(Rudolf lakosztálya a Hofburgban.         A falakon balra egy nagy kitömött medvefej, jobbra Ferenc József és Erzsébet királyné (Sissi) portréi. Egy fiókos asztal, rajta könyv, karos gyertyatartó. A szoba egy része sötétben marad. Rudolf ruhástól alszik a kereveten. Bejön Stefánia, megáll Rudolf felett, egy darabig nézi, Rudolf felébred.)

STEFÁNIA                    Megint hosszú éjszakád volt, igaz?

RUDOLF                      Ja, te vagy az, Stefi? Fenséges életem párja? Aki kopogtatás nélkül közlekedik itt?

STEFÁNIA                    A trónörökös felesége vagyok.

RUDOLF                      Sajnálatos, de így van.

STEFÁNIA                    Kímélj meg, kérlek, az olcsó élceidtől.

RUDOLF                      Próbáld meg könnyedén felfogni.

STEFÁNIA                    Nem tudom felfogni, amit művelsz…Egész Bécs arról beszél, hogy a hites férjem, Ausztria és Magyarország jövendő uralkodója züllött ember…Koszos kis grinzingi kocsmákban, félvilági nőkkel tölti az éjszakáit.

RUDOLF                      Átkozottul gyorsak az informátoraid.

STEFÁNIA                    Nem kell nekem ehhez informátor. Ismerlek jól. Belehalnál, ha egy egész napot családi körben kéne töltened. Csak tudnám, tulajdonképp miért?

RUDOLF                      Elismerem: kissé exhibicionista vagyok…De azt akarom, hogy végre ő is – (a császár arcképe felé bök) –  észre vegye: nem vagyok bábú.

STEFÁNIA                    S ezt azzal akarod megmutatni, hogy részegen közönséges nőket hajkurászol? Meggyalázod a házasságunkat? Vásári majmot csinálsz magadból?

RUDOLF                      Megelőzendő, hogy a te ágyadban játsszam a majmot, szívem.

STEFÁNIA                    Ne reménykedj: a pápa nem fogja érvényteleníteni a házasságunkat. Temiattad nem fogja megtörni a szent kánonokat.

RUDOLF                      Teszek a szent kánonokra.

STEFÁNIA                    Ha megszakadsz, se választanak szét minket. Jobb, ha beletörődsz, hogy ez a frigy immár örökre fennmarad.

RUDOLF                      Örökre, micsoda szó!

STEFÁNIA                    Nem lenne okosabb, ha észhez térnél? A család érdekében. Lehetetlen, hogy egy ilyen okos ember, mint te, ne tudjon uralkodni magán! Apámnak, Lipót királynak is voltak kalandjai, de ő mindig tudta, hol a határ.    RUDOLF            Apádnak könnyű volt. Hideg a vére, akár egy krokodilnak.

STEFÁNIA                    Vedd tudomásul: ezt kikérem magamnak!

RUDOLF                      Bocsáss meg – visszavonom. De mit tegyek, ha az idegeim, valahányszor meglátlak téged, rögtön tigrist játszanak és pattanásig feszülnek?

STEFÁNIA                    Jobb, ha tőlem tudod: van, aki nem tart egész normálisnak.

RUDOLF                      Lehet, hogy a véremmel van a baj. Pár fokkal mindig a családban szokásos hal-hőmérséklet felett van.

STEFÁNIA                    Mint a kutyáké, igaz?? (dühöngve kirohan)

(Kopognak az ajtón. Bratfisch feje jelenik meg az ajtórésben)

BRATFISCH      Sajnos, újabb berepülés.

RUDOLF                      Várj, kitalálom: egérképű, kövér?

BRATFISCH      Sovány, ideges.

RUDOLF                      Mint egy orosz agár?

BRATFISCH      Ha farka lenne, azt is csóválná.

RUDOLF                      Hál’istennek, megkezdődött.

BRATFISCH      Kirúgjam?

RUDOLF                      Ez Taaffe miniszter.

BRATFISCH      Beengedjem?

RUDOLF                      Engedd. (Bratfisch ki)

(Taaffe jön: agárszerű, nyugtalan alak)

TAAFFE                       Felség.

RUDOLF                      A vizsgálat megindult: ezt akarja nekem miniszter úr mondani?

TAAFFE                       (kutatva nézi Rudolfot) A vizsgálat?

RUDOLF                      Megállapítva, hogy vétkes vagyok.

TAAFFE                       Úgy véli méltóságod?

RUDOLF                      Ne aggódjon: mindent elismerek.

TAAFFE                       Mi az a minden?

RUDOLF                      Most mondjam fel önnek az egész könyvet? Idézzek egész este magamtól? Ezt akarja? Tudja, mit? Szívesen megteszem, ha ez kell ahhoz, hogy gyanúsított legyek.

TAAFFE                       (fapofával) Miről van szó? Kegyelmességed rébuszokban beszél.

RUDOLF                      Maga alattomos hiúz…Na, most durva voltam. Eddig csak a feleségem értett hozzá, hogyan hozza ki belőlem a kiképző őrmestert – igaz, ő máshoz se ért…Azt hiszi, nem tudom, miért van itt?

TAAFFE                       Kellemes kötelességem átadni nagyságodnak egy legfelsőbb kéziratot. (átadja)

RUDOLF                      (átveszi) Szent Lajosról írták: királyi betűje boldogságot sugárzott arra, aki olvashatta. Csakhogy ez a Lajos volt az, aki megteremtett egy királyságot. Az én apám kezében  meg egy monarchia fog elpusztulni.

TAAFFE                       Én ezt meg se hallom.

RUDOLF                      Én meg, képzelje, nem látom önt.

TAAFFE                       Hogyan?

RUDOLF                      Valami eltakarja önt előlem. Valami homály dereng az arca helyén. Nincsenek is vonásai. Mintha sötét paca hullott volna önre.

TAAFFE                       Javaslom, gyorsan olvassa el őfelsége sorait. Örülni fog nekik.

RUDOLF                      (kinyitja a borítékot, átfutja a levelet) Micsoda? Kinevezett a gyalogság főfelügyelőjévé? És a lázadó, provokáló emlékiratom? Arról egy szava sincs?  Vizsgálat sincs? Meghallgatás sincs? A gondolataimra válasz nincs? Óvó szavam semmi? El se olvasta őket, igaz? Nem hajlandó rólam tudomást venni…Ahogy évek óta egyetlen könyvről se, soha…Emlékszem gyerekkoromból, az újságokban is csak a pirossal megjelölt részeket olvasta el mindig, amik arról szóltak, hogy Ausztria legboldogabb korszakát éljük…(nevet)

TAAFFE                       Nevetni méltóztatik? Tehát mégiscsak örül a kinevezésnek. Ezt jelentem őfelségének. Megbocsát? (kis, hideg főhajtással el)

RUDOLF                      Még hogy örülök! Minek örülnék én? Talán, ha arra kötelezne a császár, legyek sörfiú a Kärtnerstrassén, annak tudnék még örülni…  (öklével veri a az asztalt, majd a császár képmására  ordít) Vizsgálatot követelek magam ellen! Vizsgálatot! Hallod, te vén bürokrata?? (sötét)

                                                                       4.

            (Mitzi lakásában. Csengetés hallatszik, megvilágosodik a szín)

MITZI                (ajtót nyit, az ajtóban Rudolf áll) Hát elengedték a főnökei?

RUDOLF                      A főnökeim?

MITZI                Azt mondta, bankban dolgozik.

RUDOLF                      Persze…kistisztviselő vagyok.

MITZI                És ilyenkor is kijöhet? Főmunkaidőben?

RUDOLF                      Beteget jelentettem.

MITZI                Igazán?

RUDOLF                      Merthogy a maga betege vagyok.

MITZI                Ez kedves magától…Szeretne meggyógyulni, mi?

RUDOLF                      (virágot vesz elő) Minél előbb – akarom mondani: később.

MITZI                Virágot? Nekem? Csúfolódik? Mintha nem tudná, ki vagyok.

RUDOLF                      Tudom. Már megbeszéltük a tarifát. De kegyed nem engedte, hogy kifizessem.

MITZI                Mire fizetett volna? Hogy tíz percig farkasszemet néztünk a fiákerben? Hogy hazahozott és eltűnt?                                                                      RUDOLF           De most itt vagyok.                                                                  MITZI            És hogy akarja? Extrákkal vagy extrák nélkül?

RUDOLF                      Szemben egymással.

MITZI                Hogy?

RUDOLF                      Szembeülünk és maga mesél. Most is csak ezt kérem. A legmagasabb tarifáért.

MITZI                Mesélni? Miről?

RUDOLF                      Akármiről.

MITZI                Nincs mit mesélnem. Az emberek…(nem folytatja)

RUDOLF                      Durvák? Közönségesek?

MITZI                Semmilyenek. Belőlük élek. A hétköznapi emberek hétköznapi vágyaiból.

RUDOLF                      Attól van a nyakán lila folt? A véraláfutás?

MITZI                Nézze…kedves izé…

RUDOLF                      Rudolf.

MITZI                Nézze, kedves Rudolf…

RUDOLF                      Ne udvariaskodjék. Semmi közöm hozzá, igaza van.

MITZI                Elárulná végre, igazából mit akar?

RUDOLF                      (feláll) Bocsásson meg. Az idegeim. Néha pattanásig feszülnek. (leteszi a pénzt az asztalra)

MITZI                Az enyémek is.

RUDOLF                      Olyankor néha elvesztem a mértéket.

MITZI                Ez már hozzá tartozik.

RUDOLF                      De uralkodnom kell magamon.

MITZI                Ezért jött? Hogy uralkodjon magán?

RUDOLF                      Maga szerint hogyan ismerheti meg egymást két ember?

MITZI                Érintéssel.                                                                                          RUDOLF           Érintéssel…Így igaz.                                                                                  MITZI    Régi dolog ez. (kis szünet) Az ember néha épp attól fél, amit szeretne.

RUDOLF                      Miközben a Kígyókuplét énekelte, eszembe jutott a madár. Vagyis, hogy mit álmodtam róla. Azt, hogy ez a madár: felhőmadár. (kis szünet) Pedig látszatra olyan, mint a többi. Hasonlít a balkáni gerléhez. De álmomban nem szállt le a földre. A felhőkben lakott, oda rakta a fészkét. Olyan könnyű volt a teste, mintha csak felhőből állna. És álmomban megfogtam a madarat és erre…és utána…(megáll)

MITZI                Folytassa. Mi történt a madárral?

RUDOLF                      Maga is egy ilyen madár. Rögtön éreztem. Hogy olyan madár, aki…(elhallgat)

MITZI                …Bárányfelhőből van?

RUDOLF                      Bárányfelhőből. (Kis szünet, majd nevetnek, egyszerre, felszabadultan és csókban fonódnak össze. Sötét. )

                                                                       5.

            (Rudolf lakosztálya a Hofburgban. Rudolf egy könyvet olvas elmélyülten,  bejön Károlyi és Teleki)

KÁROLYI                     Hahó, Rudi!

TELEKI             Szervusz, Rudi!

RUDOLF                       (leteszi a könyvet) Károlyi Pista, Teleki Samu. Pajkos grófjaim!

KÁROLYI                     Tedd hozzá: a magyar szabadság utolsó garabonciásai.

RUDOLF                      Az én vagyok.

KÁROLYI                     Öröm ezt tőled hallani.   (felveszi az asztalon heverő könyvet)  Kossuth iratai…A francia kiadás.

TELEKI             Furcsa érzés: Kossuth – a Burg asztalán.

RUDOLF                      Ha 48-ban élek, biztos, hogy vele tartok. 

TELEKI             (kissé patetikusan) Ünnep ez a nap nekünk!

KÁROLYI                     Ahogy mondod, kérlek.

RUDOLF                      És különben? Mit végeztetek?

TELEKI             Nagyon is sokat.

KÁROLYI                     A Függetlenségi Párt úgyszólván teljesen magáévá tette a tervünket.

RUDOLF                      Úgyszólván?

TELEKI             Na jó, egy-két kormányközeli mameluk kivételével.

RUDOLF                      Én ilyen dologban nem szeretem a kivételt.

KÁROLYI                     Na jó, ezt nem úgy kell felfogni…”Kivétel”, kérlek, csak azt jelenti: elvben egyetért, csak gyakorlatilag ingadozik.

TELEKI             Már, hogy alkalmas lenne-e az idő.

KÁROLYI                     De a többség mögöttünk áll. Efelől biztos lehetsz. Csak a jelre várnak.

TELEKI             Tudd meg: Magyarország melletted áll!

KÁROLYI                     Csak intened kell – és megindul.

TELEKI             Ha mi, függetlenségiek, felemeljük a fáklyát, a mamelukok is velünk tartanak: kimondjuk az elszakadást a Monarchiától!

KÁROLYI                     És Rudolf magyar királlyá választását! Parlamenti közfelkiáltással.

TELEKI             Egyetértesz vele?

RUDOLF                      Mint Rudolf, a barátotok, igen.

KÁROLYI                     De mint trónörökös, nem?

RUDOLF                      Nem tudom, szabad-e meghallanom ezt? Az apám…

TELEKI             Hisz meghallottad. Idáig érzem a szíved dobbanását.

RUDOLF                      Egy magánember szíve – az is valami?

KÁROLYI                     Én ezt a magánembert mindenek fölé helyezem.

RUDOLF                      Túlbecsültök.

TELEKI             Most jöttem meg Afrikából.

RUDOLF                      Te boldog ember! Fölfedeztél legalább egy új madárfajt?

TELEKI             Egy tavat, Rudi. Egy nagy tavat. És tudod, kiről neveztem el? Rólad!

RUDOLF                      (meghatódik) Rólam? Ugyan, miért?

TELEKI             Mert te vagy Magyarország utolsó reménysége. (kis szünet)

RUDOLF                      Mit akartok tenni?

KÁROLYI                     Legelőször is egyesítjük Rudolfot a trónörökössel.

RUDOLF                      Ezt ne kívánjátok tőlem. Ezt az egyet ne.

TELEKI             Most vagy soha: elérkezett az idő.

RUDOLF                      Ebben nem vagyok bizonyos. (izgalom lesz rajta úrrá, fel-alá járkál idegességében)

KÁROLYI                     Akkor miért írtad a könyvedben, hogy: a Monarchia halálra ítéltetett?

RUDOLF                      Történelmi léptékben…

KÁROLYI                     (közbevág) Kérlek, válaszolj: vállalod?

RUDOLF                      Mint a Monarchia trónörököse…(nem fejezi be, járkál)

TELEKI             Nem teheted?

KÁROLYI                     De mint Rudolf, megteheted!

TELEKI             Élünkre állsz.

RUDOLF                      Miért vagytok ily biztosak ebben?

KÁROLYI                     Emlékszel a görgényi medvevadászatunkra?

RUDOLF                      Hogyne emlékeznék! A medvétől tanultam meg olykor holtnak tettetni magam…Azóta is ezt csinálom. Ha nem ezt csinálnám, megbolondulnék…Csaknem szétmarcangolt, mikor fölé hajoltam.

KÁROLYI                     És a másnapi hajnalra emlékszel-e?

RUDOLF                      Ködös volt. Tompa bánatot leheltek a hegyek Erdély fölé.

TELEKI             De előtte, éjszaka? Nem volt vidám?

KÁROLYI                     És ünnepélyes?

RUDOLF                      Sokat ittunk. A medve halálváró tekintetét végig magam előtt láttam.

KÁROLYI                     De közben áldomást ittunk – erre, itt. (egy összehajtogatott papírt vesz elő, kiteríti a kis szalonasztalkán)

RUDOLF                      (csak egy pillantást vet rá) A fogadalmam.

TELEKI             Az ünnepélyes fogadalmunk.

KÁROLYI                     Aláírtuk, mind a hárman.

TELEKI             Hogy véget vetünk Ferenc József uralmának.

KÁROLYI                     Hogy Magyarország sorsa független lesz Ausztriától.

TELEKI             Hogy a királyunk Rudolf főherceg  és senki más. (csend)

RUDOLF                      (idegesen felnevet, becsúsztatja a fiókba)Jut eszembe: tegnap érkezett öt láda konyak Bourgogne-ból. Velem tartotok?

KÁROLYI                     A hadsereggel kezdjük. Az új véderőtörvény ki fogja mondani, hogy nincs többé közös sereg, német vezényszó.

TELEKI             Újév után terjesztjük be a törvényt. Látnod kéne, máris hogy fel van bolydulva a pesti nép! Valóságos forradalmi hangulat!

KÁROLYI                     A második törvény szól majd a státusról: hogy leválunk Ausztriáról…(másik papírt vesz elő) Itt a javaslat, készen, olvassad el.

RUDOLF                      Majd később. Tedd csak el. (kiszól) Bratfisch!

BRATFISCH      (be) Pezsgő, konyakkal bélelve. Mindjárt hozom. (el)

KÁROLYI                     Minket támogat a közvélemény. És kész a menetrend. A fogadalmad szellemében. Mit mondasz erre?                       

BRATFISCH      (ezüst tálcán behozza a pezsgőket, konyakokat, kitölti) Charmant doux, konyakkal bélelve….Cigány jöjjön hozzá? (Rudolf nemet int) Cigány törölve. (ki)

RUDOLF                      (iszik) Vivát, Magyarország!

KÁROLYI                     Tehát egyetértesz?

RUDOLF                      Konkrétan mi lenne az én feladatom?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés