Az idő foglyai 5.
Jelige: Sármány 2011.04.04. 13:06
12. jelenet
Eltelik néhány hét és megjön a várva várt levél. André szűkszavúan írt, de minden mondatán érződik a kedvesség és a kíváncsiság.
Ármin: Mit tegyünk most? (Néz tanácstalanul a nejére.)
Gitta:Írj a lányoknak, hogy ha ráérnek szombaton, jöjjenek haza. A többit meg kigondoljuk menet közben.
Ármin:Mást se teszek, mint gondolkodom. Gondolkodom, vajon jól tettem-e, hogy szóltam róla.
A neje közbevág
Gitta:Ármin. Ébredj már fel! A levél Gerardtól akkor is megérkezett volna.
Ármin:És ha nem avattalak volna bele, ha megkíméltelek volna téged és benneteket, az nem lett volna hasznosabb talán?
Gitta:És akkor egyedül dolgozod fel? Egyedül a rossz szíveddel?
Árminnak elkerekedik a szeme
Ármin:Mi az, hogy a rossz szívemmel?
Gitta: Én is szoktam beszélni Vendellel. Ármin ne gyerekeskedj, tudom, amit tudok, és látom, amit látok!
Ármin:Mit akarsz ezzel mondani? Mivel tömte tele a fejedet Vendel? Na majd én jól beolvasok neki! (Mérgeskedik.)
Gitta:Jaj, higgadj már le kérlek! Vendelt is csak a szeretet vezérli. Senki sem akar temetni téged, senki! Csak kímélni akarunk mindannyian, és vigyázni rád, rád, aki épp most néz apai örömök elé. (Neveti el magát, és odamegy, megsimogatja a fejét.)
Ármin mosolyog magában, de igyekszik továbbra is a durcásat mutatni. Az asszony egy barackot nyom a fejére.
Gitta: Naeredj, és írj a lányaidnak! (Bíztatja.)
13. jelenet
A lányok megérkeznek a hétvégén, s ugyanúgy, mint amikor Gerard levelére vártak, most is rögtön a számítógéphez sietnek. Julcsi hangosan olvassa.
Julcsi:„Kedves Ármin! Bár váratlanul ért mindaz, amit Gerard közölt velem, de mert édesanyám akarata volt ez, így semmiféle kritikát nem gyakorolok. Tulajdonképpen nincs is miért, hisz Ön nem zárkózott el attól, miután tudomást szerzett rólam, hogy felvegye velem a kapcsolatot. Sokat töprengtem azon, hogy anyám miért ennyi idő elteltével akarta, hogy megtudjam a létezését, de talán a magyarázat az, hogy ki akarta várni, amíg felnőtté válok, az ön esetében pedig azt, hogy felnőjenek a gyermekei.
Fogadjuk hát eszerint a döntését mind a ketten.
Én valójában arra gondoltam, hogy ha nem bánja, elutaznék a közeljövőben Magyarországra. De addig is, mivel értesültem arról, hogy két leánya van, akik ezek szerint az én testvéreim, kérném, hogy lehetőség szerint ők is igazolják vissza számomra azt, hogy szeretnének-e megismerni engem. Szeretném ugyanis tudni, hogy kíváncsiak –e rám, persze ha nem, én azt is elfogadom.
Üdvözlettel. André”
A levél végén mindannyian elhalkulnak. Ármin bánatos arccal mered továbbra is a gépre, mintha csak arra várna, hogy jön a fiától egy újabb levél. Később mikor kimegy a kertbe, a lányok odamennek az édesanyjukhoz
Klári:Mondd anyu, mi van apával?
Az asszony nagyot sóhajt és a kertre néz
Gitta:Mióta tudomására jutott, hogy van egy fia is, teljesen magába roskadt. Alig ismerek rá. Folyton csak ücsörög, a múltkor a Patika újságtól is felhívták egy új anyag fordítására, de azt is lemondta. Aztán meg egyik reggel, mikor ráadásul kicsit fújt a szél, váratlanul elindult futni. A frászt hozta rám.
Julcsi:Jó, de mit mond?
Gitta:Hát ez az. Jóformán alig beszél, vagyis a múltkor azt mondta, hogy ő teljesen és visszahozhatatlanul kimaradt a fia életéből, hogy semmit sem tud róla, meg hogy fél, hogy idegen lesz majd André a számára, és hogy ő nem ért majd szót vele, úgy ahogy veletek…
Klári:Szóval emészti magát. De mi a fenét tehetnék, azt mondjátok meg, mit? (Feláll, összedörzsöli a tenyerét, és fel- alá kezd sétálni a nappaliban.)
Julcsi:Jaj, ne masíroz már itt össze- vissza, mert észre fogja venni, hogy idegeskedünk! (Bök az udvar felé.)
Klári leül
Klári:Most jobb? (Néz haragosan a húgára.)
Gitta:Ne civakodjatok már, hanem találjatok ki valami értelmeset!
Julcsi:Ha az olyan könnyen menne.
Klári: Jó, (Felpattan) nekilátunk a levélnek, és fényképet is küldünk mellé. Most azonnal.
Apa, apa! (Kiállt ki)
Az anya és Julcsi rémülten néznek Klárira.
Klári:Most meg mit néztek? Ti sápítoztatok itt, hogy tenni kéne valamit. Hát most teszünk. (mondja határozottan). Megírjuk a levelet, ő válaszol, aztán sürgetni kezdjük a találkozást. Apa ugyanis akkor fog csak megnyugodni, meg mi is, ha megismertük Andrét. A többin meg, ahogy Scarlett O’Hara mondta az Elfújta a szélben. „ráérünk még később gondolkodni”
Az apa bejön. Klári belekarol.
Klári:Apucikám, most megmosod a kezed és leülünk, megírjuk együtt a levelet a fiadnak.
A fiad szó hallatán ránéz a lányára
Klári: Igen, a fiadnak, vagy nem a fiad? (Néz rá.)
Ármin:De a fiam. (Suttogja maga elé, és engedelmesen megy kezet mosni.)
A nők összenéznek. Megvárják amíg az apa visszajön
Julcsi: Gyere, gyere a géphez, Papikám! (Kiáltja.) Már csak téged várunk
Az apa lassú léptekkel megy. A lányok hosszan nézik. Most veszik csak észre, hogy meg van rogyva.Összenéz a két lány. Szemükben aggodalom tükröződik
14. jelenet
Beköszöntött a tél, leesett az első hó. Az apa napok óta kifejezetten jókedvű. Minden jól alakult, a lányok levelére megérkezett a válasz Andrétól, és azóta is e-maileznek. Délután van, a házaspár a nappaliban ül, mindketten olvasgatnak.
Gitta:Ármin, én úgy örülök, hogy a lányaink ilyen jól ellevelezgetnek Andréval.
A férfi a szemüvege felett felnéz
Ármin:Szerencse, hogy beszélnek franciául.
Gitta:Megfigyelted hogy a múltkor, milyen aranyos volt Julcsi, mikor azt mondta,- André szerint olyan szépek és csinosak ők, hogy Párizsban, bármelyik újságnál címlapfotók lehetnének? Meg azt is írta még, hogy körbemutogatta a képeiket a barátai körében is, és mind el volt bűvölve tőlük.
Ármin:Ez kölcsönös, hisz a lányaink barátnői is folyton André felöl érdeklődnek
Gitta:Te Ármin, az igazat megvallva, én is várom már, hogy lássam.
A férfi ismét felnéz az újságból
Ármin:Csakugyan?
Gitta:Most miért mondanám?
Ármin:Nem tudom. Nekem napok óta csak ő jár a fejemben, ezt le sem tagadhatnám.
Gitta.Tudom, figyellek.
Ármin:Nocsak!
Gitta:És valljuk be, igen jó hatással van rád a várakozás. A Patika újságnak szinte ontod a fordításokat, kétségtelen, hogy új erőre kaptál, meg hát újra eljársz futni, és állandóan ellenőrzöd a súlyodat.
Ármin:Mert szeretnék jó benyomást tenni rá. Jó, hogy szóba is hoztad, máris megyek, és ellenőrzöm megint. (Azzal feláll, és átmegy a másik szobába. Fütyörészve jön vissza)
Gitta:Nos tartod a súlyod, vagy két grammot híztál? (Kérdi nevetve.)
Ármin:Rém viccesnek tetszik lenni! Egyébként hiába gúnyolódsz, igenis tartom, 80 kg vagyok. És azt hiszem, ma elmegyek a fodrászhoz is, mert kicsit oldalt lenőtt már a hajam.
Gitta:Csak nehogy Boldizsár rábeszéljen, egy hajfestésre. ( mosolyog )
Ármin sértődötten odaáll a neje elé.
Ármin:Ez egy kicsit erős volt…
Gitta:Csak nem vesztetted el a humorérzékedet?
Ármin:Mert szerinted ez humor volt?
Gitta:Én annak szántam.
A férfi a tükörhöz lép és megfésülködik A neje félredobja az újságot, és mögé áll.
Gitta:Szeretlek. (Súgja.)
A férj megfordul és átöleli
Ármin:Én is, és tudd, hogy bármit is tettem, szeretlek, és köszönök mindent, köszönöm a veled töltött csodás éveket, különösen ezt az utolsót!
Gitta meghatódik, majd ijedt arccal hátrébb lép
Gitta:Miket beszélsz, milyen utolsót?
Eszébe jut, hogy a héten volt a férje kontroll vizsgálaton. Fél, hogy valamit eltitkol előtte.
A férj elneveti magát, és magához vonja a feleségét
Ármin:Bocsánat, én erre az évre értettem, amikor a legnagyobb fájdalmat okoztam neked.
Mélyen a szemébe néz
Az asszony egy ideig állja a tekintetét, aztán a férje mellére hajtja a fejét. Nem mond semmit, a mozdulata mégis jól kifejezi az érzelmeit
15. jelenet
November25-ére várják André. A lányok már 21-től szabadságon vannak, nagy a sürgés--forgás a házban. Az apa a reggeli futásból hazatérve a garázsba igyekszik
Gitta:Az előbb, mintha apátokat láttam volna az ablak előtt. Ő jött meg, vagy csak káprázik a szemem?
Klári:Vagy egy besurranó tolvajt láttál anyukám! Mindjárt jön, és halomra öldös bennünket.
Gitta:Inkább énekelj valami szépet, minthogy ilyen marhaságokat beszélj! Régen olyan sokat daloltál.
Klári:Mert akkor még kislány voltam és jól állt. De most mit énekeljek, valami duót Julcsival? (Nevet.)
Erre az anya is nevet. Julcsi megjelenik, és eltorzítja a hangját.
Julcsi:Szerintem is dalolj valami szépet a kóruséveidből! ( Rötyög )
Gitta:Na elég legyen már! Andrénak produkáljátok így magatokat, de majd rátok nézek én, hogy kukáskodtok, ha itt lesz.
Juli: Apukám, itt vagy már?(Kiabál csilingelő hangon az ajtóból.)
Ármin:A garázsban vagyok, menj csak vissza, megyek én is, csak helyet csinálok a kocsi csomagtartójában.
Julcsi:De meg ne fázz nekem!
Néhány perc múlva Ármin kipirult arccal megjelenik a házban
Gitta:Na te futóbajnok, végre, hogy megjöttél!
Julcsi:Én meg úgy hallottam, hogy futóbolondot mondtál. (Heherészik)
Gitta: Nem, azt rád akarom mondani kislányom. Rémes vagy ma.
Ármin: Jaj, nyugodjatok már le! Inkább ti is futnátok kicsit, olyan kellemeses hűs az idő
Klári:Jó, de neked sem kellene túlzásba vinned ám, vagy tálán titokban az Olimpiára készülsz?
Az apa felnevet.
Ármin: Legfeljebb paralimpiára kislányom!
Gitta: Mindenből viccet csinálsz! (Mordul rá)
Klári: Látom, apu, nagyon fiatalosra akarod venni a figurát! De hidd el, ha nekünk így megfelelsz, Andrének is megfogsz.
Ármin:Azért, mégis jobban veszi ki magát, ha egy jó karban lévő apát lát, mint ha egy tottyosat.
Julcsi:De apukám, te sose voltál az!
Gitta:Ha az lett volna, biztos lecserélem… (Néz sokatmondón rá.)
Ármin:Haha ha!
A nők visszamennek a konyhába, az apa meg elnyújtózik a kanapén. Elszunnyadt kicsit. Álmában a fiát, André látja. Andrét, amint jön, jön felé, de ö mégsem éri el. Ármin riadtan ébred álmából.
Ármin:Neee! (Kiáltja.)
A nők rémülten futnak hozzá
Gitta:Ármin, mi történt?
Leül az ágyra, a lányai leguggolnak mellé. A férfi kábán néz körül, és görcsösen kapaszkodik a kanapé karfájába
Megdörzsöli a szemeit. Lassan tisztulnak ki a gondolatai
Ármin:Rossz álmom volt, nagyon rossz.
Julcsi: De mi apukám, mi?
Ármin:Andréval álmodtam.
Juli: És az volt olyan rossz?
Ármin:Igen, mert hiába jött velem szembe, a távolság köztünk mégsem fogyott, hanem egyre csak nőtt.
Klári:Szedd össze magad, tudom, hogy nyugtalan vagy, hogy félsz a találkozástól, de ne aggódj, ezzel nem vagy egyedül. Most pedig Julcsival megnézem az e-maileket, mert André azt mondta, hogy ír. Ja, képzeld, megkérdezte tőlünk, hogy minek örülnél, milyen ajándéknak, te és anyu.
Ármin:Édesanyádat is megkérdezte?
Julcsi: Úgy bizony.
Az apa elégedetten sóhajt fel.
Ármin:Látszik, hogy jó gyerek.
A lányok a számítógéphez ülnek. Az apa követi őket a szemével, aztán utánuk szól.
Ármin:Ha irt, olvassátok fel nekem is.
Gitta: Meg nekem is.
16. jelenet
A repülőgép érkezési ideje másnap délután kettő óra.
Julcsi:Akkor minden rendben. Holnap Klárival bemegyünk André elé Ferihegyre, apu, anyu, ti meg itt, széles mosollyal és jó szóval várjátok. Mi majd kicsit bemelegítjük a hangulatot. Jó lesz így?
Ármin:Tökéletes. Köszönök mindenkinek mindent, még egyszer. (Néz hálásan előbb a nejére, majd a lányaira.)
Gitta:És ahogy megbeszéltük, sült hús és a hagymás krumpli lesz, oké?
Ármin: Meg tyúkhúsleves! (Emeli fel a kezét.)
Gitta:Bizony, el ne felejtsük már.
Ármin:Életében nem evett az a fiú olyan húslevest, amilyet te tudsz csinálni. (Fordul a felesége felé) A tíz ujját is megnyalja majd. És a tortát megrendeltétek a Kismackóban?
Julcsi:Megvan az is, karamell torta lesz, mert kiszedtük belőle, hogy azt szereti.
Ármin: Ti elárultátok neki a legfőbb meglepetést?
Klári:Dehogy, sejtelme sincs a tortáról, levelezés közben faggatóztunk kicsit, és így állt össze a kép.
Gitta:Azám a kép... (Fordul a férjéhez). Képzeld, a lányok mondták, hogy hoz a festményéből egy kisebb méretűt.
Julcsi: Igen, és azt írta, hogy a kedvünkért, a Szajna partot festette meg.
Klári: És Julcsi kedvéért odafestette Adyt, meg Lédát, meg a héjákat is… (Mondja nevetve.)
Julcsi megböki.
Julcsi:Nem szállnál le rólam?
Délután az apa kimegy a kertbe, hogy elsöpörje a havat. Jó egy órája lelkesen hányja, egészen belepirul. Aztán hirtelen rátör valami furcsa fájdalom a szíve tájékán. Megkapaszkodik alugas rúdjába. Homlokát hideg verejték önti el, a teste meg forróságban ég. Lehajol, felvesz egy marék havat, és a homlokához tapasztja. Érzi, hogy fokozatosan hűl le a teste, ám a szorító fájdalom csak nem akar múlni. A szúrás felerősödik, a szívéhez kap, majd ernyedten csuklik össze. A neje meglátja.
Gitta:Jézusom! (Fut a teraszajtó felé.) Lányok, Klári, Julcsi, apátok, apátokkal, valami baj van!
Feltépi az ajtót. Nyomában a lányai. Klári azonnal felismeri a helyzetet,és a mentőket tárcsázza
17. jelenet
Gitta megtörten, maga elé nézve ül a kanapén
Julcsi:Anyukám, anyukám, megérkeztünk!
Szól be az ajtón. Nyomában a nővére, és André, egy bőrönddel a kezében. Mindhármuk arca sápadt és szomorú. Az asszony feláll, és elindul a fiú felé.
Gitta:Isten hozott az otthonunkban, fiam! (Öleli magához, s közben fájdalmas arca szelíd mosolyra vált.)
V é g e
|
Szerintem 10 pont.