|
Szerecsendió
Jelige: Szerecsendió 2011.04.26. 08:32
Szereplők
Odett – Ottó testvére
Márk – életművész, alkoholista
Ottó – Odett testvére, Márk barátja
Pista – Márk barátja, Odett titkos hódolója
Norbert – Ottó és Márk barátja
idős nő
néhány ismerős
- Felvonás
Metróaluljáró előtti park, este, buli után, Márk jön imbolyogva
Márk - Micsoda szenvedély tart engem rabságban?! Huh, fejembe sok liter pillepalackos bort öntöttek, megbolondítva abszinttal, naranccsal és vodkával és még az estét megalapoztam édes gyógyszerrel, Hubertus szarvaival. Nem beszélve a délről jött Szalonnal - ezzel keverték össze ezt a mindenséget a gyomromban. Várom a hatást, repítsen messze innen, erről a büdös térről el, már nagyon várom! Erről a sártekéről, fel, csakis fel! Egy éteri állapotba vágyom, ahol nem kínoznak a halandóság felesleges érzelmei, ahol nem kell féltenem eszemet a butulástól, ahol nem kell paráznom a végjátéktól, az öreg kezektől, hogy sárga körmeikkel arcom húsába marnak. Hol nem játsszák ki elvakult szemeimet ostoba tündérjátékkal, hol a hétfő szabad és nincs komplexusa a vörös macskának. Hol minden ember előítélet nélkül sétál, és hallgatják kedvenc zenéjüket, és nem kelnek fel soha a bódulatból. Ez legyen a lényege minden emberi történetnek!... Csak el ne aludjak, lankad a buli, emberek, hol a fenében vagytok? Kell még valami, 4 liter alatt nem ivászat az ivás, nem is szórakozott akkor az ember fia… az új világ, istenhozott! Meghajolok nagyságod előtt, nono, nem kéne dőlögetnem, mert a végén még a kifordul a telített belsőm…
Ottó, Odett, Norbert, Pista s néhány fiatal jönnek, kezükben alkoholos üvegekkel
Ottó – Óhohovatosan, mert a végén nekünk kell hazavinnünk, és arra én nem vagyok hajlandó! Vagyis lábaim nem bírnák el a súlyodat még akkor sem, ha ilyen könnyűre fogytál az utóbbi hónapokban…
Odett – Beteges ábrázata van, nem kéne mentőt hívni?
Norbert – Márknak? Mentőt? Ő a mi katlanunk! A hordó, amely elnyel minden alkoholtartalmú dolgot, amit lát! Mit neki összekeverni mindent? A legjobb arc ilyenkor…
Márk – Miért, máskor nem vagyok az, Norbert barátom?
Norbert – Tény, hogy illumináltan az ember sokkal szabadabb és jobb fej! Tisztán magadnak való vagy és melankólia kerülget naphosszat! De este, amikor parti van, akkor középen tombolsz, és ezt szeretem, tojj a világra és akkor mindenki istenít, nem, Odett?
Ottó – Jaj, tudjátok, hogy húgom máshogy vélekedik ezekről, meg ő nem is iszik annyit, hogy ossza ezt az álláspontot. Nocsak, érzem filozofikusra ittam magam, hohó, na most kérdezzetek tőlem, avagy Márktól és megmondjuk a tutit!
Odett – Én is eleget vedeltem, és ha többet is mertem volna, akkor már a művészettörténet csodáiról tartanék műsort nektek!
Márk – Na, halljuk, halljuk, professzornő. Szép szemeivel kápráztasson, üljünk le, fiúk, ide a fűre és hallgassuk kolleginánkat!
Norbert - Remek ötlet, így is már sajognak a tagjaim, kicsit sokat ugráltam a bulin mindenféle jöttmenttel, hány tizenéves fiatalt láttam, milyen korán kezdik már… bezzeg…
Odett – Bezzeg te nem, mi?
Norbert – Csak azt mondom, hogy ennyi évesen be nem mertem volna szólni az egyetemre járó úri fiaknak, de most! Most muszáj volt párat betapasztani…
Márk – Na, hallgassatok el! Szeretném, ha csak a művészetről beszélnénk, Odett, tessék!
Odett – Köszönöm a tapsot! Mint tudjátok, a mai világban minden művészet, az is, hogy ti, vagyis mi itt a fűben ülünk és bizonytalanul kémleljük egymást. Performance… Vedelünk, mert a világ igazságtalan… de a meg nem értettek lesznek később az istenítettek.
Márk – Erre várok én!
Ottó – Mert úgy gondolod, te, mint csoda okos egyed lepipálsz itt mindenkit? Ugyan, ugyan…
Márk – Irigység! Sárgaság a véged!
Norbert – Avagy a sárgaföld…
Ottó – Márk, most komolyan, azért, mert körüldongnak a lányok az egyetemen, ne hidd azt, hogy ez mindig így lesz. Nem fognak pátyolgatni a kisanyáid örökre, mert az életben több hal úszkál, amint kilépsz te is, csak egy vagy közülük, sőt…
Norbert – Nem értem, miért mondod ezt rá, Márk egy jó csávó…
Márk – Hogy is van a kedvenc nóóótám? Pistaaa, nézd most, most nézd Odettet, milyen az arca ebben a megvilágításban! Kire emlékeztet ez engem, melyik filmben volt ez… de szótlan vagy most, úgy látszik, nálad fordítva hat a pia, te csöndben maradsz ilyenkor!
Pista – Hm? Jah, hát engem most Odett Ingrid Bergmanra emlékeztet… az pedig… aaa…
Odett – A Casablancára gondoltok?
Márk és Pista – Igen, ez az!
Mindenki nevet, mással foglalkozik
Márk – Úgy csillannak szemeid, mintha lámpák lennének a sötétben, szikrát szórnak, hogy megbolondítsanak mindenkit és a halálba csalogassák őket. Mindentlátóknak mutatják viselőjüket. Ezek a szemek lesznek a végzeteim, hatalmas barna tükrök, amikben a magam gyengeségét látom… és itt suttogok neked ilyen ostobán.
Odett – Ugyan már, csak sokat ittál, hány előttem lévőnek mondtad már ezt?
Márk – Ne pirulj, biz’ isten, senki másnak nem mondtam ezt. Oh, ez a száj… olyan gyönyörű, ha nem lenne itt a bátyád, megcsókolnálak…
Odett – Hiszen már nem először tennéd, és a testvérem meg aztán tényleg nem szólhat bele, kivel vagyok éppen, főleg, hogy a barátja vagy.
Márk – Ez is igaz. Én sem tudom, miért zavar ez...
Ottó – Hé, Márk, azért holnapra kell egy kicsit pihenni, szakdolgozat meg miegymások… Habár tudom, téged annyira nem érint, mert te aztán meg a kis kedvenc vagy a nagy kobakok között.
Márk – Ugyan már…
Pista – Ne szerénykedj, tényleg nagy ász vagy ott a többiek között…
Márk – Téged azért nem verlek, barátom!
Ottó – Meg Odettnek is nehéz napja lesz holnap, szal mi megyünk. Na gyerünk, hugica, ne kéresd magad!
Odett – Gondoltam, én még maradnék a többiekkel!
Márk – Hadd maradjon még, csak meg tudja mondani maga is, mit akar ő, vagy nem?
Ottó – Márk, nem kértem a tanácsod. Egyébként is eleget ivott.
Norbert – Na, menjünk, emberek, a pia beszél belőletek ilyen hangnemben. No, menjünk már.
Odettet elhúzza Ottó, Norbert, többiek utána, csak Márk és Pista marad
Márk – Hm, jó volt az este, Pista barátom, én búcsúzom tőled, majd holnap találkozunk még éjfél előtt, nem?
Pista – Hát persze, ahogy megbeszéltük!
Márk – Oksa, na szervusz.
Pista – Isten veled…
Pista el, Márk a villamossíneken sétálva
Márk - …izzadt homlok, hajak a füstben, cigi és szívószál a szájban, vonagló alakok félhomályban, magamba szívom a füsttel a mindennapi bajokat, hiába az abszint, még tisztán látom a lapokat. Érzem a zsibbadást, érzem a boldogság kényszerét. Megdermed a láb, nem hallja a zenét. A fog ritmusra horzsolja arcomat belülről, és lassan előtör a keserédes étel, amit ettem ma először. Törlés, rágó, szeretetéhség s máris smárol a szörny meg a szépség. Ez volt ma, ismét elloptam tőle számtalanszor szájának ízét. Csattan a levegőben a lábam, újabb strigula a falra, büszke fiatal szív vagyok, megcsaltak, de élni azért még tudok. És mindenkin megbosszulom jogos sérelmem. A felszarvazottból lettem vadász, emberek… na, most kerülget ismét a hányinger, jó lesz itt a sarkon kiadni, ami maradt.
- Felvonás
Következő éjjel, Pista ráront a szobájában Márkra
Pista – Te és csak is te tehetsz mindenről! Képes vagyok még téged barátomnak nevezni, akkor nem, hogy őrült vagyok de még becsületem sincsen, akkor semmi vagyok az egyéniségemhez. Akkor csak csúszómászó voltam melletted. Te, te mindent elvettél tőlem, ezért is hagyom itt ezt az egészet! Szerettem őt!
Márk – Nyugodj meg, nyugodj meg, mi a fenéről beszélsz?
Pista – Há, játszod az ártatlant, azt mindig is jól tudtad! Mindig másra kented a hibás lépéseidet, mindig más lőtte a bakot, nem te, te gyerek arcú ördög!
Eltör egy félig üres sörös üveget
Márk – Pista, legalább azt mondd meg, mi a franc van veled? Állj le, ember! Megvesztél?
Pista – Mindig azt mondtad, hogy elmebeteg vagyok. A hátam mögött mindig azt hajtogattad, „Pista barátom és az őrült között nincs különbség”…
Márk – De hát ez csak egy vicc, meg hát együtt hülyéskedtünk mindig! Ne mondd, hogy komolyan vetted?
Pista – Hát persze, más lelkébe könnyű a gázolás, de a saját medredben a vizet ha felzavarják, akkor már melankólia és mindenki Márkot pátyolgatja, Ottó megmondta előre… Ottó, istenem, szerencsétlen!
Márk – Miért, mi van vele?
Pista – Ne mondd azt, hogy érdekel, mi van vele!
Norbert ront a szobába
Norbert – Pista, tedd azt le!
Dulakodnak és elveszi az üveget
Márk – Mi az isten van itt? Norbi, legalább te mondd már meg, mi a fene ez?!
Norbert – Márk, te sosem értesülsz semmiről?
Márk – Nem, nem hallottam semmiről. Hát, tegnap még kézfogással köszöntünk el, és most meg mi van?
Norbert – Pista nyugodj le, ülj le oda a székre, na. Márk, Marko a jó csávó…
Pista – Jó csávó? A börtönben pucsíthat, hogy pontosan a célba találjanak! Ott legyen jó csávó!
Márk – Pista, mi a francért kerülnék én börtönbe?
Norbert – Semmiért, semmiért! Pista félreértett valamit, vagy nem tudom, mert tegnap, ugye, te voltál a legtöbbet Odettel.
Márk – Szereted? Odettet? De hát ő belém…
Pista – Tudom, tudom!
Norbert – Nem ő volt, fogd fel végre! Hanem Ottó volt az!
Pista – Ottó? De hát hogy tehette, hiszen ő a testvére volt…
Márk – Mi az, hogy csak volt?
Norbert – Pista, maradj veszteg, Márk, hajnalban, amikor elváltunk, akkor valami olyan kórság telepedett ránk, mindenkinek minden mindegy volt, szabadok voltunk, szépen elszakadoztunk egymástól, Ottó már akkor is furcsán viselkedett. Végig a húgát karolta át, és mint éhes farkasokra meresztette szemeit ránk.
Pista - …istenem miért nem voltam ott…
Norbert - Két barátunk is végül elköszönt, majd én szerettem volna őket elkísérni. Ottó végig káromkodott, téged ócsárolt, én védtelek szóval, de amikor a kapualjhoz értünk, a bérházhoz, ahol laktak, húgát egy pillanatra elengedte, velem elkezdett pofozkodni. A belső udvarban valami téglával végül fejbe vágott, utána már csak arra emlékszem, hogy Odettet ráncigálja fel a lépcsőn, végül már csak az ő sikolya töltötte be az egész házat… végül csend.
Pista – csend lett ő is, egy maroknyi…
Norbert – Amint feltápászkodtam, a mobilomat kerestem, hogy a rendőrséget hívjam, de elhagytam valahol. Ezért felszaladtam a lépcsőn, a nyitva hagyott teraszajtón belépve Ottóra támadtam, aki Odetten volt…
Márk – mi…
Norbert – Olyan gyorsan történt minden, én Ottót próbáltam leteríteni, hogy maradjon veszteg, de ő önkívületében csak kapálódzott és nem, nem állt le… nem állt le.
Pista – inkább befogom a fülemet nem akarom hallani… nem…
Norbert - De mire láttam Odettet, hogy kirohan sírva a konyhába, már késő volt, ismét csak azt hallottam, hogy felordít, szinte egy túlvilági sikolyban, mintha csak valami szellem volna… és akkor már minden későnek számított!
Márk – miért mi későnek, micsoda?
Norbert – Odett felvágta a hasát, „Márk” ezt ordította folyamatosan, amíg elő nem buggyant szájából a vér, s összeesett, én odarohantam, de Ottó eltűnt. Mire kihívtam a mentőket, addigra már Odett meghalt.
Márk – De miért mondta az én nevemet?
Pista – Mert te voltál a hibás, te vagy mindennek az okozója!
Norbert – Hagyd ezt a francba! Nem ő a hibás!
Pista – Akkor ki? Attól a rohadt szerecsendiótól három napig hallucináltam! A fenébe, és Ottóékkal együtt ettük meg azt a francos port… de olyan undorító íze volt, hogy kevertük mindennel, amivel csak tudtuk…
Márk – De hát én is ugyanúgy kevertem azt a 25 grammot…
Pista – De neked volt az a baromi nagy ötleted!
Norbert – Ottónak elborult az agya és most fogalmam sincs, hol van, lehet már kijózanodott, de már édesmindegy…
Márk kirohan a szobából
Pista – Menekül a gyáva! Gyere vissza, te rohadék!
Norbert – Csak így semmi nélkül neki a hidegnek! Marko! Marko!
- Felvonás
Márk a temetésre igyekszik, villamossínek mentén viszik Odett koporsóját
Márk – Ilyen gyorsan le akarják rendezni ezt az egészet? Mi ez? Nem jár neki elég tisztesség, még fel sem volt ravatalozva! Hát akkor hogy lehet így a körmenetben eltemetni! Hová viszik? Hová?
Idős nő – Ne kiabáljon már, az istenit!
Márk – Ott kiabálok, ahol akarok!
Otto tűnik fel a tömegben
Márk – Te!
Ottó – Á-á-á Állj csak ott meg! Vagy a torkodat vágom el! Na, szerinted honnan van ez a kés, hm? Hát nem lenne vicces, ha ugyanez a fém hasítana a te gyomrodba is egy szép nagy lyukat?
Márk – Mi a franc ütött beléd?
Ottó – Azt hitted, hogy Norbi feljelenthet engem? Hiszen akkor ő is karonfogva jöhetne velünk a börtönbe… Velünk, barátom, velünk együtt. Mert mi szerecseneztünk be, ez az egész társaság, ahogyan a húgom is… és régóta meg akartam már tenni, csak utána meg jött Norbert, s ha ő nem jön, Detti még élne…
Azt hiszed, elhiszed? Amit Norbi mond? Szerinted jól láthatta a jelenetet, miután fejbe vágtam azzal a kővel? Homályos volt a tekintete, és mindent rám akar kenni, a húgomat le kellett fognom, mert megbolondult, attól a szertől, ő nem bírta, mint mi, hallucinált végig, alig járt az úton már és végig csak a te nevedet énekelgette halkan. Mi a fenét evett rajtad? És mindenki más, mi a francot szeret benned? A jó külsődet? A megnyerő fejedet? Ezt a látszatot, ezt a semmire nem való mázat, ezt a gusztustalan belsőt takaró szövetet, amit legszívesebben széjjelhasítanék most?!
Hát barátom, könnyen jött, könnyen ment. Ugye? Ez nem jött össze, mi, és most mit fogsz csinálni? Na halljam!
Márk – Mit tehetnék…
Ottó – Mindig is egy civilizált barom voltál! Haha! Csak akkor nagy a szád, ha iszol, csak akkor térsz vissza a gyökerekhez, csak akkor érzed az igazságtalanság iránti bosszút, amit el kell követned, de így, így egy senki vagy.
Márk – Adj, adj még egy percet!...
Ottó – Azt mondom, lusta vagy arra, hogy az életet valójában lásd, Őrültnek hívlak, mert ez nem volt neked elég, Barátnak neveztelek és foglak, mert egy cipőben járunk.
Márk – De ha egyszerűen nem érdekelt az élet… hogyan érdekelhetett volna a húgod?
Ottó – Ne tagadd, hogy kellett az ő szeretete, éhség gyötört és mindenki önzetlen érzelmét akartad magadnak. Mint valami katlan, ami sosem telik be és nem ad semmit.
Márk – Nem, ez te vagy, nem én!
Ottó – Jah, kihagytam az alkoholizmusodat, akkor illik rád a leírás!
Márk – Ez nem én vagyok! Én normális vagyok!
Ottó – Eddig váltig állítottad, sőt, büszkén mondtad, hogy te sosem leszel tökéletes, ami ennek a mai világnak kell! Hogy te póttermék vagy, akár csak mi, most meg itt rázod a fejed!
Márk – Te vagy a gyilkos, nem én!
Ottó – Ki mondta azt, hogy te vagy? Habár… új dolog tűnt fel lelki szemeim előtt, igen is te voltál az, ki a húgom halálát okoztad.
Márk – A húgod…
Ottó – Dettire egy szót se szólj te… te szőke barom, te tökéletes külsejű, nyomorék belsődbe nézz inkább…
Márk – Mi a bajotok, állandóan ezzel jöttök?
Ottó – Az ördögre is azt mondták, szép volt, amíg ki nem csapódott az igazság hányása belőle…
Márk – Rójátok rám, hogy apám és anyám jó kinézetet hozott össze! Há, meghalok…
Ottó – Mit bánom én a szüleidet, azok is sajnálhatják, hogy te te vagy… Márk, mi életképtelennek vagyunk, rút nemzedék, amelynek se múltja, se jövője…
Ottó lassan eltűnik az emberek között
Márk - Körülnéztem a gyászoló embertömegben és csak mosolygó arcokat véltem felfedezni. Á-á, nem az isteni elrendeltetésen somolyogtak, hanem a halotton, annak szerencsétlen végén. Ily fiatalon mégis több bűn és kórságtól terhes életet élt. Nem baj, nem baj, élveztem én is az egész kócerájt, a társaságot, meg akartam hívni egy kis frissítőre, alapozzuk meg az estét! Gyerünk, magyar virtusban igyunk, amíg nem kezd forogni szemünk és agyunk a saját levében, na, utána kell politizálni! Józanul? Felesleges!
Gyerünk! Mire vártok, ne hadonásszak csak magamnak itt, ne burkolóddzatok fekete zászló alá, na gyerünk, csináljuk úgy, mint keleten, fehérben! Hát nem tök mindegy, nem mindegy? Mi van rajtatok, ha szívetekben nem érzitek, álljon meg inkább ez a szerkezet, ha csak üresben járatjátok, semmi értelme. Ölöm az időt, időt kérek mindentől, add a zászlót, add ide, hadd törjem ketté a fejemen. Nincs semminek ma már értelme, nincs élet semerre, úgy érzem, magamat kéne széttörnöm, kitörnöm…
Odett, ártatlan áldozat… mindig itt kell felébredni, amikor már késő, késő. Elkezdődik a háború, s csak a romokon uralkodhat az új fényhozó, se koronája se trónja, megcsonkítva áll majd a többi hasonló között. S ki a legzsarnokabb, ki játssza ezt a kegyetlen játékot lesz a győztes és a vesztes is egyben. Mert mire fel akar uralkodni? Min akar?
Bár lehetnék más valaki, s bár hihetnék valakiben is, nem akarok a következő lenni…
És mégis várom, hogy ne utolsó legyek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Köszönöm a hozzászólásokat!
Valóban összecsapott munka sajnos, későn láttam meg a pályázati kiírást és először nem is akartam elküldeni, de végül gondoltam csak nem fogja az oldalon senki szemét szúrni ha beküldöm.
Szeretem volna a témát velősebben érinteni de az idő hiány nem engedte meg, de mindenképpen csisszolni is fogom még ezt. Színház világban mozgok most már 1 éve, bár eddig csak a látványtervezés részével ismerkedtem meg, de mindenképpen szeretném a másik oldalt is kiismerni.
még egyszer köszönöm a kommenteket és a visszajelzést!
Sz.Á.