Demeter, akit valamiért köpcösnek is neveztek 163 cm magasságával és 54 kg járulékos testsúlyával, szokásához híven, egykedvűen nézett ki a fejéből, miközben mestere épp az elvégezendő munkát igyekezett a nem túl bébeszédű, amúgy közismerten jó szakembernek körvonalazni. Demeter meg sem rezzent. Nézett! Egy adott pillanatban a marógép asztaláról, egyetlen lökéssel, a rettentő nagy vasdarabot megtaszította, ami 2 mm-rel a mester lába előtt szerencsésen földet ért. Ez utóbbinak elakadt a lélegzete, meg sem mert nyikkanni, miközben Demeter minden hebegést, vagy tántorgást mellőzve a csontrészegség felsőbb fokú fázisában elkiáltotta magát.
- Mi vagyok én, vízvezetékszerelő?
Majd fellépett gépe melletti magas székére, rákönyökölt az asztalra, lezuhant a feje és elaludt. A közösség ismerte Demeternek azt a nem feltétlenül makkegészséges hobbyját, hogy napi 18-20 sör, konzerválva 1,5 liter pálinkára, esténként 5 liter borra, dukált neki. Ez volt a szenvedélye, ha úgy tetszik a hobbija. A nap nyolc óráját átdolgozta, 1,5 órát oda, 1,5-et vissza vonatozott. Tömegközlekedett a városban, várt az állomásokban. Nagy túlzás lenne azt mondani, hogy egyáltalán aludni hazajárt. Az életét a gyárban, vonatokon és állomásokban töltötte. Valami szórakozás neki is járt! Igen, ez a fajta hobby veszélyes, ugyanis Demeter gyakorta 50 km-rel a születési helyétől távolabb eső településen ébredt fel, a nemcsak hobbyjából fakadó álmából. Az alvása leginkább vonatokon, munkahelyen, csak kivételes esetekben történt ágyban. Így fél napot várt egy másik vonatra, már haza nem tudott menni, simán visszaingázott a munkahelyére. A zsebében levő pénzből beszerezte a hobby anyagot. Ismert volt az is, hogy aranykezű a szakmáján belül, nála kevesen dolgoztak jobban. A mester, miután felmérte, lábfeje aznapi pozdorjává menésének megúszását, két másik kollégával nyugodt helyre szállítatta a merev részeg Demetert, hogy aludja ki magát. Jólelkü fiú volt Demeter, álmodozó, két lábbal a földön álló. Álmai nem repültek beláthatatlan messzeségekbe, ébren és alvás közben is sörös, boros, pálinkás üvegekről álmodott. Nagyon szerette a piát, jobban, mint bármi mást! Valószínüleg a földkerekségen nem volt semmi és senki, amit és akit megközelítő mértékben is úgy kedvelt volna, mint szeretett hobby anyagánát. Nem akart amatőr lenni, ahogy a szakmájában sem. Valójában kimagasló tehetség volt! Ha valakinek egy komoly hobbyja van, akkor abban is teljesíteni kell! Józanság közeli állapotban, a műszak végzés előtti 2-3 órával, Demeter idegesen vibrálva várta a találkozást, fél órával pedig munkavégzés előtt boldog tenyérdörzsöléssel ismételgette: "Sör, sör, sör, megyek sört inni!" Ez természetesen igen tág fogalom volt, mert az alkohol bármelyik formája megfelelt neki. Ne feledjük, ő nem volt vízvezetékszerelő. Sosem tudjuk meg, hogy miért gondolta ezt olyan dehonesztálónak  abban az ominózus pillanatban, de ez szállóigévé vált. Ha valakinek valami derogált, akkor attól a naptól kezdve egyszerűen kijelentette, hogy ő nem vízvezetékszerelő, függetlenül attól, hogy történetesen vízvezetékszerelő volt a gyáron belül. Tökéletesedni vágyott, így a 15-20  sört emelte egészen addig, amíg megtörtént vele az, amit oly gyakran dalolt. Tudniillik a Metropol együttesnek az egyik dala így szólt:

"Ó a rum, ó a rum, ó a rum, a rum segít..."
Így énekelt Flórián, s egy szép napon,

Megállott egy gyászkocsi az udvaron.

Ó a rum, ó a rum, rajta rum már nem segít.”

Azt mesélik, hogy szorgalmas, fáradtságot nem kímélő ivása közben, Demeter egy alkalommal alkoholos kómában majdnem megélte, pontosabban meghalta, az előbb idézett dalt. Boldog mosollyal feküdt, miközben rutin gyomormosás mellett már lemondtak az életéről. Demeter túlélte! Innentől kezdve még szorgalmasabban énekelte a dalt és tudta, mekkora bepalizás ez az egész hobbyja általi meghalással való fenyegetőzés. 30 évesen 50-nek nézett ki, de jól tudta mások által kártékonynak nevezett hobbyjáról, hogy az valójában a világ legegészségesebb dolga. Sokkal jobb, mint bélyeget gyűjteni. Konzervál, erősít, sterilizál! A hosszú élet kulcsa.
És Demeter élt, amíg rajta rum már valóban nem segített.