkot tervezek! (…) Tudom, de ezt is ki kell próbálni. (…) Dobd ki a nőt, össze-vissza beszél. (…) Mi az, hogy nem mozdul az irodám elől, amíg be nem megyek? Mit akar? (…) Dobasd ki, persze. Semmi szükségünk az ötleteire. (…) Akkor egy hétig kint áll majd az utcán, nem beszélek vele. Traktáljon más céget a hülyeségeivel! (…) Persze. Mit? Beszélő kesztyű? Rakd ki. Az utcán, ott várhat. És tartsd kézben a dolgokat! Jó. Holnap. (leteszi)

Dave:                (bejön az aktatáskával és leül; kinyitja a táskát és összehajtogatott, lepedőnyi papírokat vesz elő, hogy szétterítse őket az asztalon)Ki volt az?

Cynthia:     Chris.

Dave:         Chris… Negyed órája sincs, hogy itthon vagy, és ő már felhív?

Cynthia:     Igen, volt egy apró gond.

Dave:         El tudom képzelni. Tíz perc alatt olyan crack üthet be egy cégnél, hogy lehúzhatják azonnal a rolót!

Cynthia:     (egy füzetet mutat Dave-nek) Inkább ezt nézd meg! Gondoltam, mielőtt bármit mondanál, kipróbálom, hogy mennyire van érzékem a dologhoz. Végül is olyan nagy különbség nem lehet egy nagyestélyi, és egy lakópark megtervezése között. Méretarányos, és raktam bele egy-két építészeti furcsaságot is. (Dave elveszi)

Dave:         Például arra gondolsz, hogy a bejárati ajtó a tetőn van?

Cynthia:     Ezt a piacot is valakinek fel kell rázni!

Dave:                Drágám, ilyen művészi értékkel és mérnöki precizitással átgondolt rajzot én utoljára az óvodában csináltam. Igazából, ha felépítenénk így egy házat és átadnánk a lakóknak, azok az első nap szörnyet halnának, ez biztos. Egyszerűen rájuk omlana az egész.

Cynthia:     De legalább az első nap jól nézne ki! Mi értelme van telerakni ilyen erődszerű tömbökkel a várost? Iszonyú rondák. Hol marad a stílus, meg az esztétika?

Dave:                Ha találomra összedobnánk egy kupacba négy falat, jobban festene. De megnyugtatlak, neked nem kell semmiféle tervrajzot készítened. Azok kész vannak már rég. El is hoztam ma őket az irodából, hogy kitanulmányozhasd. (leterít egy papírt az asztalra) Na. Mit látsz a képen?

Cynthia:     Ilyen képeket a pszichiáternél szoktak mutatni.

Dave:         Csak azt mondd el, hogy mit látsz a képen.

Cynthia:     Vonalakat. De az, hogy mi közük egymáshoz? Fogalmam sincs.

Dave:         Nézd meg még egyszer.

Cynthia:     Az viszont biztos, hogy ezek a tervrajzok dögunalmasak! Túl szögletes az egész, és mindenütt csak derékszögek vannak! Én ilyet ki nem adnék a kezemből. Nincs bennük semmi korszakalkotó, semmi formabontó, semmi új!

Dave:         Sírva könyörgöm, te vagy az építész, vagy én?

Cynthia:     Ebben az esetben mindketten.

Dave:         Figyelj ide! Itt vannak ezek a vonalak kuszán. Mik ezek?

Cynthia:     Valószínűleg falak.

Dave:         Nem, a falak ezek.

Cynthia:     Akkor biztos ajtók.

Dave:         Nem.

Cynthia:     Akkor fogalmam sincs. Mi a fene kellhet egy házba ajtókon és falakon kívül?

Dave:                Ablakok! Az ablakok helyei! Ha nincsenek a lakásnak ablakai, akár börtönt is építhetnénk!

Cynthia:     Rendben, ablakok. És ez mi?

Dave:         Szellőzőrendszer.

Cynthia:     Nem túl keskeny az?

Dave:         Miért lenne keskeny?

Cynthia:     Még egy ember sem fér el benne!

Dave:         A levegőnek kell! Az csak elfér benne!

Cynthia:     Minden filmben a szellőzőrendszeren keresztül menekülnek ki a főszereplők. Mi lesz, ha mondjuk tűz van?

Dave:         Eloltják a tűzoltók.

Cynthia:     Az is egy megoldás. Habár én azért a szellőzőre szavaznék.

Dave:                Ha Wittelsbach bármit mondana a tervekkel kapcsolatban, – hogy valamit változtatna, vagy ilyesmi, amit azért kétlek – akkor te csak bólogass jelentőségteljesen. Ez nagyon fontos. Semmibe ne köss bele, akkor nem lehet baj.

Cynthia:     És ha valami bődületes hülyeséget mond?

Dave:                Azt te úgyis csak tetézni tudod, úgyhogy ne szólj, csak bólogass. Ha bele akar rajzolni, engedd meg neki.

Cynthia:     De akkor elrontja a terveidet!

Dave:         Adj neki ceruzát, vagy tollat. Ne izgulj, ezek csak másolatok.

Cynthia:     Na de azokba is egy hozzá nem értőnek pofátlanság belefirkálni!

Dave:         Ha akarja, elefántokat is firkálhat rá, csak adja meg a pénzt.

Cynthia:     Jó, értem, térjünk rá a legalapvetőbb kérdésekre, amik felmerülhetnek, és nem kerülhetem ki őket.

Dave:         Például?

Cynthia:     Ha mondjuk kevesebbet akar adni. Mi legyen?

Dave:         Többet adhat, kevesebbet nem. Inkább azt beszéljük meg, amit neked mindenképp tudnod kell.

Cynthia:     Jó.

Dave:         Tehát: ha nem raksz falat az emelet alá, az összedől.

Cynthia:     Na jó, ennél azért bonyolultabb dolgokat is mondhatsz.

Dave:                Igyekszem. Na figyelj, nézz a tervekre. Melyik falat vennéd ki, ha azt mondaná, hogy nincs elég belső tér?

Cynthia:     Hát… mondjuk ezt! (rámutat)

Dave:         Na azt pont nem.

Cynthia:     Akkor ezt.

Dave:                Igen, akkor a 6-os lakás beköszön a 11-es lakás nappalijába. Ami azért is felettébb kínos, mert normális esetben egy teljes emelet van köztük.

Cynthia:     Jó, akkor mondd meg te!

Dave:         Egyiket sem lehet kivenni.

Cynthia:     Ezt legalább könnyen megjegyzem.

Dave:                Mind a szívemhez nőtt. És ha ki akar venni egyetlen falat is, akkor mondd meg neki, hogy a saját lakását barkácsolja szét.

Cynthia:     Biztos kedvelni fog.

Dave:                Ez a pasas egy amatőr. Fogalma sincs az egész építészetről, csak álmai vannak! Ezért kell nagyon résen lenned.

Cynthia:     Az előbb még azt mondtad, hogy mindenre csak bólogassak.

Dave:                Az a legutolsó eset. Csak akkor használd, ha végleg nem értesz semmit. (Cynthia bólogat) Tehát, ez, ez, ez, és ez tartófal. Nagyon fontos, hogy nem lehet őket elmozdítani. Tehát…

Cynthia:     Tehát a lényeg még csak most jön.

Dave:         Igen, igyunk egy kávét.

Cynthia:     Látom, az utóbbi időben rászoktál. (kimegy)

Dave:         Nehéz megbízáson dolgozom, de neked mondjam? De megígérem,

                 ha túl leszünk rajta, veszünk egy… kókuszdiót!

Cynthia:     (kk.) Remek. Már épp abban reménykedtem, hogy egy baltát. Akkor az előzőt fel tudnánk vágni.

Dave:         Az sem lenne rossz. Na jó, folytassuk.

Cynthia:     (be) Fél perce sincs, hogy szünetet kértél.

Dave:                Nem szünetet, csak egy kávét. A kettő nem ugyanaz. Szóval, honnan vennéd ki a falat, ha esetleg azt mondaná, hogy két lakást vonjunk össze eggyé? (Cynthia rámutat az ő falukra)

Cynthia:     Onnan.

Dave:                Ha már ilyen furcsa módon a mi házunkban gondolkodsz, el kell mondanom, hogy az is tartófal.

Cynthia:     Ez valami őrület! A világ úgy látszik csak tartófalakból áll. De hogy ez fel sem tűnt, mielőtt építészettel kezdtem foglalkozni! (fény le)

XI. jelenet

(Cynthia a terveket bújja, szeme már-már lehunyva, az állát a kezével támasztja és félig az asztallapon fekszik. Dave tűnik fel.)

Dave:         Látom, egészen elmélyültél a tervekben.

Cynthia:     Inkább kifújtam. Semmi sem ad új energiát.

Dave:         Már csak másfél hetünk van Wittelsbach érkezéséig, nem lazsálhatunk.

Cynthia:     De a saját munkámmal is foglalkoznom kell.

Dave:         Mit akarsz, már vezérigazgató vagy.

Cynthia:     Az ember nem csak addig dolgozik, amíg a legmagasabb pozícióba jut!

Dave:         Jó, akkor mondd, mi a probléma.

Cynthia:     Biztosan tudni akarod?

Dave:                Persze. Se perc alatt elrendezem az ügyet. Amúgy is mostanság olyan nagy a rálátásod a munkámra, én is szeretnék tudni valamit a tiédről.

Cynthia:     Jól van. Két hete megjelent egy nő az irodában, és engem keresett, de nem voltam bent. Azt mondta, mindenképpen beszélnie kell velem, megvár. A kollekcióját akarta bemutatni, de bolond volt szegény, mindegy, kivezettettem. És egészen ma délelőttig minden egyes nap az utcán állt az épület előtt, és az én nevemet kiáltozta.

Dave:         És mi történt ma?

Cynthia:     Belepillantottam a skiccekbe. Teljesen átlagos cuccok voltak. Mondtam is neki, hogy ilyeneket bármelyik boltban vehetek. Nézd meg. (odaadja a terveket, Dave átnézi őket)

Dave:         Ezek torzszülöttek. (megfordítja a papírt)

Cynthia:     Most fordítva tartod.

Dave:         Tudom, nekem így izgalmasabb.

Cynthia:     Azt mondja a nő, hogy nem a tervezés a fontos, hanem az anyag. Egyszerű szövet, de ha vízhez ér, teljesen úgy viselkedik, mint egy fürdőruha.

Dave:         Ezt a marhaságot!

Cynthia:     Előrukkolt egy másik ötlettel is.

Dave:                Az ilyen kötözni való bolondokat én az irodámba nem engedném. Mit csinál az ember ezekkel a ruhákkal télen?

Cynthia:     Nem hordja őket.

Dave:         A másik ötletét már nagyjából el tudom képzelni.

Cynthia:     Az érdekesebb volt. Azt mondta, hogy kellene egy kesztyű, ami ütésre megszólal: „Fogj kezet és tégy zsebre; integess, vagy mutass be!”

Dave:         Furcsa ötlet…

Cynthia:     Amikor kihajítottuk az épületből, valamiért te jutottál az eszembe.

Dave:                Az én délelőttöm sem volt eseménytelen a cégnél. Kiderült, hogy a kollégáim nem bíznak benned. Matt például fogadott Charlie-val, hogy elszúrod.

Cynthia:     Igen?

Dave:         A házát tette fel.

Cynthia:     Szegény Matt, nehéz az élet az utcán manapság…

Dave:         Sokan osztották a véleményét…

Cynthia:     Szóval bent már mindenki rajtam csámcsog!

Dave:         Mindig is szeretted, ha nagy az érdeklődés irántad!

Cynthia:     Ha az egész nyomorult vállalat tud róla, miért nem félsz, hogy valaki feldob a főnöknél?

Dave:         Nem teszik meg. Mindenki izgatottan várja a végkifejletet.

Cynthia:     Csodás. Büszke vagyok magamra, hogy csináltam nekik egy olyan témát, amiről mindenkinek van véleménye.

Dave:                Az a baj, hogy nem igazán érdekel ez az egész. Megcsinálod, de nincs benne élvezet, szenvedély…

Cynthia:     Hogy szerethetnék szenvedélyesen fél tucat falat?!

Dave:         Arra jöttünk rá, hogy belső motivációra van szükséged!

Cynthia:     Körbefalazol?

Dave:         Építkezésekre fogunk járni.

Cynthia:     Te most csak viccelsz.

Davei    :    Nem. Egy nap akár hatot, vagy hetet is meglátogathatunk. Meg kell

                 tapasztalnod azt az légkört, ami körülleng egy ilyen helyet. Na, mit

                 mondasz?

Cynthia:     Jó.

Dave:         Tessék?

Cynthia:     Mondom, jó.

Dave:                Egészen megleptél. Igazából ez a terepszemle John ötlete volt, és mindketten biztosak voltunk benne, hogy vagy nem mész bele, vagy sokáig kell győzködni. De ez, hogy csak ilyen simán…

Cynthia:     Van egy feltételem.

Dave:                Na, tudtam, hogy nem úszom meg ilyen könnyen… Mi a feltétel? Ugye nem kell divatbemutatókra járnom?

Cynthia:     Nem, neked kell megtartanod.

Dave:         Mi?

Cynthia:     Elkészült a legújabb férfi kollekciónk, muszáj megnéznem valakin, hogy hogy áll.

Dave:         Akkor nézegesd a próbababáidon!

Cynthia:     Az a baj, hogy ők sajna nem mozognak. Mondom nekik, hogy emeljék

                 fel a kezüket, de hiába üvöltök velük, az istenért sem teszik. (ki)

Dave:                Jó, rendben, ne részletezd tovább a fanatista megmozdulásaid! (Cynthia visszatér egy adag ruhával, fogasokon lógnak lefóliázva)

Cynthia:     Oké, kezdjük! (fény le)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés