Narrátor:

A király mást nem tehetett
csak azt az egyetlen egyet,
hírnököket küld szerteszét,
hogy a nagy bajt kihirdessék.

Hírnök: (bejön a vászon elé és dobolni kezd. Gyülekeznek az emberek. Komótosan elteszi a dobverőket, és elővesz egy írástekercset, melyről nagy pecsét lóg. Fennhangon olvassa:

Adatik mindenki tudtára,
Rózsakirály parancsára!

Tudja meg azt ország-világ:

aranyhal lett Rózsaország
királyának szép leánya,
ezért van az ország gyászba’.

Jöjjön el, aki segíthet,
ily varázslatot megtörhet.

A jutalma nem marad el,
nem lesz rövidebb egy fejjel.

Ha munkája nem sikerül,
mindössze tömlöcbe kerül.

Jöjjön el, aki úgy érzi,
hogy tudása rendkívüli:
javasasszony vagy csillagjós,
lehet alkímiatudós
vagy kuruzsló vagy kirurgus
az sem nagy baj, ha fizikus.

Lehet rabló, lehet nemes,
vagy akár csak egy kisbéres.

Ki a királylányt megmenti,
a jutalma rendkívüli:

Övé a királylány keze,
és hozzá az ország fele.

Próbát tehet minden ember,
hiszen üres még a kóter.

Elteszi a tekercset, dobolva elvonul. Az emberek sugdolózva szétszélednek.

Ez biz nem más, mint egy ármány,
mit vétett szegény királylány?

-*-

Elindulok, próbát teszek,
és a király veje leszek!

+

Adok én majd neked próbát,
Elveszed a szomszéd lányát!

-*-

Most azonnal elindulok,
hiszen én vagyok a legjobb!

Bár sohasem varázsoltam,
ideje, hogy megpróbáljam.

Azt mondom, hogy gyere velem,
te lehetnél a segédem.

+

Nem hiszem, hogy veled megyek,
hisz a tömlöc nagyon hideg.

-*-

Rongyos cipőm, rongyos gúnyám,
de lesz nekem még koronám!

A színpad elsötétedik, egy fénycsóva a narrátorra világít.

Narrátor:

A világból mindenhonnan
jöttek a megszólítottak.

Egy gyalog jött, más lóháton,
volt, ki kétlovas batáron,
volt talyiga, szamárfogat:
elég vegyes e társulat.

A mezőn sátrakat vertek,
terveikben elmélyedtek.

Megkezdődött a nagy próba,
levonultak a vízpartra.

Szín:

A háttér előtt emberek. A háttér mögött játszák a varázslatot, és a próbázó elvezetése, akit majd az előtérben vezetnek át a színen.

A tömeg és a próbázók megnyilvánulásai:

1. próbázó:

Árnyjátékként, mintha vízben lenne, mindenféle hókuszpókuszt csinál. Majd elvezetik.

Néző (1):

Ez, ki belement a tóba,
úszott jobbra, úszott balra.

Mutatott pár hókuszpókuszt,
mit csinálja itt a cirkuszt?

1. próbázó:

Ellenáll, nem akar menni a foglárokkal.

A kóterbe ne vigyenek,
az ötletem nagyon remek.

Engedjenek már szabadon
a kóter szagát sem bírom!

2. próbázó:

Árnyjátékként, mintha vízben lenne, egy tálcára pakol, és azt leengedi a víz alá, majd mindenféle mozdulatokkal kíséri. Elviszik. Megadóan megy a foglárokkal.

Néző (2):

Itt viszik az öreg banyát
hozott sok gyümölcskocsonyát;
egy aranytálcára tette,
a víz alá leengedte.

A halak meg sem kóstolták,
így nem tudjuk a hatását.

Néző (1):

Na, a banya jól megjárta,
bánhatja, hogy megpróbálta.

A fiát akarta királynak,
nem sikerült a banyának.

2. próbázó:

A fiához, még vezetik.

Ne szomorkodj kedves fiam,
ezt tudom, hogy jól eltoltam.

Nem sikerült ez a próba,
így elvisznek a dutyiba.

Azok az átkozott halak
mind egy szálig pusztuljanak!

3. próbázó:

Árnyjátékként, mintha vízben lenne, folyadékokat öntöget, és egy nagy lapáttal kavarja a vizet. Átvonszolják az előtéren.

Néző (2):

Nézd már azt a góliátot,
hozta a sok kotyvalékot.

Azt a tóba beöntötte,
így a vizet elszínezte.

Piros lett, meg zöld, meg lila,
itt vonszolják a dutyiba.

Narrátor:

Csak jöttek és próbálkoztak,
eredményre nem jutottak.

Azaz annyi az eredmény,
hogy tovább csökkent a remény.

Szín:

Gőg Ödön szobája, éjszaka. Ödön fekszik az ágyban és forgolódik, nem tud elaludni. Egy szék karján nadrág. A falon egy tábla, nyíllal ráírva és rajzolva „TÓ”.

Felül.

Gőg Ödön:

Álmodom, vagy ébren vagyok,
mért kínoznak a rémálmok?

Semmi rosszat nem csináltam.

A leányt átváltoztattam?

Közönséghez:

Ti ott lent a nézőtéren,
mondjátok meg, rosszat tettem?

Egy kis varázslatot tettem,
nem tudom, mi a rossz ebben?

Gonosz álmok tűnjetek el,
mikor jön már el a reggel?

Igaz, a lány a tóban van,
majd kivarázsolom onnan.

Kikászálódik az ágyból, (tarka hálóruhában) jól láthatóan megmutat egy kis üveget, és a széken lévő nadrágzsebébe tesz, majd értelemszerűen játszik.

Megyek, máris elindulok.

Hol vannak a kotyvalékok?

Keresgél

Közönséghez:

Keresek egy kis üveget,
nem tudjátok, hogy hol lehet?

A széken lévő nadrágot magára veszi. Kutatja a zsebeit.

Idetettem a zsebembe,
meg is keresem most benne.

Ebbe tettem, vagy másikba,
vagy bent van még a fiókba’?

Közönséghez:

Azt hiszem, hogy elvesztettem!

Nem láttátok hová tettem?

De hiszen már zsebre tettem,
akkor pedig mért nem lelem?

Kihúzza zsebeket, az tele van lyukakkal.

Borzalmas, a zsebem lyukas,
ez a lyuk benne a ludas,
ezen esett ki az üveg.

Azt hiszem, már nem lelem meg.

A tavat most megkeresem,
és a varázst megszüntetem.

Járkál a szobában, főleg a tavat jelző tábla előtt. Megy, megáll, beszél.

Eltévedtem? Hol van a tó?

Ez egyenesen borzasztó!

Közönséghez:

Hogy a tópartra leérjek,
mondjátok meg, merre menjek?

(Jó, hát erre elindulok,
ti tudjátok, szót fogadok.)                (bábszínház)

Az is rémesen bosszantó,
hogy nem mondta a varázsló
azt, hogy majd egy rémes alak,
akit hattyúnak tartanak,
elviszi majd a halakat.

Szerintem ez új varázslat.

De ezt vajon ki csinálja,
lehet, sötéthon királya?

Hisz a lányra szemet vetett,
kihasználja a helyzetet.

Hiszen ő feketemágus,
hatalmasabb is, mint Hókusz.

Ha benne van a dologban,
a leány már nincs a tóban.

Közönséghez:

Fogalmam sincs, mit csináljak,
nos hát menjek, vagy maradjak?

Most már minden bizonytalan,
a telehold még messze van,

Nem baj Ödön, bírd még kicsit,
majd a tiéd lesz minden itt:
a tiéd lesz a palota,
a király hatos fogata,
a királylány, a királyság.

Eljön még majd az a világ,
mikor én ülök a trónon,
s uralkodok az országon.

Addig szenvedek, csak ha kell,
az eszemet nem vesztem el.

Közönséghez:

Szerintetek megérdemlem,
hogy a leány enyém legyen?

Szegény Ödön, Szegény Ödön,
gonosznak lenni nem öröm.

Elmegy a jelzett irányba.

Szín:

Gőg Ödön szobája nappal. Ablakszerű háttér. Ott cirkuszosok, árusok bódéi és vásári forgatag. Csendben. Ödön fel-alá járkál. Belép Piperkőci. Ödön elé siet.

Gőg Ödön:

Kis Pojáca, jó barátom,
a segítségedet várom,
ha segítesz, meg nem bánod,
azt hiszem, már te is tudod,
hogy a következő kedden
telihold lesz fenn az égen.

Piperkőci:

Tudom, de mit kezdjek vele,
hozzam talán a földre le?

A háztetőn nem mászkálok,
hiszen holdkóros nem vagyok.

Gőg Ödön:

Ne szórakozz Piperkőci,
próbálj meg komolyan venni!

Jövő héten próbát teszek,
ahhoz kérem segítséged.

Ha sikerül majd a tervem
nem tart vissza semmi engem
attól, hogy a trónra lépjek,
s az ország királya legyek.

Piperkőci:

Kedves Ödön, ne próbálkozz!

Az a próba sikert nem hoz.

Ha nem sikerül a terved,
kóterben lesz majd a helyed.

Nem oly pompás, mint kastélyod,

De remélem, majd megszokod.

Gőg Ödön:

Idefigyelj, Piperkőci,
azt a próbát meg kell tenni,
hisz nálam a varázsszer,
nem maradhat el a siker.

Most már tudod a titkomat,
gondolom, hogy velem tartasz.

Ha a lány kikel a tóból,
az udvar népe majd tombol.

A király meg mást nem tehet,
elfogad engem vejének.

Piperkőci:

Gondolom, ha most segítek,
később is barátod leszek.

Gőg Ödön:

Kapsz majd tőlem címet, rangot,
de nézzük, most mi a dolgod.

Gyere, nézz ki az ablakon!

Látod, ott lent a tóparton
az emelvényt már ácsolják,
a zászlókat kiaggatják.

Annyi lenne a kérésem,
hogy ott minden rendben legyen.

Látod a tótól távolabb,
ott ahol a köznép mulat,
van nagy zsivaj, dínomdánom,
Lemegyek és kipróbálom.

Piperkőci:

Én is megyek a tópartra,
előkészíttetem holnapra:
a lelátót, a porondot,
hogy erre ne legyen gondod.

Együtt elhagyják a színpadot.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés