| | | Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk |  |  |  |  | 
 |  |  | 
	Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
 Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
 
	Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.  
	Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
 S. Szabó István
 
	             |  |  | 
 |  |  | Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot. |  |  | 
 | Felszáll és körbefon, mint a pipafüst |  | 
	Radnai István 
	PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA 
	  
	Emlékszem az ikon hidegére 
	  
	szádon, s  verejtéked hogy szakadt... 
	mint kivégzett strelec felesége 
	üvöltök a Kreml fala alatt" 
	Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935) 
	
		(Rab Zsuzsa fordítása) 
		  
		attila a világjáró párizs és a kótdazűr 
		maradhatott hát utána hézag mint a világűr 
		szerencséd volt egy kocsival hosszabb 
		aznap a vonat lett volna rosszabb 
		  
		túléltél volna világháborúkat s fojtott 
		volna a kötél mert fegyelmet nem oltott 
		beléd a század és a szenvedély 
		így fennmaradt holtan az esély 
		  
		kiforgatták szavaidat  
		szemezgették soraidat 
		rád adtak egy szűk ruhát 
		  
		megint dönthetnéd a tökét 
		elkaphatnád tőkés tökét 
		nem játszanád a puhát 
	  |  |  | 
 |  |  | Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába. 
 |  |  | 
 |  |  | 
	Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat,Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva.
 Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd,
 Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod.
 Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers
 Üres estéket parázslón szellemmel betöltve.
 Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez,
 Tedd szebbé a napok megfakult színét!
	  |  |  | 
 |  |  | A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:  S. Szabó István sneider1@citromail.hu istvan.szabo012@gmail.com Társszerkesztő: Kepes Károly kkepes@gmail.com Ha kérdésed, problémád vagy ötleted van az oldallal kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal. |  |  | 
 | Hányan is vagyunk jelenleg? |  | 
	A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratnak, jelenleg  
	78 
	regisztrált tagja van. 
	  |  |  | 
 | Interjúk a Pipafüst szerzőivel |  |  |  |  | 
 | Drámák (Pályázati antológia) |  | 
 |  |  | 
 |  |  | Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb. |  |  | 
 | Társoldalak (kattintható) |  | 
 
	  |  |  | 
 |  |  |   
 Bannercserére ajánljuk |  |  | 
 |  |  | 
	Milyen a múltad? 
	Azt tudod.  
	Milyen lesz a jövőd?  
	Nos.  
	Amilyenné teszed.  
	Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.  
	Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk 
	S. Szabó István |  |  | 
 | 
 | | |  |  | 
Vonatstopp2010.05.17. 20:28, Boér Péter Pál       Másodpercnyi vesztegetni valóideje sem maradt, mióta az ütött-kopott, horpadt, dohos barakból szabadulva, kényszerű fürgeséggel hajtotta magát, hogy a rendelkezésre álló, nagyjából 48 órás szabadidőt, valóban otthon tölthesse. A novemberi, apró szemű, sűrűn szemetelő, hideg ónos esőben, akár útszéli
 szobornak is nézhette volna bármely arra járó kocsi sofőrje. A probléma igazi súlyát az adta, hogy órák óta egyetlen kocsi sem tévedt, még véletlenül sem az Aradról kivezető északi országútra. Egyre türelmetlenebbül várt, az agysejtjeiben egyenként dobolt körmeivel, mint asztal sarkán, ha ideges.
 Az órájára kukkantott, tette ezt igen sűrűn. Fogyott az idő, minden útszélen vesztegetett perc az idejéből szakítódott ki. Rendkívül hosszú órák után, egy
 Dácia húzott el mellette fékezés nélkül, olyan sebességgel, mintha legalábbis 8 sávos autópályán menne. Integetett teljes erőből, épp  csak az országút közepére nem állt ki. Már el is könyvelte magában a veszteglés folytatását, mikor úgy 50 méterre, kínkeservesen, az irreális sebességből csúszva, fékezve, valahogy
 megállt a bádogdoboz. Elfolyt ideje sarkallására, vágtában rohant a kocsihoz,
 nehogy  véletlenül elinduljon. Beült.
 - Váradra mennék.
 - Az nem fog menni pajtás. Én cask Csümegig megyek.
 - Akkor addig, ameddig maga megy, csak jussak minél közelebb Váradhoz.
 Többször ült már Dáciában, de ilyen sebességgel, ilyen keskeny úton, sosem
 száguldott. Volt némi tapasztalata ahhoz, hogy felmérje, szinte bármelyik élesebb kanyarból a sikos úton kirepülve, ripityre mehetnek… Megúszták!
 - Csümegen vagyunk, én itt lakom. Mik a terveid az éjszakára?
 - Itt fogok állni autóstoppért, valahogy csak hazavergődöm.
 - Ne számíts rá!
 - Én kizárom, hogy reggelig, mégegy kocsi itt elmenjen.
 Túl valósnak tűnt, amit a sofőr mondott, hiszen szembe egyetlen kocsival sem találkoztak és menetirányban sem előztek le egyet sem.
 - Merre van az állomás?
 - Itt a mezőn keresztül egyenesen. Várj, felkapcsolom a fényszórókat, ebben a
 vaksötétben nem láthatsz semmit.
 Olyan sötét volt, hogy vágni lehetett, az a tipikus, 80-as évek eleji, áramtalan sötét.
 Nem is látta, hogy a falu szélén, egy mező  mellett vannak.
 - Ezen kellene átmenned, abba az irányba. Nézd a kezem!
 - Megjegyeztem. Abba az irányban találom az állomást?
 - Igen. Na, viszlát pajtás, nagyon fáradt vagyok.
 - Jó éjt főnök!
 Az orráig sem látva, kezdett el előre botorkálni a süppedő nyirkos latyakban,
 a nyári fű emlékét hordozó, elszáradt, nyálkás természetben. Elgondolkodott.
 "Meg sem kérdeztem ettől az ürgétől, hogy folyó, patak, netán mocsár nem esik-e
 útba és, hogy milyen messze van az állomás. Olyan vastag a sötét, az eget olyan ormótlan felhők szigetelik, hogy úgy megyek itt, mintha szemem sem lenne."
 Lassan tapogatózott a cipőjével lépésről-lépésre óvatosan, nehogy előre nem látható veszedelembe süllyedve úgy vesszen oda, hogy nyomát se leljék.
 Hamarosan úgy gondolta, eltévedt, ámbár tartotta a tag által jelzett irányt. Aztán, az ég alja világosodni kezdett,  másra sem gondolhatott, mintsem egy településnek, falunak, városnak ment neki. Még egy pár méter után, az éjszakai sötét csendben, amikor a szél zúgását is másképp hallja az ember,
 az ág reccsenése pedig olyan, mint egy mennydörgés, az addigi némaságot hirtelen
 kettészakította az állomások hangszóróinak jellegzetesen sípoló hangja, elég érthetetlen, hogy a teljes csendből, ilyen rövid távon, milyen az akusztikát befolyásoló természeti tényezők kapcsán, de így legalább tudta, hogy nem tévedt el.
 Mély völgyben volt a pályaudvar, jól rálátott, fényszórók tömege vakított végig a
 síneken. Kerekeket kalapáló vasutasok, egy teherszerelvényt állítottak éppen össze.
 A lejtőn hátradőlve, a cipősarkaival végigszántva a sáros földet, nem kis magasságból pehelykönnyen csúszott az első sínpár mellé. "Egyenesben vagyok"- gondolta.
 "Most már csak az a kérdés, mikor indul az első vonat Várad felé."
 Ez a kérdés nyitott maradt, az állomás falára kirakott menetrend szerint, legnagyobb
 keserűségére, reggelig nem volt semmi Váradnak tartó szerelvény. Ennyi erővel
 maradhatott volna Aradon is, ez ugyanis ugyanaz a vonat, ami miatt nekivágott a kalandtortúrának. Sok értelme nem volt, de bezörgetett az állomásfőnökhöz, aki álmos, vöröshagymára emlékeztető szemekkel, a zubbonyát nagy nehezen begombolva támolygott elő.
 - Tiszteletem főnök! Váradra mikor van vonat?
 - Láthatja a menetrendet, ezért kár volt megzavarnia az álmomat.
 - Az a helyzet, hogy nagyon kimért az időm, az kizárt, hogy reggelig itt rostokoljak.
 - Nagyon sajnálom, a maga kedvéért nem tudok vonatot indítani.
 Kicsit elgondolkodott, majd miután végigmérte, a külsejéről akár börtöntölteléknek,
 kényszermunkásnak, szökevénynek, de leginkább szánni való alaknak kinéző legényt, állomásfőnöki önmagát mintegy megerőszakolva, némi gondolkodás után,
 odabökött a tehervonat felé.
 - Van itt egy szerelvény, Váradnak mennek, beszéljen a mozdonyvezetővel!
 - Mikor indulnak?
 - Az kiszámíthatatlan a tehervonatoknál, de a reggeli menetrendszerű járatnál
 mindenképpen hamarabb. Lehet percekkel, lehet órákkal, még az is lehet, hogy
 az érkezik előbb Váradra.
 - Jól megnyugtatott főnök, de meg fogom próbálni.
 A mozdonyvezető és a segéd, az indulási engedélyre várva, éppen ráncba szedték, ellenőrízték a vonatot, a mozdonytól az utolsó vagonig. Szemet szúrt nekik a hívatlan vendég, aki szemlátomást, valami rosszban töri a fejét.
 - Ne császkáljon itt, ez idegeneknek tiltott terület!
 - Értem én uram, de az állomásfőnök küldött.
 - Ide hozzám? Az lehetetlen!
 - Nem kérem, valóban így van, Váradra szeretnék eljutni.
 - Velünk? Nem engedhetem fel a mozdonyra.
 - Megfizetem jó pénzzel.
 - Ne vicceljen, ez nem  pénz kérdés, az összes létező szabályt át kellene hágnom ahhoz, hogy ebbe belemenjek, az szóba sem jöhet!
 - Azért gondolkodjon el rajta, kevés az időm…
 Valamin elgondolkodott a mozdonyvezető, maga sem tudta min. Félreállva sugdolózott a segéddel, majd beállt középre, a segéd odaosont és bal kezével intett.
 - Gyerünk pajtás, uccu fel a mozdonyra. Itt ez a két szék, feküdjön végig rajtuk és amíg nem mondom, történjen akármi is, eszébe ne jusson felegyenesedni.
 A különös utazó végigdőlt a két széken és álomba zuhant, szinte egy pillanat alatt, az indulásra váró mozdony gépzajában, melyhez hasonló altatódalt, legfeljebb egészen kisgyermek korában, anyjától hallhatott. Sem az indulást, kanyarokat, váltózökkenéseket, dudálást nem érzékelt. Amikor a segéd óvatosan, a lábait piszkálva keltegetni kezdte, ha narkózisból ébresztetik, sem találhatta volna saját szémélyét szétszórtabbnak. Oly diffúz volt minden, szokatlanul hosszú idő alatt
 fogta fel hollétét is.
 - Itt vagyunk Váradon, az Ősi pályaudvaron. Átmegyünk a mozdony közepén,  jobb
 oldalon lopva, hogy egy egér se vegye észre, úgy szálljon le öregem.
 Végigbotorkálták a mozdonybelsőt, ahol az álló lokomotív motorja így is komoly zajt ütött. Lekászálódott.
 - Nagyon sok időmet mentették meg, itt van egy 25-ös, többet nem tudok adni.
 - Félre vicc, vagy segítünk, vagy nem! Ne is próbálkozz ilyesmivel! Örömmel hoztunk.
 Teljen jól a napod!
 - Isten megáldja magukat, viszontlátásra!
 A sínlabirintus, ami egy rakodó-pályaudvart általában jellemez,  átláthatatlanul, pókhálószerű, váltókkal összekötött sínpárok rendszerével, tolatásra és manőverezésre alkalmassá téve, a terep, veszélyesnek látszott. Akármerről jött volna egy kiszámíthatatlan vonat,megjósolni sem lehetett, merre lépjen, merre mozduljon el.
 Már teljesen éberen kisietett a pályaudvar szélére és elindult hazafelé.
        
	            |  |  | 
 | 
 | | | A Keresztanya Szlovákiában |  |  |  |  | 
 |  |  | 
	 
	 
	Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen  weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<< 
	  |  |  | 
 |  |  | 
	Határokon át! 
	  
	Eredményhirdetés  
	  
	Próza 
	  
	I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont 
	  
	II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont 
	  
	III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont 
	  
	Vers 
	  
	I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont 
	  
	II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont 
	  
	III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont 
	  
	Gratulálunk! 
	  
	  |  |  | 
 | Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön |  | Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.   S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.   Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.     szép napot: S. Szabó István |  |  | 
 |  |  | 
	Tisztelt regisztrált felhasználó! 
	Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.  
	Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra. 
	Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.  
	Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá  írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez |  |  | 
 |  |  | Ha valaki az oldalsávon szeretne elhelyezni  valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el valamelyik szerkesztő címére! Kepes Károly |  |  | 
 |  |  | Boér Péter Pál Nagyító alatt és Le a láncokkal című novelláskötetei, a könyvekhez boerpeter_1959@yahoo.com címen lehet jutni.
 >>Részletesebben<< |  |  | 
 |  |  |  
Mária királynő Tyúkanyó a kakukkfészekben Elmenőben Hétköznapi dráma  Hangok Történet a kézművesről, a katonáról, és a királyról Bódulat Örömzene A látogató Állomások Hogyan lehet abbahagyni egy ölelést? Tűzmadár Igazhitűek Örömzene / "B" változat szerelem kukac igazi pont hu Lucia Nem vagytok a magatokéi Légvárak Felfüggesztett zászlók Nomádok Fülöp bácsi és Barka néni És akkor jöttek a magyarok Csudálatos élet Az irat Hajnali vonat Az idő foglyai Lorensz Csak pozitívan Kálmánember Piroska és a farkas A halálraítélt Testvéri szeretet Amerikai vendég A végzet Vívódások Reni 78 Vérszívó a szomszédom Sivár A fal mögött Az azurkék keresése Moira Zrt. Az aranyhallá változott királylány A tüntetés A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma) A lelkem színpadán Büszkeség és balítélet Szellemes történet Engedj ki Blood of Mary Kegyetlenek Kurva vagyok Szerecsendió Mai dráma A miniszterelnök A színdarabok a Játék / drámák oldalon olvashatók és véleményezhetők. Ha  bármelyik mű elnyeri a tetszésedet, és szeretnéd színre vinni azt,  akkor a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.   |  |  | 
 |  |  | Itt kedvetekre dumálhattok. |  |  | 
 |  |  | 
	Csak egy életem van.  
	Kérlek ne rontsd el, mert nincs hozzá jogod!  
	  
	(Remélem a Pipafüst oldalait politikusok is olvassák)  
	  
	  
	S. Szabó István |  |  | 
 |  |  | 2025. Január 
    | H | K | S | C | P | S | V |  | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 |  | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 |  | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |  | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |  | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 |  
			|  |  |  |  |  | 
 |  |  | 2024.12.15. 20:08 2024.02.06. 10:32 2023.12.17. 12:02 2023.11.26. 08:38 2023.08.27. 10:37 2023.08.27. 10:36 2023.08.21. 16:28 2023.08.15. 17:49 2023.06.19. 18:32 2023.06.19. 18:32 2023.06.04. 16:37 2023.06.01. 14:02 2022.12.28. 20:11 2022.11.01. 21:09 2022.11.01. 06:01 2022.09.13. 06:01 2022.08.05. 08:53 2022.07.01. 17:45 2022.05.08. 21:07 2022.05.01. 06:25 |  |  | 
 | 
 | 
Köszönöm, Mila!:)