|
Farkas Tibor versei 1.
Farkas Tibor 2012.01.19. 09:53
Agymosás
Időnként rajtakapom magam,
fülemben cseng az ismerõs dallam -
hova is tegyem
honnan ismerem?
Lassan a szavak is elkerülnek
“Fel, fel ti rabjai a földnek!”
s hirtelen ráébredek
hogy mit is énekelek.
Mindjárt elönt a harag
és a szégyen,
huszonöt éve már a méreg
mit belém töltöttek
agyamba öntöttek,
fülbemászó dallamokkal
hangzatos szólamokkal
fiatal eszemet
ártatlan lelkemet
megmérgezték!
Lassu méreg,
tartós a hatás -
visszatérő tünetek,
régi betegség:
AGYMOSÁS!
Átkozott Lánc, Átkozott Kötelék
Hiába jársz és keresel egy arcot
mely rád mosolyog és hozzád beszél,
idegen vagy, ezt mérte rád a sorsod,
Átkozott lánc, átkozott kötelék!
Magyarnak lenni idegenben,
magyar nyelv, magyar beszéd.
Annak hiánya kés a szivedben,
Átkozott lánc, átkozott kötelék!
Miért nem tudsz velük együtt a dalban ...?
befogad szivesen téged e-nép,
nem az ő hibájuk, nézz önmagadba,
Átkozott lánc, átkozott kötelék!
Talán szép emlékeid sora
amik most téged külön tartanék?
Háború, szegénység, ez volt adatva.
Átkozott lánc, átkozott kötelék!
Magyarnak születtél, dobj mindent a latba,
másnak is fáj, de mindent megér,
keresd a magyart, ne maradj magadba.
Drága lánc, drága kötelék.
Csak Egy Dollárral Több
Régen volt, talán igaz sem volt . . .
ifju legény, szerény menekült koromban,
mikor az órabért centekben számoltam
s fizetésem hetenként sziven ütött:
Uram, csak lenne EGY dollárral több!
Azóta sok viz folyt le a Dunán,
de még az Ohión és Colorádón is,
high school és college diploma után
mikor a havi csekk volt az öröm:
Te Isten, ha csak százzal lenne több!
S most, szerető családom körében,
magas és biztos állásban vagyok,
számtalan barát és ismerős között
szemeim immár csillagokba néznek,
mert ma már a százas nem elég;
család, infláció, kocsi, ház, zeneszó . . .
Teremtőm! Itt már ezresekről van szó!
Emigráns Magyar Lapok
Nagy fehér lapokon sűrü sorok,
párhuzamban futó fekete hangyák,
tömérdek betü, kicsik, nagyok,
kiről is van szó? Olvasom, hadd mondják:
“Az USA kongresszusa Erdély mellé állt!
Szovjet baka Afgánban keserün énekel.
A világban terjed egy újabb terrorhullám,
Magyarországon drága az élelmiszer . . . “
Emigrált testvérem, rólad egy szó sem!
Otthonod elhagytad, immár semmi jogod,
Mostoha gyerek, falkából kimart eb,
magadat látni emigráns lapban nem fogod.
Ha neked jól megy - ó ez csak mázli!
Büszke arra persze nem lehetsz,
szégyeld eredményeid, ha sérvet kaptál is,
külföldi sikereid inkább felejtsd.
Nehéz munka, marcangoló honvágy,
beszéded több nyelven dadogás;
neked ez jár ki, ez legyen a “prize”,
örökre senkihez, sehová tartozás.
Nem MAGYAR, de magyar szeretnél maradni,
a dilemmád csak az: hogyan?
Szeretnéd, ha szeretne valaki . . .
ha más nem, egy író egy magyar lapban.
Furcsa Este
(Ady nyomában)
Szénfekete sötét éjszakában
Búskomor hullámok fodros taraján
Sűrü ködön át merészen hatolt
Pezsgő ritmus, vidám magyar dallam,
Ahol eddig halotti csend honolt:
Furcsa,
Egészen furcsa este volt.
Sóvárgón magányos szobámban
Behúzott függönyös homályban
Az élet húrja ujra pendült
A túlsó parton népdal csendült
Hegedű szárnyán pacsirta dalolt.
Furcsa,
Nagyon furcsa este volt.
Frissen hasadó hajnal, oszló homály
Ismerős foszlányok: Bartók, Kodály,
Vajon ki lehetett messze odaát
Ismeretlenül is közeli barát,
Naptól menekült, hullott a hold:
Furcsa,
Igen furcsa este volt.
Álom vagy valóság, ma sem tudom
De a mentőövet megint elkapom
S húzzon a magyar dal újra a partra
Ahol biztosan kétlabra állva
Életem ismét megalapozom.
S azóta időnként elgondolkodom . . .
Furcsa,
Furcsa, misztikus, csodás este volt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
10 pont!
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Remek versek!
10 pont