Második felvonás

Szín:ugyanaz, mint az első felvonásban.Amikor a függöny felmegy, a megszokott zene, háttérzajjal, távolról lánccsörgés, egyre közelednek.

Tizedes:(hangaj kintről, távolról) Lépjünk fiam! Nem elgondolkozni!

Elítélt:(kintről, közelebb) Hová sietsz úgy?

Tizedes:Nekem kérem...(közelednek) Programom van délutánra!

Őrmester:Állj! (csönd, belépik a cellába, szétnéz, mintegy leellenőrizve) Jobbra át! Indulj!

Tizedes:Szaporábban! Gyerünk a falhoz!

Elitélt: (miközben a falhoz megy) Nem is tudsz mást, csak...

Őrmester:Álljon már oda! Tudhatná a szabályt! Maga fegyelmezetlen!

Tizedes:Látja? Még utolsó óráiban is magára uszítja a ...

Őrmester:Tizedes, szedje már le róla azokat a vasakat.

Tizedes:Igenis! (leszedi) Jelentem, leszedtem!

Őrmester: (flakont vesz elő befújja elítéltet) Na, így! Hogy legyen illatos! Nem igaz? (tizedeshez) Gyerünk! (távoznak)

Elítélt:(legyez) Pfhujj! Micsoda bűz! Még hogy legyek illatos!  Minek illatozni? Vagy... (ablak felé) Ez nálatok egyfajta pác. Így illatosabb a hús a sütés után?...

Hang:(kattanás, recsegés) Falhoz!                                   

Elítélt:(morgolódik) Falhoz, falhoz! Most jöttem el onnan! (Elítélt a falhoz megy )

Pszihológus:(nyikorogva nyílik az ajtó, bejön, mappa van nála, kezében toll, a beszélgetés alatt időnként jegyzetel, leteszi a mappát, széket a terem közepére húzza) Megfordulhat! (Elítélt megfordul) Üljön le!

Elítélt:Ha megengedné, állok! Nincs türelmem ülni!

Pszih.:Siet valahová?

Elítélt:Viccel, doktor úr. Hová sietnék?

Pszih:Tudom is én...talán...! Tehát nem ül le! Renben! Csak tartsa be a távolságot! Tudja, hogy az őrök figyelnek.(viccelődve) Az őrök örökkön figyelnek!

Elítélt: Mit is csinálnának? Nekik ez a a szakmájuk.

Pszih.:Foglalkozásuk! Mert ez nem szakma! Ez foglalkozás.

Elítélt: Persze...izé...foglalkozásuk...

Pszih.:(más hangon, mappába lapozva) Na, hogy érzi magát?

Elítélt:Mégis, mit gondol? Boldognak látszok?

Pszih.: Nem tudom! Mondja meg maga!

Elítélt: Aha! Szóval ez a látogatás célja! Egy utolsó lélekfeszegetés. Gondolja, hogy van még, amit kibogozzon a lelkemből? Levonni jött a végkonklúziót?  Mint, egy nagy pszihológus, aki megalkotta a halálraítélt pszihéjét.

Pszih.:(egy lapot vesz elő a mappából) Csak a levelet hoztam, hogy írja alá!

Elítélt:Közeledhetek?

Pszih.:Miért ne? Én nem félek magától. Azért kell távol állnia, mert így írja a szabály! A szabály pedig betartandó az utolsó pillanatban is. Érti? De ez nam azt jelenti, hogy én félnék magától...Elítélt úr! Csak a...szabály! Érti?...

Elítélt:Értem! Akkor...most én szabályszegést követek?

Pszih.:Nem követ semmi szabálysértést! Parancsolom, hogy közelítsen és írja alá a levelet! (Elítélt bizonytalanul közeledik, felveszi a tollat, aláírást firkant a levél aljára, eltolja a papírt, a tollat markába szotítja, mint egy kést, mereven maga elé bámul, pszihológus nézi az arcát, vár,  majd atyásan)  Na tegye le azt a tollat. Azzal már elvégezte, amit kellett!

Elítélt:Mire gondol?...

Pszih:(atyásan) Úgy sem tudna mást kezdeni vele! (elítélt vállára teszi a kezék, atyásan)  Sajnálom! Nem tehet mást! Tegye le! (Elítélt ledobja a tollat, nem mozdul) Rendben van!

Elítélt:(hirtelen ellépik) Kérem én...nem akartam semmit... csak egy pillanatra...

Pszih.:Nem is feltételeztem, hogy akart volna valamit! Esetleg holmi  meggondolatlant! Világért sem gondoltam ilyesmire. Csak közelebbről akartam megfigyelni az arcvonásait, amikor aláírja! El sem olvasta!

Elítélt: Miért kellett volna elolvasnom? Nekem mindegy, mi áll benne!

Pszih: Mégis, mintha felkavarta volna az aláírás pillanata.

Elítélt: Észrevette, doktor úr?

Pszih.:Azért vagyok pszihológus, hogy észrevegyek minden apró jelt az emberek viselkedésében. És én jó pszihológus vagyok!

Elítélt: Érdekes, még emberszámba vesz engem?

Pszih..:Én csak embereken végzem a kutatásaimat. A különböző helyzeteket megélő emberek az érdekesek. És a maga helyzete nagyon is különös.

Elítélt: Úgy értsem, hogy még nem asszisztált kivégzést?

Pszih.:Eddig nem!

Elítélt:Akkor ez most magának teljesen új!

Pszih.:Az! Bevallom, hogy tanulmánysorozatot készítek.

Elítélt:S én vagyok az alany? Ez roppant megtisztelő. bár számomra fájó. Tehát figyel engem!

Pszih.: Figyelem!  Amióta itt van!  Az elején reméltem, hogy hamarább befejezem a tanulmányt, ha...érti mire gondolok...

Elítélt: Értem!  Pesze, hogy értem. De...gondolom belátja, hogy... nem rajtam múlott. Most már az utolsó konkluziók levonása maradt, nemde?

Pszih.:Igen, az!...Elmondhatom,...azon túl, hogy vétkezett...

Nem is tudom világosan...Még sok mindent le kell tisztáznom.

Az elején  nehéz ügynek véltem, de a hosszú idő is a segítségemre volt. Lehetőségem nyílt sok mindent tanulni. Igen, igen, ezt elmondhatom minden fentartás nélkül. Érdekes módon nem sokban  különbözik  a profil azokétól, akik életfogytiglanra vannak ítélve. A halálra ítélt, még ha nem is mondja ki, egy idő után ugyanúgy fellázad, küzd, tiltakozik a bensőjében sorsa ellen. Reméli, hogy az még megváltozhat. Mégiscsak nagyobb különbség van a halálbüntetés életfogytiglanra való módosításának, mint, mondjuk egy életfogytiglan büntetés, ötven évre való átírásának. Mert, amíg az ötven év is majdnem életfogytiglan, attol függően, hogy hány éves a bűnöző az elkövetés pillanatában, az életfogytoglan egyenesen megmentés annak, aki halálbüntetést kapott. Azt tapasztalom, hogy az ilyen nagy büntetésre ítéltek sokkal többet foglalkoznak magukkal Az ilyeneknél sokszor rejtett emberi tulajdonságok kerülnek felszínre. Olykor éppen pozitív tulajdonságok. Igen,igen! Bírják a nehéz büntetést,  nem roppannak össze vétkük súlya alatt.

Elítélt:Azzal azért, engedelmével nem értek egyet, hogy lázadnék. Nincs igaza! Tulajdonképpen már rég összeroppantam.  Régen fellázadtam  magam ellen, mi több le is számoltam  magammal. De vigyáztatok arra,  nehogy kárt tegyek magamban.

Pszih.: Vigyázunk, ám! Ez a dolgunk! Még a kis büntetést töltők is kizökkennek a vágányból. Azok hamarább őrületbe jutnak s verik  fejüket  a falba. A magafajták általában ha lehetőségük akad, akkor se keresik az öngyilkosságot. Itt van például maga! Ha szóba állok egy rabbal, aki hat hónapot kapott lopásért, az kérem meghunyászkodik, összehúzza magát, nem is mer szólni. Meghunyászkodott, méltóságvesztett. De elnézem magát. Maga hátratett kézzel sétál itt, emelt fővel, kivetett mellel! Látszólag...legalább is látszólag  megy elébe  a végzetének. Nyugodt. Mondom, lehet, hogy mindez  csak látszat, de nem lamentál, nem mentegetőzik, nem kesereg mégha tesz is olykor megjegyzéseket. A viselkedése már- már az önteltség határát súrolja.

Elítélt: Gondolja, doktor úr, hogy nem bánom kellően, amit tettem,... hogy nem fáj?...

Pszih.:Koránt sem erre gondoltam. Azt, hogy ha fáj is a helyzete, ha fél is a közeledő elveszejtéstől, ezt sikerül takarnia. Olyannyira, hogy már, már, ellenkező hatást kelt. Mintha sokszor azt fitogtatná, hogy: ki vagyok én!

Elítélt:Voltaképpen ezt sokszor kérdeztem  magamtól. De nem gondoltam, hogy viselkedésem ennyire nyilvánvaló. Mert igenis egyfajta új identitást kellett építenem  magamnak. Tényleg sokszor kérdeztem én is magamtól,  hogy ki vagyok de világért se akartam, hogy ez hivalkodásnak tűnjön. Éveken át róttam a cellát széltében, hosszában, átlósan, számoltam a lépéseket.(sóhajt) Ajjaj, talán messze jutottam volna, ha nem mind körbe járok. De, amit most mondott az csak látszat. Meviselt bizony ez az ítélet. A tudat, hogy akkor kell meghaljak, amikor mások akarják. Sokszor

én csodálkozok, hogy még lábon vagyok, nem ájultam el. Gyakran megprobáltam elképzelni ama pillanatot. Ilyenkor a legrosszabb. Mert kétszer egyformán még nem sikerült elképzelnem a kivégzésemet. Nincs összehasonlítási elemem. Hiszen még nem éltem át ilyesmit, nincs hasonló élményem... Igen, igen, ez a helyes magyarázat, még akkor is, ha te most nevetsz a lényed mélyén.

Pszih.:Egyéltalán nem nevetek (jegyzetel) Számomra is ez egy egészen új megközelítési formája az eseménynek. Tehát az élmény hiánya foglalkoztatja? Ezt, hogy érti? Ha esetleg hajlandó volna bővebben kifejteni.

Elítélt:Hogy is értem? Sokat gondolkoztam ezen. Mondjuk, hogy néha beleültettetek volna abba... a... bizonyos eszközbe...

Pszih.:Villanyszékre gondol?

Elítélt:Mi másra! Persze, hogy villamosszékre! Nos,  nem mondanák meg az elítéltnek, hogy ez csak próba. Közben megfigyelik a reakcióit, viselkedését. Egy hét múlva megismételnék. A tizedik gyakorlatnál már egy kis áramot is rákapcsolnának...érti?... Csak úgy, hogy... megcsípje. Utána majd növelnék az erősséget, mig egészen átszaladna a testén, felborzolódna a haja...Minden ilyen gyakorlat után leülne vele, kikérdezné, mit érzett, megszomjazott-e jobban mint máskor... esetleg éhesebb lett. Talán fejfájásai vannak! Vagy... (titokzatosan) Elélvezett...Mert az is előfordulhat,nem? A hirtelen sokk hatására...Megkérdeznék tőle, hogy minek tekinti az egészet. Mert lehet, hogy egyesek hajlamosak volnának egy idő után játéknak tekinteni. Na...mit szól mindehhez doki?

Pszih.:Érdekes ötlet. Ez fölöttébb újító eljárás lenne a törvényvégrehajtásban. Hogy úgy mondjam, elgondolkoztatott.

Elítélt: Mégis ez meg fog rekedni   az elméletnél, mint a kivégzendő gondolatmenetének pszihológiai  háttere.

Pszih.:Hűha! Bocsásson meg, de...meglepő! Ez az egász elmélet...És mindez éppen egy...

Elítélt:Rabtól, aki maga is a kivégzését várja. Tudja doktor úr miért nem lesz ez bevezetve soha?  Mert az alany, mármint a kivégzendő  annyira megszokná, hogy a végén a valós kivégzését is próbának tekintené. S maguk, doktor úr, maguk...( súlyosan ) Megfosztanák magukat a végső kivégzés látványától!...Mert maguknak ez látványt jelent.Látványosabb, mint egy futballmeccs!  Estleg még fogadásokat is kötnének, hogy hány percig vonaglik a...(lehalkul, elfordul) Bocsásson meg! Felindultam kisé!

Pszih.:Látja, ismét meglepett. Annyi konklúziót levontam, igyekeztem belátni a lelkivilága, megérzései mögé, de mindezekre még sose gondoltam. Esetleg ha egy korábbi beszélgetéseink alakalmával fejti ezt ki, most talán kipróbálhattuk volna.

Elítélt:Hát...(a semmibe bámul) Bennem is csak most... a végső pillanatok súlya alatt fogalmazódott meg.

Pszih.:Mindenesetre az elkövetkező esemény lélektani  hátterének egy érdekes megközelítése. Jegyzetelgettem, de bánom, hogy nem rögzítettem magnóra. Mert ez esetben a hanghordozás, beszédszünet is fontos szerepet játszik, amit a majdani hallgatóknak jobb lenne egyenesen a forrástól hallani.

Elítélt:Csak szóljon! Állok rendelkezésére. Ennyit még tehetek a tudomány érdekébe. A jövő pszihológusai majd gondolatban hálásak lesznek.

Pszih.:Nem is érdekelt engem  a maga tette.Azt letárgyalták mások, boncolgatták, még csak amit csinált, annak a  lelki háttere sem érdekelt. Én magát csakis, mint halálraítéltet tanulmányoztam. Arra voltam kíváncsi hogyan éli meg ezt a  helyzetet, meddig bánja tettét, vagy nem bánja, vagy honnan kezdi bánni.   Sok tisztázatlan vetülete van még ennek.Eltelik egy kis idő majd, amíg minden letisztul.

Elítélt: Kár! Pedig most akartam megkérni hogy...ha lehet, elolvashassam a vázlatot... legalább...

Pszih.:Félek, hogy ez úgy sem volna lehetséges.

Elítélt: Csak azért, mert valami hasonlót akartam én is írni. Kacérkodtam az ötlettel, de mindig halogattam....úgy éreztem nem lesz elég időm...hiszen az itélet kimondása után már a második nap kivégezhettek volna. (Hangjában enyhe váddal) Nekem nem mondtátok meg, hogy még bő tizenhét évem van. Tizenhét év!  Képzelje...képzeld, micsoda regényeket írhattam volna. Még verseket is. Bizony! Az árvaházban mindig én írtam a verseket a szülinapi köszöntők alkalmával. Egyesek még... költőnek is... gúnyoltak. Csak egyet írtam volna mindennap, s...most....most... A világirodalom legtermékenyebb költőjét végeznék ki. Francois Villon is bitófán végezte. Tudta ezt doktor úr? Vagy legalább is a közelében. De azért kora legnagyobbja... söt...korunkban is,ha...esetleg ...

Pszih.:(közbevág) És miért nem írt verset, hiszen ahhoz percek kellenek. A vers a pillanat művészete, akárcsak a fénykép. Nem kell hozzá sok idő.

Elítélt:Igaza van. Nem kell hozzá sok idő. Írhattam volna bizony több kötetnyit. Csakhogy...én nem vagyok ...Villlon. Gondolom, hogy végül ez okból nem írtam volna meg hires regényeimet sem. Pedig, ha most azt mondanák, hogy elhalasztják büntetésem végrehajtását csak írjam meg,... esetleg... Még az alkotáshoz szükséges feltételeket is biztosítanák.Kiadós ebédek, (álmodozva) egy pohár bor...Talén még nőről is lehetne  szó, nem doktor úr. Ehh! Hülyeség! Nem is láttam nőt már régóta, újságban sem. Egész ügyesen kiválogatták a lapokat, amiket behoztak nekem olvasgatni.

Pszih.:Mert nem mindegy, hogy mit olvas.

Elítélt:Vigyáztak ám, hogy nehogy a gyanus írományok megfertőzzék magas kultúrámat. Csk szürke börtönrádiót hallgattam, rabtársaim kompozícióit, amint eldúdolják...Már, akinek volt kedve dudorászni.  Mert vannak itt kis büntetésüket ülők is, akik kész művésszé fejlődnek a szabadulásig. Azok igen...aránylag színvonalas műsorokat hoztak össze. Élvezetes volt hallgatni a bemondót: a tizennyolcas számú rab bluzt énekel. Egy másik, lopásért elítélt népdalokat énekelt, utána valaki a kedveséről  szavalt megható verset...Kedves...? Nem is tudom mit jelent. De ha megengednék,    hogy megírjam életem regényét igenis kérnék egy nőt. Megengednék, doktor úr?

Pszih.: Nem! Azt hiszem nem!

Elítélt: Hát persze, hogy nem! Miért pont most lenne megengedve? Még utódot nemzenék! Milyen érdekes hír lenne: (mintha újságból olvasná)... egy halálraítéltnek rendes gyereke született! Miért? Amikor megszületett még a halálraítélt is rendes volt.Nem, doktor úr? Születéskor még ártatlanok vagyunk! Voltunk! Kitagadtakká csak váltunk...váltam....Na jó, nem akarom azt mondani, hogy a társadalom a hibás.(előbbi hangon). Aztán felnőne a gyerek...a kivégzendő...kivágzése előtt nemzett gyerek fel...nőne. Iskoláztatnák annak rendje, s módja szerint, majd bedobnák a mély vízbe. Ím   egy újabb alany (mereven a pszihológus szemébe néz) doktor úr, akit megfigyelne.Akit megfigyelhetne! Hogy aszongya, ha apja börtön töltelék volt, lássuk mire megy a sarja. Bűnöző lesz-e?  Vagy színész...Esetleg író...Vagy Nobel-díjas ...akármi. Államelnök!  Most jön az ötletem, (leplezett gunnyal) Doktor úr, hát egy olyan családban ahol a pasi impotens...Kérem! Mondjuk...ez ..na... (felvillanyozva) Miért nem hozzák a nőt elém. Én majd segítenék rajta...ha érti mire gondolok, s utána, irány a szék...

Pszih.:Úgy látom igen elkalandoztunk!

Elítélt:  El! Szinte azt mondhatom, hogy az idők folyamán, mi általában jókat beszélgettünk.

Pszih.:Megyek! (Elítélt elé áll, szemébe néz) Nem fogunk többet találkozni. Ez a beszélgetésünk a tanulmányom fő fejezete lesz.

Elítélt: Már bánom is, hogy...dehát, ha...menni kell...ugye... (kezet nyújt)

Pszih.:(nem fogadja el a felé nyújtott kezet) Isten kegyelmezzen magának! (megfordul, ajtó nyílik, el)

Elítélt:(egy ideig még áll kezét előre nyújtva, majd) Sok sikert a könyvéhez! Sok sikert! (lelankad karja) Aztán...(cigarettát vesz a szájába)...adja oda a leendő elítélteknek, hogy tanulmányozzák. Nem ugy, mint nekem! Csak Verne könyveket

adtak....(lappancs kinyílik, megy tüzet kap, kikiált) Maradjon békességben doktor úr! (lappancs cspódik, szív, leül, a füstöt bámulja) Maradjon békében. (zene,háttérzaj)

Hang:(recsegés) Figyeljen...kérem...

Elítélt: Nahát!...

Hang:Felkészülni! Jön az ebéd!

Elítélt:Éppen most gyújtottam rá!

Hang:(erélyesen) Ebéd! Felkészülni!

Elítélt: Miért kellene erre különösebben felkészülnöm. Jöhet. Már úgy is ez a pont  következik, nem? Amint...(enyhe gunnyal) megbeszéltük. Ez a következő pont. Ti állítottátok össze. Meg

sem kérdeztetek engem. Csak úgy tettetek, mintha megkérdrznétek. Hadd érezze a  rohadt elítélt, hogy odafigyelünk,  tiszteletbe tartjuk  jogait a végsőkig. Nem volt vétó jogom. Még hogyisne, vétójog. Egy elítéltnek? Hiszen az ebédre eddig se készültem soha.  A romlott káposztára, árpakására, tökfőzelékre? Kesz vagyok az utolsó ebédre is barátaim. Jöhet! Mi több, határozottan állíthatom, hogy éhes is vagyok. Már alig várom, hogy egyek valami ember elé valót. A sors iróniája, hogy ehhez csak kivégzésem előtt lehet szerencsém! Egy sült báránycombért a bőrtönt ülöm. Sőt! Ki fognak végezni! Mert odakint, azért nem jutottam báránycombhoz! Nem! No de...

Hang:Falhoz!

Elítélt:(mintha már viccesnek vélné) Igenis falhoz! (odáll)

Hang:Kezeket fel!

Elítélt:Ahogy mondod!...Bár nem tudom ennek mi az értelme. Még gyufaszálam sincs, fogpiszkálóm sincs. Mit tudnék a kezeimmel csinálni? Valakit megnyuvasztani...na jó, jó, csak mesélem...(betolnak egy guruló asztalt, két őr áll kétfelől, kötény van rajtuk, mintha pincérek lennének letörlik az asztalt, megigazítják a széket, egyik meggyújt egy gyertyát, egy lépést hátrálnak, terpeszállásban mindvégig kívülállóként fogják szemlélni az ebédet)

Hang:(erélyesen) Megfordulni!

Elítélt: (megfordul) Csakis! Hogyan fogyaszthatnám el utolsó ebédemet falhoz  fordulva? (áhítattal bámulja az asztalt) Uram, teremtőm! Azért éppen ennyire nem számítottam! Nézz oda!  Szép tányérok, uri kiszólgálás...ilyet még szabad lábú koromban  sem éltem. Pedig jártam vendéglőbe eleget. Szinte már bánom, hogy meg fogok halni! Ezt gyakrabban kérhettem volna, de nem tudhattam, hogy...(az átlátszó fal felé) Még leszidtatok volna a sárga földig. (gunyos hangot utánoz) hogy mi az anyádat nem akarsz? Büdös elítélt, azt hiszed mindennap kivégzésen vagy?...

Hang:Leülni!

Elítélt:(közeledik) Ohhohó! Micsoda mennyei illatok, milyen ínycsiklandozó falatok lehetnek itt...Azt hiszem betartottátok a szavatokat. Azt hoztátok, amit kértem, már érzem az illatát, aromáját a finom...(leül, az egyik őr műanyag tányérba tesz egy combot, mellé körítést, Elítélt elé teszi a tálat, nylon villát ad neki) Na de, gyerekek. Ez mi? Hogy lehet egy  úri ebédet elrontani ilyen aprósággal? Ehhez rendes villa jár! Ezzel, hogy lehet megenni? Minden étvágyam elmegy?

Hang:Más villa nincs!

Elítélt:Nincs? ...S ez ha eltörik mivel eszek?

Hang:Kézzel!

Elítélt:Kézzel?  Uri emberhez  nem méltó módon? S majd a rabruhámba törülöm a kezem, nem?

Hang:Tessék ebédelni...mert...

Elitélt:Mert...mi?

Hang:Mert az óra...

Elitélt: Ja’persze...az óra ketyeg!

Hang:(erélyesen)  Hozzálátni!

Elítélt:Na, jól van, na! Nem kell úgy idegeskedni ott az üvegfalon túl...Én majd zabállok, ti nyugodtan nézzétek!

Hang: (enyhe gúnnyal) Jó étvágyat!

Elítélt:(már korábban hozzálátott, most pár pillanatra mozdulatlanul bámul az üvegfal felé) Köszönöm! (miután elég nehezen lenyelte a nagy falatot) Csak merem kérdezni: nem féltek, hogy egy falat a torkomon akad, s megfulladok? Megvonom tőletek a kibvégzés látványát

Hang:(erályesen) Enni!

Elítélt:Eszek, eszek! (falatozik) Ez tényleg finom! Ha most a vendéglőben volnék a szakácsnak küldenék egy busás borravalót. Mert sok ember bezabálja a finom kaját ad is borravalót, de csak a pincérnek. A szakács, aki minden lelkét belekavarja a rántásba ő sose kap semmit. Rá nem gondolnak a jóllakottak! (az őrökhöz) Na fiuk én ma a szakácsnak akarok zsebpénzt adni! Különben is miből adnék, hiszen ezek itt nem adtak nekem pénzt. Mit is csináltam volna a pénzzel? Hisz nekem az állam fizet mindent! Figyeld meg, hogy ebben a recessziós világban nem lesz elég áram a kivégzésemhez. Még sületlen maradok, nem úgy, mint ez a báránycomb.  Mert, amilyen jó szagú vagyok a fürdés után belőlem is csak  jó sült lehet! Ha lesz hozzám elég áram...(eszik,  nézi az őröket, akik mereven figyelik) Na mi van fiuk? Megkínálhatlak? ( az egyikhez) Te például mikor ettél utoljára? Nem ilyen báránycombot, nem! Úgy egyszerűen mikor ettél? (az őr nem szól)  Fogadjunk már nem is tudod!  (hadonászik egy darab hússal) Igazán! Van itt elég! Nézd mekkora darab...na üljetek le...

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.17. 18:38 kodrane Hát akkor üljünk le!