Titkosított anyag

Kora tavasz volt. Gyerekek rohangáltak a téren, nyugdíjasok csevegtek önfeledten a cukrászda teraszán, fiatal lányok heherésztek az iskolaudvaron. Az ismert politikus az egyik fa alatt, egy padon ücsörgött. Szerelmes párok andalogtak a sétányon, kutyák szaladgáltak a fövenyen, és nem messze tőle, egy vattacukor árus ajánlgatta portékáját. A politikus friss újságba temetkezett, szinte belebújt az illatos lapokba. Néha felnézett, lopva körülpislantott, mintha várna valakire.

A távolban feltűnt egy jól öltözött, öltönyös alak. Közeledett a pad felé. Amikor odaért, még egyszer alaposan körülnézett. Meggyőződött róla, valóban nem követték, majd egy hírtelen mozdulattal lehuppant a politikus mellé.

Úgy ültek egymás mellett, mint két idegen. Nem néztek egymásra, inkább előrenéztek a semmibe. Úgy beszéltek egymással, mint a hülye filmekben előforduló kémek.

- Elhozta? – kérdezte a politikus.

- Megígértem, elhoztam. – mondta a másik.

- Tehát, elhozta! – sóhajtott fel örömmel a politikus, és elégedetten mosolygott bajusza alatt.

- El.

- Mutassa! – nyúlt a táska felé a politikus.

- Itt? – kérdezte rémülten a másik – Maga megőrült!

A politikus visszakapta a kezét, szinte szégyenkezve rakta begombolt zakója zsebébe. – Hiszem, ha látom. – mondta pökhendin.

A jövevény egy hatalmas, lakattal lezárt irattartót vett elő a táskájából. Letette a padra, kettejük közé. - Tessék, itt van. – suttogta. 

- Lakatkulcs? – kérdezte a politikus, és érezte, hogy homlokán elindul egy izzadságcsepp.

- Megőrült? – nézett az egyik bokorra a férfi. – Ez titkos!

- Na és! Nekem kell! – csattant a politikus hangja.

A másik megcsóválta a fejét. – Nem érti? Ezt az aktát 99 évre titkosították!

- Kik? – kérdezte a politikus, bár sejtette a választ.

- Mi! – mondta a másik, nem kis büszkeséggel a hangjában.

- Ők is? – kérdezte a politikus, és kérdésében benne volt a remény, hátha ők nem. 

- Naná! Mindenki! – billentette őt szavaival seggbe a férfi, és cigarettára gyújtott.

- Mi, aztán nem! – felelte büszkén a politikus.

- Dehogynem! – nevetett a férfi. – Csak maga még nem tud róla.

- Azt nem hiszem el! – csattant fel kétségbeesve a politikus, és ő is rágyújtott. Remegett a keze.

- Majd elhiszi. – nyugtatta őt a férfi gúnyosan. 

A politikus izget-mozgott ültében. A másik élvezte a helyzetet. – Ki olvasta eddig? – kérdezte a politikus váratlanul.

- Csak a feleségem. – nyugtatta őt a férfi. – Ő javította ki a helyesírást.

- És hogy lesz ebből balhé? – kíváncsiskodott a politikus.

- Az már a maga dolga. Fantáziáljon! – vonogatta vállait a férfi, és a pad szélén elnyomta a csikket. – Én megígértem, idehoztam, láthatja. Többet ennél nem tehetek.

- Van fűrésze? – kérdezte hírtelen a politikus.

- Maga tényleg megőrült! – suttogta a férfi. – Ez egy államilag elismert titkosítási mód. Az anyagot, mely rossz fényt vet mindnyájunkra, e szerint a mód szerint titkosították. Ebben a titkosításban benne vagyunk mi is, ők is, maguk is!

- Ők is? – vágott közbe a politikus.

- Ha mondom! Ez az akta sokat tudna ám mesélni!

- Akkor meséljen!

- Nem fog. – mondta a férfi. – Na, kérem a pénzem, és már itt sem vagyok.

A politikus fejét csóválta. – És ha nem az van benne? – kérdezte.

- Miért, mi lenne benne? – nézett rá csodálkozva a másik.

- Mondjuk, a felesége szakácskönyve. Lehet?

- Lehetni épp lehetne, csak ez nem az. Ez az, amire mindketten gondolunk. – megint körülnézett, majd suttogva folytatta. – Kérem a pénzem!

A politikus zacskót halászott elő a zsebéből, a másik kezébe adta. Az lopva belepillantott, belenyúlt, kezével átfutotta a bankjegyeket. A pénz, jólesőn melengette ujjait. Elmosolyodott. Az irattartót odaadta a politikusnak, aki maga mellé tette a padra. Épp mondani akart valami szellemeset, amikor egy görkorcsolyás suhanc vágódott melléjük. Felkapta az aktát, és mielőtt azok ketten felocsúdhattak volna, eltűnt a park sűrűjében.

- Tolvaj! Fogják meg! – kiáltotta kétségbeesve a politikus, és felugrott ültéből. Idegesen rohangált le-föl.

A másik megfogta a karját, visszaültette a padra. – Ez az ő emberük volt! – mondta bizonytalanul. – Ők mind ilyenek.

- És ha maguk csinálták? – kérdezte a politikus, és majdnem elbőgte magát.

- Vagy maguk. – mondta a férfi, és gyanakodva nézte beszélgetőtársát.

- Miért csináltuk volna?

- És mi? – kérdezett vissza a férfi.

- És ők?

- Na látja! Erről beszélek! – mondta a férfi, és megint rágyújtott. - Gondolkozzon! – mondta a politikusnak.

- Igaza van! – csattant fel az.

- Na látja!

- Adja vissza a pénzem! – mondta a politikus, bár sejtette milyen választ kap.

- Én átadtam, maga kifizette. – mondta a másik. - Különben is, mit van úgy oda! Gondolom nem a saját pénzét hozta.

- Nem hát! Az adófizetőkét!

- Akkor meg! Ahol ennyi volt, ott több is van! Senkit sem ért veszteség, nem? 

- Persze. De ha nem önök, nem ők, és nem mi, akkor ki lopta el? – kérdezte a politikus, és fejében kezdett összeállni az utóbbi évek legjelentősebb összeesküvés elmélete.

- Hát ez az! – mondta a férfi.

– Most mit mondunk? És kinek? – kérdezte a politikus.

- Majd azt, hogy valaki kiszivárogtatta. – suttogta a férfi – Mondjuk a takarítónő, vagy valamelyik konyhai dolgozó. Vagy valaki más. Ez már csak részletkérdés.

- A takarítónő kivel van? – kérdezte a politikus.

- Nem tudom. – mondta fejét csóválva a másik. - Nagy a káosz!

- És ha köp?

- Nem fog.

- Miből gondolja? – kérdezte a politikus.

- Majd titkosítjuk a vallomását. – nyugtatta őt a férfi.

- Kezet rá!

- Kezet rá!

Ünnepélyesen kezet fogtak, megveregették egymás vállát.

- Na, viszlát! – mondta elégedetten a férfi. – Egyébként nézze este a tévét! Kígyót-békát kiabáltam magára!

A politikus felnevetett. – Kígyót-békát! Naná, hogy kígyót-békát! Ahogy szoktuk! Kézcsókom a kedves feleségének és a lányának! Viszlát!

Ezt már visszafordulva kiáltotta, majd jobboldali lévén, elsietett jobbra, a játszótér felé. A férfi egy kicsit még várakozott, aztán fütyörészve, zsebre vágott kezekkel elindult balra, az ellenkező irányba.

Az egyik padon egy görkorcsolyás suhanc ücsörgött. Mellette egy lakattal lezárt irattartó pihent a padon. A férfi leült mellé, kedélyesen mosolygott a gyerekre.

- Ügyes voltál kisfiam! Kérsz egy fagyit?